Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

PÁNCZÉL KÁROLY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Ez a határozati javaslat a magyar szórvány napjáról, amelyről most vitázunk, nem előzmények nélkül való, mint ahogy azt hallhattuk az előterjesztő expozéjában, Németh Zsolttól, illetve az államtitkár úrtól is, hiszen már 2012-ben javasolta a MÁÉRT szórvány szakbizottságán több jelenlévő a szórvány napjának létrehozását. A tavalyi esztendő végén, 2014. december 5-én a Kárpát-medencei Képviselők Fórumán ez a javaslat ismét elhangzott, és ez akkor be is került a zárónyilatkozatba.

Az állásfoglalás akkor ezt tartalmazta: „Legyen ez a nap, mikor az összefogás jegyében a magyar nemzet jobban odafigyel a szórványmagyarságra rendezvények, híradások, előadások, konferenciák, közösségépítő programok révén.”

Erdélyben már több éve, 2011-től, a Kárpát-medence más részein pedig mintegy két éve tartanak eseményeket így az őszi időszakban, jellemzően november közepén. A másik előzmény tulajdonképpen ott rejlik az Alaptörvényünkben, amit 2011-ben fogadtunk el. A nemzetpolitika szempontjából az Alaptörvényünk legfontosabb mondata így hangzik: „Magyar­ország az egységes magyar nemzet összetartozását szem előtt tartva felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért.” Összecseng ez és rímel Szabó Dezső mondatára - ő az az írónk, kolozsvári születésű, akit kissé méltatlanul elfelejtett a jelenkor ‑, amely mondat így hangzik: „Minden magyar felelős minden magyarért.” Ez a mondat cseng vissza az Alaptörvényünkben is.

Tisztelt Országgyűlés! A három lábon álló magyarságon belül, és itt a három láb alatt gondolok az anyaországi magyarságra, az elszakított országrészek magyarságára, a diaszpóramagyarságra, nos, a három lábon álló magyarságon belül a Kárpát-meden­cei szórványmagyarság mindenféleképpen kiemelt figyelmet érdemel. Már hallhattunk részletes számadatokat Németh Zsolttól, valóban megállapítható, hogy az elszakított, elcsatolt országrészek magyarságának mintegy fele él szórványban. Sajnos egyre kevesebb a tömb, egyre kevesebb a tömbben élő magyarok száma is. Tömb ma még létezik a Csallóközben a Felvidéken, Kárpátalján a tiszaháti régióban, a Székelyföldön, illetve a szabadkai régióban, Szabadka környékén a Bácskában, a határon kívül élő többi magyarság mind szórványnak tekinthető. Szórvány a nemzet határa. Mind az előterjesztőtől, mind az államtitkár úrtól hallhattuk, hogy a szórványt védelmezni kell, hiszen ha a szórvány elvész, akkor a tömb következik.

Az expozéban említést nyert Vetési László neve. Vetési László erdélyi szociográfus úgy fogalmaz, hogy a szórvány egy nemzet öregkora. Tudományosabban fogalmazva a szórvány egy veszélyeztetett etnikai csoport, hátrányos térbeli elhelyezkedésük, arányaik, lélekszámuk miatt nem tudják valóban önerőből megőrizni identitásukat. Ha önerőből erre nem képesek, akkor bizony az anyaország és a tömbmagyarság támogatására van szükség, és többször szeretném aláhúzni magam is, hogy a tömbmagyarság támogatására is szüksége van a szórványnak.

A szórványközösségek jelenlegi problémái közül az egyik legfontosabb, hogy az asszimilációnak leginkább kitett csoportja ez a magyarságnak, leginkább kitett része a magyarságnak.

(15.00)

Rendkívül sok a vegyes házasság, a szórványterületek egyre inkább elöregednek, és egyre fokozódik az elvándorlás is. Szórványközösségekben kevés a magyar iskola, kevés a magyar pedagógus, kevés a magyar diák, a továbbtanulási lehetőségek korlátozottak, és meg kell állapítanunk azt is, hogy sajnos a szórványterületek azok, amelyek a szomszéd országokban a legfejletlenebb régiók közé tartoznak gazdaságilag a legtöbb helyen, éppen ezért jelentős az elvándorlás is ezekről a területekről.

