Felszólalás adatai

DR. NAGY SÁNDOR, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A Nemzeti Vidékpolitikai Tanácsról szóló törvényjavaslat benyújtásával a kormány azt a szándékot nyilvánítja ki, hogy ezzel is szeretne hozzájárulni a vidékpolitika új alapokra helyezéséhez, egy átfogó nemzeti vidékpolitika kimunkálásához. Akik a vidék helyzetét ismerik, tudják, hogy fordulatra van szükség. Fordulatra van szükség, mert helyenként, elsősorban a hátrányos helyzetű térségekben, a kisebb településeken olyan hátrányok halmozódtak fel, amelyek mérséklése, a kedvezőtlen folyamatok megállítása nem tűr halasztást.

A kép természetesen árnyalt, hiszen az elmúlt másfél évtizedben ezekben a térségekben is épültek utak, újultak meg iskolák, művelődési házak, számos helyen rendbe hozták a templomot, csinosították a települést, és új munkahelyek is létesültek. Összességében azonban nem vitatható, hogy a kis falvak, kistelepülések jelentős hányada olykor alapvető problémákkal küzd: kevés a munkahely, alacsony a jövedelem, a közszolgáltatások színvonala, elérhetősége elmarad a nagyobb településekétől, a fiatalok elköltöznek, hátrányos, öngerjesztő demográfiai folyamatok zajlanak. Mindez gyakran már-már az ott élő emberek alkotmányos alapjogainak érvényesülését is veszélyezteti.

Természetesen ez nem az elmúlt néhány év terméke, hosszabb ideje zajló folyamat eredménye. Minden bizonnyal ennek felismerése vezette azt a "párbeszéd a vidékért" elnevezésű civil kezdeményezést is, amely az ország számos pontján megtartott fórumon tekintette át a vidék helyzetét, fogalmazta meg a teendők lehetséges fő irányait. Ez a civil kezdeményezés fogalmazta meg a Nemzeti Vidékpolitikai Tanács létrehozására irányuló javaslatot is, amelyet a kormány elfogadott, úgy is mondhatnám, felkarolt.

Ugyanebben az időszakban a kormány vidékpolitikáját megalapozó, illetve azt erősítő lépések is születtek. A miniszterelnök vezetésével létrejött a kormány vidékpolitikai kabinetje, megalakult az érintett minisztériumok politikai államtitkáraiból álló tárcaközi koordinációs bizottság.

A vidékpolitikai kabinet több ízben tárgyalta azt a feladattervet, amely a kormányzati vidékpolitika alapjául szolgáló legfontosabb teendőket foglalta össze. Elmondhatom, hogy ez a feladatterv jó visszhangot váltott ki az érintett térségek képviselőivel több ízben is lefolytatott konzultációkon.

Túlzás nélkül mondhatom, az egyetértés nemcsak a tekintetben általános, hogy új alapokra kell helyezni a vidékpolitikát, hanem abban is, hogy ehhez széles körű társadalmi, szakmai összefogásra van szükség. Ezt célozza a benyújtott törvényjavaslat is.

Egy kimunkálandó vidékpolitikai programhoz bizonyos kiinduló elvek már ma is világosan látszanak. Az egyik ilyen, hogy a vidék nem azonos az agráriummal. Még akkor sem, ha egyébként természetesen ezer szállal kötődik hozzá nagyon sok térségben, településen. Az is fontos elv, hogy egy vidékpolitikai program kidolgozása során nem lehet pusztán abból kiindulni, hogy a vidék nem más, mint bizonyos hátrányok gyűjtőhelye. Ez ugyanis csak arra lenne alkalmas, hogy valamilyen szolidarisztikus segélyprogram alapjául szolgáljon, de alkalmatlan arra, hogy hosszabb távon érvényes, fenntartható fejlődést eredményező elgondolások kiindulópontja legyen.

A feladat az, hogy a vidék eddig kellőképpen fel nem ismert vagy el nem fogadott közhasznát állítsuk középpontba, azokat a táji, kulturális, gazdasági, történelmi, még azt is mondhatnám, életmódbeli és más egyéb adottságokat, amelyek a vidék sajátjai.

Kiemelkedő jelentősége van annak, hogy a program a vidék gazdaságának fellendítését szolgálja, és hogy ebben a széles értelemben vett agrárium és környezetgazdálkodás mellett az adott térség adottságaihoz illeszkedő ipar és szolgáltatás is megjelenjen, nem szólva a megújuló energiaforrások hasznosítására települő új ipari kultúrákról. Természetesen mindehhez az infrastruktúra fejlesztésének és a közszolgáltatások jobb elérhetőségének is társulnia kell.

A kormány tudatában van annak, hogy nem központilag, nem kormányzati szinten kell kitalálni, hogy mi mindent kell és lehet csinálni a vidék fejlődése érdekében. A kormány dolga, hogy forrásokat és mindenki számára világos játékszabályokat teremtsen, és tegye lehetővé, hogy helyben döntsenek arról, ami az ott élők szerint a legfontosabb. Ez az a szellemiség, tisztelt Országgyűlés, amely alapján a kormány a most tárgyalt törvénytervezetet elfogadta és benyújtotta.

A törvényjavaslat legfeljebb 23 fős testülettel számol, amelybe hét főt a tudományos szakmai intézmények, mindenekelőtt a Magyar Tudományos Akadémia, tizenhárom főt a civil szervezetek, érdekképviseletek, önkormányzati szövetségek, illetve a kamarák, további három főt pedig a kormány, illetve a kormányfő delegálhat. Az ülésekre mindezen túl meghívást kap a miniszterelnök, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, továbbá a KSH elnöke. Meghívást kap a mindenkori parlamenti pártok képviselőcsoportjainak egy-egy képviselője, valamint a vidék életében is szerepet vállaló, intézményeket fenntartó egyházak együttesen két képviselője.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztában vagyok azzal, hogy egy ilyen horderejű kérdésben fontos vagy kevésbé fontos részletekben eltérő álláspontokat képviselhetnek az egyes parlamenti pártok, hiszen különböző módon közelíthető meg egy ilyen testület összetétele, működése. Azt sem állítom, hogy kizárólag egyetlen logika, egyetlen igazság lehet mértékadó, ezért szeretném jelezni, hogy nyitottak vagyunk azokra a módosító indítványokra, amelyekből kiderül, hogy benyújtói a tanács presztízsének növelését, működési feltételeinek javítását, nem pedig e fontos döntés elodázását szolgálják.

Mindezzel összhangban kezdeményezem, hogy a módosító indítványok benyújtásának határideje az eredetileg elhatározotthoz képest szerda 17 órára módosuljon. Kérem elnök urat, hogy ezt erősítse meg, illetve az ezzel kapcsolatos lépéseket tegye meg.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)