Felszólalás adatai

ELNÖK: Kíván-e még valaki szólni. (Senki sem jelentkezik.) Nem kíván senki sem.

Csak a rend kedvéért szeretném mondani, hogy az eddigi leghosszabb részletes vita 2 óra 45 perc volt, most majdnem ennek a kétszeresére tettem egyébként javaslatot, amikor időkeretet javasoltam.

Tisztelt Országgyűlés! Most tehát a határozathozatal következik. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, egyetért-e azzal, hogy a T/4955. számú törvényjavaslat részletes vitája 5 órás időkeretben történjen. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés 197 igen szavazattal, 106 nem ellenében, 4 tartózkodás mellett a törvényjavaslat időkeretben történő tárgyalását elfogadta.

A napirendi ajánlás mellékletében javaslatot tettem az előterjesztés részletes vitájának szerkezetére, és annak érdekében, hogy a frakciók az időkeretes tárgyalást figyelembe véve már előzetesen fel tudjanak készülni a vitára, most erről a javasolt vitaszerkezetről is döntünk. A mellékletben azt indítványoztam, hogy az előterjesztés részletes vitájára öt szakaszban kerüljön sor. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy egyetért-e a mellékletben ismertetett javasolt vitaszerkezettel. Kérem, kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége a javasolt vitaszerkezetet elfogadta.

 

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszeréről szóló 1992. évi LXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat és a helyi önkormányzatok 2002. évi új címzett támogatásáról, valamint egyes címzett támogatással folyamatban lévő beruházások eredeti döntésének módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája. (A képviselők egy része elhagyni készül a termet. - Általános zaj. - Az elnök csenget.) Arra kérem azokat, akik nem kívánnak részt venni a vitában, hogy csendben távozzanak az ülésteremből.

Az előterjesztéseket T/5154. és T/5159. számokon kapták kézhez. Egy perc technikai szünetet tartunk, amíg a vitában részt venni nem kívánó képviselők elhagyják az üléstermet. (Általános zaj. - Az elnök csenget.) Arra kérek mindenkit, hogy ha netán ezt teszi, ezt gyorsan tegye meg és csendben. (Rövid szünet. - Általános zaj. - Az elnök csenget.)

Tisztelt Országgyűlés! A baráti beszélgetéseknek a helye nem az ülésterem, úgyhogy arra kérek mindenkit, aki ebben a műfajban szeretne most inkább otthonosan mozogni, az hagyja el az üléstermet, és biztosítsa a lehetőségét annak, hogy Kontrát Károly államtitkár úr elmondja expozéját. (Általános zaj. - Az elnök csenget.)

 

DR. KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Tisztelt Országgyűlés! A helyi önkormányzatok 200 millió forint feletti egészségügyi, szociális, oktatási, kulturális és vízgazdálkodási beruházásainak (Általános zaj. - Az elnök csenget.) megvalósításában több mint tíz éve jelentős szerepet tölt be a címzett támogatási rendszer. (Balczó Zoltán: Államtitkár úr, várjon még, mert nem tudunk figyelni!) 2002-től a címzett támogatás rendszere további forrásokat biztosít az önkormányzatoknak, nevezetesen az 1 milliárd forint feletti szennyvízközmű, illetve szilárdhulladék-kezelő rendszerek létesítését szolgáló beruházásokhoz.

Engedjék meg, hogy néhány szót szóljak a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszeréről szóló 1992. évi LXXXIX. törvény módosításáról szóló T/5154. számú törvényjavaslatról.

A címzett támogatással megvalósítani tervezett beruházások mielőbbi megkezdése fontos társadalmi és gazdasági érdek, hiszen így az érintett települések polgárai hamarabb hozzájuthatnak a magasabb színvonalú szolgáltatásokhoz.

 

(15.30)

 

Az Országgyűlés már döntött a 2002. évi költségvetésről, a címzett és céltámogatások jövő évi előirányzata ismert, így lehetőség van a szokásosnál, a korábban megszokottnál előbb javaslatot tenni az új 2002. évi címzett támogatásokra.

A mielőbbi parlamenti döntést szükségessé teszi, hogy a kormány által támogatásra javasolt fejlesztések közül öt környezetvédelmi beruházás esetében a címzett támogatás biztosítja az ISPA-támogatások állami társfinanszírozását. Az állami társfinanszírozás elmaradása, illetve késedelem esetén e regionális fejlesztések elveszíthetik a Brüsszelben jóváhagyott ISPA-támogatást, ami kedvezőtlen fényt vethetne Magyarországra.

Kérem, engedjék meg, hogy néhány szót szóljak az új címzett támogatásokat tartalmazó T/5159. számú törvényjavaslatról! A törvényjavaslat benyújtását megelőzően ez évben a beruházási koncepciókat május 5-ei határidőig kellett elkészíteni. A döntés-előkészítés során az érintett minisztériumok megvizsgálták az önkormányzatok által készített megvalósíthatósági tanulmányokat, beruházási koncepciókat.

Az előkészítettséget mutatja, hogy az önkormányzatok jelentős része már a beruházási koncepció benyújtásakor rendelkezett jogerős építési engedéllyel vagy vízjogi létesítési engedéllyel. Ezen elképzelések megismerését követően a kormány, a szakminisztériumok javaslata és a Belügyminisztérium előterjesztése alapján, előzetesen állást foglalt arról, hogy az önkormányzatok által benyújtott beruházási koncepciók közül melyek támogatására tesz javaslatot. A kormány ezen előzetes állásfoglalása alapján a tisztelt Ház előtt fekvő törvényjavaslat 43 fejlesztés 2002. évi indítását tartalmazza.

Tisztelt Országgyűlés! Címzett támogatásban 2002-től csak azon önkormányzatok részesülhetnek, amelyek 2001. december 15-ig a jogszabályi feltételeknek megfelelő igénybejelentést nyújtanak be. Az ehhez szükséges teendőkre a Belügyminisztérium és az érintett ágazati minisztériumok felhívták az érintett önkormányzatok figyelmét. Fontosnak tartom tájékoztatni a tisztelt Országgyűlést arról, hogy a döntés-előkészítés során milyen alapvető szempontokat vettünk figyelembe. Az ágazati minisztériumok szakmai javaslatán túlmenően lényeges kérdés volt, hogy csak azon beruházások indítását kezdeményezzük, amelyek költségigénye, megvalósíthatósága reális. Ez évben is különös hangsúlyt helyeztünk a területi kiegyenlítés elvére, így törekedtünk arra, hogy valamennyi megye és a főváros egy-két önkormányzata részesüljön támogatásban.

A címzett támogatással megvalósuló beruházások esetében jellegüknél fogva érvényesül a regionalitás elve, ugyanis a fejlesztések többsége regionális, megyei, térségi feladatokat szolgál. A támogatásra javasolt 43 beruházásból 10 megyei közintézményre, kórházra, szociális otthonra, múzeumra, több megyei jogú városi, két fővárosi kerületi, illetve több városi beruházásra vonatkozik. Tekintettel a megyék, megyei jogú városok és a városok feladatellátási kötelezettségére, a 2002-ben induló beruházások az ország lakosságának több mint fele, 6 millió ember számára eredményezik a szolgáltatások színvonalának a javítását. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a kormány olyan javaslatot nyújtott be az Országgyűlésnek a 2002. évi új címzett támogatásokról, amely nem terheli túlzottan nagy mértékben a következő évek központi költségvetését, és a későbbi években is lehetővé teszi új beruházások indítását.

A javaslat alapján több mint 54 milliárd forint értékű beruházás valósulhat meg, amelyből több mint 35 milliárd forint a címzett támogatás összege. E támogatás közel 40 százalékát javasoljuk vízgazdálkodási célokra fordítani, hiszen az Európai Unió követelményrendszerének megfelelő kiemelkedő cél: Magyarország szennyvízelvezetésének javítása.

Szintén vitathatatlan a kórházi beruházások indításának szükségessége; a javasolt beruházások az összes támogatás közel 30 százalékát teszik ki, hiszen a polgárok megfelelő színvonalú egészségügyi szolgáltatással való ellátása fontos nemzetpolitikai érdek.

A közoktatás területén halaszthatatlan rekonstrukciós munkálatok kapcsán az egyedi, speciális képzési profilú, nagy vonzáskörzettel rendelkező középfokú oktatási intézmények fejlesztéseinek támogatása élvezett elsőbbséget.

A hulladékgazdálkodási ágazat beruházásai kivétel nélkül az ISPA társfinanszírozásában valósulhatnak meg, amelyek mielőbbi megkezdése, illetve az Európai Unió követelményeinek megfelelő megvalósítása a Magyar Köztársaság kiemelkedő érdeke, tekintettel arra, hogy az állami társfinanszírozás hiányában elveszne a már jóváhagyott uniós támogatás. A szociális intézmények esetében minőségi és mennyiségi hiányról egyaránt szó van, ezért a beruházások támogatása szintén fontos cél.

Néhány szót szeretnék szólni a folyamatban lévő beruházások helyzetének a rendezésére tett javaslatról is. A T/5159. számú törvényjavaslat 3. számú mellékletében néhány címzett támogatással folyamatban lévő beruházás megvalósítása során felmerült probléma orvoslására tesz javaslatot a kormány a tisztelt Országgyűlésnek. A kormány három folyamatban lévő beruházás esetében javasolja a korábbi parlamenti döntés módosítását, amelyből a Fejér megyei Szent György Kórház többlettámogatást nem igénylő beruházása esetében a műszaki tartalom megváltoztatásával, két beruházás, a Bács-Kiskun Megyei Kórház, illetve a hódmezővásárhelyi Erzsébet Kórház kakasszéki osztálya esetén összesen 311 millió forintos többlettámogatással biztosítható a megnyugtató befejezés.

Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy támogassa a benyújtott két törvényjavaslatot, amelyeket elfogadásra ajánlok a tisztelt Háznak. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most 5-5 perces időkeretben kerül sor a hatáskörrel rendelkező bizottságok állásfoglalása, valamint a megfogalmazódott kisebbségi vélemények ismertetésére. Elsőként megadom a szót Perlaki Jenőnek, az önkormányzati bizottság előadójának.

 

PERLAKI JENŐ, az önkormányzati és rendészeti bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszeréről szóló törvény módosításáról, valamint a 2002. évi új induló címzett támogatásokról szóló javaslatokat az önkormányzati és rendészeti bizottság október 9-én tárgyalta meg.

Az általános vitára alkalmasságot megalapozó érvekről fogok szólni. A két törvényjavaslat benyújtását két körülmény tette szükségessé. Az egyik, hogy ha a tárgyévi beruházásokról hamarabb születik döntés, akkor az önkormányzatok hamarabb tudják indítani a beruházásaikat; esetünkben nem a 2002. év végén, hanem az év elején, ennélfogva az árindex változásai kevésbé hatnak a beruházásokra, olcsóbbak lesznek az építkezések. A másik körülmény, ami szükségessé tette a törvényjavaslat benyújtását, az, hogy az új induló beruházások között öt olyan környezetvédelmi fejlesztés is szerepel, amelyek ISPA-támogatásban részesülnek, és a címzett támogatás biztosítja az állami társfinanszírozást. Amennyiben nem születik záros határidőn belül az állami társfinanszírozásról parlamenti döntés, abban az esetben félő, hogy az öt beruházás elveszíti a már jóváhagyott ISPA-támogatást.

A kormány 43 fejlesztést javasol támogatásra, kórház-újjáépítéseket, szociális otthonok beruházásait, oktatási és kulturális beruházásokat, de idén először 1 milliárd feletti, szennyvízzel kapcsolatos és hulladékgazdálkodást érintő beruházásokat is indítványoz. A beruházások teljes bekerülési összege 54,1 milliárd forint, melyből 35,2 milliárd az állami támogatás. Három olyan kórház-újjápítés is van a javaslatban, amelyek folyamatban lévő beruházások módosítását jelentik.

A törvény szövegének a módosítása lehetővé teszi, hogy a kormány a javaslatát a beruházási koncepció alapján tegye meg, és csak később, december 15-ét követően, az igénybejelentésnél kontrollálja az adatokat és a szabályok betartását.

 

(15.40)

 

Természetesen hibás vagy elmaradt igénybejelentés esetén a támogatást nem folyósítja a kormány. Ami az alanyi jogon járó céltámogatások közül a nagy értékű beruházások címzett támogatássá válását illeti, az a gazdaságosság szempontjának érvényesítése érdekében történt az Országgyűlés 2000-es döntése alapján. A támogatások elbírálása során a rangsor felállítása az ágazati minisztériumok javaslatának figyelembevételével történt azzal, hogy valamennyi megyébe jusson támogatás. Így valamennyi megye és a főváros is szerepel a javaslatban, két vagy három beruházással. Cél volt az is, hogy ne határozza meg a következő évek kiadásait túlságos mértékben a javaslat, továbbá az is, hogy a támogatási célok között is arányosságot hozzon létre, ezért nem szerepelhetett a belterületi vízrendezés nagyobb súllyal a célok között.

Az elbírálásnál az önrész vizsgálata fontos szempont volt. Azokban a városokban, amelyek többszörösen részesednek a javaslat szerint a támogatásokból - gondolok Miskolcra és Szegedre -, ott az ISPA támogatási lehetőség a többszöröző tényező. Néhány, 3 milliárdot meghaladó igény az arányosság okán és a következő évekre áthúzódó terhek nagysága miatt szerepel elutasítandóként az indítványban. Szempont a fajlagos költségek vizsgálata is, néhány igényt ezért javasol elutasítani a kormány.

