Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. NAGY ISTVÁN agrárminiszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az önök előtt fekvő, a földeken fennálló osztatlan közös tulajdon felszámolásáról és a földnek minősülő ingatlanok jogosultjai adatainak ingatlan-nyilvántartási rendezéséről szóló T/10312. számú törvényjavaslat legfőbb célja a tiszta, átlátható földtulajdoni struktúra kialakítása és az ennek egyik legnagyobb akadályát képező osztatlan közös földtulajdon hatékony felszámolása. A törvényjavaslat elkészülte egy 2010 óta tartó folyamat újabb fontos állomása. A kormány 2010-től következetesen alapvető nemzetstratégiai fontosságú kérdésként tekint a hazai földügyi szabályozásra. Ennek jegyében került felállításra 2010. szeptember 1-jével az önálló Nemzeti Földalapkezelő Szervezet, amely azóta bővülő feladatkörei révén ma már Nemzeti Földügyi Központként szolgálja a magyar gazdatársadalom érdekeit.

(13.10)

A nemzeti földvagyonnal történő tudatos és eredményes gazdálkodás révén földművesek ezrei jutottak állami földhöz tulajdonosként vagy bérlőként. A fentiekkel párhuzamosan 2013-ban megalkotásra kerültek a földforgalmat alapjaiban újraszabályozó törvények, amelyek számos garanciális eszköz beiktatásával segítik elő a ténylegesen gazdálkodni kész és képes személyek, szervezetek földszerzését, a földnek elsősorban a helyben lakó földművelő gazdák tulajdonába és használatába kerülését, a bel- és külföldi spekulánsok kiszűrését.

Jelenleg is fennáll azonban még néhány olyan, a birtokpolitikát érintő akadály, amelyek a mezőgazdaság versenyképességének gátját jelentik, és több évtizede megoldatlan problémaként tornyosulnak az agrárkormányzat előtt. Ez a kijelentés a gazdák szempontjából azt jelenti, hogy egyes földterületek használata teljességgel ellehetetlenült. Sajnos, nem egy olyan példával tudok szolgálni, ahol jelenleg viszonylag kis alapterületű ingatlanon akár a több száz, szélsőséges esetben akár az ezer főt is meghaladhatja a tulajdonosok száma. Azok, akik a földből élnek, tudják, hogy ilyen, a rendszerváltás óta meglévő és megörökölt tulajdonosi struktúrával szinte lehetetlen a föld használatával vagy tulajdonával kapcsolatos rendelkezés. Meggyőződésem, hogy szakmapolitikai egység segíti azon elképzelésünket, hogy felszámoljuk ezt a mindenki számára hátrányos jelenséget. A tiszta, átlátható földtulajdoni struktúra kialakítása tekintetében tehát nagy jelentőséggel bír a földeken fennálló osztatlan közös tulajdon mint kényszerközösség megszüntetésére irányuló hatékony megoldás kidolgozása, amely a jelen törvényjavaslat tárgyát képezi.

Ahogy arra korábban utaltam, a 2019. év végi adatok szerint hazánkban mintegy 1 millió 60 ezer földrészlet áll osztatlan közös tulajdonban. A tulajdonostársaknak e tulajdoni formából való szabadulási szándékát jól tükrözi, hogy a részarányföld-kiadás során keletkezett osztatlan közös tulajdon megszüntetését célzó projekt  közismert nevén az úgynevezett OKTM-projekt  keretében 2012. június 1-jéig nagyságrendileg 250 ezer darab, osztatlan közös tulajdon megszüntetése iránti kérelmet nyújtottak be az ingatlanügyi hatóságokhoz, amelyek 53 500 földrészletet érintettek. Ezek közül mintegy 43 ezer földrészlet kapcsán indultak el eddig a megosztási eljárások, ebből 35 ezer eljárás már le is zárult, amelyek eredményeként mintegy 170 ezer tulajdonos részére került kiadásra az önálló tulajdonú földrészlet. A projekt a 2012. június 1-jéig benyújtott kérelmek alapján, előre meghatározott ütemezés szerint zajlik, és a szükséges költségvetési forrás rendelkezésre állása esetén 2023. év végéig zárulhat le. Az OKTM-projekt önmagában hiánypótló eljárásrendként működik a mai napig, hiszen a rendszerváltás óta, bár köztudomású volt a probléma, de a magyar állam adós maradt ennek a rendezésével.

