Felszólalás adatai

DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök asszony. Szeretnék lehetőséget kérni, hogy a helyemről mondjam el felszólalásomat. Elég sok papírt szeretnék igénybe venni, nem azért, mert salátatörvényről van szó. (Keller László: Ez is azt mutatja!)

Elnök Asszony! Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Megmondom őszintén, hogy a vitát hallgatva időnként az volt az érzésem - és ezt nem bántólag mondom -, mintha nem ugyanarról a törvényről beszélnénk. (Bauer Tamás: Ez igaz!) A beterjesztett, előttünk lévő javaslat indoklási részében egyértelműen megfogalmazza a hármas célt: az egészségügyi struktúraváltás megalapozása, az új népegészségügyi program megvalósításának elősegítése és az Európai Unióhoz való csatlakozás keretfeltételeinek megteremtése. Ennek érdekében összességében tíz törvényt, illetve minisztertanácsi rendeletet érint maga a javaslat, ebből hetet módosít, a többit megszünteti, hatályon kívül helyezi. Ha ebből a szempontból nézzük, az egyes célok megvalósítása nyilvánvalóan több, egymással összefüggésben lévő törvényjavaslat módosítását igényli. Tehát ez önmagában magyarázza, hogy a végén egy úgynevezett "saláta" - idézőjelbe téve - alakult ki, ami - nem vitatom - igen nehézzé teszi az interpretációt és a törvény feldolgozását.

A legnagyobb vita, mint az várható volt, az úgynevezett kapacitástörvényt, a szlogennel ágylábtörvénynek ismert 1996. évi LXIII. törvényt érinti. Több kritika hangzott el: nem elég normatív, nem biztosítja az esélyegyenlőséget és a szektorsemlegességet, illetve az ellenzéki képviselőtársaim, nem azt mondom, hogy védeni próbálták, hanem ingerülten reagáltak azokra a felvetésekre, amelyek erről az oldalról jöttek, és kritikát fogalmaztak meg e törvényjavaslattal kapcsolatban. Holott tulajdonképpen büszkék lehetnének, hiszen a most benyújtott törvényjavaslat etalonnak tekinti az annak a törvénynek az alapján kialakult struktúrát. Azt mondja, hogy az elmúlt években a megyei egyeztetések alapján ilyen-olyan - lehet minősíteni - struktúra kialakult, ezt tekintsük alapnak, és a 2001. január 1-jén érvényes normatív kapacitáslekötési megállapodások alapján befogadott szolgáltatásokra kimondja, hogy ezt az OEP-nek kötelessége finanszírozni. Úgy gondolom, hogy ez egy nagyon fontos tétel. Az ezt követő paragrafusok pedig megítélésünk szerint lehetőséget biztosítanak az egészségügyi struktúraváltás továbbvitelére.

(11.10)

Méghozzá abban a szerencsés formában, hogy nem durván avatkozik be a rendszerbe, hanem az organikus fejlődést figyelve felhatalmazást kér arra, hogy időnként szabályozzon. Hiszen egyrészt a kapacitáscsökkentésre azt mondja, hogy csak abban az esetben lehet csökkenteni, ha tartós kihasználatlanság van. Itt inkább vita tárgyát képezhetné az az egészségügyi bizottságban kiosztott anyag, hogy e rendelettervezet koncepciója azt tartalmazza, hogy ha tartósan 75 százalék alatt van a kórházi ágyak kihasználtsága, akkor ezt minősíti majd a rendelet. Úgy gondolom, ez túl magas arány ahhoz, hogy ezt ki lehessen mondani, de azonkívül a helyi önkormányzat jogosítványát megtartja, illetve az ezzel kapcsolatos módosításhoz mindenféleképpen az ÁNTSZ szakmai hatósági bizonyítványa szükséges; és nem zárja be a kaput a kapacitás bővítése előtt, hisz kimondja a törvény, hogy abban az esetben, ha progresszív egészségügyi ellátás nyújtására kerül sor, vagy speciális ellátási igényt elégít ki, és ami legfontosabb, területi ellátási egyenlőtlenséget szüntet meg, akkor lehetőséget biztosít arra, hogy újabb kapacitások kerüljenek be a rendszerbe.

