Felszólalás adatai

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A következő hetekben és hónapokban Magyarország jövőjéről döntünk. Vagy talán pontosabb lenne azt mondani, hogy Magyarország jövőjéről is döntünk. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Már eddig is döntöttünk.) Most nem a parlamenti választásokról szeretnék beszélni, bár nyilvánvalóan nagyon sokan a következő hónapok egyik legfontosabb politikai eseményének a közelgő parlamenti választásokat tartják. De hát ezt majd a választók eldöntik, ez az ő dolguk.

Van ugyanakkor valami, amit nem tudunk közvetlenül a választókra bízni, hanem nekünk, az országot vezető politikusoknak van ebben döntő és kulcsszavunk. Igen, a következő 7-8 év Magyarországáról szól ez a kérdés, hogy hová fogunk jutni az egységesülő Európában, hogy milyen döntésre fognak jutni a 25-ök a következő 7-8 év közös programját illetően. Tony Blair miniszterelnök minden bizonnyal ma késő este fogja benyújtani azt a hivatalos javaslatát, amely az Európai Unió 2007-2013 közötti költségvetésére vonatkozik. Hát, ez így meglehetősen hivatalosan hangzik. Gyanítom, hogy a bennünket hallgató rádióhallgatók és a televízió előtt ülő nézők nagyon nem kapják fel a fejüket erre a hírre. Költségvetésről, európai ügyekről beszélni nem a legizgalmasabb hétköznapi kérdések közé tartozik. Ráadásul a legtöbb ember úgy gondolja, hogy ez nagyon messze van tőle. Pedig nem így van.

Maga a javaslat tűnhet száraz dokumentumnak, a következményei ezzel szemben meghatározzák hétköznapi életünket. A következményei arról szólnak, hogyan fogunk majd itt élni Magyarországon, távoli falvakban, községekben, hogyan indulnak majd el tanyák és városok a következő évtizedben, hogyan fogunk élni Európában, a hétköznapok Európájában. Tudják önök is, és tudják a tévénézők, rádióhallgatók, hogy nagyon sok vitánk van itt, Európában erről a kérdésről. Sok vitánk van, de ez többé-kevésbé természetes: 25 tagállam, 25 fajta akarat, és ebből kell létrehozni valamilyen egységet, határozottság és elvszerű megegyezés szándékával - mind a kettő fontos hozzá. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Bizony.)

Magyarország természetesen azok között az országok között van, amelyek azt képviselik, hogy előre, minél gyorsabban, minél lendületesebb fejlődésnek lehetőséget adni itt, Európában. Abban az Európában, amely az elmúlt évszázadokban hol területi és hatalmi harcok, hol pedig ideológiai küzdelmek által volt megosztva, egészen az elmúlt másfél évtizedig. Aztán az egységesülő Európa mindezeket a kockázatokat többé-kevésbé zárójelbe tette. Többé-kevésbé, mondom, mert volt európai konfliktus, nem is olyan messze a határunktól, jó pár évvel ezelőtt. De az európai konfliktusok természete átalakult.

A jövő igazi kockázata nem az, hogy valamelyik ország területszerző szándékkal nekiindul szomszédjának, a jövő európai kockázata nem az, hogy diktatúrák és szabadelvű demokráciák fognak összecsapni a szent elv érdekében, hanem hogy az Európa nyugalmát és biztonságát létrehozó, annak talapzatát képező, a hétköznapi fejlettséget és fejlődést meghatározó szociális Európa fog kettétörni. Hogy Európát olyan áthidalhatatlan szociális távolság fogja majd megosztani, kelet-nyugatot vagy délkelet-északnyugatot, amely ellenőrizhetetlen, kontrollálhatatlan, és kordában tarthatatlan érzelmeket, indulatokat és egész egyszerűen fizikai mozgást fog elindítani.

Százezrek keltek útra a tízek új Európájából, a csatlakozó tízek új Európájából nyugatra tavaly május 1-je után. Ebben a határt átlépő, nyugatra irányuló népvándorlásban a magyarok, hála istennek, nem jeleskednek; hála istennek, mondom. Tudhatják önök, hogy példának okáért a brit korona alattvalói közül ma többen vannak Magyarországon, mint ahány magyar polgár Nagy-Britanniában kért munkát május 1-je után. Nem a magyarok árasztják el Európát, mert Magyarország nagy többségében a hétköznapi életet nem választja el áthidalhatatlan szakadék az európai átlagtól. De van távolság, van jelentős távolság, és kár lenne tagadni, hogy vannak olyan magyar régiók és kistérségek, ahol az élet csak nyomokban hasonlít ahhoz, ahogyan élhetnek más országbeli európai polgártársaink, mondjuk, valahol Franciaországban, valahol Nagy-Britanniában.