Fontos kiemelni, hogy a jelenleg is zajló OKTM-projekt az osztatlan közös tulajdonú ingatlanoknak kizárólag egy meghatározott körét, mégpedig a részaránykiadás útján keletkezett osztatlan közös tulajdonok felszámolását célozta meg, nem terjed ki tehát más jogcímeken keletkezett osztatlan közös tulajdonnal érintett ingatlanokra, azonban az itt szerzett tapasztalatok biztos támaszként szolgálnak a jelenleg tárgyalt törvény szakmai előkészítéséhez.

A jelenlegi OKTM-projekt nem foglalja magában az erdő művelési ágú területeket, ezért az erdők esetében az osztatlan közös tulajdon felszámolásának igénye még határozottabban jelent meg. A jelenlegi OKTM-projekt teljes egészében hatósági eljárás, amelyben érdekeltté tettük a gazdákat abban, hogy a végleges tulajdoni szerkezetet inkább egyezséggel alakítsák ki a néha további konfliktusokat okozó sorsolás helyett.

Összességében tehát elmondható, hogy a jelenlegi OKTM-projekt sok tekintetben elősegítette a földeken fennálló osztatlan közös tulajdon felszámolását. Ezen eljárás hátránya ugyanakkor, hogy meglehetősen hosszadalmasnak bizonyul, és csak részben oldja meg az osztatlan közös földtulajdon problematikáját, hiszen a megosztás lehetősége nem terjed ki az összes osztatlan közös tulajdonú földre, valamint a maradványingatlanok tekintetében továbbra is fennmarad a kényszerközösség, miközben egy zárt rendszer a kérelmezők szempontjából, hiszen új kérelmet a törvényi határidő lejártát követően már nem lehet benyújtani.

Az OKTM-projekt hatálya alá nem tartozó ingatlanok tulajdonosai, illetve a 2012. június 1-jei határidőt elmulasztó részarányföld-tulajdonosok a földjeiken fennálló osztatlan közös tulajdon megszüntetése kapcsán jelenleg kizárólag a polgári jog általános szabályai alapján rendelkezésre álló lehetőségekkel élhetnek, ez azonban, lássuk be, egy nehézkes és nagyszámú érdekelt esetén szinte lehetetlen eljárás. Eszerint a tulajdonközösség megszüntetéséhez a felek egyhangú megállapodása szükséges, ennek hiányában a közös tulajdont a bíróság szüntetheti meg. Az ingatlan természetben történő megosztására a telekalakításra vonatkozó jogszabályi előírásokat kell megfelelően alkalmazni.

A fentiekből tehát egyértelműen következik, hogy az átlátható földtulajdoni struktúra kialakítása érdekében szükséges az osztatlan közös tulajdon felszámolására irányuló intézkedések folytatása, de a folytatáshoz elengedhetetlen az osztatlan közös tulajdon megszüntetésére irányuló eljárás új alapokra helyezése. Engedjék meg, hogy röviden bemutassam, milyen új elemekkel segíti a törvényjavaslat az osztatlan közös földtulajdon hatékony megszüntetését!

Általánosságban véve elmondható, hogy a törvényjavaslat célja minden esetben a felek egyezségének a támogatása, a tulajdonrészek minél nagyobb számban történő önálló ingatlanná alakítása, valamint a tényleges földhasználók további tulajdonszerzésének ösztönzése és mindezek által jól hasznosítható birtoktestek kialakítása egy, a jelenlegi jelentősen rövidebb és egyszerűbb folyamat keretében. Szakmai körökben általánosságban elfogadott álláspont, hogy a tisztázott tulajdoni viszonyok révén kialakított ingatlan önmagában is nagyobb értéket képvisel. Akár azt is mondhatnám, hogy a gazdálkodók úgy jutnak nagyobb értékű termőföldhöz, hogy azon fizikailag semmi, de jogi értelemben nagyon is sok minden megváltozik.