Amikor összehasonlításokat végzünk, akkor el kell kerülnünk a népszerű, sekélyes csúsztatásokat, és le kell venni a pártszemüveget. Az elbírálást az objektív kritériumok alapján végezte el a kormány, másrészt a beruházások éveken és ciklusokon való áthúzódása miatt az adott önkormányzatok vezetésének pártállása is változott, másrészt olyan szabály pedig nincs, hogy a pártarányok szerint kellene kiosztani a támogatásokat, sőt ellenkezőleg: a szükséglet és a helyes tervezés alapozza meg a döntésünket. Egy már-már klasszikusnak ható mondást szeretnék idézni: nincs fideszes kórházi ágy, nincs szocialista színházi szék, nincs kisgazda tornaterem, nincs SZDSZ... Itt abba is hagynám a felsorolást, de annyit még hozzátennék, hogy ellenben vannak indokolt szükségletek az ország minden részében.

Mindezen információk alapján az önkormányzati bizottság 15 igen szavazattal, 8 nem ellenében általános vitára alkalmasnak ítélte a két törvényjavaslatot.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: A bizottságban megfogalmazódott kisebbségi véleményt két előterjesztő fogja majd ismertetni. (Dr. Lamperth Mónika jelzésére:) Csak egyedül Lamperth Mónika? (Dr. Lamperth Mónika bólint.) Egyedül Lamperth Mónika, akkor nem kell arra figyelmeztetnem, hogy kettejükre öt perc jut, akkor egyedül tud gazdálkodni az ötperces időkerettel.

 

DR. LAMPERTH MÓNIKA, az önkormányzati és rendészeti bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azért döntöttünk úgy képviselőtársammal, hogy én elmondom egyben a bizottságban megfogalmazódott kisebbségi véleményt, mert az előzetes egyeztetésekben Perlaki képviselő úr úgy nyilatkozott, hogy ő is egyben kívánja elmondani, ezek után nem volt lehetőség arra, hogy az egyébként külön sorszámon bejegyzett törvényeknél külön elmondjuk a kisebbségi véleményünket. Természetesen lehetőség lesz majd az álláspontunkat részletesen kifejteni a parlamenti vitában.

Tisztelt Országgyűlés! Ha ennek a két törvénymódosításnak a hatása valóban az lenne, amiről az államtitkár úr és Perlaki képviselő úr beszélt, akkor még akár lehetne támogatni is. Csak valójában - alaposan átolvasva azt a törvényt, amely az önkormányzati cél- és címzett támogatások eljárási rendjét hivatott módosítani - a valódi cél nem ez. A valódi cél az, hogy tavasszal ne kelljen a Fidesznek országgyűlési ülést tartani, tehát még most az idén meg lehessen hozni azokat a pályázatokról hozott döntéseket, amelyekkel már a kampányban részt lehet venni; és gyakorlatilag egy normális, egyébként a garanciális eljáráshoz kötődő elemeket tartalmazó mostani eljárási rendszert fölborít a kormány, egyébként a mi megítélésünk szerint szükségtelenül. Elmondom, hogy miért.

A mostani eljárási rendben a címzett támogatásokról úgy kellene a hatályos törvények szerint dönteni a kormánynak, hogy július 31-éig a benyújtott pályázatokról először állást foglal a kormány, július 31-éig hoz egy olyan döntést, hogy a több száz pályázatból melyik az a 30-40-50 pályázat, amelyet támogatni akar, és ezeknek az önkormányzatoknak most már nyilván anyagiakat is és pénzt is áldozva kell december 15-éig egy újabb pályázatot benyújtani, készülve arra, hogy ezek most már nagy valószínűség szerint konkrétan elinduló fejlesztések lesznek. Erre az időszakra azért van szükség a mostani hatályos törvény szerint, hogy az álmok, az elképzelések már konkrét tervekként jelenjenek meg a pályázatokban, és a kormány december 15-e után nemcsak azt szokta mérlegelni, hogy egyébként mennyi pénz van, és melyik pályázót szereti és melyiket nem, hanem azt is, hogy a pályázatok megvalósításának milyen realitása van.

Ez eddig így volt az eddigi eljárási rendben, ezt most a kormány meg akarja változtatni. Csak zárójelben teszem hozzá, hogy a július 31-ei jogszabályi határidőt a kormány nem tartotta be. 49 napos késedelemmel született meg a kormány döntése. Kontrát államtitkár úr csóválja a fejét; ott ült a parlamenti bizottságban, amikor ezt Pintér Sándor elismerte, úgyhogy majd átadom az államtitkár úrnak a jegyzőkönyvet, és emlékeztetem arra, hogy ezt a 49 napos késedelmet - amelyet az önkormányzatok kontójára követtek el, hiszen nekik ketyegett az óra 49 napig - a kormány azért követte el, és azzal indokolta a belügyminiszter úr a parlamenti bizottsági vitában, hogy azért hozott később döntést a konkrét pályázati elbírálásokról, mert előkészített egy olyan törvénymódosítást, aminek az a célja, hogy az ezt követő időben majd előbb kell dönteni. Ez meglehetősen furcsa érvelés; gyakorlatilag 49 nap késedelembe estek, mert előkészítenek egy olyan törvénymódosítást, amely lehetővé teszi, hogy majd ezután korábban döntsenek.

Az önkormányzatok számára ez a törvénymódosítás most semmilyen konkrét előnyt nem hordoz - szemben azzal, amit az államtitkár úr és fideszes képviselőtársam mondott -, hiszen ha az önkormányzatok, mondjuk, július 31-éig megtudták volna, de nem tudták meg, hanem majd csak valamikor augusztus végén tudták meg, hogy melyik az a 43 pályázat, amelyet a kormány támogat, akkor december 15-éig elkészítik a pályázatokat, majd ezt követően, amikor a költségvetésüket készítik, gyakorlatilag már biztonságosan előkészíthetik a szerződéseket, készülhetnek a jövő évi beruházásra. Államtitkár úr, a döntéseket egyébként februárban hozta meg az Országgyűlés. Úgy tudom, Magyarországon a legritkábban szoktak januárban alapot ásni, azt lerakni, betonozni. Tehát nem hiszem, hogy bármiféle késedelem előállna az önkormányzatok oldaláról.

A Szocialista Párt kisebbségi véleményeként megfogalmazódott ebben a bizottságban, hogy nem látjuk azt az előnyt, amit a kormány elmond és leír ebben a törvénymódosításban. A mi megítélésünk szerint szükség van arra a júliustól decemberig eltelő időszakra, amikor is az önkormányzatok konkrét tervezéssel, a tervek elkészítésével foglalkoznak. Mi ezért nem támogattuk ennek a törvényjavaslatnak az általános vitára való alkalmasságát. Részletes érveinket majd (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) mind a két törvényről el fogjuk mondani a vitában.

Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Balla Györgynek, a gazdasági bizottság előadójának.

 

BALLA GYÖRGY, a gazdasági bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A gazdasági bizottság megtárgyalta a helyi önkormányzatok címzett támogatásával kapcsolatos törvényjavaslatokat. Az előterjesztésből egyértelműen kiderül, hogy amennyiben a parlament támogatja a javaslatot, akkor összesen 43 beruházás indulhat el a 2002. évben összesen több mint 54 milliárd forint értékben. Oktatási beruházásokra 6 milliárd forint, kulturális fejlesztésekre 3 milliárd forint, vízgazdálkodásra 23 milliárd forint, egészségügyre 10,6 milliárd forint, hulladékgazdálkodásra 8,4 milliárd forint jut. Ezen beruházások mindegyike olyan, amelyet helyben már régen várnak, az ott élők régen óhajtanak.

Ezek a javaslatok alapos előkészítés után, a szakmai szempontok messzemenő figyelembevételével készültek, hiszen az önkormányzatoknak minimálisan tanulmánytervet és költségszámításokat kellett végezniük a beadás előtt. Ugyanakkor a kétéves költségvetésnek köszönhetően a győztes pályázók most hamarabb értesülhetnek a döntésről, lehetőségük van alaposabb felkészülésre, egyértelműbben tudják a jövő évi költségvetésüket tervezni.

 

 

(15.50)

 

 

Csak néhány példát szeretnék említeni, hogy mi minden építése kezdődhet el 2002-ben: Budapesten tornaterem; Csornán általános iskola és szakiskola-rekonstrukció, Kaposvárott tanétterem és tanszálló; Pécsett szakközépiskola-rekonstrukció, Szolnokon múzeum- és galériafelújítás; számtalan kistelepülésen csatorna- és szennyvíztisztító-telep építése; Baján kórház-rekonstrukció; Oroszlányban rendelőintézet bővítése. És persze a sor még igen hosszú lehetne, de megnyugtatásként közlöm, hogy nem fogom végigmondani. A fenti példák is csak azért hangoztak el, hogy mindenki számára érzékelhető legyen ennek a döntésnek a fontossága.

Tisztelt Képviselőtársaim! Persze nem meglepő, hogy az ellenzék ezt a javaslatot sem támogatja, legalábbis a gazdasági bizottságban a javaslatot elutasították. Az indok unos-untalanig ismert: a beruházások szakmai ismerete helyett politikai természetű gyökerei vannak. Az MSZP szerint már megint kormánypárti települések kapnak támogatást, ellenzékiek pedig nem. Azon túl, hogy ez nem igaz, én a megközelítést is nevetségesnek tartom. Én nem hiszem például, hogy egy megyei kórház fejlesztésekor bárki tudhatja azt, hogy oda ellenzéki vagy kormánypárti településről járnak be betegek. Csak egyet lehet biztosan tudni, hogy a beruházás segít egy egész megye egészségügyi ellátásában.

Hogyan lehet azt mondani egy térségi hulladéklerakó építéséről, hogy az kormánypárti vagy ellenzéki lerakó? Például Jász-Nagykun-Szolnok megye 26 települését érinti a támogatott beruházás. 26 település nagyon komoly környezeti gondján segít, a tetejében úgy, hogy jelentős nemzetközi forrás is társul hozzá. Ellenzéki képviselőtársaim szerint ez ne épüljön meg, mert Szolnokon egy, a Fidesz-Magyar Polgári Párt által támogatott jelölt győzött az önkormányzati választásokon. Vagy: az önök felfogása szerint mi pedig azért ne támogassuk, mert ugyanezen térségi hulladéklerakóba fogja elhelyezni szemetét Törökszentmiklós városa is, ahol az MSZP nyert. Bevallom, mi nem tudunk így gondolkodni. Számunkra valamennyi település gondja fontos, és lehetőségeink szerint az összes, ilyen természetű problémát orvosolni szeretnénk. Éppen ezért az MSZP által gerjesztett vitát nemcsak igaztalannak, hanem értelmetlennek is tartjuk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én úgy érzem, hogy az a feladatunk, hogy segítsünk az emberek, települések problémáinak megoldásában. Sokkal jobb lenne, ha már ilyen volumenű javaslatról van szó, ha már 43 beruházás sorsa felől kell dönteni, ha már kórházi, iskolai fejlesztéseket, csatorna- és ivóvízvezeték-építéseket lehetne támogatni, akkor összefogással tudnánk gondolkozni a széthúzás helyett. Nem rajtunk múlik, ha ez nem így lesz. Mi a javaslatot támogatjuk és támogatni is fogjuk, mert szeretnénk segíteni több száz érintett település és több százezer ember terveinek megvalósulását. Ezért a javaslatot a gazdasági bizottságban is támogattuk. A szavazás eredménye: 16 igen, 10 nem és 2 tartózkodás volt.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: A kisebbségi vélemény ismertetésére megadom a szót Tóth Sándor képviselő úrnak.

 

TÓTH SÁNDOR, a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban, a gazdasági bizottság múlt heti ülésén tárgyalta a 2002. évi címzett támogatásokról és a céltámogatási rendszer módosításáról szóló törvényjavaslatokat. A gazdasági bizottság - mint ahogy képviselőtársam is elmondta - 10 ellenszavazattal és 2 tartózkodással nem tartotta általános vitára alkalmasnak ezeket a törvénytervezeteket, ugyanakkor kormánypárti képviselőtársaink 16 igen szavazattal igen.

A napirend tárgyalását végig élénk vita jellemezte mind kormánypárti, mind ellenzéki oldalon. A bizottság ülésén a kormány képviselője által előterjesztett javaslat alapján az Országgyűlés hamarabb ismerheti meg a kormány javaslatát a jövő évben, 2002-ben induló új beruházásokról. Ugyanakkor maga az önkormányzati igénybejelentés rendje nem változik. Továbbra is december 15-éig kell az önkormányzatoknak jogerős építési, vízjogi engedélyekkel és minden egyéb, ehhez szükséges dokumentumokkal alátámasztott igénybejelentést benyújtani, természetesen ezt hibátlanul. Itt tehát - mi úgy értékeljük - arról van szó, hogy megalapozott építési engedély és megfelelő előkészítettség nélkül az Országgyűlés dönthet pályázatok odaítéléséről, és ha ezek után az önkormányzat mégsem tudná teljesíteni a feltételeket, akkor majd ezen források visszavonásra kerülnek, kerülhetnek.

Meglátásunk szerint itt nem valamiféle szakmai megalapozottság alapján történtek meg az előkészítő döntések, hanem ugyanúgy, mint ahogy eddig tapasztaltuk. A jelenlegi előterjesztés alapján is tapasztalhatjuk, hogy politikai beállítottság alapján, ne adj' isten, kampánycélok és megfontolások alapján dönt majd a kormány az egyes fejlesztések támogatásáról.