És még csak azt sem mondom, hogy nézzünk keletre. Tessék körülnézni, mondjuk, az Ormánságban! És ha az ember körülnéz, akkor azt látja, hogy bizony Magyarországon együtt van a reménytelenség, és együtt van a remény. Most azok a viták, amelyeket folytatunk az Európai Unióval, mind arról szólnak, ha Európában valóságosan békét, valóságosan biztonságot szeretnénk, akkor ennek a legfontosabb útja, hogy szűkítjük azt a távolságot, amely Európa keleti, délkeleti felét elválasztja a fejlettebb Nyugattól. Ez a vita fő tárgya, hogy nem elég beszélni az egységes Európai Unióról, mert számunkra az egységes Európai Unió nem szimplán a határok nélküli Európa, hanem a hétköznapokban nyugalmat, biztonságot, azonos életlehetőségeket és életfeltételeket biztosító Európa.

Magyarország Európa védőbástyája volt évszázadokon keresztül. Magyarország beszorult a latin nyelvű Európa és Bizánc közé. Magyarország polgári fejlődése sok oknál fogva megrekedt, félbeszakadt, lemaradt. Ennek részben egyébként éppen az az Európa volt haszonélvezője és azok az európai országok, amelyek mind ez idő közben egy nagyon intenzív gazdagodáson, polgári demokratikus fejlődésen mentek keresztül. Magyarország be kívánja hozni a lemaradását; de nemcsak Magyarország, hanem az egész kelet-közép-európai régió. Nemcsak önmagunkért vagyunk felelősek, hanem felelősek vagyunk lengyelekért, csehekért, szlovákokért, horvátokért. Itt egy egész régió dolgáról beszélünk. Felelősek vagyunk románokért és bolgárokért. Felelősek vagyunk a határon túl élő magyarokért is.

Sokkal több ez, mint egyszerűen egyetlenegy ország küzdelme önmagáért. Ez egy régió küzdelme azért, hogy az egységes Európa ne egyszerűen írott malaszt legyen. Arról szól, hogy az egységes Európa hétköznapjaink minden pillanatában ott legyen, mert nem akarunk másodosztályú európai polgárok lenni. Lehet, hogy többsebességes Európa létezik, mint ahogyan más és más országok csatlakoztak a közös európai valutát bevezető országok csoportjába, és más és más országok csatlakoztak a Schengen szabályait bevezető európai együttműködésbe, ez ebben az értelemben már ma is többsebességes Európa.

(13.10)

De a több osztályú Európából - ahol vannak első és másodosztályú, netán harmadosztályú polgárok, ahol az egyiknek több, a másiknak kevesebb jár - nem kér Magyarország, ezt vissza fogja utasítani.

Természetesen mindig vitatkozni fogunk a költségvetés nagyságán. Ez a költségvetés ahhoz képest, hogy milyen sok vitát vált ki, egyébként egy meglehetősen kis költségvetés. Bruttó nemzeti jövedelmünk alig több mint 1 százalékát tartalmazza az európai költségvetés. Ha úgy tetszik, Brüsszel az 1 százalékos Európa, a 99 százalékos magukban az európai tagországokban van, mert mi döntünk a nemzeti jövedelmünk 99 százalékáról. Az alapkonfliktus nagyon világos: az Európai Unió jó néhány tagországa éppen akkor akarja csökkenteni az Unió költségvetését, amikor többen lettünk, 15-ből 25-en lettünk, és amikor egyre több célt tűzünk ki magunk elé mint megoldandó feladatot. Itt van a globalizáció egész kihívása, itt van az európai versenyképesség erodálása, közben nem egyszerűen mezőgazdasági, hanem vidékfejlesztési politikáról tárgyalunk, új lendületet szeretnénk adni az európai kutatás- és fejlesztéspolitikának, egységesíteni kívánjuk határőrizetünket, határigazgatásunkat, és folytathatnám a sort. Több ország - és további két-három ország vár bebocsátásra -, több cél, s mindez kevesebb pénzből? Nyilvánvalóan hatalmas konfliktus van ebből.

Az egyik oldalról határozott nemzeti elkötelezettséggel rendelkező politikusként azt mondom, hogy Magyarországnak nem érdeke támogatni az európai uniós költségvetés csökkenését, de ehhez azért valamit hozzá kell tenni: nem az az első számú érdek, hogy papíron milyen számok vannak, hanem az, hogy mennyi pénzt tudunk hazahozni. Láttunk mi már olyan európai költségvetést, amely a számokban jól mutatott, de Brüsszel átláthatatlan és áthatolhatatlan sűrűségű dzsungelén ember volt a talpán, aki át tudta magát küzdeni, és a költségvetés papírszámaiból nagyon nehezen lett a hétköznapi életet átalakító valóságos euró és valóságos forint.

