Felszólalás adatai

Ha jól emlékszem, képviselőtársaim, bár talán a korom nem enged visszanyúlni az '50-es évekbe, valamikor ott romlott el ez a történet először, amikor a panelekbe szétküldték a vidéki családokat, amikor szétbombázták a vidéki közösségeket, amikor elszakították egymástól a generációkon keresztül és generációs együttélésben lévő vidéki családi mintákat. Ez a vidék tartotta meg Magyarországot, ezt a vidéket a kommunizmus 50 éve tönkretette. Ezeket az értékeket újra ki kell mondanunk, ezeket az értékeket újra célként kell kitűznünk a gyermekeink számára. Abban az időszakban, amely a kommunizmus dicső időszaka volt, olyanok tettek a magyar családrombolásért, akiknek utódai, mint jól tudjuk, ma is benn ülnek a parlament soraiban.

Nagyon keserves időszaka volt ez a családjognak, illetve a családok történetének, hiszen az '50-es évek egyéb jogalkotása hozta magával a válások szabadelvűségét vagy szükségszerűségét; nem akarok ingatlan-nyilvántartási törvényről beszélni, tulajdonjogról beszélni, vagy polgári jogról, ami az '50-es években bizony bőven követte azt a családirtó jogalkotást, amit önök elkezdtek azzal, hogy egyszerűen csak a városiasítás vagy az iparosítás következtében szétzúzták, szétbombázták, a családi értéknek a maradékát is vidéken elvették. Kedves képviselőtársaim, ez annak az oka, hogy a mai magyar szociális ellátórendszer olyan problémákkal kell hogy megküzdjön, amit a magyar családok tradíciója évszázadokon át kezelt a magyar történelemben. A mai magyar családok alkalmatlanok vagy képtelenek a tradíció megszakítása miatt vagy pedig egész egyszerűen a gazdasági helyzet miatt arra, hogy az idős, beteg ellátandó családtagról gondoskodjanak.

Jelzem, hogy vidéken azért ez még működik, a vidék Magyarországa még mindig képes arra, hogy a családokon keresztül megtartsa ezeket az elszegényedő vagy önmaguk ellátására képtelen családtagokat. A vidék másként működik. Azért szükséges meghatározni ezeket az irányelveket, hogy akik egyre kevésbé családi közösségekben és normális - bár ez a szó értelmezését tekintve több oldalról nézhető - családi közösségben nőnek fel, azok számára egyértelmű legyen, hogy a gyermekről való gondoskodás ugyanolyan értékű, mint az idős hozzátartozóról, családtagról való gondoskodás.

Én azt elfogadom és el is hiszem, hogy egy más elvrendszeren felnövő vagy a családfogalmat és a magántulajdont Engels nyomán értelmező, a mai szocialista frakcióban is ülő képviselők másképp gondolkodnak a családról és más alapját és szükségét érzik; én azt gondolom, az a törvényjavaslat, amit kereszténydemokrata képviselőtársaink benyújtottak, a család értékét a felelősség és az érték oldaláról közelíti meg.

Az a kérdés, amit itt az azóta a vitából már kiszálló Ertsey képviselő asszony forszírozott a vita során, a női egyenjogúság meg az erről való politizálás nem ennek a törvényjavaslatnak a tárgya, nagyon sajnálom, hogy idevisszük ezt a vitát. Itt nekem van egy fogalmilag feloldhatatlan ellentétem abban a problémakörben, amit az LMP bele szeretne olvasni, vagy ebből a törvényjavaslatból ki szeretne olvasni; mégpedig az, hogy ha az egyenjogúság hiányát vagy a nők számára való egyenlő előmenetelt hiányolják a magyar társadalomban, akkor miért keresik minél több ponton a törvényben azokat a pluszjogokat vagy jogosultságokat, jogosítványokat, amiket hiányolnak belőle. Ebben a törvényben egy ponton biztosan kimondatik az, hogy a férfi és a nő felelőssége egyenrangú, márpedig a gyermek nevelésénél a szülők, az apa és az anya egyenlő felelősséggel bír a gyermeke tartása, nevelése során. Ebből következik minden, ebből következik az, hogy a családban növekvő gyermekek számára ezzel a jogszabállyal, de nemcsak ezzel, hanem az ehhez társuló egyéb kiegészítő szabályokkal biztosítani lehet a gyermekek egészséges, kiegyensúlyozott fejlődését.

Aztán ott is némi anakronizmust érzek - és Lanczendorfer Erzsébet képviselő asszony egyszer említette, de nem lehet elégszer ismételni, mert, már mondtam itt, ebben a Házban, hogy az ismétlés a tudás anyja; bizony ez így van -, hogy ennek a jogszabálynak jelentős része, kedves képviselőtársaim, jelenleg is hatályos, a gyermekek védelméről szóló vagy a jelenleg hatályos Ptk.-ból átemelt fogalmak vagy jogi kategóriák intézményrendszere, annyiban különbözik mindettől, hogy rendszerbe teszi és a családok köré szervezi ezeknek a jogintézményeknek a megnevezését vagy működtetését, illetve értékrendet állít a családpolitikában, egy elég erős és elég határozott értékrendet, ami mindnyájunk érdeke. Ez a vita álláspontom szerint és a mi álláspontunk szerint nem a női egyenjogúságról kell hogy szóljon, nem arról kell, hogy szóljon, hogy a népesedéspolitika szempontjából milyen következményei vannak; arról kell hogy szóljon, hogy van egy olyan kormány 2011-ben Magyarországon, aki képes figyelembe venni a magyar társadalmat alapító tényezőket, tradíciókat, nem csak a szociológia és a jog oldaláról közelíti meg a családot. Ma nagyon szép, szociológiai vizsgakérdésekre adható feleleteket hallottunk, a család fogalma - mint reprodukciós, mint legkisebb társadalmi egység, mint gazdasági fogyasztó közösség - a jogalkotó számára nagyon fontos, hiszen vannak mögötte tudományos kutatások, felmérések.

(13.40)

A parlament dolga, az itt ülő politikusok dolga az a döntés, hogy a családot mint a társadalom rendszerének értékét kiemelve kivegyük abból a lezüllesztett, akár mondhatnám az előbbi példát, hogy az 50 év alatt lezüllesztett családi kapcsolatokat, családi kötődéseket... - és egyáltalán, a család mint olyan fogalomrendszerét a helyére tegye, és azt az értékrendet tükrözze, ami ma a magyar társadalom többségének az értékrendje; függetlenül a KSH-adatoktól vagy némi statisztikáktól, amikre önök hivatkoznak, mert ennek a parlamentnek a patkójában a KDNP- és a Fidesz-frakcióban többségében, kedves képviselőtársaim, olyan képviselők ülnek, akik több gyermeket nevelnek, akik családban, bocsánatot kérek, házasságban élünk, és ez nekünk ma, 2011-ben Magyarországon nem ciki. Lehet, hogy néhányan úgy gondolják, hogy ez nem olyan trendi, meg esetleg jobb, nem tudom, a celebség mellett még szinglinek is lenni, de azt gondolom, egy gyermeknek elsősorban anyára és apára van szüksége, kiegyensúlyozott, rendes családi környezetre, ahol egészséges lelki fejlődését biztosítva tudja megszerezni mindazt a tudást, amivel majd eredményes és aktív része lehet a jövő társadalmának.

Sok mindenről nem beszéltem, néhány dolgot megismételnék. A felelősség, az értékválasztás és a vidék megtartóereje lehet ennek a sarkalatos családjogi törvénynek az elfogadása. Ezért kérem képviselőtársaimat ennek a törvényjavaslatnak a támogatására.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)