A bizottsági vitában az Állami Számvevőszék által előterjesztett jelentésből is - amely a címzett és céltámogatások, és különösen a szennyvíz-beruházások vizsgálatáról szól - egyértelműen kiderült, hogy nem minden esetben kellőképpen megalapozottak gazdaságilag, pénzügyileg a támogatási döntések, hiszen jelenleg is több mint 24 milliárd forint van parkolópályán, odaítélt és meg nem valósult beruházásokkal kapcsolatban, amelyek jó részben még el sem indultak.

Tisztelt Képviselőtársaim! A szemét és a szennyvíz politikai színtől függetlenül mindenhol képződik. Ugyanakkor az előterjesztés alapján a kormánypárti települések a támogatások több mint 70 százalékát nyerték el. Különösen bíráltuk a Váli-völgyi vízberuházást, ahol összesen alig több mint 8 ezer lakosra az eddig megítélt 900 millió forintos támogatáson felül most még plusz 2,7 milliárd forint támogatás kerül felszíni vízrendezésre, amely szerintünk csak nehezen indokolható szakmailag más, folyamatosan belvizes területekhez vagy vízbázisvédelmet szolgáló beruházásokhoz képest - például a Maros-hordalékkúp vízbázisvédelme. Igen jelentős beruházásokat igényelne a nagyvárosok alacsony szintű csatornázottságának ellátása is.

Az is elég súlyos kifogásunk, hogy - ismerve EU-kötelezettségeinket is - az 2002. év lesz az első a címzett támogatások történetében, amikor nemcsak reálértéken, hanem nominálisan is csökken a rendelkezésre álló összeg. 2001-ben 68,2 milliárd forint, 2002-ben mindössze 54 milliárd forint kerül felhasználásra növekvő gazdasági teljesítmény mellett.

Éles kritikát kapott a kormány mind kormánypárti, mind ellenzéki képviselőktől a pályázati rendszer összehangolatlansága miatt. A különböző alapokból elnyerhető pályázati források sem időben, sem szakmai előkészítés, megalapozottság tekintetében nincsenek összhangban, sőt köszönő viszonyban sem. Nem ritka az, amikor települési önkormányzatok kénytelenek visszaadni pályázati forrásokból megnyert, akár nemzetközi pályázatokból is megnyert összegeket a céltámogatás hiánya miatt. Nagyon bízunk benne, hogy ez a jövőben összehangolásra kerül.

Mindezek alapján - mint ahogy előzőleg is említettem - az ellenzéki képviselőtársaink nem tartották általános vitára alkalmasnak ilyen módon ezt az előterjesztést. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Balsay Istvánnak, a költségvetési bizottság előadójának.

 

BALSAY ISTVÁN, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Urak! A költségvetési és pénzügyi bizottság megtárgyalta a helyi önkormányzatok 2002. évi új címzett támogatásáról, valamint egyes címzett támogatással folyamatban lévő beruházások eredeti döntéseinek módosításáról szóló törvényjavaslatot. A költségvetési és pénzügyi bizottságban mint első helyen kijelölt bizottságban 12 igen és 6 tartózkodás volt a végeredmény.

Az előttem szólókkal ellentétben, épp az tette szükségessé e két törvény módosítását, amely az Állami Számvevőszék észrevételeiből táplálkozik, hiszen valóban jelentős mennyiségű önkormányzati pályázat sült be; másrészt, hogy az önkormányzatok a szokásosnál korábban nyújthassák be a tárgyévi új, induló címzett támogatásról szóló kezdeményezéseiket. Itt sokan tévedésben vannak, hiszen ez egy kétkörös pályázati rendszer, így az önkormányzatok már kellő időben tájékozódhattak arról, hogy ki mire számíthat. Az egyik körülmény szükségessé tette azt is, hogy... - a 2002-es költségvetési törvényt már elfogadtuk, az előirányzat tehát ismert az új beruházások indítására.

Én is hangsúlyozni szeretném, hogy 43 új beruházás között 5 darab regionális, illetőleg térségi fejlesztés szerepel, amelyek európai uniós támogatásban, ISPA-támogatásban részesültek, és ehhez a társfinanszírozást - amelyet mindannyian annyira óhajtottunk - a címzett támogatási rendszer biztosítja.

 

(16.00)

 

Amennyiben ez nem következne be, és nem születne kellő időben a társfinanszírozásról döntés, úgy az öt regionális beruházás esetleg elveszíthetné a már jóváhagyott ISPA-támogatást.

A másik körülmény, amelyet hangsúlyoztunk a bizottsági ülésen: fontos, hogy a tárgyévi új, induló beruházásoknál korábban szülessen parlamenti döntés, így - ellentétben az előttem szóló képviselő úrral - az önkormányzatok korábban megkezdhetik azok előkészítését és kivitelezését. Egy nem mellékes dolog is szerepelhet, az építőipari árindex változása, annak hatása sem érintheti kedvezőtlenül ezeket a döntéseket. Summa summarum tehát a törvényjavaslatot támogattuk.

Fontos az is, hogy a szokásos nagyobb volumenű önkormányzati fejlesztéseken kívül - tehát kórház-rekonstrukciókon, szociális, oktatási, kulturális beruházásokon kívül - 2002-től az Országgyűlés a címzett támogatási rendszer keretében dönt majd az egymilliárd forint feletti hulladéktárolási, -kezelési beruházásokról is, illetőleg szennyvízberuházásokról is. Tehát ez is oka annak, hogy most több beruházást javasol a kormány.

A 43 új beruházás összköltsége, összvolumene több mint 54 milliárd forint, amelyből az érintett önkormányzatok, illetve ISPA-támogatások finanszírozása közel 19 milliárd forintot jelent. A központi költségvetést összesen négy év alatt 35,3 milliárd forintos címzett támogatási finanszírozási kötelezettség terheli.

Jeleztük, és nagyon fontosnak tartjuk, hogy a kormány olyan módon állította össze a beruházások jegyzékét, és a központi támogatás éves ütemezését - eltérően az előző, MSZP-SZDSZ-kormány idején tapasztaltaktól -, hogy a következő évek determinizmusa nem okozott túlságosan nagy feszültséget, azaz alacsony kezdő beruházási összegnél nem jelentkezett a következő évben teljesíthetetlenül magas fejlesztési arány.

Lényegesnek tartottuk azt is, amit a 3. számú melléklet tartalmaz, hogy a kórház-rekonstrukcióknál legyen lehetőség a parlament döntését követően tartalmi felülvizsgálatokra is. Minden képviselő - és én ezt természetesnek tartom - elmondta a költségvetési bizottságban, hogy az ő választókerületében hiányoznak ilyen meg olyan fejlesztések, beruházások, így én magam is, mégis, a költségvetési bizottság abban foglalt állást, hogy fontos és szükséges, hogy kellő időben benyújtásra kerüljön; szükséges az is, hogy az uniós egyesítést követően átgondoljuk a fejlesztési támogatások összefüggéseit, és a címzett és céltámogatásokon túlmenően a decentralizált pénzalapok, a Széchenyi-terv, a Széchenyi plusz, továbbá más fejlesztések összhangját is még pontosabban megteremtsük. Ez a cél.

A költségvetési és pénzügyi bizottság 12 igennel és 6 tartózkodással azt jelezte, hogy az első helyen kiemelt bizottságként (Az elnök csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) támogatta mindkét előterjesztést.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.)

 

ELNÖK: A kisebbségi vélemény ismertetésére megadom a szót Veres Jánosnak.

 

DR. VERES JÁNOS, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Urak! Ahogyan azt Balsay képviselő úr elmondta, a költségvetési bizottság ülésén 12:6 arányú döntés született. A 6 tartózkodás azt jelenti, hogy ugyan nem értettek egyet az előterjesztéssel az ellenzéki képviselők, de úgy gondolták, hogy azon 43 pályázat érintettjei, akik most pozitív javaslattal kerültek az Országgyűlés elé, semmiképpen ne gondolják azt, hogy azzal nem értünk egyet, hogy ők pénzt kaptak minden egyes esetben, noha ebben is van vita. Úgy gondoltuk, hogy egy puha nemmel jelezzük azt az érzésünket, amely szerint ez az előterjesztés nem megfelelőképpen van előkészítve.

Hogy miért nem megfelelőképpen van előkészítve: három olyan érvet szeretnék ezzel kapcsolatban elmondani, amely érvek elhangzottak a bizottság ülésén. Szemben a Balsay úr által elmondottakkal, én elsősorban a képviselői véleményekből szeretnék most idézni, és nem pedig az előterjesztői véleményekből, mert úgy gondolom, hogy a mi tisztünk itt az, hogy a bizottsági vitából a képviselői álláspontokat ismertessük a Házzal, és nem az előterjesztőit, hiszen azt az államtitkár úr ismertette.

E három fontos dolog közül az első a következő: nyilvánvaló volt számunkra - és nyilvánvalóan megcsináljuk a statisztikai összesítést -, hogy túlzott mértékben a kormánypárti önkormányzatok kerülnek túlsúlyba ebben a 43 pályázatban, ez nem tükrözi híven azt az arányt, ami az országban egyébként fennáll a független, az ellenzéki és a kormánypárti önkormányzatok között. Ha pedig azt nézzük meg, hogy a beadott pályázatokon belül az arány milyen, akkor itt még torzabb arány keletkezik. Ezt kellő mértékben exponáltuk a bizottsági vitában, és nem túlexponáltuk, de azt gondolom, kellő mértékben. Hiszen itt kétharmados arány van a beadott pályázatok között, és egyötödös arány van a most döntésre nyertesként javasolt pályázatok között az ellenzék részéről. Azt gondoljuk tehát, hogy ez egy fordított helyzet, ami itt most született a kormány javaslatában.

A második kérdéskör, amit érintettünk, az, hogy a két javaslatot együtt tárgyaljuk, hiszen a Ház is együtt tárgyalja. Az ellenzék nem tud szabadulni attól az érzésétől, hogy azért kell ezt most együtt tárgyalnunk, mert jövő tavasszal a kormánypártok nem akarnak parlamenti plenáris ülésezést, amellyel mi nem értünk egyet. Úgy gondoljuk, hogy az imént már egyébként ismertetett részletesebb és alaposabb előkészítés okán ezt jövő tavasszal lett volna célszerű eldönteni, akkor lett volna célszerű a kormánynak a javaslatát megtenni az Országgyűlésnek.

A költségvetési bizottság vitájában elég hangsúlyosan került megfogalmazásra az - és ebben nem volt igazi nagy vita ellenzék és kormánypárt között -, hogy mindannyian reméljük, hogy jövő tavasszal plenáris ülésen is fogjuk folytatni azokat a vitáinkat, amelyeket most ősszel vagy télen majd kénytelenek leszünk félbehagyni. (Dr. Kis Zoltán: Csak más felállásban már akkor!) Ez akkor nem hangzott el, ezért nem akarom itt mondani, de a képviselőtársam megjegyzésével egyébként nyilván nincs vitám.

A harmadik téma, amelyet érinteni szeretnék, a következő: a költségvetési bizottság vitájában megfogalmazódott, hogy rendkívül aránytalannak tartjuk a benyújtott javaslatot abból a szempontból, hogy nincs tekintettel a kormány javaslata az országon belül meglévő jelentős elmaradottsági különbségekre és fejlettségbeli különbségekre, amelyek mindenfajta mutatószám alapján dokumentálhatók; nincs tekintettel arra sem, hogy az egy főre eső beruházások mértékében, ha a gazdálkodó szervezeteket külön, az önkormányzatokat külön nézzük, és ha együtt nézzük, akkor is, olyan nagy különbségek alakultak ki az országban, hogy mintegy tízszeres az előző év statisztikai számai alapján ez a mérték, tehát az egy főre eső beruházási mérték, és ennek ellenére az alacsony beruházási felületeken a kormány javaslatában rendkívül csekély, mondhatnám elenyésző számú pályázat szerepel. Itt konkrétan Szabolcs-Szatmár-Bereg megyének az egyetlen céltámogatásra érdemes pályázatát tudtuk csak megemlíteni, miközben 18 másik pályázatot nem támogat a kormány, azaz abban a sorban van, amelyet különböző okokból elutasított, s ezek között van olyan pályázat is, amelyet a szakminisztérium egyébként első helyen sorolt szakmai kritériumok alapján - olyan szociális jellegű pályázata van bent ennek a megyének.

 

(Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

Azt gondoljuk tehát, hogy amikor a végső döntés megszületett, akkor ezt a kérdést sokkal megfelelőbben vagy sokkal jobban kellett volna a kormánynál exponálni, hiszen hogy remélhetik az elmaradott térségek, a leszakadt régiók a valamikori felzárkózást, ha a kormány kezében lévő ilyen javaslattételi joggal a kormány nem úgy él, hogy ott egyébként magasabb beruházási értékek valósuljanak meg.

Összességében tehát, az elmondott ismérvek és érvek alapján a költségvetési bizottság SZDSZ-es és MSZP-s ellenzéki tagjai úgy gondolták, hogy a javaslat általános vitára való alkalmasságát nem tudjuk támogatni, de annak érdekében, hogy mindenfajta félreértést elkerüljünk a 43, egyébként támogatott pályázó önkormányzattal, nem nemmel, hanem tartózkodással szavaztunk, de az a tartózkodás is az egyet nem értésünket fejezte ki.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr felszólalását. Hozzászólásra következik Endre Sándor képviselő úr, a területfejlesztési bizottság előadójaként.