Külön kihangsúlyoznám, hogy az új szabályok szerint megnyitjuk a lehetőséget valamennyi földtulajdonos számára, mert a javaslatunkban szereplő megoldási lehetőségek biztosítottak lesznek nemcsak a részaránykiadás útján keletkezett, hanem minden osztatlan közös tulajdonnal érintett földterületre vonatkozóan. Jelentős előrelépés továbbá, hogy az előterjesztést és az eljárást kiterjesztjük az erdőnek minősülő ingatlanokra is.

Az osztatlan közös tulajdon megszüntetésének elsődleges formája továbbra is az ingatlan megosztása és ennek révén az egyes tulajdoni hányadok önálló ingatlanná alakítása. A megosztás alapját kizárólag a tulajdonostársak egyezsége jelenti, sorsolásra nem kerül sor. A törvényjavaslat figyelemmel van ugyanakkor arra is, hogy az ingatlan összes tulajdonosának egybehangzó megállapodását az esetek jelentős részében lehetetlenség létrehozni. Ennek oka egyrészt, hogy az ingatlan-nyilvántartásban nagy számban szerepelnek olyan tulajdonosok, akik személye vagy lakóhelye nem egyértelműen beazonosítható, vagy akik születési adataik alapján valószínűsíthetően elhaláloztak, azonban a hagyatéki eljárásra valamilyen okokból nem került sor. Jelentős továbbá a külföldi lakóhellyel rendelkező tulajdonostársaknak a száma is. Mindezeken felül számításba kell venni azokat a tulajdonostársakat is, akik nem tanúsítanak megfelelő törődést a tulajdonukat képező földekkel kapcsolatban, és ezzel a hozzáállással akadályozzák az egyhangú megállapodást. A vonatkozó hatályos jogszabályok ugyanakkor jelenleg is számos esetben teszik lehetővé a tulajdonjogot érintő vagy az egymást korlátozó többségi döntéshozatalt különféle tulajdonosi közösségek számára, például társasházak vagy jogi személyek tagjai esetében.

Ahogy említettem, megoldást kellett találnunk arra, hogy a nagyszámú és elérhetetlen tulajdonosi struktúra megléte ne akadályozza a termőföldnek a használatát.

(13.20)

A törvényjavaslat ezért úgy rendelkezik, hogy az egyezség létrejöttéhez elegendő a tulajdonostársak tulajdoni hányad szerint számított egyszerű többsége, azaz 50 százalék plusz egy fő. E rendelkezés mellé ugyanakkor a kisebbségbe kerülő tulajdonostársak érdekeinek védelmére is számos fontos előírás beépítésre kerül.

A megosztással kapcsolatos folyamat megkezdéséről minden tulajdonostársat igazoltan értesíteni kell, továbbá a kormányzati portálra is felkerülnek az érintett ingatlanok adatai. A megosztás során kizárólag rendeltetésszerű, mező-, illetve erdőgazdasági művelésre alkalmas ingatlanok alakíthatók ki. Egyes tulajdonostársak, például házastársak kifejezetten erre irányuló akarata esetén lehetséges a megosztás során közös tulajdonú ingatlan létrehozása is, azonban akarata ellenére senki nem kerülhet közös tulajdonú ingatlanba.

A megosztási folyamat zavartalan lefolytatását szolgálja, hogy a törvényjavaslat 90 napos változtatási tilalmat vezet be, amely időtartam alatt az ingatlan tulajdoni lapján  a kisajátítást kivéve  semmilyen változtatás nem vezethető át, sem az ingatlan adataiban, sem az ingatlant érintő jogokban és tényekben. Ez az időtartam a tulajdonostársak kezdeményezésére a folyamatban lévő megosztás tényének ingatlan-nyilvántartási feljegyzésével indul.

Amennyiben a 90 napos időtartam eredménytelenül telik el, azt követően 30 napon belül újabb változtatási tilalom nem kezdeményezhető az esetleges visszaélések kizárása érdekében.

