Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. GYÜRE CSABA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A közigazgatási szabályszegések szankcióinak átmeneti szabályairól szóló törvényjavaslat fekszik előttünk. Azt már hallottuk az expozéban, illetve az eddigi hozzászólásokban is, hogy miért van szükség egy ilyen átmeneti szabály megalkotására. Azt gondolom, nyilván azt minden párt tudomásul veszi, minden parlamenti frakció, hogy ha tolódott egy évvel, ez ténykérdés, és 2019. január 1-jével lép hatályba egy jogszabály, akkor az átmeneti időszakra megfelelő jogszabályt kell alkotni, hogy nyilván egy jogállamban vagy amit jogállamnak mondanak, a jogállamiság látszata is fennmaradjon. Ezért mindenféleképpen szükség van arra, hogy megalkossunk egy ilyen jellegű törvényt.

A törvény fő része, amely a címéből is kiderül és a törvény céljából is, az átmeneti szabályozás lenne a közigazgatás szankcióinak a fajtáira. Ezekkel nincs is probléma, hiszen ezek ismertek: figyelmeztetés, közigazgatási bírság, illetve bizonyos esetekben az elkobzás, és bizonyos esetekben pedig más jogszabály egyéb szankciót is behozhat.

Azt folyamatosan bíráltuk, amióta a Jobbik Magyarországért Mozgalom az Országgyűlésben van, 2010 óta, sajnos azt tapasztaltuk, hogy nagyon-nagyon sok esetben a bírságolás előtérbe került a figyelmeztetéssel szemben, mintha Magyarországon a végrehajtó hatalom abban lenne érdekelt, hogy minél több bírság folyjon be, illetve sokszor a költségvetés tárgyalásakor tapasztaltuk, hogy a költségvetésbe is betervezték komoly összegekkel azokat a bírságokat, amelyeket majd a végrehajtó hatalom ki fog szabni.

Mi mindig azt mondtuk, hogy prevenciósan kell ezt használnunk, illetve nyilván akkor kell a bírságot megfelelő súllyal és erővel odasuhintani, amikor az valóban indokolt, viszont nagyon sok esetben szükség lenne arra, hogy azok az állampolgárok, akik tényleg nem szándékosan, tényleg nem tudatosan akarják a hatóságokat megtéveszteni, abban az esetben ne legyen minden esetben szankció, olyanfajta szankció, aminek súlyos anyagi következményei vannak, ne legyenek olyannal sújtva. Jelen esetben úgy tűnik, hogy ebben a szabályozásban ez a figyelmeztetés megfelelően előtérbe kerülhetne; nyilván, hogy ez majd előtérbe is kerül-e, azt majd a jogalkalmazás fogja eldönteni.

A meghatározása is jónak tűnik: az előírások megsértése esetén, ha a jogszabálysértés orvosolható a jogszabálysértés megszüntetésével, akkor megfe­lelő határidő kitűzésével, a figyelmeztetés együttes kiadásával fel kell hívni az állampolgár figyelmét arra, hogy hol sértette meg a törvényeket, mivel sértette meg a törvényeket, és ez esetben amennyiben megfelelő határidőre teljesíti azt, ami hiányzik vagy pótolja, vagy kijavítja, amit elrontott, közigazgatási bírság kiszabására nem kerül sor, ez esetben egy figyelmeztetéssel megússza.

Nyilvánvaló az is, hogy amennyiben ismétlésre kerül ilyenfajta szabálysértés, abban az esetben már újabb figyelmeztetést két évig nem lehet adni. Amikor valaki a figyelmeztetésnek nem tett eleget határidőre, akkor két évig újabb figyelmeztetésben nem részesülhet, hanem a közigazgatási bírságot ki kell szabni. Nyilván ez is a jogállamiságnak az egyik eszköze, hogy ebben az esetben, amikor már ismétlődik valami, akkor a szigornak erősebbnek kell lenni, mint az első esetben. De mint elmondtam, nagyon lényeges az, hogy ezt a figyelmeztetést majd tudatosan is alkalmazzák a hatóságok, és rendszeresen alkalmazzák, ne pedig a közigazgatási bírság legyen az, amit rögtön ki fognak szabni.

A probléma az, hogy erre vonatkozóan nincsen egy olyan kötelező jellegű szabályozás szerintem, ami adott esetben jó lenne, hanem csak a lehetősége van meg, és ez pedig majd el fog dőlni a jogalkalmazás során.

A közigazgatási bírság esetén a hatóság mérlegelési jogköre kerül előtérbe, nyilván ez kiküszöbölhetetlen, neki kell mérlegelni az okozott hátrányt, a jogsértéssel elért jogosulatlan előnyt, a visszafordíthatóságot, az érintett kör nagyságát, az ismétlődés gyakoriságát, valamint azt, hogy együttműködik‑e az elkövető a hatóságokkal, illetve a jogsértés gazdasági súlyát. Azt gondolom, ezek megfelelő mérlegelési szempontok, amelyek bekerültek ebbe a jogszabályba, és ez mindenféleképpen elfogadható. Nyilván az is elfogadható, hogy amennyiben valaki szabályt sértett, és ez megállapításra kerül, akkor akár az elkobzást is lehet vele szemben alkalmazni, ha a jogsértés eszközéül használtak valamilyen tárgyat, vagy aminek a birtoklása jogszabályba ütközik, vagy ami az elkövetés útján jött létre. Ezekben az esetekben nyilván az elkobzást lehet alkalmazni, ez nem új, ez eddig is így volt szabályozva, tehát fontos, hogy az átmeneti időszakban is így legyen.

Azt mondanám, ha itt véget érne ez a jogszabály, akkor azt mondanánk, hogy ez teljes mértékben elfogadható, természetesen arra figyelemmel, ha a figyelmeztetést a jogalkalmazás során gyakran fogja alkalmazni a végrehajtó hatalom.

A többi része ‑ három része van ‑ az Ákr. hatálybalépésével kapcsolatos, az egyéb módosítások, illetve a dereguláció. Mindig szoktuk bírálni azokat a jogszabályokat, amelyeknek a részei nem szorosan függnek össze egymással. Amikor azt mondjuk, hogy egy átmeneti szabályozást hoz, terjeszt elénk a kormány, amelynek a lényege az, hogy milyen közigazgatási szankciók lesznek ebben az átmeneti, valamivel több mint egyéves időszakban, akkor abba miért kell belehozni azt, hogy az útlevél kiadására hogyan hatalmazzuk fel az illetékes minisztert. Tehát nem biztos, hogy ezekben egyetértünk, hogy ami nem szorosan kapcsolódik a törvényjavaslathoz, a salátatörvénybe azt is belevegyük. Tehát ezzel semmiféleképpen nem tudunk egyetérteni, ezt már sokszor bírálta a Jobbik Magyarországért Mozgalom korábbi salátatörvényekkel kapcsolatos kritikai álláspontjának megfogalmazásában is.

Egyébként azt mondom, hogy amennyiben csak az első részről lenne szó, az mindenféleképpen támogatható lenne. Köszönöm szépen a figyelmet.