Ezért a költségvetés nagysága mellett van még egy egyenrangúan fontos feltétel, hogy úgy alakuljon ezen közös forrásokhoz való hozzáférés szabályrendszere, hogy ne kelljen úgy érezni valamennyi országnak és valamennyi pályázónak, könnyebb átjutni a tű fokán, mint eljutni a közös európai forrásokig, hogy ne kelljen úgy érezni a pályázni kívánó polgároknak, nekik kell szándékaikat a brüsszeli célokhoz igazítani, nem pedig a brüsszeli források állnak úgy rendelkezésre, hogy biztosítsák falvaink, városaink, településeink fejlődését. Mert nem biztos, hogy ugyanarra kell pénz Londonban, mint Békéscsabán vagy Szolnokon, nem biztos, hogy ugyanarra kell a pénz Bretagne-ban, mint mondjuk Csongrád megyében.

Olyan európai költségvetés kell, amely tudomásul veszi, hogy a 25-ök Európájában eltérő problémák vannak. Magyarországnak például nagyon fontos, hogy a lakásállományát fel tudja újítani. Szociális Európáról beszélünk. Mi az egyik legfontosabb szociális feltétele a normális hétköznapi életnek? Az, hogy házaink és lakásaink biztosítsák a normális emberi élethez szükséges feltételeket. Ma az európai pénzeket nem vagy csak alig lehet igénybe venni lakótelepek, bérházak, társasházak felújítására, miközben házainkból, lakóépületeinkből több tíz éve - mert nem futott rá - kispóroltuk a felújítást. Ha mindig azt mondjuk, hogy ezt a tulajdonosoknak, az önkormányzatoknak és a nemzeti költségvetésnek kell kifizetni, akkor ennek harminc év alatt sem fogunk a végére érni. Ma Magyarország számára például első számú kérdés, hogy oldjuk fel azt a tilalmat, ami ma létezik, hogy lakóépületeket fel lehessen újítani.

Kettő: nem csak azok az utak fontosak, amelyek átmenő európai utak. Hihetetlen erőforrásokat mozgósítunk annak érdekében, hogy az autópályáink végre behálózzák Magyarországot, és határtól határig autópályán lehessen eljutni. Mi ebből nem fogunk engedni. De kell még valami: hogy az alsóbbrendű útjainkat is megcsinálhassuk, mert ha az ember lejön az autópályáról, akkor időnként úgy érzi, hogy másik országba tévedt. Ma az Európai Unióban erre nem lehet pénzt kapni, márpedig nekünk erre is pénzt kell kapni, és nem egy esetben ez sokkal fontosabb érdek, mint jó néhány más olyan cél, amit Brüsszelben kitalálnak. Nem Brüsszelben kell kitalálni, hogy Magyarországnak mi a fontos, hanem itt kell kitalálni Magyarországon. Ezért aztán teljesen természetes, hogy a költségvetés nagysága mellett egyenrangúan fontos, hogy hogyan férünk hozzá ezekhez a pénzekhez, és hogy mire költhetjük ezeket a pénzeket. Ezekben a kérdésekben Magyarország kezdeményező és javaslattevő szerepet fog a következő hetekben és hónapokban játszani. (Taps az MSZP soraiban.)

És van még egy dolog, az egyik legnagyobb elvi kérdés. Az Európai Unió sok évtizedes története kompromisszumok története. Kompromisszumoké, mert sok ország együttműködésére épül az Unió. Ezen kompromisszumok egyike-másika kiállta az idők próbáját, de vannak olyan kompromisszumok, amelyek ma inkább gátat, mintsem lehetőséget jelentenek. S az is jól látszik, hogy az egyes országok nem egy esetben sakkban tartják egymást, nem hajlandók változtatni, nem hajlandók a régi rossz kompromisszumaikról lemondani. Ezek nem a mi kompromisszumaink, ezek a 15-ök Európájának idejétmúlt kompromisszumai. Magyarország nem fog támogatni olyan politikát, amelyben e régi rossz, idejétmúlt kompromisszumok árát az újakkal fogják megfizettetni, és nemcsak azért, mert ez sérti nemzeti büszkeségünket, hanem azért sem, mert Magyarország számára minden fillér arra kell, hogy szűkítse azt a rést, amely Magyarországot elválasztja a fejlettebb európai régióktól. Ezért nem tárgyalunk arról, hogy mi a kohéziós politikából - amelyből utak épülhetnek, amelyből környezet- és természetvédelmi beruházások épülhetnek, amelyből a közlekedési infrastruktúra épülhet, amelyből városok újulhatnak meg - lemondunk-e egyetlenegy fillérről is. Nem, mi erről nem tárgyalunk! Kevélységre ugyanakkor nincs szükség, de határozottságra igen. Megállapodásra szükség van, alkura viszont nincs szükség, sőt az alku nem lehetséges.

