Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Alelnök Úr! Tisztelt Ház! Ez a vita pontosan tükrözi a helyzetet, pontosabban a vitának a hiánya pontosan tükrözi a helyzetet, hiszen miközben itt az elmúlt órákban a szemünk előtt az ellenzéki képviselők meglehetősen aktívak voltak, a kormánypárti képviselők ezzel szemben igencsak passzívnak bizonyultak, és inkább a távollétükkel tüntettek, mintsem a jelenlétükkel.

Megmondom önöknek őszintén, hogy ez érthető; érthető, mert szemmel láthatóan a kormány képviselője is, aki nincs benn a teremben, igaz, a házszabály szerint ebben az esetben ez nem kötelező, de azért illik, és a kormánypárti képviselők túlnyomó többsége egyszerűen szégyelli azt, amit a Magyar Nemzeti Bank és annak vezetője művel ‑ és ezt meg lehet érteni. Tragikus, hogy ezt szégyellni kell, de bizonyos értelemben, emberileg legalábbis, meg lehet érteni. Miről van szó tulajdonképpen?

Ha a szakmai részét nézzük, még nem a botrányok részét nézzük, hanem a szakmai részét, akkor tulajdonképpen azt kell mondanom önöknek, hogy Matolcsy György a Magyar Nemzeti Bank élén lényegében ott folytatta, ahol miniszterként abbahagyta, és ennek a gazdaságpolitikának az egyik sarkalatos eleme éppen a forint gyengítése volt. Ezt miniszterként támogatta, majd a Magyar Nemzeti Bank elnökeként szintén támogatta ezt a folyamatot. Ennek a forintgyengülésnek drámai következményei vannak. Ráadásul, ha ehhez hozzávesszük, hogy a kormány szemmel láthatóan nem akarja belátható időn belül bevezetni az eurót, akkor teljesen világos a cél. Míg az euró bevezetése egyfajta pénzügyi stabilitást jelentene az országnak, míg az euró bevezetése azt jelentené, hogy ahhoz a klubhoz tartozunk mi is, ami a szemünk előtt válik az Unió belső magjává egy kétsebességes Európai Unióban, aközben a forint árfolyamának gyengítése önöknek sokkal fontosabb érdekük, mint az, hogy Magyarország a stabil és pénzügyi válságok idején sokkal kiszámíthatóbb és stabilabb eurózónához csatlakozzon. Igaz, akkor nem trükközhetnének, nem játszhatnának az árfolyammal, márpedig úgy tűnik, hogy pontosan ez volt a cél. Mint ahogy az előbb említettem, önök a forintot drasztikusan legyengítették a 2010-es kormányváltáshoz képest. Ennek a forintgyengítésnek egy gazdasági szektor, az exportban orientált cégek kétségtelenül hasznát látják, de mindenki, aki importterméket felhasznál, az itthoni fogyasztók, a kisboltok, egyáltalán a magyar társadalom nagy többsége viszont kárvallottja ennek a folyamatnak, és a legnagyobb kárvallottja ennek a folyamatnak a devizahitelesek széles köre.

Önök azt érték el ezzel a politikával, hogy milliónyi ember helyzete reménytelenné vált, és ennek a politikának mintegy melléktermékeként a Magyar Nemzeti Bank pedig nyereséget termelt. Mert ez egy ökölszabály a monetáris politikában, hogy amikor a nemzeti valuta erősödik, akkor a jegybank veszteséges; amikor a nemzeti valuta gyengül, ahogy a forint gyengült az elmúlt években, akkor a jegybank nyereséges. Ennek a nyereségnek viszont ez volt az ára: a devizahitelesek vesztesége és a hazai fogyasztók importot felhasználó részének a vesztesége.

