Felszólalás adatai
| 14. ülésnap (1998.09.29.), 214-216. felszólalás | |
|---|---|
| Felszólaló | Kosztolányi Dénes (Fidesz) |
| Beosztás | |
| Bizottsági előadó | |
| Felszólalás oka | felszólalás |
| Videó/Felszólalás ideje | 12:10 |
Felszólalások: Előző 214 - 216 Következő Ülésnap adatai
A felszólalás szövege:
DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Köszönöm, hogy aránylag ilyen sokan itt maradtak az ülésteremben, annak ellenére, hogy a határozathozatalt követően még nem ez a rendes szokás, hogy meghallgassák az előadó szűzbeszédét, de azért titkon azt gondolom, hogy nem rám kíváncsiak a képviselőtársak, hanem inkább arra az országgyűlési határozattervezetre, ami napirenden van. Ezt a figyelmet mind a téma, mind maga a világos, lényegre törő és megalapozott képviselői önálló indítvány joggal kiérdemelte.
Dr. Mikes Éva előadása kiegészítésre nem szorul, azt nem kívánom a továbbiakban kiegészíteni sem. De az indítvány kifogástalan voltára fel kell hívjam a figyelmet, mert vezérszónoki kötelezettségem és tisztem ez.
A tisztelt képviselőtársaimat viszont három kérdé
skörben tájékoztatni szeretném az üggyel kapcsolatosan. (Vancsik Zoltán: Szerényebben!) Az egyik téma az előzménnyel foglalkozik, a másik egy értelmezési kérdés, a harmadik pedig a vizsgálóbizottsággal foglalkozik.
(17.50)
Az előzmények alatt én most a jelen indítványt megelőző eseményeket értem, amelyek színtere elsőso
rban az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága volt. Ne ijedjen meg senki, nem hall tőlem államtitkot, szolgálati titkot sem, és természetesen nem szólok a zárt ülésen elhangzottakról. De nem jelent titoksértést az, ha értékelem a nemzetbiztonsági bizottság elnökének és szocialista, szabaddemokrata képviselőinek politikai törekvéseit, amelyek eléréséhez bizottsági hátteret, ügyrendi és eljárási eszközöket kívántak biztosítani a maguk számára. (Vancsik Zoltán: A tárgyra kellene térni!)A törvénytelen és titkos adatgyűjtés tényének ko
rmányfői bejelentését követően a nemzetbiztonsági bizottság ellenzéki oldala azonnal úgy látta, hogy ez az ő inge, és nosza, vette is magára. Ez az ügy, ha az, ha nem, az ő ügyük, és főleg nemzetbiztonsági ügy. És elkezdődtek a meghallgatások. Jöjjön azonnal Orbán Viktor miniszterelnök úr, ha nem tud azonnal jönni, akkor jön majd dr. Kövér László tárca nélküli miniszter, őt meghallgatták; meghallgatták Demeter Ervint, meghallgatták Kiss Ernőt, az országos főkapitány-helyettest - mondaná meg már valamelyikük, mondaná már ki, hogy igenis, itt egy nemzetbiztonsági ügyről van szó! Úgy látszik, nem mondták. (Vancsik Zoltán: Mondták!) Mint a sajtó megírta, Kövér polgári titkosszolgálatokat felügyelő miniszter úr azt mondta, vizsgálatot indít, mert az ügy súlya és jelentősége ezt megköveteli, és a vizsgálat befejezése után tájékoztatni fogja a bizottságot. A bizottság a tájékoztatás után tudná eldönteni azt, hogy érintettek-e a nemzetbiztonsági szolgálatok ebben az ügyben, vagy nem érintettek. (Közbeszólások.) Az ellenzéki bizottsági képviselőknek ez természetesen kevés volt, vártak egy hetet, és újrakezdték a meghallgatást; jött Demeter Ervin államtitkár, majd Kiss Ernő urat is meghallgatták. (Vancsik Zoltán: Elnök Úr! Lenne szíves rendre utasítani, nem a tárgyról beszél a képviselő úr!)Feltettem már magamnak a kérdést, hogy miért ez az erőszakoskodás az ellenzék oldaláról. Én két okát látom annak, hogy miért erősködik az ellenzék a bizot
tságban ennyire. (Vancsik Zoltán: Nem a tárgyról beszél! - Dr. Kóródi Mária: Elnök Úr! Nem a bizottsági ülést tárgyaljuk!) Mind a két okot megosztom önnel, még ágáló képviselőtársammal is.Az a helyzet, hogy Keleti úr és Nikolits úr, mint akik az előző kormány felelős miniszterei voltak ebben a kérdésben, mihamarább tudni szerették volna, kik azok a személyek - vagy ki az a személy, lehet esetleg jogi sz
emélyről is szó -, akiktől a titkos és törvénytelen adatgyűjtés tényét bizonyító dokumentumokat a kormányfő kaphatta. Törhették a fejüket, hogy körön belüliről van szó, azon kívüliről, kikhez köthető, milyen kapcsolatrendszerben létezhet ez a személy, veszélyes-e vagy ártalmatlan, hogyan tehetett ilyet, és a többi, tehetném fel az összes kérdést.Itt hívom fel a figyelmet arra, hogy az indítvány 2. pontja - nagyon helyesen és egyedül elfogadható mó
don - elsősorban azt teszi a vizsgálóbizottság feladatává, hogy ez a bizottság az adatgyűjtést végrehajtó, arra megbízást adó személyek és szervezetek kilétét megállapítsa. A Fidesz-frakció ezzel ért egyet, ezzel a céllal ért egyet, egyedül ez szolgálja a közélet megtisztítását, és a valóság bemutatására is alkalmas.Az ellenzék másik célja természetesen az eltitkolás volt. Ha és amennyiben az ügy nemzetbiztonsági ügy, úgy minden ajtót mindig zárva tartunk, mindig zárt ülést tartunk (Közbeszólás balról: Ti szavaztátok le!)
