Felszólalás adatai

KOVÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! A tegnapi napon, mintegy huszonkét órával a vitára szánt idő lejárta előtt váratlanul, legalábbis számunkra, az ellenzék számára váratlanul megjelent a miniszterelnök úr, és meg is szólalt. Ez a hirtelen megjelenés és a sietős távozás nem volt szokatlan, és számunkra újból bizonyította, hogy a miniszterelnök úr nem sokra tartja a parlamentet (Moraj a Fidesz soraiból.), amelynek alkotmányos kötelessége a kormány ellenőrzése, és nem sokra tartja az ellenzéket, amely ugyanolyan elengedhetetlen intézménye a parlamenti demokráciának, mint a kormány. Ez látjuk újra és újra, amikor fontos kérdések vitájánál a miniszterelnök úr széke üresen marad.

Tegnapi megszólalásának tartalma - ez a komolyabb dolog - szintén ebben a felfogásában a parlamenti demokrácia sajátos értelmezésébe illeszkedett, ő ugyanis még jóval a vita befejezése előtt lényegében már egyoldalúan lezárta azt; lezárta, amikor kijelentette, hogy nincs olyan módosító indítvány, és nem is hangzottak el a vitában olyan érvek, amelyek a kormányt eltávolítanák a szándékától.

A miniszterelnök úr megpróbálta védelmébe venni a kétéves költségvetést, Ausztriára hivatkozott példaként. Nem akarok arra utalni, hogy Ausztria az Európai Unió egyetlen olyan állama, ahol a kormányban részt vesz a szélsőjobboldal is (Moraj, közbeszólások a Fidesz és a MIÉP soraiban. - Tóth István: Te hol érzed magad?), de a miniszterelnök úr és a kormányoldal... Nem a parlamentben, tisztelt kormányoldal egyes képviselői, valóban nem a parlamentben érzem magam, ugyanis parlamentben ez a fajta bekiabálás - legalábbis a kulturált parlamentekben - nem szokás. (Az elnök csenget.)

ELNÖK: Tisztelt Frakcióvezető Úr! Egy pillanatra megszakítom. Felkérem a kormánypárti képviselőket, hogy ne zavarják bekiabálásaikkal, közbeszólásaikkal a szónokot. Tegnap ugyanezt a figyelmeztetést megtettem, akkor éppen az ellenzéki padsorokból hangzottak el hangos bekiabálások egyébként egy kormánypárti felszólalással kapcsolatban, tehát ha a tegnapi megjegyzés indokolt volt, akkor a mai megjegyzés is, és a felszólítás természetesen az. Van egyébként példa, frakcióvezető úr, az angol parlamentben magam is láttam, hogy hangos bekiabálásokkal fűszerezik a hozzászólásokat. Én nem szeretném ezt meghonosítani, úgyhogy arra kérek mindenkit, hogy a gomb megnyomásával jelezze felszólalási szándékát.

Kérem, folytassa!

KOVÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a pártatlanságát.

A miniszterelnök úr is és a kormányoldal is máskor is hivatkozott az állítólagos külföldi példákra, csakhogy ezek nem a parlamenti demokrácia egyik legfontosabb elemét jelentő évenkénti költségvetési vita elkerülését, kiiktatását szolgáló eszközök, hanem két vagy több évre szóló prognózisok, előrejelzések, irányelvek. Jogállamban eszébe sem jutna a kormánynak, hogy hatályos törvényt megsértve, azt utólag módosítva nyújtsa be a költségvetést, és az sem, hogy az egyeztetési kötelezettség elmulasztása miatt a kormányt elmarasztaló jogerős bírósági ítéletnek fittyet hányva, az elmúlt évi törvénysértést megismételje.

A miniszterelnök úr a költségvetéssel kapcsolatos kormánycélok között első helyen említette a gyors és tartós növekedést, az európai uniós életminőség megteremtését. Ezek üdvözlendő célok, támogatásra méltó célok, csakhogy a költségvetés éppenséggel nem erről szól. Ahogy utaltam rá, a beterjesztés módja ellentmond az európai uniós - ha úgy tetszik - jogállami normáknak; a költségvetés nem segíti, hanem inkább gátolja egy széles, a társadalom többségét jelentő középosztály kialakulását; nem mérsékli, hanem tovább szélesíti az esélykülönbségeket; nem folytatja a Horn-kormány által megkezdett korszerű, a mai fiatal generációnak biztonságot nyújtó nyugdíjrendszer kialakítását, hanem a magánnyugdíjpénztárak ellehetetlenítésével lerombolja az eddigi eredményeket, figyelmen kívül hagyva azt, hogy az Európai Unió tavalyi országjelentésében már ezzel kapcsolatban elég egyértelmű hangon figyelmeztette a kormányt.

A miniszterelnök úr a célok között második helyen említette az alacsony bérszínvonal emelését, a bérek gyors növelését, csakhogy az elmúlt két év és a hátralévő kevesebb, mint két év bérpolitikai lépései ennek ellenkezőjét mutatják. 1999-ben a 4,5 százalékos gazdasági növekedést 2,5 százalékos reálbér-növekedés kísérte, 2000-ben az 5-5,5 százalékra jelzett és örvendetes módon 6 százalék körüli gazdasági növekedést csak 1-2 százalékos reálbér-emelkedés kíséri, 2001-2002-ben pedig az 5-6 százalékra jelzett növekedéshez 2,5-3 százalékos reálbér-növekedés társul.