Öné a szó, képviselő úr.

 

ENDRE SÁNDOR, a területfejlesztési bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A területfejlesztési bizottság megtárgyalta a helyi önkormányzatok 2002. évi címzett támogatásáról, valamint egyes címzett támogatással folyamatban lévő beruházások eredeti döntéseinek módosításáról szóló T/5159. számú törvényjavaslatot. A bizottság általános vitára alkalmasnak tartotta az előterjesztést, a szavazati arány 12 igen, 6 nem és 2 tartózkodás volt.

Folytatva azt a gondolatmenetet, amelyet a gazdasági bizottság véleményekor hallottunk, a bizottság azt tartja kívánatosnak, hogyha meg tudjuk teremteni a szükséges összhangot a területfejlesztés egyes instrumentumai - központi, régiós és megyei szintű támogatás lehetőségei -, valamint más kormányzati támogatási eszközök, így a Széchenyi-terv, Széchenyi plusz között, méghozzá amiatt, mert az Európai Unióhoz való csatlakozásunk után a magyar önkormányzatok a források utáni olyan versenyfutásba fognak kerülni, amiben fontos és hasznos, ha tapasztalatokat szereznek.

 

(16.10)

 

Ezért a bizottság többségi véleménye abba az irányba hatott, azt fogalmazta meg, hogy az a helyes út, ha a magyar területfejlesztés ügyét úgy szolgáljuk, ha minél több önkormányzatot arra buzdítunk, olyan helyzetbe hozunk, hogy tudjon élni ezen források megszerzésének a lehetőségével; ha a magyar önkormányzatokat olyan helyzetbe hozzuk, hogy minél több információval és segítséggel, minél több pályázatot benyújtva minél több forrást tudnak megszerezni. Tehát az a fajta vélekedés, amely a bizottságban is elhangzott, hogy talán pártpolitika, vagy kormánypárt és ellenzék mentén kellene törni a támogatások odaítélését, nem egy helyes irány. Egyébként a bizottsági vitában elhangzott az, hogy a dél-alföldi régióban olyan önkormányzatok is kaptak korábban támogatásokat ezekből a forrásokból, mint Szentes, Makó, amelyek egyértelműen szocialista vezetésűek, vagy a mostani előterjesztésben Baja szintén szocialista, vagy Kalocsa szabad demokrata vezetésű önkormányzatai. Tehát a bizottság véleménye az volt, hogy az ilyenfajta összevetések nem a magyar területfejlesztés ügyét, érdekét szolgálják, és nem helyes, ha a vita ebbe az irányba halad.

Tisztelt Országgyűlés! Még egyszer tehát, a bizottság véleménye az volt, hogy ezt az előterjesztést általános vitára alkalmasnak találja.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr felszólalását. Az ugyanezen bizottságban megfogalmazódott kisebbségi véleményt Bajor Tibor képviselőtársam ismerteti. Öné a szó, képviselő úr.

 

BAJOR TIBOR, a területfejlesztési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! A területfejlesztési bizottságban kisebbségi vélemény is megfogalmazódott, és előttem szóló képviselőtársam gyakorlatilag felsorolta az összes nem kormánypárti települést, amely pályázaton pénzt fog nyerni. Hiszen a kormánypárti települések részesedése a támogatásból 70 százalékos, ugyanakkor a 43 javasolt beruházás közül mindössze 10 az, amely független vezetésű településen valósulna meg, miközben a települési önkormányzatok többségének a vezetése nem pártok színeiben nyerte el a mandátumát, és a benyújtott igényeknek az 54 százaléka tőlük származik.

Egyre nyugtalanítóbb az a különbség, amely az igények és a források között megjelenik. Ez azért érdekes és azért fontos, hiszen az egymilliárd feletti csatorna- és szennyvíztisztító-fejlesztéseket átcsoportosították más területre. 2002-re 468 beruházási igény érkezett, összesen 626 milliárd forint beruházási összeggel, és ebből 43-at javasolnak támogatásra, 35,2 milliárd összeggel. Ezzel szemben csak a vízgazdálkodás témakörében beérkezett 225 igény 384 milliárdra, és ez a témakör lenne hivatva magába foglalni a belvízrendezéssel, az ivóvízellátással, a csatornázással, a szennyvíztisztítással kapcsolatos feladatokat, amelyek mindegyike bizonyosan szükségessé tenné a rendelkezésre álló források megfelelő beruházását, különös tekintettel az EU-hoz való csatlakozásra is. Az e célra fordítani tervezett összeg pedig a tavalyinak mintegy harmada nominálértékben, tehát jelentősen csökkent.

Teljes mértékben megoldatlan a belvíz által veszélyeztetett települések elvezető csatornarendszerének karbantartása, helyreállítása, szükség szerinti bővítése; erre a kormány nem talált forrásokat. Csak közbevetőleg jegyzem meg, hogy majd fog találni, ha, ne adj' isten, felhőszakadás lesz, újabb belvíz lesz, vagy újabb árvíz lesz, akkor majd valahonnan elő kell teremteni a pénzt, és meg kell oldani azt a feladatot, amelyet, ha előregondolkodunk, kényelmesen és biztonságosan meg lehetett volna oldani.

Előttem már szóltak a nagyvonalú Váli völgy-támogatásról, azért én adatot is hadd mondjak. Itt hat településről van szó: Alcsútdoboz, Felcsút, Óbarok, Tabajd, Vál és Kajászó. A 2000 januárban nyilvántartott lakosság 8122 fő. Ha összeadjuk az eddig odajuttatott támogatást, az azt jelenti, hogy családonként több mint egymilliós állami támogatást kaptak ebben az időszakban ezen a területen. Nem lehet tudni, hogy miért kedves annyira a kormánynak a pásztói kórház, hiszen most már harmadszor kap címzett támogatást, ugyanakkor osztályok szűnnek meg.

Ez alapján a területfejlesztési bizottságban kisebbségben maradva nem támogattuk az előterjesztést, általános vitára alkalmatlannak találtuk.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Én kérem a képviselő urat, hogy a mikrofont ne is vegye le, hiszen a képviselő úr a környezetvédelmi bizottság előadója is. Tehát megadom a szót ismételten Bajor Tibor képviselő úrnak, aki a környezetvédelmi bizottság állásfoglalását ismerteti. Öné a szó, képviselő úr.

 

BAJOR TIBOR, a környezetvédelmi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! A kormány szerintünk és a bizottság véleménye szerint ismételten kísérletet tett diszkriminatív döntési mechanizmusának folytatására.

Az előkészületek elég sokáig húzódtak, a kormány a saját jogszabályait is semmibe vette, hiszen a 9/1998. január 23-ai kormányrendelet szerint a kormány a belügyminiszter előterjesztése alapján július 31-éig állást foglal a címzett támogatásra javasolt és nem javasolt beruházási koncepciókról. Ezt a kormány csak szeptember 18-án tette meg, a címzett és céltámogatásokról szóló hatályos törvény szerint e döntés alapján a támogatásra javasolt önkormányzatoknak december 15-ig be kell nyújtani a beruházásokat megalapozó, nem kis időigényű terveket. Ha most figyelembe vesszük a törvénykezési eljárást, az azt jelenti, hogy november 6-a környékén válik az előterjesztés törvénnyé, tehát mindösszesen marad egy hónapjuk az önkormányzatoknak, hogy elkészítsék a szükséges dokumentumokat. Tehát a kormányzat ismételten az önkormányzatok rovására húzta az időt.

A T/5154. számú előterjesztés úgy szól, ami módosítaná ezt a korábbi törvényt, hogy elfogadott költségvetés esetén - ilyen a 2002. év - még december 15-e előtt, azaz érvényes építési engedély nélkül döntsön a parlament a beruházásokról, ami természetesen illúzióvá teszi a megalapozott döntéseket és a megalapozott mérlegelést. Így a mérlegelés szinte kizárólagos szempontja a pártkötődés, illetve a döntéshozók személyes szimpátiája. Hiszen így megalapozott tervekről, költségekről nem beszélhetünk, bármennyire is indokolt lenne, hogy minél előbb döntés szülessen.

Ezek alapján a környezetvédelmi bizottság 5 igen és 5 nem szavazattal általános vitára alkalmatlannak találta az előterjesztést.

 

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr felszólalását, egyben megadom a szót Ékes József képviselő úrnak, aki az ugyanezen bizottságban megfogalmazódott kisebbségi véleményt ismerteti. Öné a szó.

 

ÉKES JÓZSEF, a környezetvédelmi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök asszony. Szeretném kijavítani Bajor Tibor képviselőtársamat, mert 8 igen, 8 nem és 1 tartózkodás mellett döntött úgy a környezetvédelmi bizottság, hogy nem támogatja az előterjesztést. Szeretném kihangsúlyozni, hogy én a kisebbségi támogató véleményt kívánom a magam részéről elmondani, annak ellenére, hogy a bizottsági ülésen hangzottak el negatív észrevételek magával a címzett támogatással és magával a törvénnyel kapcsolatban is.

Nagyon sajnálom, hogy Veres János képviselőtársam nincs már benn a teremben, hiszen a leszakadó térséget próbálta ő bizottsági véleményként megalapozottan felhozni. Én is tudok olyan térséget, ahol 42 településből 35 település nem csatornázott, és ebből a 35 településből legalább 15 település 1/A vízbázison helyezkedik el, tehát nagyon is indokolt lenne magának a címzett céltámogatásnak a rendszerébe ezeket a településeket beemelni. Vagy veszem a mélykarszti bázison lévő Nyirádot, ahol nagyon fontos lenne a csatornázottság kérdése. Ennek ellenére a címzett támogatásnál nagyon fontosnak tartjuk, hogy az ISPA-val benyújtott pályázati önerőknél a kormány a garanciát a maga részéről megteszi. A 35,5 milliárd forintnak a felosztása felgyorsítja a beruházások nagyságrendjét. Valamennyi megye úgyszintén valamilyen mértékben részesül a címzett támogatásból, ez már egy óriási előrelépés.

A 49 napos késéssel kapcsolatban: itt a képviselőtársaim is, a bizottság tagjai is többen elmondták, hogy engedélyezett tervek szükségesek ahhoz, hogy el lehessen indítani egy beruházást. Általában tudjuk, ha vízbázis jellegű csatornázási, vízvédelmi, felszíni vízelvezetési kérdések vannak, akkor azok a téli időszakban nem indíthatók. Tehát mindenképpen szükséges az, hogy valóban ebben a kérdésben egyfajta rövidebb időszak álljon elő annak érdekében, hogy a települések vagy a pályázók egyáltalán fel tudjanak készülni a tervek elkészíttetésére, azok engedélyeztetésére és valóban a beruházás elindítására.

Én szeretném mindenképpen kihangsúlyozni, hogy a bizottsági ülésen elhangzott mint egyfajta kérés, hiszen már három éve a környezetvédelmi bizottság erőteljesen hangsúlyozza, és főleg most az uniós csatlakozással kapcsolatosan az Uniónak az álláspontja, a környezetvédelem területén Magyarország nem kér derogációt, tehát mindenképpen szükséges felgyorsítani az olyan jellegű beruházásokat, ahol a fokozottan érzékeny vízbázisterületeknek a csatornázása hatékonyan el tud indulni.

 

 

(16.20)

 

Úgyszintén szóba került a környezetvédelmi bizottsági ülésen, hogy azon pályázók, akik már több éve pályáznak címzett támogatásra esetleg forráshiány miatt, viszont már az engedélyezési tervekkel is rendelkeznek, ezt igenis figyelembe kellene venni annak érdekében, hogy adott esetben egy-egy térségnél akár kulturális, akár egészségügyi területen vagy akár a csatornázás területén mint térségi feladatot hatékonyabban el tudjanak látni. A bizottsági ülésen is hangsúlyoztam mint kormánypárti is, hogy prioritási elveket kellene sokkal szigorúbban megfogalmazni és ezeknek a határidejét úgy lerövidíteni, hogy valóban a megfelelő nemzetközi pályázatok - ez alatt értem a brüsszeli, európai uniós pénzekre történő pályázatok lehetőségét is - nehogy határidőben egymást elkerüljék, mert adott esetben évek telnek el, mire egy-egy pályázat valóságos elindítása bekövetkezhet.

Ebből a szempontból szeretném mindenképpen kérni, hogy a döntési mechanizmus - és ezért is jó, hogy maga a törvény is változik -, a beadási és az elindítási határidő sokkal közelebb kerüljön egymáshoz, annak érdekében, hogy valóban ezek a pályázatok, elnyert pénzek, fogalmazzunk úgy, minél gyorsabban meg tudjanak indulni.

Úgyszintén felhívták a figyelmet a környezetvédelmi bizottságban arra, hogy a hulladékgazdálkodási törvényből adódóan ezen a területen is sokkal hatékonyabban kell megfogalmazni a megyei szintű és regionális hulladékkezelő központok kialakítását, a hulladék szelektív gyűjtését, azoknak az esetleges feldolgozóiparra történő koncentrálását. A címzett és céltámogatásoknál ezeknek a területeknek is prioritást kell élvezniük.

Tehát még egyszer hangsúlyozom, hogy a környezetvédelmi bizottság 8 igen, 8 nem szavazattal és 1 tartózkodással nem fogadta el magát az előterjesztést. (Taps az MDF padsoraiból.)

