Felszólalás adatai

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A felsőoktatás és tudomány finanszírozásával kapcsolatosan engedtessék meg, hogy néhány módosító javaslatra felhívjam a figyelmet, annál is inkább, mert ezen módosító javaslatok némelyike a bizottságban a kormánypárti képviselők támogatásával is rendelkezik, és reményeim szerint ez a plenáris ülésen a későbbiekben így is marad. Nos, milyen módosítókról van szó?

A költségvetési törvényben a kormány azt tervezi, hogy az egyetemek, főiskolák bérbeadásból származó bevételeinek 50 százalékát elvonja, megjegyzem, eddig 5 százalék volt csak, amit a Kincstár számára be kellett fizetni. Ez egy igen komoly pénzügyi elvonás. Azt javasoljuk, hogy ez ne így legyen a jövőben, és engedtessék meg az intézményeknek az, hogy az amúgy is nehéz anyagi körülményeiken legalább a saját eszközeikkel, amivel csak lehetséges, próbáljanak segíteni. Csak zárójelben megjegyzem, a kormány egyébként teljesen irreálisan tervezte ezt az egészet, akkora arányú saját bevétellel kalkulál, mint amennyi a költségvetési támogatási lenne. Ez egész egyszerűen, ha csak az elmúlt 14-15 évre visszatekintünk, úgy, ahogy van, nonszensz.

Azt is javasoljuk, hogy a tartósan bérbe adott helyiségeket az egyetemek és főiskolák ne legyenek kötelesek felajánlani a Kincstárnak, és ne legyenek kötelesek eladni, pontosan azért, hogy legyen eszközük és módjuk arra, hogy saját bevételeiket próbálják növelni, ha már egyszer egyébként a kormány amúgy is azt tervezi, hogy irreálisan magas, a csillagokig felszökő saját bevételt kell produkálni.

(13.20)

Azt is javasoljuk, hogy egyéb bevételeik 15 százalékát az intézmények ne kötelezően felújításra fordítsák, hanem engedtessék meg nekik az, hogy a működésükkel összefüggő feladatok szintjén legyen egyfajta rangsorolási lehetőségük, és döntsék azt el, hogy adott helyzetben, adott esetben milyen feladatok megoldására kellene elsődlegesen koncentrálni. Ugyanis felhívnám a tisztelt kormány és a kormánypárti képviselők figyelmét arra, hogy jó néhány intézményben napi számlakifizetési problémák vannak, és nem a felújítás tűnik az elsődlegesnek, hanem az, hogy a villanyszámlát vagy a fűtésszámlát kifizessék. Szeretném kérni, hogy az ilyen típusú módosító javaslatainkhoz is támogató szavazataikkal járuljanak hozzá.

Javaslatot teszünk arra is, hogy a kormány ne kaphasson biankó felhatalmazást arra, hogy az előirányzatok mekkora részét lehet az első félévben felhasználni. Ugyanis, tisztelt képviselőtársaim, ez egész egyszerűen kiszámíthatatlan gazdálkodási feltételeket teremt az intézményeknél, és olyan intézményekről van szó, amelyeknek a nagyságrendje egyébként megyei jogú városok nagyságrendjével vetekszik. Egy ilyen hatalmas rendszerbe ekkora kiszámíthatatlansági elemet belevinni nagyon komoly problémákat és feszültségeket okoz. Arról nem is beszélve, hogy ha csak az ÁSZ jelentését is nézzük, nagyon komoly forráshiányra hívja fel a figyelmet amúgy is ebben a szektorban.

Azt is javasoljuk, hogy ne lehessen a kormánynak olyan eszköz a kezében, hogy az egyházi felsőoktatás világi képzése, valamint az alapítványi felsőoktatás jogcímcsoportok közötti előirányzatokat átcsoportosítsa. Tartunk ugyanis attól, okulván a költségvetési törvény számos egyéb pontjából, ami az egyházakat kifejezetten hátrányosan érinti, hogy egy ilyen felhatalmazás véletlenül sem az egyházi felsőoktatási képzés javát szolgálja; pontosan az ellenkezője vélelmezhető.

Beadtunk olyan módosító javaslatot, amely a költségvetésben szereplő összegek 10 százalékának zárolhatóságát kívánja megszüntetni; ha 10 százalék eleve zárolható, akkor bizony ez megint nagyon komoly forráskivonás. Arról nem is beszélve egyébként, hogy az elmúlt két esztendőben ebből a szektorból a felsőoktatásban önök nagyon sok pénzt vontak ki. A jelenlegi költségvetési törvény nemhogy nem pótolja ezt vissza, hanem olyan felhatalmazásokat és lehetőségeket teremtene a kormány számára, amely további forrásokat von ki.

Szeretnénk elérni azt, hogy a professzori garantált illetmény ne három pont legyen, tisztelt képviselőtársaim, mert ez úgy, ahogy van, értelmezhetetlen, hanem konkrét összeg legyen, és ez a konkrét összeg legalább némi emelkedést is mutasson, ha már két évig semmilyen emelkedés e tekintetben nem történt.

A szakmai könyvek, folyóiratok beszerzésére szereplő összeget az elmúlt két évben önök folyamatosan megkurtították; a 2005. évi költségvetésben szereplő összeg erre a célra nulla forint. Nagyon remélem, hogy e tekintetben megint értő fülekre találunk, és a nulla forintból nem nulla lesz, hanem legalább 100 vagy 150 millió.

Szeretném kérni, hogy azon módosító javaslatokhoz is nyújtsanak segédkezet, amelyek az úgynevezett PPP-programokra vonatkoznak, hiszen ezekkel a programokkal kapcsolatban többször elmondtuk, önök is elismerték, hogy a lehető legdrágább konstrukciók, nagyon hosszú időre eladósítják az intézményeket, ráadásul megnövelik az államadósságot is. Aki felelősen gondolkodik hosszabb távon is a jövőről, senkinek ez nem lehet érdeke.

A Magyar Tudományos Akadémia fejezetén belül pedig jó néhány ügyben szeretném kérni szintén az önök támogatását a módosító javaslatokhoz, különös tekintettel három kérdéskörre. Egyrészt az OTKA pénzügyi kereteinek a növelésére. A hozzá kapcsolódó forrást is természetesen megjelöltük. A bizottsági ülésen éppen Szabó képviselő úr jelezte, hogy önök akár 1,4 milliárdra is szívesen megemelnék. Mi ehhez partnerek vagyunk, a mi szavazatunkon nem fog múlni, így legyen. Már csak azért is, mert önök az OTKA-tól is annyi pénzt vontak el, hogy ebben az esztendőben az OTKA kollégiumainak részéről a társadalomhoz kellett fordulni nyílt levél formájában is, hogy milyen komoly problémák vannak. Ahogyan a fiatal kutatók ösztöndíja és a Bolyai-ösztöndíj tekintetében is szeretném kérni az önök támogatását.

Remélem, hogy értő fülekre találnak a felvetéseink. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki oldalon.)