Felszólalás adatai

Én is azt kívánom elmondani, ami kimaradt a vezérszónoki felszólalásomból még a nyáron, de először reagálni szeretnék egy dologra, amit Tapolczai Gergely mondott a felszólalásában. Mégpedig említette azt, hogy 2010 és 2011 között az akkreditált foglalkoztatóknál hogyan változott meg a megváltozott munkaképességű munkavállalók száma. Azért az ilyen statisztikai adatok közlésénél ne felejtsük el azt, hogy 2010. január 1-jén volt az, hogy - hasamra ütök, tehát nem pontos számot mondva - 108 ezer forintról körülbelül közel egymillió forintra emelkedett, 986 ezer forintra emelkedett a rehabilitációs támogatás összege. Valószínűleg ez volt befolyással arra, hogy az így rendszerbe visszajuttatott pénzből több megváltozott munkaképességű személyt tudtak foglalkoztatni ezeken a munkahelyeken. Tehát ezek is befolyásolják a tényeket, és azt is meg kell akkor ilyenkor vizsgálni, hogy a befolyó rehabilitációs támogatás emelkedéséhez képest arányaiban mennyiben emelkedett a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatása.

Tehát egypár dolgot kiemelnék azért a jelentésből, és egyértelmű azért az, hogy az ember, amikor egy 2007 és 2010 közötti jelentésről beszél, akkor megnézi, megvizsgálja, hogy az elmúlt években, az elmúlt két évben ezekhez a viszonyokhoz képest mi változott, mi fejlődött, illetve mi fejlődött vissza. Hiába nem szeretjük azt az elmúlt nyolc évet, amit a kormánypártiak nagyon sokszor emlegetnek, azért az elmondható, hogy vannak olyan törekvések, illetve vannak olyan folyamatok, amelyek felfelé ívelő pályát mutatnak. Ezeknek a folytatása is, ennek az ívnek a folytatása is érdekes összehasonlítási alapot nyújthat a számunkra.

Foglalkozik, nagyon sokat foglalkozik a jelentés az érzékenyítéssel, itt is kiemelve például egy olyan országos rendezvényt, ami vándorkiállítás formájában fogyatékossággal élő művészek alkotásait, illetve fogyatékossággal élő személyek által előállított termékeket népszerűsített, illetve ismertetett meg a magyar polgárokkal.

Itt azért felmerült egy érdekes kérdés. Ez az érdekes kérdés pedig az, hogy jelenleg hogyan áll ez a helyzet, jelenleg a kormány mennyiben támogatja intézkedéseivel, megszorító csomagjaival a fogyatékossággal élő személyek érdemi munkáját, előállító munkáját, akár beszélhetünk a művészetről, akár beszélhetünk az egyéb termékek előállításáról. Konkrétan például az ápoló-gondozó otthonokban lévő foglalkoztatás és nagyon sok esetben akár asztalosműhelyi, akár egyéb műhelyi foglalkoztatás a megszorítások következtében milyen leépítésekre számíthatott, illetve számíthat, és ahhoz képest az olyan sokszor rossz időszakként emlegetett MSZP-s éra idején ilyen jelleggel működő foglalkoztatók közül a jelenlegi állás szerint hány foglalkoztató működik. Érdemes lenne akár egy ilyen kimutatást is megnézni, mert sajnos szomorú képet kapnánk, és szomorú esetekkel találkoznánk.

Arról már nem is beszélve - akár kapcsolódva ehhez -, hogy ez a vándorkiállítás Budapesten került megrendezésre, és a nagyvárosokat érintette Magyarországon. Innen akkor már könnyen meggondolhatjuk azt, hogy mennyire volt akadálymentesített a megközelítése, illetve úgy is mondhatjuk, hogy a megközelítése ezeknek az eseményeknek, ezeknek a kiállításoknak, egy fogyatékossággal élő személy hogyan tudott eljutni a kiállítás helyszíneire.

És akkor ugornék egypár részt, vegyük akár a tömegközlekedést. A tömegközlekedés akadálymentesítése katasztrofális állapotban van jelenleg is, és nem sokkal változott a szám akár a Tapolczai Gergely által említett év, az 1999-es év óta. Ma Magyarországon tömegközlekedéssel, akár mondjuk, ha a fogyatékossággal élés egyik szimbólumának, az akadálymentesítés szimbólumának tekintett kerekes székkel közlekedők sorsát nézzük, elég nehéz ma Magyarországon - ha mondjuk, a vasutat kiemeljük - vasúti közlekedéssel A pontból B pontba eljutni egy ilyen személy számára. Akár a szűkebb pátriámat, Komárom-Esztergom megyét is nézhetném, akár a tatabányai, akár a tatai vasútállomást, ahol bójahídon lehet eljutni a peronokra, és egy kerekes székes személy csak akkor tudja megközelíteni a peronokat, ha két markos vasúti dolgozó vagy két segítőkész utazni kívánó polgár hozzásegíti, hogy a peronra juthasson. Éppen ezért érdekes az, ami a jelentésben is szerepel, hogy a vasúti vonalaknak 2013. január 1-jére akadálymentesnek kell lenniük, ezt hogyan fogják megvalósítani. Ugyanis semmilyen lépést nem látunk arra nézve, hogy ezen a helyzeten megpróbálnának változtatni.