, a média véletlenségből sem teszi be a lábát, és a nyilvánosságot teljes mértékben ki lehet zárni. (Közbeszólások az MSZP és az SZDSZ padsoraiból: Mi nyilvános ülést kértünk! Ti szavaztátok le!)
ELNÖK: Csöndet kérek, képviselőtá
DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Az eredmény az lesz, hogy aki tudja, az majd nem mondhatja, sőt, én tudom - az előző kormány miniszterének a gyakorlatára emlékszem -, hogy aztán jó hosszú időre lehetőleg még titkosítsuk is az eredményt, harminc évre, hatvan évre, de azt hiszem, a kilencven év szokott időszerű lenni. (Nikolits István: Arról kellene beszélni, amihez értünk!) A "nyírfák" már állva meg fognak halni akkor is, amikor ez az ügy még súlyosan titkos lehet, gondolná az ellenzék. (Közbeszólások balról.)
A sok ok között azért is támogatja Fidesz-frakció az indítványt, hogy ne így legyen, ne ez történjen. Nyilvánosságot kívánunk biztosítani az ügynek, hogy tanulságul szolgáljon. (Vancsik Zoltán: Hazudsz! Egyszerűen nem mondasz igazat!) "A nyilvánosság előnye, hogy a visszaélések ellen biztosítékot nyújt, és többek között alkalmat ad arra, hogy a nem érdekelt közönség is bizonyítékot szolgáltasson" - most idézetet mondtam, a Magyar Jogi Lexikonból idéztem, ami kiadatott hat kötetben, számos szakférfiú közreműködésével, Budapesten, 1904-ben.
Előfordulhat ugyanakkor, számíthatunk arra is, hogy az ügyben a nemzetbiztonsági szolgálat valamely módon mégis érintett: volt dolgozója, jelenlegi dolgozója, fedőcége, a fedőcég fedőcége kerülhet kapcsolatba az üggyel. Semmi sincs kizárva, de ezt csak akkor tudhatjuk meg, ha a tisztelt Ház fölállítja ezt a vizsgálóbizottságot, a vizsgálóbizottság elkezdi a munkáját, eredményre jut, és a jelentés ide kerül a tisztelt Ház elé. (Dr. Világosi Gábor közbeszólása.) Ezért javasoljuk a bizottság felállítását.
Arra, hogy a titkosszolgálat belekerülhet a dologba, arra azért, gondolom, számított az ellenzéki oldal is. Felkészültek minden eshetőségre. Erről én meg is győződtem, mert a felelősség elkenése már elkezdődött.
Miért gondolom ezt? Azért gondolom, mert megdöbbenéssel olvastam a Népszava információját a megfi
gyelési ügyről. Ebben a cikkben idézik Nikolits Istvánt. A cikkből idézek most - jelentés a megfigyelési ügyről, Népszava, információ: "Nikolits István, a Horn-kormány polgári titkosszolgálatokat irányító minisztere elmondta, hogy a nemzetbiztonsági törvény értelmében és a korábbi évek tapasztalatai szerint is a nemzetbiztonsági szolgálatokat a főigazgatók teljes hatáskörrel vezetik, tehát nem a miniszter feladata az, hogy ilyen kérdéseket figyelemmel kísérjen." Népszava, idézet.Én ezt már nagyon sokszor hallottam, majd negyven éven keresztül ezeket a szövegeket hallottam. (Derültség az MSZP és az SZDSZ padsoraiban. - Vancsik Zoltán: Kisdobosként, vagy hogyan?)