 

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr felszólalását. Tisztelt Képviselőtársaim! A bizottsági ajánlások végéhez értünk. Most az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, a napirendi ajánlás értelében 15-15 perces időkeretben: elsőként Perlaki Jenő képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából; őt követi majd Lamperth Mónika képviselő asszony, a Magyar Szocialista Párt frakciójából.

Öné a szó, képviselő úr.

 

PERLAKI JENŐ (Fidesz): Elnök asszony, köszönöm a szót. Elnézést kérek a rekedtes hangomért, de a helyi labdarúgócsapat meccsén vettem részt tegnap, és ezért gyengébb a hangom.

 

ELNÖK: Abszolút megértőek leszünk, képviselő úr!

 

PERLAKI JENŐ (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! A mai napon olyan törvényjavaslatot tárgyalunk, amely az önkormányzatok beruházásainak támogatásait osztja el. A Fidesz-Magyar Polgári Pártnak az a célja, hogy az önkormányzatok által nyújtott szolgáltatások egyre növekvő színvonalon elégítsék ki a polgárok igényeit. Ahhoz, hogy kényelmesen, biztonságban, a kor színvonalán tudjanak működni az iskolák, újjáépítések is kellenek. Hogy a színházakban omló vakolatokkal ne találkozzunk, felújítás kell. Hogy a talaj ne menjen tönkre és legyen ivóvizünk, beruházások kellenek. Gondoskodnunk kell az idősek és a betegek szociális otthonainak jobb körülményeiről. A közvélemény jól tudja, mennyi kórház vár arra, hogy méltó körülmények között gyógyulhassunk bennük. A fogyasztói társadalom ontja a szilárd hulladékot, és idejében gondoskodnunk kell arról, hogy arányos legyen a felkészülésünk, hogy fenntartható legyen a fejlődés. Ezért kell fokozott figyelmet fordítani a hulladékgazdálkodással kapcsolatos beruházásokra. Ezekre a célokra fordítjuk a címzett támogatási javaslatban szereplő milliárdokat.

Érthető, hogy a fejlődés igénye több igényt hoz a felszínre, mint amennyinek a támogatását az ország ereje lehetővé teszi. Ezért válogatni is kell a bírálóknak. Az idei évben is objektív kritériumok alapján, területi kiegyenlítés mellett valósult meg az igények bírálata. A beruházások gondos előkészítést igényelnek és általában négy-öt év alatt valósulnak meg. Ennek az a következménye, hogy minden évben a korábban jóváhagyott támogatások tárgyévi részei is szerepelnek tízmilliárdos nagyságrendben a javaslatban. Közpénzek elköltéséről van szó, ezért a takarékosság, a hatékonyság rendkívül nagy szerepet kell hogy játsszon, így az igények sorolásánál összehasonlító árakat is alkalmazhattak a bírálat során. Más oldalról az önrész nagysága is szerepet játszik, ezért azt is vizsgálták, ugyanis az Állami Számvevőszék jelzései is ráirányították a figyelmet, hogy el lehet kerülni a beruházások akadozását, ha jól megalapozott az önrész megléte, bizonyított, hogy jelen van.

Két javaslatot tárgyalunk most. Az egyik az eljárás rendjének módosítását javasolja, a másik a támogatandó önkormányzatok nevét és a célokat, az összegeket mutatja meg. Az eljárás rendjében azt a változtatást javasolja a kormány, hogy fél évvel rövidüljön az átfutási idő, és a koncepció alapján jóváhagyja az Országgyűlés a támogatást, így az igénybejelentés részletes szakmai munkáját nem kell feleslegesen elkészíteni a néhány száz önkormányzat munkatársainak. Amennyiben akadály merül fel, akkor az adott év előirányzatát fogja növelni a megmaradó pénz, hogy más önkormányzat megkaphassa azt követően.

Nézzük meg kicsit részletesebben, hogy a 2002-ben induló címzett támogatások mit is takarnak! Ha össze akarom foglalni a javaslat hasznosságát, akkor azt kell mondanom, hogy a javaslat elfogadásával hatmillió polgár számára emelkedik a közszolgáltatások színvonala. Negyvenhárom beruházás indulhat el, ezek tíz megyéhez tartoznak, több megyei jogú városhoz, emellett két budapesti kerületi önkormányzat is részesedik nagy számú város mellett. Az új induló címzett támogatások 2002-re eső része 3000 millió forint. Az 1992 óta működő címzett és céltámogatási rendszer hozzájárul a fiatal önkormányzati rendszerben működő helyi közösségek sikeres működéséhez.

A címzett támogatások a támogatási célok szerint is vizsgálhatók. A javaslat első része az oktatás területén tizenegy önkormányzatot jelöl meg. Tornatermek épülnek, iskolákat bővítenek és újjáépítenek. Van olyan város, ahol a turizmus fejlesztésével párhuzamosan a szakközépiskola tanéttermet és tanszállodát kap, de olyan is van, ahol az ifjúsági centrum foglalkoztató szobákkal és könyvtárral fog bővülni, ha elfogadjuk a javaslatot. A lista semlegességére jellemző, hogy Budapest, Kalocsa, Pécs és Siklós mellett Miskolc, Kaposvár és Csorna lakói élvezhetik majd az építkezések eredményeit.

A kultúra intézményei művelődési házak rekonstrukcióival részesednek elsősorban, de találhatunk kiállítótermet és galériát is az újjáépítéseknél. Összesen négy város és egy megye 302 milliót költhet jövőre erre.

A vízgazdálkodás fejlesztése okán kilenc gesztor vezetésével 37 település szennyvízcsatornázása vagy szennyvíztisztítása oldódik meg. Két településnél a vízellátás fejlődik. A belterületi vízrendezés hét települést érint, összesen 889 millió forint értékben. Itt egy kis kitérőt hadd tegyek; van egy táblázat az anyagban, amely bemutatja, hogyan aránylanak egymáshoz a címzett támogatások értékben, ugyanis elhangzott, hogy a belvízzel kapcsolatban többet kellett volna szétosztani. A helyzet az, hogy a 35 milliárdnyi címzett támogatásból, amely az évek alatt az összeset képviseli, amit 2002-ben indítunk, a vízgazdálkodás 13 milliárddal az első helyen van, a második helyen az egészségügy van 9,6 milliárddal. Tehát így is az első helyen van majd' az egyharmada az összesnek. Ezt azért gondoltam fontosnak elmondani, hogy tisztába jöjjünk vele, milyenek az arányok, hiszen az arányosság megmagyarázza azt, hogy amennyiben a négy többi szempont között nem találjuk meg a megoldást, akkor hol keressük. Nos tehát a belterületi vízrendezés hét települést érint, összesen 889 millió értékben.

 

 

(16.30)

 

 

A szociális ellátás területén megyei feladat a bentlakásos intézetek fenntartása. 171 millió forinttal három megye részesedik: Hajdú, Nógrád és Vas megye szerepel a javaslatban.

Az egészségügyben a kórház-rekonstrukciók a jellemzőek, de műtők és más orvostechnológiai berendezések is megújulnak, bővülnek a 693 millióból 2002-ben.

A hulladékgazdálkodásban javasolt mindhárom támogatás a strukturális alap által támogatott társfinanszírozás, amelynek elmaradása 6,6 milliárd veszteséget jelentene az országnak, amelyet 416 milliós támogatás árán tudunk megszerezni Miskolcnak, Szegednek, Szolnoknak.

A Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja támogatja azt, hogy a kormány a polgárok érdekében járt el. A döntés-előkészítés érvényesítette a takarékosság elvét, a minél nagyobb önrész szempontját, a költséghatékonyság "minél többet minél kevesebből" elvét és a területi elosztás elvét. Fontos jellemzője a javaslatnak, hogy a determinációt nem kívánta aránytalanul nagyra növelni, vagyis az előre nem látható körülményekre való tekintettel kevés jövőbeni pénzt kötött le, hagyott mozgásteret.

A polgári kormány el akarta kerülni azt az ügyeskedést, amit az MSZP-kormány művelt 1998. február 17-én. Azt tették, hogy néhány tíz millióval sok beruházást indítottak meg, hogy a következő években minél több pénz iránya meghatározott legyen a szocialista önkormányzatok felé - bizonyára számítottak a polgári kormányzásra. Ennek a hatása az, hogy a címzett és céltámogatásokból a 2000. évben 52,3 milliárd forintból 17,2 milliárd jutott 35 beruházásra a mai ellenzéki önkormányzatoknál, ezzel szemben 23 úgynevezett kormánypárti település csak 6,5 milliárddal részesedik. Budapestre sem haragszik a kormány, hiszen a fővárosnak 6,54 milliárd jutott 2000-ben.

Felmerült a kérdés a bizottsági munkákban, hogy hol is van az indoklása az elutasításra javasolt pályázatoknak. Azt hiszem, csak azt mondhatjuk, hogy csak jogos és még jogosabb igény van, mégis a pénz határokat szab a képzeletünknek, ezért most példákat fogok mondani arra, hogy miért nem lehetett támogatni vagy miért volt még jogosabb más pályázat. Az elutasításra javasolt 2002. évi címzett támogatások között több olyan is szerepel, amely 2001-ben megkapta a céltámogatást, de mivel a 2001. évi céltámogatás április 1-jei és a 2002. évi címzett támogatások koncepciója május 5-ei benyújtásának határideje csaknem egybeesett, ezért mindkettőt beadták. Ilyen például Balatonfőkajár, Cserszegtomaj, Mórágy, Sé, Hajdúnánás, Kiskunmajsa, Mogyoród és Fót, Parasznya szennyvízelvezetése.

Többen felteszik a kérdést, miért nem került a támogatásra javasoltak közé a fővárosi Bajcsy-Zsilinszky Kórház beruházása, amelyet mellesleg én magam is nagyon szerettem volna, és erre korábban is javaslatot tettem. A kormány a címzett támogatási javaslat kialakítása során figyelembe vette az egyes beruházások racionalitását, továbbá olyan javaslatot nyújtott be az Országgyűléshez, mely nem eredményez nagy determinációt a következő évek központi költségvetésében. A Bajcsy-Zsilinszky Kórház több mint 7,6 milliárd forint összköltségű rekonstrukciója több mint 6,1 milliárd forint címzett támogatást igényel. Összehasonlításképpen, a kormány által támogatásra javasolt nyolc kórház-rekonstrukció beruházási összköltsége 10,6 milliárd forint, címzett támogatási igénye pedig összesen 9,6 milliárd forint. Amennyiben a Bajcsy-Zsilinszky Kórház bekerülne a támogatottak közé, úgy másik öt-hat beruházás helyett kerülhetne be, vagyis ha nem mások helyett kerülne támogatásra.

Fővárosi beruházás indítása a következő kormányzati ciklusban nagy költségvetési determinációt okozna, egyszer mégis - remélem, hamarosan - lesz rá módunk, hogy ezt megtegyük.

A költséghatékonyság elvénél maradva fontos hangsúlyozni, hogy a szennyvízberuházásoknál a döntés-előkészítés során megvizsgálták az egy ingatlanbekötésre jutó beruházási költséget - erre utaltam az összehasonlító áraknál -, amennyiben ez túl magas volt, úgy a fejlesztés indítását nem javasolta a kormány. Így nem került támogatásra a javasoltak közül például Szederkény több mint 1,9 milliárd forintos beruházása, mivel az egy ingatlanbekötésre jutó beruházási költség 1,283 millió forintba került volna. De megemlíthető Babosdöbréte 903 ezer forint plusz áfa értékű bekötése, és sorolhatnám, de Tiszaszalka és Zalaszentbalázs is elég költséges lett volna. Ugyanakkor a támogatottak között van Pilis és Pétervására, amelynél 420 ezer; ha emlékeznek rá, akkor ez a harmada a legnagyobbnak, illetve a fele azoknak, amelyeket az imént felsoroltam. Az utóbbinál 512 ezer forint az egy bekötésre jutó beruházási költség.

Nagy fajlagos költségű és emiatt támogatásra nem javasolt fejlesztési elképzeléseket más ágazatban sem támogatott a kormány. Ezek közé sorolható például a nagykanizsai zsinagóga épületének felújítása, ahol 930 négyzetméterre 570 millió jutott volna. Persze reméljük, hogy egyszer erre is lesz lehetőség, hiszen szomorú, amikor az épületeink romlanak.

Alcsútdoboz valamiért igen foglalkoztatja az ellenzéket. (Dr. Kis Zoltán: Csak a futballcsapat miatt!) Lássunk néhány objektív érvet, ami a beruházás támogatása mellett szól! A belterületi vízrendezés mellett szól, hogy Alcsútdoboz és a társult települések, Nagyegyháza, Óbarok, Felcsút, Tabajd, Vál és Kajászó a Váli-vízfolyás völgyében elhelyezkedő települések, melyek hasonló adottságúak a belterületi csapadékvíz elvezetése szempontjából. A községek a Váli-víz melletti legalacsonyabb szinteken és a völgyoldalon települtek, a szintkülönbség 40-50 centiméter. A domboldalról a csapadékvíz rázúdul a belterületek mélyebben fekvő területeire, és mind a völgyben, mind a domboldalon nagy eróziós károkat okoz. A tervezett belterületi vízrendezés megoldása abból a szempontból is indokolt, hogy a megépülő szennyvízgyűjtő rendszert az illegális csapadékcsatorna-bekötések ne terheljék. A tervezett beruházás a vízkárok megelőzését szolgálja, a vízmosás kialakulására hajlamos völgyoldalak védelme érdekében történik. Az összegyűjtött csapadékvizek elvezetésére a befogadó rendelkezésre áll. A társult települések közül kettő az elmúlt években vízkárt szenvedett.