Ennek a résznek az általunk aggályosnak tartott bekezdése azt mondja, hogy ha a korábban finanszírozott szolgáltatásokhoz képest költséghatékonyabb megoldást kínál, akkor azokat az új szolgáltatásokat befogadja. Az egészségügyben a költségek tulajdonképpen nincsenek egzakt módon meghatározva. Számtalan próbálkozás volt szakmánként külön-külön, hogy az egyes ténykedések, beavatkozások valós árát meghatározzuk, de ez mindig alapvetően - ezt is be kell vallani - szakmán belüli okok miatt meghiúsult.

Úgy gondoljuk, hogy ezzel a bekezdéssel egy árversenyt szabadítanak rá az ágazatra. Mi úgy gondoljuk, hogy ezzel bizonyos esetekben lehetetlen helyzetbe kerülnek az ellátások, hiszen, mondjuk, bejelentkezik egy új szolgálat, és azt mondja, hogy az adott szolgáltatást költséghatékonyabban - ami magyarul a jelenlegi viszonyok között azt jelentheti csak, hogy olcsóbban - tudja ellátni. Tudom, hogy erre miniszter úr azt mondja, hogy az ÁNTSZ engedélye szükséges, de abban az esetben, ha hasonló feltételeket biztosít, mint a meglévő szolgálat, akkor nincs oka az ÁNTSZ-nek az engedély megtagadására. Egy idő után, miután a konkurencia eltűnt a környékről, akkor pedig benyújtja a számlát. Úgy gondolom, hogy volt, illetve van most is erre precedens, és ez nagyon nagy veszélyeket rejt magában.

Nagyon jónak tartjuk, hogy a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvény módosításával végeredményben a mi megítélésünk szerint a szektorsemlegesség érvényesül, hisz itt kimondja a törvény, hogy a szolgáltatóval kötött finanszírozási szerződésben meg kell határozni azt, hogy saját maga végzi vagy egyéb szolgáltatóval végezteti el azt a tevékenységet. Ez lehetővé teszi azt, hogy más is bekerüljön a rendszerbe adott keretek között, illetve azt, hogy a tárgyi feltételeket illetően írásos megállapodást kell kötni. Ennyit az egészségügyi ellátási kötelezettségről szóló törvény módosítását illetően.

A másik rész az ÁNTSZ-törvény módosítása, ami kedvenc témám, hisz bő egy évvel ezelőtt nagy viták folytak a kormányzattal ebben az ügyben. Miniszter urat, bizonyára tudja, csak emlékeztetem, hogy 1990 decemberében született az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettesének egy jelentése, melyet annak idején igen részletesen megtárgyalt az egészségügyi bizottság is. Ebben a helyettes úr azt írja, idézem: "Aggályosnak tartom az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat, valamint a fegyveres erők hasonló feladatot ellátó közegészségügyi szervezetének elkülönülését, az intézményesített együttműködés hiányát." Továbbá idézi az ÁNTSZ-törvényt, s azt írja: "A törvény tehát előírja a szolgálat és a hasonló tevékenységet végző egyéb szervek, így a fegyveres erők külön szolgálatainak együttműködését, ennek formáiról azonban jogszabály és tudomásunk szerint együttműködési megállapodás sem rendelkezik. Így a tényleges együttműködés bizonytalan, személyes kapcsolatokon és elhatározásokon alapul, ami nem elégíti ki az alkotmányos követelményeket."

A bizottság is annak idején bizottsági módosítással és azt követően a Magyar Demokrata Fórum önálló törvénymódosítással kísérelte meg ezt a bajt orvosolni, hisz akkor a bizottsági vitában kiderült, hogy akkor még csak kilenc, most már elmondhatjuk, hogy tíz év alatt sem sikerült az érintett tárcáknak az ezzel kapcsolatos megegyezést tető alá hozni. Így, gondolom, joggal mondhatjuk ki azt, hogy ez az elkövetkezőkben sem fog megvalósulni. Tehát mindenféleképpen törvényi szinten kell szabályozni ezt a kérdéskört.