A jelentés foglalkozik a közintézmények akadálymentesítésével is. A vezérszónoki felszólalásomban már említettem azt, hogy még az olyan intézmények is, amelyek büszke táblát viselnek, hogy akadálymentesek, sem tekinthetők akadálymentesnek. Ugyanazt a példát tudom elmondani, amit a vezérszónoki hozzászólásomban is elmondtam, hogy a Parlament sem akadálymentes.

Én csak egy fogyatékosság, a kerekes székesség, illetve a mozgásszervi betegség szempontjából vizsgáltam ezt, kerekes székes szemmel körbejártam a Parlament épületét, és az orvosi terembe, a Jobbik frakcióirodájába, a honvédelmi és rendészeti bizottságba például kerekes székkel egyáltalán nem lehet eljutni, és ez csak egy fogyatékosság. Braille-írással semmit nem láttam kiírva a Parlament épületében, tehát innentől fogva nem tudom, hogy miért van kint az akadálymentesség tábla. És ez a Parlament, ezek a minisztériumok! Akkor mi a helyzet a többi intézménnyel, az egészségügyi, szociális intézményekkel vagy akár a fogyatékos személyek számára ápolást-gondozást nyújtó intézményekkel? Ugyanis ezek között is nagyon sokat találunk, amelyek nem akadálymentesek, amit szerintem a kormányok felelőssége megváltoztatni.

És hogy mi ennek az oka? Az akkreditált cégek, főleg építési cégek, amelyek akadálymentesítéssel foglalkoznak, olyan árakon dolgoznak, ami nagyon sok intézmény számára megfizethetetlen. Én erre csak egy olyan példát szoktam mondani, hogy nem vagyok építésügyi szakember, de ha Kis Pista kőműves szakemberhez odamegyek, és azt mondom neki, hogy nekem ide kellene egy rámpa, hogy a kerekes székesek fel tudjanak jutni az intézménybe, akkor azt mondja nekem, hogy ezt 50 ezer forintért megcsinálja, de ha elmegyek egy akkreditált céghez, akkor erre legalább 500 ezer forintos összeghatárt fog nekem mondani.

(16.40)

Foglalkozik a jelentés a felsőoktatással, a felsőoktatásban elinduló új képzésekkel, amelyek érzékenyebbé, fogékonyabbá és felkészültebbé teszik a végző pedagógusokat a fogyatékossággal élők vagy a speciális nevelési igényű személyek számára nyújtandó ellátásaik során.

Itt egyetlenegy nagy probléma van, mégpedig az a probléma, amit a felsőoktatási törvény tárgyalásánál szóba is hoztam bizottsági ülésen, mégpedig az, hogy behozhatjuk mi azt, hogy az egyetem, főiskola elvégzése után egy év önkéntes évet kell vállalni, és ki kell próbálnia a végzettnek azt, hogy abban a szakmában ő helytálló vagy nem helytálló, utána kapja meg esetleg a diplomáját, de ez nem elég. Miért nem működik az előszűrés? Pont ezekben a szenzitív szakmákban, mint óvópedagógus-képzés, tanítóképzés, gyógypedagógus-képzés, nem létezik előszűrés. Tehát egy olyan ember - elég abszurd példát hozok -, aki lenézi a kerekes székeseket, csúnya szavakkal titulálja a látássérült embereket vagy a hallássérülteket gúnyolja, ma Magyarországon bekerülhet a Gyógypedagógiai Főiskolára, és elvégezheti. Direkt abszurd példát hoztam. Ma Magyarországon a Gyógypedagógiai Főiskolát egy szakmára teljesen alkalmatlan, lelki hozzáállása, adottságai, képességei szerint teljesen alkalmatlan személy elkezdheti, és amilyen a magyar felsőoktatás jelenlegi rendszere, el is végezheti. Amíg ezen a rendszeren nem változtatunk, ezen a szemléleten és ezen a hozzáálláson nem változtatunk, addig nem várhatjuk el azt, hogy olyan pedagógusok, olyan szakemberek foglalkozzanak fogyatékossággal élő személyekkel, akik teljesen nyitottan, teljesen hozzáértően és teljesen - a szó jó értelmében vett - pozitív hozzáállással tudjanak hozzáállni ezekhez a személyekhez.