Összefoglalva: A Fidesz-Magyar Polgári Párt a javaslatot elfogadásra ajánlja, mert hatmillió embert, az ország lakosságának többségét érinti, és 60-70 évre teszi jobbá a közszolgáltatásokat az a 43 új beruházás, amely 2002-ben indul és három-négy éven belül megvalósul. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

 

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr felszólalását. Hozzászólásra következik Lamperth Mónika képviselő asszony, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából; őt követi majd Tóth Imre képviselő úr, a Független Kisgazdapárt frakciójából. Öné a szó, képviselő asszony.

 

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az önkormányzatok cél- és címzett támogatási rendszere már jó néhány éve, az önkormányzatok megalakulása óta szolgálja azt a célt, hogy az önkormányzatok, illetve a településen élő emberek számára a közszolgáltatásokban minél jobb színvonalú ellátást tudjon biztosítani. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, és azért volt szükség ennek a támogatási rendszernek a bevezetésére, mert az önkormányzatok - függetlenül attól, hogy milyen kormány kormányozza az országot - a működési költségvetésükből nem tudnak nagyobb beruházást elkezdeni. Ha azt akarjuk, hogy az önkormányzatok, a települések gyarapodjanak és legyenek új iskolák, óvodák, kórházak, belvízelvezető rendszerek, szennyvízcsatorna, ezek nagyon drága beruházások, és ehhez szükség van arra, hogy ezt az állam támogassa. Ezért jött létre a cél- és címzett támogatási rendszer, és azért van az most már évek óta, hogy természetesen az Országgyűlésben nagy figyelmet kap az, hogy a nagy számú pályázó önkormányzat közül melyek azok, amelyek állami támogatásban részesülnek ezeknek a beruházásoknak a megvalósításához.

Az, hogy az önkormányzati támogatási rendszerben legyen valamiféle prioritás, amely megmondja, hogy milyen feltételrendszer alapján kik kaphatnak támogatást, ez is természetes elvárás volt, és a cél- és címzett támogatás rendszerét alanyi jogon járó, illetve egyéb elbírálási szempontok alapján határozza meg most már több éve valamennyi kormány, illetve az Országgyűlés.

 

(16.40)

 

Mi a Magyar Szocialista Párt álláspontja szerint helyeseljük azt, hogy ilyen támogatási rendszer működik, még ha azt is gondoljuk, hogy már megérett a változtatásra. Ugyanis amíg a Fidesz kormányzott, eddig úgy volt, hogy ígérte azt, hogy az önkormányzatok finanszírozási rendszerét átalakítja, és ebben a rendszerben nyilván újra kell gondolni a cél- és címzett támogatások rendszerét. Amikor az MSZP kerül kormányra, akkor úgy lesz, hogy mi meg fogjuk ezt csinálni rögtön a kormányzás elején, és a mi elképzeléseink szerint is fontos szerepe van annak, hogy állami támogatásban részesüljenek az önkormányzatok egy-egy nagyobb beruházás elindításához, mi ezt azonban egy más rendszerben képzeljük el. Nem fogom most ezt elmondani, hiszen a törvény vitájában talán erre most nincs elegendő idő, mindenesetre jelezni szeretném, hogy mi sokkal nagyobb szerepet szánunk a nyilvánosságnak, sokkal nagyobb szerepet szánunk a decentralizálásnak, és azt gondoljuk, fontos szempont az, hogy az érintettek, akik pályáznak, pontosan tudják azt, hogy mikor milyen szempontok alapján születnek meg a döntések.

Ezt azért szeretném előrebocsátani, mert a Magyar Szocialista Párt erős kritikát mondott a beterjesztett törvénytervezettel kapcsolatban. Azt állítjuk, hogy ebben a törvénytervezetben erősen lejt a pálya a kormánypárti vezetésű önkormányzatoknak, aránytalanul nagy támogatásban részesülnek a benyújtott pályázatokhoz képest. Mondok két számot is, amely alátámasztja az állításomat: az összes pályázat 28 százalékát nyújtották be kormánypárti vezetésű önkormányzatok, és az összes odaítélt támogatás 70 százalékát kapták meg. A különbség ordító, és szeretném elmondani ezzel kapcsolatban a Szocialista Párt kritikája mellé téve a konkrét érveket is, amelyek ezt alátámasztják - először a Fidesz bizonyításáról vagy érveléséről.

Amióta ez a téma a nyilvánosság elé került, fideszes politikusok szájából háromféle álláspont hangzott el. Amikor a Szocialista Párt azt mondta, hogy a kormánypárti önkormányzatoknak lejt a pálya, akkor az önkormányzati és rendészeti bizottság ülésén Pintér Sándor miniszter úr azt mondta, hogy elismeri, hogy 1998 óta, tehát a Fidesz-kormányzás óta bizony a kormánypárti vezetésű önkormányzatok nagyobb arányban kapnak ilyen támogatást. Kontrát államtitkár úr ingatja a fejét - ön is ott volt ezen a bizottsági ülésen, de ha már nem emlékszik pontosan, államtitkár úr, amikor elmondtam a beszédemet, szívesen átadom önnek a bizottsági jegyzőkönyv kivonatát, ahol ez szó szerint szerepel.

A belügyminiszter úr ezt elismerte, és hozzátette - ezt a korrektség kedvéért hozzá kell tennem -, hogy ezt azért teszi a Fidesz-vezette kormány, mert az előző ciklusban bizonyos elbillenést tapasztaltak az arányokban. Ha ez valóban így lenne, akkor, gondolom én, már megkaptam volna az ezzel kapcsolatos kimutatást, mert amikor a nyár közepén a céltámogatásokról döntött a kormány, Borókai szóvivő úr azt jelentette be a sajtó nyilvánossága előtt, hogy az ellenzék megalapozatlanul támadja a kormányt, amikor ezt az állítását teszi, és ehhez számokat rendelt hozzá, konkrét számokat mondott, hogy ez ennyi, az annyi.

Ennek a hátteréről, hogy egyébként ez miből jött össze, céltámogatásból vagy címzettből, vagy mind a kettőt összecsomagolták, írásban megkérdeztem a belügyminiszter urat, adja már oda, hogy mivel tudja bizonyítani az állításait. A miniszter úr válaszolt nekem, és ebben a válaszlevélben leírta azt, hogy ilyen nyilvántartás nem készült. Ha ilyen nem készült, akkor nem tudom, miről beszélt a kormányszóvivő. Amikor a bizottsági ülésen ez a téma szóba került, akkor a miniszter úr úgy emlékezett, hogy azt a nyilvántartást, amelyről azt írta, hogy nem létezik, megküldte nekem, és megígérte, hogy most rövidesen megküldi. Ez a bizonyíték azóta sem érkezett meg, úgyhogy továbbra is kíváncsian várjuk, hogy azok a számok, amelyeket kormánypárti képviselők elmondanak a két ciklus összehasonlításáról, mit tartalmaznak, és ennek mi a belső tartalma.

A második Fidesz-állítást, amely részben eltér attól, amit a miniszter úr mondott, Kontrát Károly államtitkár úr mondta a sajtó nyilvánosságán keresztül, hogy nincs ilyen különböztetés - mondta szemben azzal, amit a minisztere mondott, nincs ilyen különböztetés -, hanem a kormány a szükségletek szerint mérlegel, és egyébként sincsen fideszes kórházi ágy, nincsen MSZP-s kórházi ágy, van ezzel szemben fideszes szemétlerakó-támogatás, mert egyébként az összes szemétlerakó, amelyhez a kormány most támogatást ad, mind kormánypárti vezetésű önkormányzathoz került. Azt gondolom, nem gondolják komolyan képviselőtársaim, hogy csak ott van szemét, ahol fideszesek vannak, nem így kellene erről dönteni.

Végezetül a harmadik álláspontot, amit hallottunk ebben a kérdésben, Perlaki Jenő képviselő úr fogalmazta meg, aki azt mondta, hogy nincs ilyen szempont, hogy milyen politikai és pártállású az önkormányzati vezetés, de ha mégis van, akkor az amiatt van, hogy ki kell egyenlíteni az előző kormány gyakorlatát. (Perlaki Jenő: Nem ezt mondtam, tessék elolvasni a jegyzőkönyvet!) Azt gondolom, ez a három különböző álláspont együtt sem képes azt az állítást cáfolni, amelyet a számok hordoznak, amelyet mi a nyilvánosság előtt is elmondtunk, és csak szeretnénk itt megerősíteni a parlamenti vitában: a 43, kormányjavaslat szerint támogatandó beruházásból 29 kormánypárti, 4 ellenzéki és 10 független vezetésű önkormányzat javára dőlt el.

Hogy valamiféle takargatnivalója van itt a kormánynak, annak másik bizonyítékát találtuk a parlamenti bizottsági vitában. Amikor megkérdeztem a kormány képviselőjétől, hogy milyen szempontok alapján dőlt el az, hogy például a 40 belvíz- és csapadékvíz-elvezető pályázatból mindösszesen 2, azaz kettő darab pályázat kapott állami támogatást... - csak egy rövid kitérő: nem gondolom azt, hogy egyébként itt a parlamenti vitában egyenként meg kellene indokolni az összes támogatást, Perlaki képviselő úr mégis az alcsútdobozi pályázatot megindokolta. Nem is ez az igazi probléma, hanem az, hogy a 40-ből 38-at elutasítottak, és nem tudjuk, hogy miért, és nem tudjuk, hogy miért az a kettő kapott.

A bizottsági vitában a kormány képviselője a kérdésre azt mondta, hogy a különböző szakterületeknél ezeket a rangsorokat a szaktárcák állították elő. Én akkor tettem egy ügyrendi javaslatot, és azt kértem fideszes képviselőtársaimtól, hogy szavazzák meg, hogy a bizottságban megnézhessük azt az ágazati rangsort, amelyet az ágazati minisztériumok állítottak fel, mert akkor abból megtudható, hogy milyen elvek alapján alakult ki ez a rangsor, miért került első két helyre Alcsútdoboz és a társtelepülések, és miért nem kapott az a 38, amelyiknek egyébként ugyancsak szüksége lenne erre a támogatásra. Akkor a kormánypárti képviselők egyhangúlag elvetették ezt a javaslatot, tehát nem kérte a kormánypárti többség a bizottság elé az ágazati listát, az ágazati minisztériumok rangsorát, ezért, azt gondolom, valami takargatnivaló mégiscsak van.

Amikor a pályázatoknál arról beszélünk, vagy arról beszélnek akár kormánypárti, akár ellenzéki szónokok a parlamentben, hogy szükség van-e ezen az adott területen ilyen nagyságrendű támogatásra vagy sem, szeretném nagyon világossá tenni, hogy a Magyar Szocialista Párt álláspontja szerint ezek a célok mind valóban támogatandó célok. Egyetértünk azzal, hogy az oktatásra, a kultúrára, a vízgazdálkodásra, a szociális ellátásra, az egészségügyre, a hulladékgazdálkodásra, ezekre a területekre támogatást adjon az Országgyűlés ezen a rendszeren keresztül. Igazából a kritikánk lényege az, hogy nem teszik azt világossá, hogy milyen szempontok szerint, milyen elvek alapján kik kapnak, és miért maradnak ki mások ebből a rangsorból.

Nem tartom igazán korrektnek ennek a kérdésnek azt a beállítását a vitában, hogy aki ezt az előterjesztést támogatja, és csak szépeket mond róla, az akarja, hogy ezen a területen gyarapodás legyen, és ezeket a pénzeket megkapják ezek a települések, aki pedig kritikát fogalmaz meg, az nem támogatja ezt. Ez az összefüggés nem így van. Mi támogatjuk ezeket a célokat, támogatjuk azt, hogy az egyes településeken a megvalósuló beruházásokhoz a kormány adjon anyagi támogatást, de fenntartjuk magunknak a jogot, hogy kérdezzünk azok nevében, akiket a kormány most elutasítani javasol.

 

 

(16.50)

 

Azt gondolom, az a korrekt eljárás, ha ezek az önkormányzatok világos és egyértelmű indokolást kapnak arra vonatkozóan, hogy ők miért nem kerülhetnek be most a támogatandó települések közé.

Tisztelt Országgyűlés! Én eddig a címzett támogatásokról, tehát a konkrét döntésre vonatkozó törvény tervezetéről beszéltem, egy rövid gondolatot azonban még szeretnék elmondani az eljárási rend módosítására vonatkozó törvénytervezetről is. Bizottsági kisebbségi előadóként elmondtam, hogy nem látjuk ebben a törvénytervezetben, ebben a módosításban azt az előnyt, amelyről az előterjesztő a szóbeli kiegészítőben beszélt, tehát hogy most az eljárás átalakítása annyi értéket, újat, előnyt hordozna az önkormányzatoknak, mint amiről beszéltek, jelesül konkrétan, hogy előbb születik a döntés, tehát előbb van lehetősége az önkormányzatnak a beruházásra készülni.

Szeretném azt nagyon világosan elmondani, hogy oka van annak, hogy két ütemben kell a döntést meghozni ezeknél a pályázatoknál. Itt milliárdos beruházásokról van szó. Én nem gondolom, hogy az természetes dolog lenne, hogy egy ötletre, egy koncepcióra milliárdokat költsünk el az adófizetők pénzéből. Nem véletlen az, hogy a terveket, a pályázatokat meg kell nézni, és annak alapján dönt a kormány és az Országgyűlés!