A harmadik, miniszterelnök úr által megjelölt cél a gyermekes családok támogatása, csakhogy a költségvetés az elmúlt két év családtámogatási politikáját folytatja, amely a tehetős, gazdag családokat még gazdagabbá, a komoly gondokkal, létfenntartási gondokkal küszködő szegény családokat még szegényebbé tette. A költségvetési tervezet tovább növeli az adókedvezményt, és változatlanul hagyja, azaz értékét tekintve közel 10 százalékkal csökkenti a családi pótlékot, így az négy év alatt eredeti értékének körülbelül egyharmadát veszíti el. A költségvetés, a kormány családtámogatási rendszere továbbra is azt segíti kiemelten, aki nem szorul segítségre, és elfordul azoktól, akik viszont nagyon is rászorulnának a támogatásra, a kiegészítő családi pótlék ugyanis nem több, mint kommunikációs trükk, más néven kapják a rászorulók ugyanazt a változatlan összeget.

A költségvetés a kormány, a miniszterelnök úr számára - azt kell mondanom - nem a gazdaság irányításának és nem is a közpénzek tisztességes elosztásának, hanem elsősorban a választók megtévesztését szolgáló kommunikációnak az eszköze. Az imént Sasvári úr azt mondta, hogy ez a költségvetés a béremelés, a nyugdíjemelés és a családtámogatás költségvetése. Én ezt egy kicsit pontosítanám: ez a költségvetés a béremelésben reménykedők, a nyugdíjemelésben reménykedők és a családtámogatásban reménykedők becsapásának költségvetése. Az sem egészen pontos megállapítás, amit Sasvári képviselőtársam úgy fogalmazott, hogy ez a gazdasági növekedés költségvetése, ugyanis ez a költségvetés, mint ahogy az előző évi sem, nem azt mutatja, hogy a gazdasági növekedéssel valamiféle szoros összefüggésben lenne, ugyanis a gazdasági növekedés nem költségvetés-vezérelt növekedés, hanem exportvezérelt növekedés. Akkor lenne talán költségvetés-vezérelt növekedés, ha az állami beruházások jelentős összegű emelkedést mutatnának, de önök pontosan tudják, hogy ez nem így van.

Amiről nem szólt a miniszterelnök úr: az ismét alultervezett inflációval a kormány a hátralévő időben is arra törekszik, hogy százmilliárdokat költhessen el parlamenti ellenőrzés nélkül, sőt most már a kétéves költségvetés beterjesztésével zárszámadási, választások előtti zárszámadási kötelezettség nélkül. Nem törődik azzal, hogy ily módon arra kényszeríti a nyugdíjasokat, hogy hitelezzenek a költségvetésnek, s azzal sem, hogy a magasabb infláció természetesen leértékeli a béreket, a támogatásokat, a nyugdíjakat, a társadalmilag fontos célokra amúgy is szűkösen mért összegeket.

(10.00)

Tisztelt Ház! A szocialisták költségvetési elképzelései a gazdaság jó teljesítményéből indulnak ki, aminek ugyanúgy örülünk mint a kormányoldal. A mi célunk a gazdasági növekedés eredményeinek célszerűbb és méltányosabb elosztása, a közpénzek magánzsebekbe jutásának pártcélokra, kampánycélokra fordításának a megakadályozása. (Révész Máriusz: Tocsik-ügy!) A mi költségvetési javaslatunk nem államközpontú, hanem emberközpontú. Az ágazatok, területek, intézmények közül is elsősorban azok támogatását szorgalmazza a leginkább, amelyek az emberek többségének életfeltételeit, életkörülményeit befolyásolják, javíthatják.

Konkrét javaslataink egy, a Fidesz vezette kormánytól eltérő gondolkodást és eltérő fontossági sorrendet mutatnak. További különbség, hogy mi a bevételi és a kiadási oldalon egyaránt a ténylegesen várható inflációt tekintjük alapnak, nem pedig a kormány által tudatosan alultervezettet. Vagyis több elosztható forrással számolunk, és figyelembe vesszük a bérek, nyugdíjak, támogatások valós értékét.

Ezért szorgalmazzuk többek között a kormány, illetve a Fidesz által javasoltnál nagyobb mértékű, csaknem 15 százalékos nyugdíjemelést. Ezért szorgalmazzuk a közalkalmazottak béremelésére külön források biztosítását. Ezért szorgalmazzuk a családtámogatási rendszer olyan módosítását, amely enyhíti azok helyzetét - még a miniszterelnök úr által is 17 százaléknyira becsült családok helyzetét -, akik az adókedvezményt egyáltalán nem tudják igénybe venni.

Az önkormányzatok megnövekedett feladatainak ellátásához szükséges többletforrások biztosítását szorgalmazzuk. A felsőoktatási normatíva emelését javasoljuk. Ugyanebből a megfontolásból kiindulva javaslunk 10 milliárd forintot kollégiumi férőhelyek létesítésére, 20 milliárd forintot a fiatalok lakásgondjait enyhítő bérlakások építésére; olyan minimál-béremelést, amely nem hozza lehetetlen helyzetbe a kisvállalkozókat, és nem a költségvetést, hanem a munkavállalókat gyarapítja.

Tisztelt Ház! Tudom, hogy a mi javaslataink nem váltanak ki lelkes támogatást a kormányoldalon. A mi elképzeléseink nem az embereken, hanem a felesleges állami kiadásokon takarékoskodnak. Szűkítik a közpénzek bővülő elherdálásának a lehetőségeit, és pontosan ez a célunk, hogy több jusson az embereknek, különösen a rászorulóknak, és kevesebb a klientúrának, kevesebb a kormányközeli alapítványok, pártlapok támogatására, környezetvédelmi zongorára vagy pianínóra, országimázsnak álcázott Orbán-imázsra.

Azért készítettük el és nyújtjuk be költségvetési elképzeléseinket, hogy a közvélemény, hogy az emberek lássák: a gazdaság forrásait lehetne másképp, lehetne méltányosabban, célszerűbben, azaz lehetne jobban felhasználni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)