A szocialista rendszerben vagy a kádári rendszerben, inkább mondjuk így, én úgy emlékszem - azt hiszem, hogy idősebb képviselőtársaim pontosan tudják -, hogy párttitkártól és tanácselnöktől felfelé mindenki tökéletes volt és tévedhetetlen. (Vancsik Zoltán: Melyik voltál? Párttitkár vagy tanácselnök?) Hibázni csak az IKV-nál lehetett, a tanácsnál már kevésbé, a minisztériumban már egyáltalán nem lehetett hibázni, ott mindenki tökéletes volt. (Bauer Tamás: Az egy másik szocializmus volt!) Ha valaki rossz fát tett a tűzre, Bauer úr, az beosztott volt, alárendelt, még fejlődésben levő elvtárs, semmi más. (Taps a kormánypárti padsorokban.) A miniszter nem volt felelős, hiszen ő csak azért áll a dolgok élén, hogy ő irányítsa az egészet; hogy mit tesznek a beosztottai, azért ő nem felelős, hiszen nem állhat ott mindenki mellett, Demszky úr sem állhat a korrupt tanácsi tisztviselők vagy önkormányzati tisztviselők mellett.Tehát nekem ennek a furcsa világnak a szellemét idézte vissza Nikolits úr nyilatkozata, amit még egyszer idézek: "nem a miniszter feladata az, hogy ilyen kérdése
ket figyelemmel kísérjen". Kérdezem a képviselőtársakat: kié akkor, ha nem azé a miniszteré, aki az elmúlt évben még felügyelte a polgári titkosszolgálatokat, vagy nem Keleti úré, aki a másik titkosszolgálatnak a felügyelője volt? (Vancsik Zoltán: Pista! Szóljatok neki, hogy miről beszél!)Második témám eg
y értelmezési kérdés, mert azzal is sok baj van. Ha valami titkos, attól a kérdés még nem nemzetbiztonsági ügy. És ha valami titok, az még nem szükség szerint államtitok. A Magyar Értelmező Szótárt vettem elő, 1972-es kiadásút, hogy az ellenzéki képviselők meg legyenek nyugodva, jó kádári nyomaték... (Derültség a kormánypárti padsorokban.) A "titok" az főnév, mások elől elhallgatott, leplezett tény, dolog. Az a "titkos" a szinonimaszótár szerint, ami csak a beavatottak által ismert, titokban, rejtve, engedély nélkül végzett tevékenység. Azaz az adatgyűjtés azért volt titkos, mert az érintettek tudta nélkül, de a beavatottak által ismerve történt, és azért törvénytelen, mert jogszabályba ütközik. (Dr. Kóródi Mária közbeszólása.) Ameddig nem muszáj, addig ezeket a fogalmakat, ezeket a magyar szavakat ne bántsuk, ezek egyértelmű meghatározások, nem kell őket felöltöztetni, ne csináljunk képzett szavakat belőlük, tehát a titok nem államtitok önmagától véve, és a dolog nem nemzetbiztonsági ügy. (Közbeszólások balról.)Leszögezem: jelenleg az ügyben nem áll meg a nemzetbiztonsági bizottság kizárólagos hatásköre - de még a hatáskörét sem állapította meg a bizottság! Viszont teljesen jogos a vizsgálóbizottság életre hívása azzal a széles hatáskörrel, amelyet az indítvány javasol.
Végezetül a harmadik kérdés (Vancsik Zoltán: Ne hagyd abba!)
, tisztelt képviselőtársaim: a javasolt vizsgálóbizottság létrehozásának SZDSZ-es ellenzője - bocsánat, elnézést kérek, tartózkodó szavazatot leadó képviselő asszonya - azzal érvelt az ügyrendi bizottságban, hogy baj lesz a bizottság összetételével, mivel itt a tagok államtitokból államtitokba ütköznek majd, és ha nincsenek C-típussal átvilágítva, majd leáll az élet, és a bizottság munkája is. Ugyanabba a hibába esik ő is, mint az előbb említettek. Miért feltételezik, hogy percenként le kell állítani az országgyűlési vizsgálóbizottság munkáját, csak azért (Vancsik Zoltán: Igaza van, nem? A Simicskának is van C-je, nem igaz?), mert a vizsgálóbizottság tagja esetleg a titoktartási körbe tartozó információt fog hallani. (Vancsik Zoltán: Géza, ne olvass, szóljál neki, hogy miről beszél!)
(18.00)
Ajánlom figyelmükbe, hogy erről az indítvány jól és kimunkáltan az 5. pontjában tárgyal.
A lényeg tehát az, hogy bármelyik képviselőtársunk nyugodt lélekkel tagja lehet ennek a bizottságnak, a há
zbizottság bárkit előterjeszthet. Én csak titkon remélem - de úgy igen -, hogy olyan képviselőtárs, aki átvilágítás okán mandátumáról lemondani kényszerült volna, de ezt még nem tette meg, és a mostani parlamentnek is tagja, mostani elfoglaltság hiányában talán nem fog jelentkezni bizottsági tagnak.Kérem az indítvány támogatását, és köszönöm szé
pen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)
Felszólalások: Előző 214 - 216 Következő Ülésnap adatai