Miniszter úr expozéjában azt mondta, hogy az a megoldás, amit beterjesztett elénk, ezeknek a kritériumoknak megfelel, elegendő az, ha kimondjuk, hogy a szolgálat szakmai irányelveinek betartásával és vele együttműködve végzik a fegyveres erők a közegészségügyi tevékenységüket. Optimista vagyok és bízom benne, hogy a szakmai irányelvek figyelembevételével, illetve betartásával végezték eddig is a szolgálatok, mert a szakmai irányelvek törvényerejű hatállyal bírnak az egészségügyön belül, tehát eddig elméletileg ezzel nem lehetett baj. A "vele együttműködve" viszont igen aggályos, mint ahogy az előbb mondtam, erre tíz év alatt nem kerülhetett sor.

Egyértelműen ki kell mondani azt, hogy Magyarországon a közegészségügyi feladatok irányítása az ÁNTSZ kezében van, függetlenül a különböző szolgálatoktól. Az már egy más kérdés, hogy az ÁNTSZ irányítása alatt a különböző szolgálatok a saját szervezeti struktúrájukat megtartják, és operatíve azok végzik a munkát.

Annak idején, amikor az ezzel kapcsolatos módosítást benyújtottam, azt a dörgedelmes választ kaptam, hogy nem jó, mert nem egyezik a NATO-SOFA-egyezménnyel. Ez úgy este fél hat felé volt telefonon, az illető nem tudta megmondani, hogy mi az a NATO-SOFA, de két óra kutakodás után a jogtárban megtaláltam, hogy az nem más, mint az 1995. évi CII. törvény, amely az Észak-atlanti Szerződés részes államai és a békepartnerség más részt vevő államai közötti, fegyveres erőik jogállásáról szóló megállapodás és annak kiegészítő jegyzőkönyve megerősítéséről és kihirdetéséről szól.

Nagyon aprólékosan végigtanulmányoztam a NATO-SOFA-t, egy szót nem találtam abban, ami a közegészségügyet érintő rész lenne, sőt kifejezetten azt mondja, hogy a fogadó országok - ez a külföldi fegyveres erőkre vonatkozik - törvényeit illik betartani bizonyos esetek kivételével, nem kell útadót fizetnie, nem kell ilyen adót, olyan adót fizetnie, de közegészségügyről szó sincs. Akkor azt kértem a tárca államtitkár asszonyától, hogy akkor legyenek szívesek nekem megmutatni pontosan, hogy a NATO-SOFA melyik cikkelyével ütközik ez a módosító javaslat.

(11.20)

Miniszter úr, vélhetőleg azóta is keresik ezt a cikkelyt, ugyanis ilyen nincs. Arra kérem, hogy támogassa azt a módosító javaslatot, hogy tegyük tisztába egyszer s mindenkorra ezt a kérdéskört.

Nagyon halad az időm! A következő rész az alkotmánybírósági döntés által érintett rész, amit itt többen felhoztak. Valóban nagyon nehéz értelmezni ezt a leírást, ami előttünk fekszik, különösen annak fényében, hogy már említették, hogy a cselekvőképességgel és gondnoksággal összefüggő egyes törvényeket a parlament párhuzamosan tárgyalja; nagyon aprólékosan, áttekintve és összehasonlítva a különböző részeket, nincs koherenciazavar, nem mond ellent egymásnak a két törvény, azonban szerencsésnek tartanánk, ha a polgári törvénykönyv megfogalmazásaiból átemelnénk ide néhány részt, ugyanis az egészségügyi dolgozóktól nem várható el az, hogy az egészségügyi törvényektől kezdve a polgári törvénykönyvig minden egyéb törvénykönyvvel tisztában legyenek, általában az egészségügyi törvényt tanulmányozzák, és ha átemeljük, akkor egyértelművé és érthetővé válik a rész.

A többit majd este, a következő felszólalásomban fogom elmondani. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)