Nézzük, hogy önök ezt a nyereséget egyébként meg mire használták. Már rögtön az elején elképesztő botránysorozat robbant ki, amikor még csak annyit lehetett ‑ idézőjelbe téve a „csak” szót ‑ tudni, hogy ezekből a nyereségből származó súlyos milliárdokból önök példátlan költekezésbe kezdtek a Magyar Nemzeti Bankban. Elkezdték megvásárolni a kastélyokat, és ekkor elkezdték létrehozni a különböző alapítványokat, hogy a közpénzt kimenekítsék és kivonják egyébként a törvényes ellenőrzés hatálya alól. Eközben egyébként még a tiltott finanszírozást is megvalósították, hiszen teljesen világos, hogy amikor az alapítványokon keresztül jegybanki pénzből vásárolnak állami kötvényeket, akkor ez nem más, mint a költségvetés tiltott finanszírozása. Szokták mondani persze, hogy ha nem közvetlenül az Államkincstártól vagy a kibocsátótól veszik meg a kötvényeket, hanem az úgynevezett másodlagos piacon, akkor ez talán még belefér a játékszabályokba, de egyrészt az Európai Központi Banknak ez ügyben azért vannak aggályai, hogy ez talán mégse fér bele a játékszabályba, illetőleg önök lebuktak, hiszen az MSZP által kiperelt iratokból világosan kiderül, hogy egyébként időnként a Magyar Nemzeti Bank alapítványai közvetlenül is vettek a kibocsátótól súlyos milliárdokért állami kötvényeket, és ezzel finanszírozták a költségvetést. Ez mondjuk, egy szabálytalan gazdálkodás; az viszont egészen példátlan, hogy milyen mértékben herdálták az alapítványoknál a közpénzt, és ennél már csak egy dolog lett még felháborítóbb: amikor sorra bukkantak fel a rokonok, a barátok, az ismerősök, a szeretők, a szeretők rokonai, és így tovább, és így tovább.

Ha a parlament egy komédiaszínház lenne, akkor stand up comedynek simán elment volna Matolcsy György minapi válasza az azonnali kérdések és válaszok órájában, amikor kijelentette, hogy tulajdonképpen 7,5 milliárd rokona van személy szerint neki. Erre sok humoros megoldás született, de azt tudom erre mondani röviden, hogy szerencsére az embernek vannak barátai is; ahogy szokták mondani: Isten a rokonokért cserébe a barátokkal kárpótolja az embert, hiszen ez a fajta rokonság Matolcsy Györggyel azért meglehetősen kétes értékű mindnyájunknak. De ez egészen egyszerűen nem válasz. Azért nem válasz, mert a magyar parlamentbe talán még mindig nem illik a stand up comedy műfaját behozni, és még mindig nem illik blődségeket mondani. Egészen egyszerűen vicc, amikor valaki a saját barátnőjét stafírozza ki; amikor valaki a saját barátnőjének az anyját alkalmazza; amikor valaki a saját rokonainak nyújt különböző kedvezményes hiteleket; amikor a saját rokonai jutnak különböző zsíros állami szerződésekhez. Nem lehet ezt azzal elintézni és lerázni, hogy tulajdonképpen a Földön mindenki a rokonunk. Egészen egyszerűen botrány, ami a Magyar Nemzeti Bankban történik. Ennek a botránynak a pénzügyi alapját a forint gyengítésével teremtették meg, a felhasználása pedig minimum pénzherdálás, de a rokonokkal történő elherdálása már kifejezetten felveti a hűtlen kezelés és a hatalommal való visszaélés kategóriáját is.

Jelen pillanatban a törvények a Magyar Nemzeti Bank függetlenségét szigorúan őrzik. Ezeket a törvényeket Európa-szerte azért alkották meg, Magyarországon is ezért van hatályban, hogy a Magyar Nemzeti Bank és valamennyi jegybank Európában a monetáris politikáját a mindenkori hatalomtól, politikától függetlenül, önállóan, legjobb szakmai és pénzügyi tudása szerint tervezhesse meg és hajthassa végre.

(12.50)

Önök ezzel a függetlenséggel visszaélnek. Visszaélnek, és a jegybanki függetlenség égisze alatt a saját ismerőseiket, barátaikat, rokonaikat, családtagjaikat stafírozzák ki közpénzből. Ez egészen egyszerűen példátlan.

És ha már a jegybanki függetlenségről pár szót mondtam, az pedig szintén példátlan Európában, hogy egy jegybank elnöke egy politikai párt tevékenységét minősíti nyilvánosan. Az nem megy, az nem megy, tisztelt Matolcsy György, hogy egyébként a függetlenséget számonkéri és élvezi jegybankelnökként, de úgy gondolja, hogy neki bele kell szólnia a hazai pártok dolgába, és minősítenie kell azokat. Ez egészen egyszerűen példátlan.

Összegezve tehát: az önök monetáris politikája meggyengítette a forintot, és azt a nyereséget, amit a forintgyengítésért cserébe zsebre tehetett a Magyar Nemzeti Bank képletesen, sajnos a haverok egy része ténylegesen zsebre is tette, ez pedig példátlan és botrány. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)