A jogi megoldás megújítása mellett egy XXI. századi választ adtunk a felmerült informatikai kérdésekre. A tulajdonostársak egy kifejezetten erre a célra kifejlesztendő informatikai program, egy úgynevezett osztóprogram segítségével  az általuk szabadon választott ügyvéd közreműködésével  maguk készítik el azt a térképvázlatot, amely a megállapodás szerinti megosztás térképi megjelenítését szolgálja. Ez az osztóprogram hozzáféréssel rendelkezik majd az ingatlan-nyilvántartás aktuális térképi és tulajdoni lapi adataihoz. A megosztás ingatlan-nyilvántartási átvezetéséhez tehát nincs szükség földmérő által készített és a hatóság által záradékolt változási vázrajzra, mert erre az osztóprogram segítségével készített térképvázlat önmagában is alkalmas lesz. Nagyon fontos állomás ez a megoldási mód, ugyanis ezzel az új technikai megoldással összességében több milliárd forintot spórolunk és takarítunk meg a magyar állam javára.

A birtokelaprózódás megakadályozása kiemelt célja az agrárkormányzatnak, ezért továbbra is elengedhetetlen az új ingatlanok tekintetében a területi minimum megállapítása. Ugyanilyen fontos cél, hogy a most taglalt új eljárásrend ne vezessen további kis méretű, használhatatlan birtokok kialakulásához. A jelenleg folyamatban lévő OKTM-eljárásokkal ellentétben így a törvényjavaslat alapján a területi minimumot el nem érő, azaz az önálló ingatlanná nem alakítható tulajdoni hányadok nem maradnak közös tulajdonban; azokat valamelyik tulajdonostárs köteles lesz magához váltani, és értük legalább az ingatlan értékbecslés szerinti értékének megfelelő ellenértéket kifizetni. A területi minimumot el nem érő tulajdoni hányadok jogosultjai így tehát valós kompenzációban részesülnek ahelyett, hogy életképtelen méretű vagy tulajdonosi szerkezetű területek kialakítására kerülhetne sor.

A törvényjavaslat érdemi birtokrendezésre is lehetőséget biztosít, egyrészt azáltal, hogy az egyezségben az eredeti tulajdoni hányadoktól eltérő megosztásban is meg lehet állapodni. Így a gyakorlatban a tulajdonostársak között földszerzésre is sor kerülhet. Emellett ugyanazon tulajdonostársak több, azonos, vagy egymással szomszédos település közigazgatási területéhez tartozó ingatlan megosztása során megállapodhatnak abban is, hogy az egyes tulajdonostársak több ingatlanban fennálló tulajdoni hányadai egy ingatlanban kerüljenek kijelölésre.

A törvényjavaslat az osztatlan közös tulajdon megszüntetésére a megosztáson túl kínál egy második megoldási lehetőséget is. Erre azért van szükség, mert vannak olyan ingatlanok, amelyek esetében a megosztás szóba sem jöhet, mivel a földrészlet már önmagában sem éri el a törvényjavaslat szerinti területi minimumot. Ezen ingatlanok vonatkozásában az osztatlan közös tulajdon megszüntetésére az egyetlen lehetőség az, ha az ingatlan teljes egészében az egyik tulajdonos tulajdonába kerül, legalább az ingatlan értékbecslés szerinti értékének megfelelő ellenértékért.

Amint látható, a törvényjavaslat több pontban is lehetőséget biztosít a tulajdonostársak közötti földtulajdonszerzésre az osztatlan közös tulajdon minél hatékonyabb felszámolása érdekében. A tulajdonszerzéshez ezekben az esetekben nem lesz szükség földműves minőségre. A visszaélések elkerülését szolgálja ugyanakkor az a rendelkezés, mely szerint tulajdonszerzési joga csak annak a tulajdonostársnak lesz, aki az adott ingatlanban legalább három éve rendelkezik tulajdonrésszel, vagy aki a tulajdonrészét öröklés útján szerezte. Elővásárlási jogosultság e tulajdonszerzés során nem áll fenn, tehát harmadik személyek, akik az eredeti osztatlan közös tulajdonú földrészletben nem tulajdonostársak, a jogügyletbe nem léphetnek be.