Szeretnék még valamit önöknek elmondani. Önök jól tudják itt a parlamentben, de nem biztos, hogy tudják azok, akik bennünket néznek: Magyarország számára kulcskérdés, hogy 2007-től legyen költségvetés. Ha nincs költségvetés 2007. január 1-jétől, akkor a mai költségvetés számai mennek tovább. A mai számok, a mai európai költségvetési támogatás nagyjából egyharmada annak, mint a lehető legrosszabb 2007-től következő költségvetési támogatás. Ezzel egy dolgot biztosan nem mondok, nem mondom azt, hogy költségvetés, de bármi áron. Azt mondom, hogy költségvetést, és jó költségvetést. És jól tessék tudni mindenkinek itt a parlamentben és a Ház falain kívül, hogy Magyarországnak úgy kell költségvetés, hogy ezt saját nemzeti céljainak megvalósítására fordíthassa, és olyan költségvetés kell, amely ne a mai szintű támogatást, hanem annak három-négyszeresét biztosítsa. Olyan költségvetést szeretnénk, amelyben Magyarországon az egy polgárra jutó támogatás tekintetében Magyarország az Európai Unió tagállamai között - hát tűzzünk ki egy tisztességes célt - az első három tagország egyike legyen. És ha a 25 tagállam közül az első háromban vagyunk, akkor az rendben van. (Taps az MSZP soraiban.)

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Asszony! Azt tudom vállalni, hogy tisztességes és kemény akarattal és elszántsággal fogjuk képviselni és védeni a magyar nemzeti érdeket. Azt tudom vállalni, hogy ezen tárgyalások során az álláspontunk mindvégig elvszerű lesz, és mindvégig ismert lesz a nyilvánosság számára. Szeretném önöket tájékoztatni arról, hogy miután ma este, legkésőbb holnap reggel Blair elnök úr meg fogja tenni a brit elnökség hivatalos ajánlatát, erre a javaslatra a Magyar Köztársaság nevében hivatalosan írásban még ezen a héten reagálni fogok. Ezt a levelemet - miután megküldöm Blair elnök úrnak és Barroso bizottsági elnök úrnak - természetesen nyilvánosságra fogom hozni.

(13.20)

Annak érdekében, hogy Magyarország lássa: olyan kormánya van, amely tudja, hogy miről szól a nemzeti érdekképviselet; olyan kormánya van, amely érti az országnak nemcsak a jelenét, hanem tudja, hogy mi a dolga a jövőben; olyan ország és olyan országvezetés van, amely a képviselt Európa-politikáját a lehető legszélesebb körben be fogja mutatni az országnak, annak érdekében (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Szerényen!), hogy ahhoz támogatást kapjon, annak érdekében, hogy ahhoz támogató együttműködést kapjon. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Befejezésül: az elmúlt napokban, miközben Magyarország érdekeit kívántuk érvényesíteni, és tettük a dolgunkat, eközben időnként úgy láttam, hogy egyes magyar politikai tényezők nem a Magyarország számára egyébként veszélyeket és kockázatokat rejtegető brit feltételezett javaslattal vitatkoznak, hanem a kormány álláspontjához képest fogalmazzák meg a maguk szándékait.

Szeretném önöknek azt mondani: ezekben a hetekben és ezekben a hónapokban nem az a dolgunk, kormánynak és ellenzékének, hogy egymással vitatkozzunk, ráadásul nem sajtóhíresztelésekre alapozva, hanem az a dolgunk, hogy jóhiszeműen, egymásnak is támaszkodva, ha kell, Magyarországot képviseljük. És azt szeretném, ha értené az ellenzék: neki most nem én vagyok a legfőbb riválisa, hanem azok az európai országok, amelyek vonakodva, nem kellő mértékben kívánják az európai szolidaritás közös, nagy célját képviselni, és ebben a célban Magyarországgal közösen osztozni.

Magyarországért, Európáért és a köztársaságért! Köszönöm szépen. (Nagy taps a kormányzó pártok padsoraiból.)