Ha már a speciális igényű gyermekek neveléséről volt szó, megfogalmazza a jelentés azt, hogy ösztönözni kell ezeket a pedagógusokat arra, hogy az új módszereket bevegyék, az új módszereket alkalmazzák, az új módszerekhez fejlesszék a saját pedagógiai eszközeiket. De a 2007-2010 közötti időszakban is ez volt a jellemző, és sajnos ma is az a jellemző, hogy akár egy ápolást-gondozást nyújtó intézményben dolgozó pedagógus vállára egy akkora adminisztrációs terhet tesznek, kezdve akár a PAC-któl a legutolsó jelentésig, a napló vezetéséig, hogy emellett sem energiája, sem ideje, sem lehetősége nincs arra, hogy megtanuljon, kipróbáljon és végigvigyen újabb pedagógiai módszereket, fejlesztéseket, illetve a kutatások eredményeként pozitív hatású programokat.

Beszél a jelentés a turisztikáról is. Pozitívan említi, hogy milyen nagyszerű programok indultak meg 2007 és 2010 között. Kiemeli, hogy két ága lenne ennek. Az egyik az, hogy a turisztikai szolgáltatókat - illetve a múzeumokat is idesorolja -, vezetőit, tulajdonosait érzékenyítsék arra, hogy akadálymentessé tegyék a fogyatékossággal élő személyek számára az intézményeiket, turisztikai lehetőségeiket, létesítményeiket. A másik pedig az, hogy egy jelentést készítsen, hogy jelenleg ilyen szempontból a magyarországi turisztikai helyzet hogyan áll. A jelentésben kifejtve csak azt találjuk meg, hogy milyen szervezetek, milyen alapítványok, illetve milyen civilek végezték ezt a felmérést, és milyen eredményre jutottak. Az érzékenyítésről nem nagyon látunk példákat.

Viszont azt tapasztalhatjuk, hogy 2007-től kezdődően pozitív változásokat figyelhetünk meg a turisztika területén. Valószínűleg ez nem annak köszönhető, hogy a kormány áldásos tevékenységével ilyen programokat támogatott volna, illetve előmozdított volna, hanem annak köszönhető, hogy általában a turisztikában vállalkozók dolgoznak, sőt vállalkozók dolgoznak, akik nagyon jól tudják, hogy mi az ő egyéni érdekük, akár anyagi érdekük is, és nem is a kormány segítségével, de saját maguktól is rájöttek arra, hogy a fogyatékossággal élő személyek egy elég nagy szelet ahhoz, hogy ők beruházásokat eszközöljenek, és mivel ezek a beruházások kecsegtetővé tették e személyek számára az ő szolgáltatásaikat, elég rövid időn belül meg is térülnek, és meg is térültek, beszélhetünk akár Velencei-tavi hajózási társaságokról, akár nagyobb szállodákról, akiknek igenis kimutathatóan nőtt a látogatottságuk, illetve a vendégeik száma ezek alapján.

Arról most nem is beszélek, hogy a rendszerben dolgozó fogyatékossággal élő személyek számára nyújtandó rekreációs programok, burn-outot, a kiégési szindrómát kikerülő, azokat feldolgozó, azokat kezelő belső rendszerek, belső programok hogyan működnek, mert nem igazán működnek, a már említett leterheltség miatt lehetőség és idő sincs arra, hogy az itt dolgozó pedagógusok vagy akár szakdolgozók ilyesmi jellegű programokon részt vegyenek, és nem is igazán motiváltak a munkáltatók sem arra, hogy ösztönözzék, illetve elősegítsék ezeket az eseteket.

Egy másik érdekes kérdés még a kitagolás, a fogyatékossággal élő személyek kitagolása a hodály jellegű, a szegregált helyen lévő nagy intézményekből. Meg is indult ez, a jelentés is tartalmazza, hogy az Európai Tanács, illetve az Európai Unió direktívái alapján efelé lépni is kell. Éppen ezért a lakóotthonok programja bevezetésre került. Lakóotthonokba tagolták ki az ilyen intézményekben élő személyeket, de a parlament által módosított törvény alapján 2014. december 31-ig be kell zárni az összes magyarországi fogyatékos-lakóotthont, ugyanis a támogatott lakhatás lesz az, ami elsősorban támogatásra, illetve normatívára jogosult. Akkor most hogyan is van ez? Tehát megfogalmazódott a fogyatékosügyi koncepció, ami elindult a lakóotthonok irányába, egyébként jelzem azt, hogy még jelenleg is kifutó pályázatok vannak, tehát vannak olyan lakóotthonok, amiket most fejeznek be, és még 2014. december 31-én esetleg nem telik le az az idő, amíg neki a lakóotthont üzemeltetnie kell a pályázat alapján - tehát akkor hogyan is van ez? Most a lakóotthon a koncepció, vagy nem a lakóotthon a koncepció? Erre érdemes lenne időt fordítani, illetve átgondolni, hogy mi is tulajdonképpen a kormány koncepciója ezzel kapcsolatban.

Köszönöm szépen. Ennyit szerettem volna mondani. (Taps a Jobbik padsoraiban.)