A magyarság megmaradásának két fő elemére szeretnék rávilágítani. Az egyik, hogy a magyarság megmaradása vajon oktatási, kulturális, anyanyelvi kérdés-e vagy gazdasági kérdés. Mind a kettő nagyon fontos, azt gondolom, hogy a gazdasági kérdéstől sem tekinthetünk el, hiszen, ha nincs helyben munka, megélhetés, akkor a szülőföldön való megmaradás is bizonytalanná válik, fokozódik az elvándorlás. Erre kínál egy lehetőséget a mai nemzetpolitikán belüli gazdaságpolitikánk, ami elősegíti a határon átívelő gazdasági kapcsolatoknak a bővülését. Említhetném a Kárpát Régió Üzleti Hálózatot, amely az idei esztendőben több új irodát nyit, és az idei esztendőtől a Nemzeti Kereskedőház Zrt.-n belül végzi a munkát. A másik fontos dolog az anyanyelv és az oktatás. Itt szükséges, hogy a szórványban lehetőleg legyenek állami finanszírozású iskolák, ha ez nem lehetséges, akkor egyházi fenntartású iskolákra vagy óvodákra van szükség.

Államtitkár úr részletesen beszélt arról, és rámutatott arra, hogy már az elmúlt években is a szórvány irányában milyen intézkedések történtek, és ha az oktatásnál tartunk, akkor érdemes felidézni azokat a tematikus éveket, amely a szórványság felé is üzeneteket küldött, és gyakorlati segítséget is adott. Ilyen volt 2012-ben a külhoni magyar óvodások éve, majd folytatódott a kisiskolások, felsősök évével, jelenleg pedig a szakképzés éve zajlik.

Nagyon fontosak a szórványkollégiumok, amelyek gyűjtőhelyei a térség magyar diákjainak, fontosak a létrejött szórványcentrumok, amelyek középiskolás korúaknak biztosítanak magyar nyelvű oktatást, és fontos az az iskolabuszprogram, amely a magyar kormány és a Bethlen Gábor Alap támogatásával működik a határon túli területeken, hiszen szórványból ennek segítségével érhetőek el a szórványcentrumok és az iskolák.

És nagyon fontos valóban a kultúra és a kultúrában azok a civil szervezetek és egyesületek, amelyek szórványban működnek. Ezek azok, amelyeknek közösségépítő és -megtartó erejük valóban megtarthatja a szórványt, és tulajdonképpen ezek egy-egy találkozási pontjai ezeknek a közösségeknek.

Nagyon fontos az idei esztendőben elindult Petőfi Sándor-program, amely a diaszpórába irányuló Kőrösi Csoma-program mintájára indult el a hajdani Monarchia országaiban a szórvány felé. Elsősorban azzal indult el ez az 50 fiatal az idén, hogy egy értékőrző, közösségépítő, a magyar-magyar kapcsolatokat erősítő tevékenységet végezzen, és az ő tevékenységük is a szórvány megmaradását szolgálja.

Esett itt már szó a vitában arról, hogy miért éppen november 15-e a szórvány napja. Azt gondolom, hogy méltó az a történelmi személyiség, Bethlen Gábor, akinek nevéhez, születésének és halálának évfordulójához kapcsolódik a szórvány napja, hiszen ő november 15-én született Marosillyén, Vajdahunyad megyében, ami ma már egy szórvány, és november 15-én is halt meg Gyulafehérváron, a hajdani fejedelmi központban, ami szintén ma már szórványterületen található. Azt gondolom, hogy méltán van az ő emléktáblája a gyulafehérvári templomban két olyan, úgymond nagy történelmi személyiség mellett, mint Fráter Martinuzzi György és Bocskai István, az ő emléktáblájuk között helyezkedik el az ő emléktáblája. Valóban az ő nevéhez kapcsolódik Erdély aranykora, és az, hogy ebben az időszakban, amikor a három részre szakadt országban tulajdonképpen ország nem is létezett, csak nemzet, Bethlen Gábor egy olyan fejedelem volt, aki ott a 30 éves háború során az európai térképre felhelyezte Erdélyt.

Tehát az ő életére is emlékezzünk, amikor a szórvány napjáról és annak idejéről beszélünk, mindenféleképpen méltó az ő személyéhez kötni. Én arra kérem a tisztelt Házat, hogy a határozati javaslatot támogatni szíveskedjenek. (Taps a kormánypártok soraiból.)