Felszólalás adatai

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az elmúlt héten napvilágot látott az a statisztika, hogy Magyarország a világ országai között a versenyképességi rangsorban a 63. helyre süllyedt; két évvel ezelőtt még a 48. helyen álltunk. Három évvel ezelőtt, amikor az ön gazdasági miniszterét hallgattuk meg a költségvetési és számvevőszéki bizottságban, azt mondta, hogy négy év alatt a cél az, hogy tíz helyet ugorjunk előre; ehhez képest tizenötöt sikerült hátraugorni. (Simon Gábor: Az ugrás megvolt.) Ha megnézzük, hogy a szakemberek milyen okokat sorolnak fel, mind olyan okokat találunk ezek között, amelyek javítására az önök kormányprogramja mind-mind kitér: a magas adók, a magas hitelkamatok, az innováció hiánya, a korrupció és a bürokrácia kiterjedtsége áll a magyar versenyképesség akadályaként.

Mármost ezekből vagy az következik, hogy az önök elveit, amiket a kormányprogramban lefektettek, nem sikerült végrehajtani, és ezért csúszik szépen lassan lefelé az ország, vagy az következik, hogy egyáltalán nem is igyekeztek ezeket a programokat végrehajtani.

Ha megnézzük a számokat: van Magyarországon 1 millió 820 ezer adófizető, aki a versenyszférában dolgozik. Minden tiszteletem a közszférában dolgozóké, de azért mégis, ez az 1 millió 820 ezer ember tartja el az egész országot, sőt tízezerrel kevesebben lettek az elmúlt két évben. A beruházási ráta 16 százalékra süllyedt, ez az amortizációt nem tudja fedezni. A vállalatok felszámolása soha nem látott mértékben nő, ennyi cég nem indított maga ellen önfelszámolást, mint az elmúlt esztendőben. Hogy mi ennek az oka? Várom az ön válaszát.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Orbán Viktor miniszterelnök úrnak.

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Köszönöm szépen a kérdését. Szerintem is magasak az adók, csökkenteni kellene őket. Szerintem is magas az alapkamat, holott talán egy évvel ezelőtt 7 százalék magasságában járt, most meg már 4 alatt van; szerintem is magas. A számok nem stimmelnek, vagy legalábbis nem azokra a metszetekre figyelek én, mint amit ön említett. Én arra figyelek, hogy 2010-ben Magyarországon összesen 1,8 millió, vagyis 1 millió 800 ezer ember fizetett adót, és 1 millió 800 ezer adófizető tartotta fönn a tízmilliós országot - én ezt a számot nézem. Ez a szám jól mutatja, hogy 2010-ben csődben voltunk, lényegében a gödör alján. Most ott tartunk, hogy tízmillió emberből majdnem négymilliónyi ember fizet adót. Három év alatt ide jutottunk, szerintünk ez nem semmi.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszterelnök úr. Viszonválasz illeti meg a képviselő urat.

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Köszönöm. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Nem akarok számháborúba belemenni, de azért lássuk azt, hogy a négymillió munkavállaló és adófizető között, akiről ön beszél, nagyon sok a közalkalmazott, a közmunkás. Én arról az 1 millió 800 ezer emberről beszélek, aki a versenyszférában dolgozik, különböző magyar vállalatoknál vállal munkát, és úgy fizet adót.

De hogy még egy dolgot behozzak, és mi lehet itt, amire ön végül is nem tért ki igazából: a korrupció elhatalmasodása, a bürokrácia túlterjeszkedése és ezzel összefüggésben a kiszámíthatóság hiánya a versenyképesség legnagyobb akadályaként. Amikor Magyarország költségvetését havonta kell újraszabni, és bármikor történhet olyan, hogy egy egész piaci szegmenst a kormányzat egy tollvonással semmibe vesz, áthúz, megváltoztatja a piaci szegmens működésének alapvető feltételeit, akkor joggal gondolhatja úgy egy magyar kis- és középvállalkozó, hogy minek ide beruházni; joggal gondolhatja úgy egy nagy magyar vállalat, hogy inkább átviszi (Az elnök csenget.) Luxemburgba a székhelyét, hiszen jobban megéri ott adózni.

És felvetődik a kérdés, egy pillanat! (Moraj.) Nem tudom, miniszterelnök úr, hallott-e róla, hogy a Mercedes-Daimler cég nem Magyarországon tervezi a (Az elnök ismét csenget.) beruházását, valószínűleg ugyanilyen versenyképességi akadályok miatt.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Viszonválasz illeti meg a miniszterelnök urat is.

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Képviselő Úr! A korrupciós mutatók tekintetében sem lehetünk elégedettek, de jobban állunk, mint három évvel ezelőtt álltunk, erről már itt többször is volt szó.

A beruházások ügyében éppen most azt olvastam, hogy nőnek a beruházások. Lemaradtam valamiről, vagy ön maradt le? Ez most nem teljesen világos. A legutolsó negyedévről szóló adatok a gazdasági növekedésről és a beruházások növekedéséről szólnak. Lehet, hogy meghozta az eredményét az elmúlt három év munkája? Ne beszéljen le bennünket a sikerről, inkább segítsen bennünket! (Simon Gábor: Beszélje rá!)

Ami pedig a munkát illeti: nem tudom, miért nézik le állandóan önök a közmunkásokat. (Vágó Gábor: Nem!) Dehogynem! Ne csináljon úgy, mintha nem ezt mondta volna! Mindannyian értjük, látjuk, felállít egy hierarchiát: az ön számára az a munka, amit a versenyszférában végez egy magyar ember, jobb értékű munka, mint az, amit egyébként közmunkásként végez. Ön téved. Lehet, hogy a makrogazdaság szempontjából van egy elmélet, ahol ez így néz ki, de emberi szempontból nem így néz ki, úgyhogy arra kérem önt, hogy becsülje meg azokat az embereket is - vannak 200-300 ezren -, akik most már nem segélyért állnak sorba, hanem elmennek, dolgoznak, és munkából akarják nevelni a gyereküket. Ne mínuszba írja be őket, hanem pluszba, legyen kedves! (Hosszan tartó taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   105-120   121-128   129-138      Ülésnap adatai