A képviselő úr beszélt arról a hozzászólásában, hogy túl sok azon pályázatok száma, amelyek beruházásai később meghiúsulnak. Ez így van. De ennek csak növekszik a veszélye, ha koncepciók vagy elképzelések alapján költ el a kormány az adófizetők pénzéből milliárdokat, és a kockázata is növekszik.

Én azt gondolom, igenis ahhoz fűződik érdek, hogy az önkormányzatok minél előbb megismerjék, megtudják, hogy kapnak-e pénzt egy beruházáshoz vagy nem. Ezt az MSZP támogatja. De mi azt gondoljuk, hogy talán szerencsésebb lett volna, ha nem 49 napos késedelemmel foglal állást a kormány a címzett támogatásokról először, hanem betartja a jogszabályi határidőt, július 31-éig megszületik ez a döntés, majd ezt követően megy a hatályos eljárási rend szerint a döntéshozatal. Az önkormányzatok akkor is időben meg tudták volna kezdeni vagy meg tudnák kezdeni 2002-es fejlesztésüket. Úgyhogy mi ezzel a módosítással, ezzel az eljárási módosítással nem értünk egyet.

A jövőben az a Magyar Szocialista Párt szándéka, hogy az önkormányzatok finanszírozási rendszerének átalakítása keretén belül a cél- és címzett támogatási rendszerre vonatkozóan is új javaslatot teszünk le majd az Országgyűlés asztalára.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő asszony felszólalását. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Tóth Imre képviselő úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából; őt követi majd Kis Zoltán képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége frakciójából.

Öné a szó, képviselő úr.

 

TÓTH IMRE (FKGP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az általános vita tárgyát képező két törvényjavaslat együttes általános vitája logikus, indokolt, egyik feltételezi a másikat, tételesen tehát a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszeréről szóló 1992. évi LXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat és a helyi önkormányzatok 2002. évi új címzett támogatásáról, valamint egyes címzett támogatással folyamatban levő beruházások eredeti döntéseinek módosításáról szóló törvényjavaslat. Erősen leegyszerűsítve: az első törvényben azt vitatjuk, hogy a cél-, címzett támogatásokról mikor döntsünk, a másikban pedig azt vitatjuk, hogy konkrétan mely beruházásokról és mely településeket érintve döntsünk.

Először a '92. évi LXXXIX. törvény módosításához kívánok szólni. Az önkormányzatiság elmúlt tizenegy évében nemigen adatott meg, hogy a beruházási tárgyévet megelőzően az önkormányzati címzett támogatású beruházásokról a döntést parlamenti szinten már az előző naptári évben meg lehessen hozni. Mi az a körülmény, ami ezt első alkalommal lehetővé teszi? Mindannyian tudjuk a választ: az, hogy a kétéves központi költségvetés első alkalommal történő korábbi elfogadása megtörtént, s így a címzett és céltámogatási előirányzat korábban megszülető ismerete birtokunkban van. A beruházási koncepciók, tudjuk, 2001 májusáig beérkeztek az ágazati minisztériumokba, illetve a Belügyminisztériumba.

Ha mindezek alapján van reális beterjesztési lehetőség a két törvénytervezetre vonatkozóan, miért kellene a jog szerint lehetséges legkésőbbi 2002. március 31-ig terjedő időszak legvégső időpontját megvárnia a kormánynak, hogy mindezt a parlament elé terjessze? Miért az elmarasztalás az ellenzék részéről a kormánnyal szemben? Talán azért, hogy ésszerűen gyorsabban teszi a dolgát? Talán nem azért kellene elmarasztalni, ha szerencsés gyorsító körülmények ellenére is esetleg Pató Pál "Ej, ráérünk arra még!" tempójában, lazán, a végső, 2002. első-második negyedév találkozására várva célozná meg a kormány e döntést?

Én úgy látom, hogy nyilvánvaló ésszerűséget mutatnak be az előterjesztést indokoló gondolatok. Tételesen: az előző két év gyakorlatához képest is több beruházás indítását kezdeményezi a kormány. Ha a tárgyévi beruházásokról hamarabb születik országgyűlési döntés, akkor az önkormányzatok értelemszerűen hamarabb megkezdhetik a beruházások konkrét előkészítését; az ISPA-támogatásban részesültek indokolt, ha a külföldi forrásokat mielőbb felhasználják; címzett támogatásba kerültek első alkalommal az egymilliárdos összköltséget meghaladó szennyvíz- és hulladékgazdálkodási beruházások, és folytathatnám a sort. Lehet tehát, de nehéz racionálisan opponálni az előzőeket.

Az érintett pályázó önkormányzatok szemüvegén keresztül, a politikai megközelítések torzítása nélkül nézzük meg, milyen tételes előnyökkel jár a korábbi döntés az önkormányzatok részéről, mégpedig hogy az, hogy mielőbb behatárolhatja, nyert vagy sem, milyen praktikus előnyöket rejt. Az előzőekben Lamperth Mónika ezeket kutatta, és mondja, hogy nem találta. Talán néhány tipp, hogy mik lehetnek ezek az előnyök.

Az önkormányzatok többsége első alkalommal még ez évben tervezi elkészíteni és elfogadtatni jövő évi költségvetését. Ebben kötelezően be kell tervezni lekötött pénzeszközként a benyújtott címzett támogatáshoz szükséges önerő mértékét. Ha nyert címzett támogatást az érintett önkormányzat, s ezt a költségvetés elfogadása előtt megtudhatja, ez előny, mert tisztában lehet lekötött forrásaival és a címzett támogatású beruházásból fakadó feladataival. Ha nem nyert, akkor a költségvetésében nem köti le az önerőt, illetve a 2002. évi más céljai irányába fordíthatja, más nyíló pályázatokra készülhet, és új forrás- és célmeghatározási modellezésbe kezd az önkormányzat képviselő-testülete, például területfejlesztési megyei és régióforrások vagy más külföldi források irányában.

Ezért lehet tehát egyetérteni az előterjesztés 1. §-ához írt indokolással, miszerint amennyiben az Országgyűlés az önkormányzatok által május 5-ig benyújtott összes, 468 darab beruházási koncepció alapján elkészített törvényjavaslat alapján dönt, úgy nem éri hátrány az önkormányzatokat, mert a legfőbb jogalkotó megismerheti nemcsak a kormány által támogatásra javasolt, hanem az elutasításra javasolt fejlesztési elképzeléseket is.

És valóban mérhetetlen, elviselhetetlen gyorsítást jelent-e a törvénytervezet elfogadása esetén ezen előterjesztés? Én úgy fogalmazok, hogy nem. Csak az optimális kivitelezési kezdési idő lehetőségének megadását segíti elő. Hogy miért? Ehhez vegyük végig a címzett támogatást nyert egy pályázó önkormányzat beruházást előkészítő időigényes munkafázisait. Egyrészt: parlamenti döntés megszületése, ezt követően Közlönyben való megjelenése a döntésnek; ehhez kötött gyakorlatilag az önkormányzat kvázi hivatalos kiértesítése, ez minimum két-három hét.

 

(17.00)

 

Csak erre épülhet az önkormányzat testületi ülése, amely a pályázatot eldönti és kiírja; ez további két-három hét. A Közbeszerzési Értesítőben való megjelenés átfutási minimum alapideje két-három hét. A 200 millió feletti beruházásnál előírt úgynevezett előminősítési kötelem, így a megjelenéstől számított pályázat beadási határideje 61 nap. A pályázat szakmai értékelése két hét, a közbeszerzési önkormányzati bizottsági javaslat kialakítására minimum kell egy hét. A képviselő-testületi döntés eredményhirdetése nyilván ezt követheti; nagyjából egy hét. Végül a szerződés aláírása a kivitelezővel csak az eredményhirdetést követő nyolcadik nap után lehetséges; ez további egy hét. Adjuk ezt össze: az összes előkészítő folyamat időigénye tehát 28 hét, azaz hat-hét hónap, vagyis több mint fél év. Tehát a parlamenti döntés és a kérdéses beruházásnál az első kapavágás megtörténte között, tetszik vagy sem, akarjuk vagy sem, hat-hét hónap telik el. Ha tehát ez év novemberében vagy decemberében a parlament dönt, akkor a téli-tavaszi hónapok az adminisztratív, előkészítő, építésmentes feladatvégzés jegyében zajlanak. Hol itt az indokolatlan sietség? Így tehát a június-júliusi jó szabadtéri kivitelezési lehetőségekbe fut be a beruházó, míg az esetleges 2002. évi március-áprilisi döntés a 2002. évi kivitelezésre már alkalmatlan téli hónapokra futtatná a beruházókat. Nos, melyik az ésszerűbb és melyik a kívánatosabb? A válasz a pályázó önkormányzatok részéről nem lehet kétséges: a tavaszi vagy nyári kezdésben érdekeltek.

Tisztelt Ház! A T/5159. számú törvényjavaslatról mondanék röviden néhány megközelítést. Tudjuk, hogy összesen 468 darab pályázat került benyújtásra, és ennek közel 10 százaléka, tehát 43 darab pályázat kerülhet támogatásra a rendelkezésre álló forrásokra is tekintettel. A beadott pályázati mennyiség egy 600 milliárdos forrást igényelne, de ennek csak 10 százalékát tudja ígérni az állami kondíció, tehát a támogatottak köre közel 60 milliárd forintos értékben számolhat támogatásra.

Elfogadhatóak a Belügyminisztérium általános pályázatbírálati szempontjai is, így tételesen néhányat említenék. Előnyben részesítettek tehát a vonzáskörzettel rendelkező települések és intézmények, a többfunkciós létesítmények, az EU környezetvédelmi elvárásainak megfelelő pályázatok, a kötelező önkormányzati feladatok ellátását célzó igények és az egészségügy ellátását célzó pályázatok esetében a minőségileg legelavultabb, a minimális követelményeknek legkevésbé megfelelő területek. Lehet-e ezeket, kell-e ezeket, ésszerű-e ezeket vitatnunk?

Jó a vízgazdálkodás és az oktatás tárgyú pályázatok támogatása, mindegyik 10 milliárdon felüli. A két legkisebb arányban támogatott ágazat a szociális és a környezetvédelemmel összefüggő hulladékkezelési pályázati kör - igaz, ez utóbbi esetben az előterjesztő is felhívja a figyelmet, hogy ide kell számítanunk az ISPA-forrásokat is.

(A jegyzői székben Koppánné dr. Kertész Margitot Németh Zsolt váltja fel.)

 

Az egyes megyékből benyújtott pályázatokra vonatkozó önerők bizottsági vitájánál felmerült, hogy például a Békés megyei, gyulai Pándy Kálmán Kórház részéről benyújtott pályázat helyett miért nem a belterületi vízrendezési megyei program került támogatásra. Ez utóbbi egyébként 31 települést érintene, míg a kórházi fejlesztés minimum 75 települést érint. Tehát a kérdés helyes felvetése a megyei szükségletek oldaláról nem az, hogy vagy-vagy, hanem mindenekfelett szükséges a gyulai kórházi fejlesztés, és emellett szükséges lenne a kérdéses belvízrendezési támogatás is. A kormány egyébként a Békés megyei kórházfejlesztést kívánja támogatni. Ezt örömmel nyugtázzuk és indokoltnak tartjuk a következők alapján.

A Békés megyei Pándy kormány... (Dr. Kis Zoltán: Á, kormánykórház...), bocsánat, a Békés megyei Pándy Kálmán Megyei Kórház 1503-as ágyszámmal az ország egyik legnagyobb kórháza. Az urológiai és neurológiai ellátás 280 ezres, a pszichiátriai ellátásnál pedig a megye teljes 400 ezres lélekszáma érintett. A járóbeteg-ellátásban a szakrendelések az egész megye lakosságának biztosítják a szakellátást. Mára a legnagyobb, legrégibb gyógyászati épület, a neuropszichiátria, valamint a korábbi pályázatok forráslehetőségeiből kimaradt belgyógyászati épületek korszerűsítése a legfontosabb. Összességében: a neuropszichiátriai épület egy elaggott épület, öreg, száz év feletti korral jellemezhető. A műszaki megoldás számottevő épületátalakítást kíván; a neuropszichiátriai korszerűsítést, valamint a szakmai minimumhoz történő orvostechnikai alapfelszereltség felzárkóztatását is tartalmazza a különböző szintű és költségű műszaki megoldás. A program fedezetigénye jelentős, de a létesítmény, illetve az egész intézmény gyógyászati kapacitás-nagyságrendje tekintetében is célul tűzött a szintre hozás. A központi diagnosztika, illetve a kórház valamennyi osztályát érintő minimumfelszereltséghez kapcsolódik az egyik legfontosabb fejlesztési szándék.

A Pándy Kálmán Megyei Kórház előzőekben ismertetett rekonstrukciós programja illeszkedik a szakmai regionális fejlesztési koncepcióhoz. A programot állami támogatás nélkül, önerőből nem tudnánk megvalósítani. A minimumfeltételek teljesítése a jövő év szeptember 30-ával határidős, ami a kórház egészét, minden osztályát terheli. Az egyes fejlesztésre szánt és pályázattal indokolt, alátámasztott igény tehát találkozik az általános bírálati szemponttal. Itt kiragadom tehát a minimumfeltételek teljesítésének igényét.

Nos, a két törvénytervezethez, annak általános részéhez és ebből kiemelten egy konkrét javaslathoz az előzőekben kívántam gondolataimat hozzáfűzni és önökkel megosztani.