A törvényjavaslat tartalmaz továbbá egy harmadik megoldási lehetőséget is az osztatlan közös tulajdon megszüntetésére olyan ingatlanok esetében, amelyek térmértékük alapján ugyan alkalmasak lennének a megosztásra, de elsősorban a tulajdonosok nagy számára tekintettel még az egyszerű tulajdonosi többség kialakítása sem kivitelezhető. Ahol tehát sem a tulajdonosi egyezség, sem a tulajdonostárs általi pénzbeli megváltás nem lehetséges, az osztatlan közös tulajdon megszüntetésének legvégső megoldása az lehet, ha ezek az ingatlanok a megosztás sikertelensége esetén valamely tulajdonostárs kezdeményezésére a magyar állam tulajdonába kerülnek. A tulajdonostársak tulajdonrészükért megfelelő pénzbeli ellentételezést kapnak, a magyar állam pedig gondoskodni tud az immáron kizárólagos állami tulajdonban lévő ingatlan megfelelő hasznosításáról.

A fentiek érdekében szükséges, hogy a magyar állam nevében eljáró Nemzeti Földügyi Központ „optimális birtokszerkezet kialakítása” közérdekű célból meghatározott esetekben kisajátítási joggal élhessen.

Sokan szembesültek már azzal a helyzettel, hogy a tulajdoni lapon szereplő tulajdonostársak közül többen elérhetetlenek vagy gyaníthatóan már nem is élnek, és hagyatéki eljárásban sem rendezték az ingatlan jogi sorsát. Ez a bizonytalan tulajdonosi helyzet nemcsak az osztatlan közös tulajdon megszüntetése, hanem az ingatlanok megfelelő hasznosítása során is bizony komoly nehézséget jelent. Mindezek okán a törvényjavaslat egy új eljárás bevezetésével kísérletet tesz a termőföldnek minősülő ingatlanok tekintetében tulajdonosként az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett azon személyek beazonosítására, akiknek az ingatlan-nyilvántartásban szereplő adatai hiányosak. Az eljárás keretében a törvényjavaslat az ingatlanügyi hatóság számára hivatalból történő kötelező adatfeltárást, adategyeztetést és annak sikeressége esetén adatkiigazítást ír elő. Ha a tulajdonost az adatfeltárási eljárások alapján sem lehet beazonosítani, abban az esetben az ingatlanügyi hatóság hivatalból megállapítja, hogy az ingatlan tulajdoni helyzete rendezetlen.

Fentiekhez hasonlóan kötelező adatfeltárást és adategyeztetést szükséges végezni abban az esetben is, ha az ingatlan-nyilvántartásban tulajdonosként bejegyzett személy születési évétől 120 évnél több telt el, és e személy halálának időpontjára vonatkozóan hiteles adat nem áll rendelkezésre. Ha az adatfeltárás eredményeképpen a tulajdonosként bejegyzett személy haláláról az ingatlanügyi hatóság hivatalos tudomást szerez, értesíti a jegyzőt a hagyatéki eljárás vagy a póthagyatéki eljárás megindítása céljából. Ha a bejegyzett személy halálának ténye semmilyen módon nem vált ismertté, abban az esetben az ingatlanügyi hatóság hivatalból megállapítja, hogy az ingatlan tulajdoni helyzete rendezetlen.

A rendezetlen tulajdoni helyzetű ingatlanok mindkét esetben a törvény erejénél fogva az állam tulajdonába kerülnek. Ezzel az eljárással a törvényjavaslat megteremti a lehetőségét a földek hasznosítását akadályozó és az ingatlan-nyilvántartás teljességének elvét gyengítő bizonytalan tulajdonosi helyzetek rendezésére.

(13.30)

Mindezek alapján, kedves képviselőtársaim, úgy gondolom, hogy a törvényjavaslatban foglaltak megteremtik annak a lehetőségét, hogy az osztatlan közös tulajdonnal érintett mintegy 2,4 millió hektár föld jogi sorsát egységes elvek mentén, a jelenleginél sokkal olcsóbb és gyorsabb eljárások keretében, az állam minimális szerepvállalása mellett lehessen rendezni. Ugyanilyen fontos, hogy az osztatlan közös földtulajdonnal érintett mintegy három és fél millió honfitársunk számára is megnyugtató, méltányos és gyors megoldásokat kínáljunk az önálló földtulajdonok kialakítására.

Kérem tehát a tisztelt Országgyűlést, hogy az elmondott indokok alapján a törvényjavaslatot tárgyalja meg, vitassa meg, majd azt követően fogadja el. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)