Az előterjesztés alapján a magunk részéről, a magam részéről mondhatom, hogy a kisgazda frakció egésze támogatni kívánja mindkét törvényjavaslatot, és a parlament egészének elfogadásra javasoljuk.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr felszólalását. Felszólalásra következik Kis Zoltán képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából; őt követi majd Gémesi György képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából.

Bocsánat, képviselő úr, úgy látom, hogy Szalay Gábor képviselő úr...

 

DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Be van ragadva a gombja.

 

ELNÖK: A gépe be van ragadva...

 

DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Tizennégy óra óta jelzi folyamatosan - szerintem azóta szerelőért mehetett valahová... (Derültség.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Eddig én nem észleltem ezt a monitoron, képviselő úr, de kérem, hogy kapcsolják ki a képviselő úr kétperces felszólalást jelző gombját - köszönöm szépen, meg is történt.

Öné a szó, képviselő úr.

 

DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm, hogy segíthettem a technikai probléma megoldásában.

Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár Úr! Kedves Barátaim! Az előterjesztés kapcsán déja vu érzésem van. Tavasszal, amikor hasonló témakörben tárgyaltunk, ugyanezek a problémák jöttek elő, ugyanezeken vitatkoztunk, hogy ki mennyit kap, hogy kap, milyen alapon kap, mennyire megalapozott. Felmerült akkor is, mint most, hogy valakinek valahova egy picikét jobban húz a szíve, és az érdekérvényesítő képesség a mai világban nem azonos az ellenzéki és kormánypárti önkormányzatok között. Abban az időben azt mondogattam én itt önöknek, és ehhez Ékes József MDF-es képviselőtársunk is csatlakozott, hogy jó lenne már ezeket a vitákat elkerülni, és egy olyan rendszert kiépíteni, amely nagyjából egyformán méri a rászorultság mértékét, a hatékony felhasználást és ehhez képest a rendszer kialakítását.

Amikor a kezembe vettem a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszeréről szóló 1992. évi LXXXIX. törvény módosításáról szóló előterjesztést, azt hittem, hogy megoldódik a probléma, hogy valóban most megcsináljuk azt, amiről itt már majdnem konszenzus volt a Házban, egy olyan törvényi szabályozást, amely az elosztás elveire vonatkozóan, a bírálati rendszerre és nem utolsósorban a decentralizációra is vonatkozik, és amellyel esetleg kivehetjük a méregfogát annak az áldatlan vitának, amelyet minden évben kénytelenek vagyunk elszenvedni.

Ezzel szemben ez az előterjesztés mindössze arról szól, hogy most a pénzeket odaadjuk, aztán a következő évben erről már nem döntünk, mint annyi másról sem ebben a Házban, hisz választási kampányban igazán nem szerencsés törvényhozási feladatokat ellátni, kiváltképp olyanokat nem, amelyek bizonyos kedvezményezetti kört anyagi helyzetük függvényében előnyhöz, illetve támogatáshoz juttathat, mert hisz azt ki-ki saját érdeke okán felhasználhatja majd a kampányban. Ez olyan sikeres volt, hogy ez a módosítás aztán elejét is veszi annak, hogy ebben a Házban a jelenlegi választási ciklusban még egyszer szó essen a címzett és céltámogatások odaítéléséről, hisz ez most már nem tavasszal, hanem most ezen döntéssel megoldódik.

 

(17.10)

 

És itt aztán beszélhet mindenki arról, hogy a beton mikor akar kötni, mínusz 10-ben vagy plusz 40 fokban, hogy a belvizes területeknél a csatornaásást most idénymunkásokkal végeztetjük-e vagy illegalitásba vonult külföldi dolgozókkal, akik majd a honfoglalási igazolvány alapján jönnek ebbe az országba - ez, kérem szépen, mellékkérdés! A tények egészen mást mutatnak.

Már szólt szocialista képviselőtársam, Lamperth Mónika arról, hogy az elosztási elvek hiánya, a megfelelő kontroll és ellenőrzési lehetőségek korlátozottsága okán bizony vajmi kevés képviselőnek adatik meg az a gyönyör, hogy belenézhessen a döntéshozatal előzetes mechanizmusába, nevezetesen a szaktárcák javaslataiba és az ott felsorolt prioritások érvényesülésébe. A számok azonban elmondják, hogy ezek a döntések végül is hogyan születtek. Az oktatás terén a kormánypárti önkormányzatok 63 százalékot kaptak a támogatásból, az ellenzékiek 18-at, a függetlenek 18-at. A kultúra terén a kormánypártiak a támogatás 80 százalékát kapták meg, az ellenzékiek 0 százalékot kaptak - figyelemre méltó teljesítmény, pedig hogy küzdöttek még a célegyenesben is! -, és a függetlenek 20 százalékot sikeresen abszolváltak. A vízgazdálkodásnál az ellenzékiek ismételten 0 százalékot kaptak, szegények; viszont a függetlenek feljöttek 53 százalékra. A szociális ellátásnál tarolt a kormánypárt, itt 100 százalékot ért el - (Perlaki Jenő felé:) ahogy a foci nyelvén mondaná a képviselőtársunk, aki éppen rekedt, mert meccsen járt -, labdába sem rúghatott sem az ellenség, sem a függetlenek, hiszen 0-0 százalékkal végeztek. Az egészségügy terén 75 százalékot sikerült a kormánypártnak megszereznie, 25 százalékot az ellenzéknek, míg a hulladékgazdálkodás megismételte a szociális ellátás eredményét, azaz 100 százalékban elvitte a támogatásra szánt összegeket a kormánypárt.

A vízgazdálkodás terén itt már többen szóba hozták azt az ominózus 2,7 milliárdos támogatást, amit Alcsút, a futballcsapata szponzorációjáról is elhíresült település megnyert, hisz ott a belvízi és a vízgazdálkodási problémák, tekintettel a térség kiemelt mezőgazdasági jelentőségére, nyilvánvalóan indokolják az ilyen jellegű megkülönböztetést; nem úgy azoknál a településeknél, mint Jánoshida, Jászboldogháza, Alattyán, Jászfelsőszentgyörgy, Jászalsószentgyörgy, Jászladány, Jászapáti, Jászkisér, Jászszentandrás, Jászárokszállás, Jászberény, Jásztelek, hisz mint tudjuk, ez a Jászság, itt nem nagyon szokott belvíz lenni, csak akkor, amikor a kormány elmondja, hogy az igen súlyos és katasztrofális helyzetet, ami a Zagyva és a Tisza vízgyűjtő területén kialakult, orvosolni fogjuk, megoldjuk a vízelvezetést, megoldjuk a csatornázási problémákat, mert ez nem tartható. Hát ezt már negyedik éve mondják, de ezeknek a szerencsétlen önkormányzatoknak még nem volt sikerélményük egyetlen pályázat során sem - de nem fáradnak, hisz minden évben, mint látjuk, beadják ezeket.

Ennek a térségnek még egy nem szerencsés állapota van, nevezetesen, hogy az egyik országgyűlési képviselője Szekeres Imre a Szocialista Párttól, a másik meg én vagyok az SZDSZ-től, jelen helyzetben mindketten ellenzékiek. És ezt még tetőzi, hogy a polgármesterek közül Jászberényt SZDSZ-es vezetés irányítja, míg Jászapátiban szocialista vezetés van, a többiek meg függetlenek. Tehát úgy tűnik, egy olyan, most már talán szállóigévé nőtt mondás érvényesül ebben a térségben: tetszettek volna másképpen szavazni, és akkor lenne jutalom - nem jól szavaztak, kérem, szépen, így büntetjük önöket. De arra senki nem gondol, hogy azért ezeken a településeken is adófizető állampolgárok élnek, s azért ők is hozzájárulnak ám a nemzetgazdaság költségvetési bevételeihez! Nem is akárhogyan, mert úgy tűnik, hogy ebben a térségben a megye átlagát meghaladóan két és félszer több az adóbefizetés a központ felé, mint a terület többi részén. Ez persze szerencse is, mert akkor lehet adót fizetni, ha van miből a bevétel vonatkozásában is gyűjtögetni.

Ha így teszünk különbségeket állampolgárok és településcsoportok között, hogy melyik az, ahol a szavazás adott időszaki eredménye pozitív, és ez a többséghez tartozó, és akkor ezeket jutalmazzuk - közpénzekből természetesen... Nekem semmi kifogásom az ellen, ha a kormánypárti képviselők szponzorációs csoportokban járják a vidéket, és a saját pénzükből, a vállalkozásaik extraprofitjából - mint most is hallottuk a közelmúltban, hogy 3 millió forintos kft.-vel 1 milliárdos céget lehet venni -, tehát ha az ilyen pénzszerző akciókat ezeknek az önkormányzatoknak is továbbítják, és ne adj' úristen, ők ezt megtanulják; és akkor nem fognak címzett és céltámogatásért folyamodni, hanem egyszerűen ezekből a tranzakciókból megtermelik maguknak azt, amit az államtól vártak ez idáig. Ez vonatkozik az ISPA-pályázatokra is, megjegyzem, mert ezen települések, amelyeket az előbb felsoroltam, már a harmadik éve ott állnak az ISPA kapujában - majdnem úgy, mint a purgatóriumnál, de még a mennyországot nem érték el -, mert a kormányzat még nem tartotta méltónak őket arra, hogy Brüsszel irányába az előterjesztést megtegye, jóllehet a jelenlegi minisztériumi rendtartás szerint ezen önkormányzatok pályázata minden évben az első három közé soroltatott, és biztosított volt az önerő is. Arról beszélgetünk... (Perlaki Jenő: Miért nem adott az előző kormány lehetőséget...) Akkor még, kedves Perlaki képviselőtársam, felhívnám a figyelmét, hogy az ISPA-rendszer Magyarország vonatkozásában nem volt nyitott. Mint tetszik tudni, ezt 1998 végén nyitották meg, és az első pályázatokat '99-ben lehetett beadni. Úgyhogy ha korábban (Perlaki Jenő: Akkor még nem volt fontos a belvíz?) itt ült volna és foglalkozott volna ezekkel az ügyekkel ön is, tudhatná ezt; de a tudatlanság egyébként nem bűn és nem hiba - ez tudással, szorgalommal, utánaolvasással pótolható, amit önnek is ajánlok szeretett figyelmébe. (Derültség az MSZP padsoraiból.) Mert én ezt megtettem, idestova most már tizenegyedik éve tanulok; kétségtelenül nem tudok mindent, nagyon sok hiányosságom van, de megpróbálok olyan ügyekben is úgy hozzászólni, hogy nagy hülyeséget kifelé ne mondjak (Derültség az MSZP padsoraiból.), maradjak meg az átlagpolitikus szintjén, ami manapság már nem egy negatív megnyilvánulás a választók szemében.

Ugyanezen módosításoknál találkozunk minden évben - minden évben! - azzal a problémával is, hogy hogyan alakultak a beruházások, ki az, aki fel tudta használni, ki az, aki nem tudta felhasználni, és ki az, akinek többletigénye van. Hallottuk itt az egyik felszólalásban, hogy közel 30 milliárd forintnyi befagyott pénz van - oda lettek ítélve, és közben az önkormányzatok rájöttek, hogy valamilyen objektív ok miatt nem tudják ezt felhasználni, vagy eleve nem is volt annyi önerejük, amivel ezt meg tudták volna valósítani. Ezeknek a pénzeknek a továbbforgatása, átcsoportosítása bizony nemcsak hogy feszültségeket okoz, hanem a pénzek használhatatlanságát is, átmenetileg vagy hosszabb időre, de sajnálatos módon megalapozza.

Találkozunk azzal a problémával... - most nem nevesítem a tavaszi együttest, akik iskolák és különböző egészségügyi létesítmények pótigényeire több száz milliót kértek, most maradjunk csak az ideinél. Itt most három ilyen eset van, köztük Hódmezővásárhely is, amikor az emberben felmerül a kérdés, hogy az a pályázat, az a kalkuláció, amelyet benyújtottak, minden részletében megalapozott volt-e, vagy esetlegesen alultervezték, mondván, az a lényeg, hogy a támogatást megkapjuk, induljon el ez a beruházás, aztán később ez már valahogy úgyis folytatódni fog, hiszen nem hagyhatjuk - és ez helyes - a félig elkészült beruházásokat ebek harmincadjára kerülni. De nem gondolkodik senki arról, hogy igazából ez a technika, ez a módszer hova vezet, és ez mennyiben támogatható. Senki nem vette komolyan azt a felszólalást tavasszal - Ékes urat kivéve -, amikor azt mondtuk, hogy bizony az ilyen jellegű pályázatoknál, amelyeknél nem jogszabályi módosulások miatt következik be többletigény, amelynek a támogatása nyilvánvalóan evidens, hanem bizonyos kalkulációs problémák miatt, azokat az önkormányzatokat esetleg a jövőre nézve bizonyos pályázatok elbírálásánál talán nem lenne szerencsés az első körben támogatásra érdemesnek találni. Tehát ennyit a problémákról.

És akkor most mondanék néhány szót arról, hogyan is gondoltam ezt tavasszal, és a Szabad Demokraták Szövetsége mit vallott ebben a kérdésben, és mivel nem szoktunk félévente mondanivalót változtatni, és ez sajnos még mindig aktuális, hogyan kellene ezt a rendszert működtetni. A törvényi garanciákat mindenféleképpen meg kellene teremteni ahhoz, hogy minden olyan fejlesztési támogatásnál, ami a címzett kategóriába tartozik, az elbírálásban, az önerőt tekintve és a pénzek leosztásában a döntéshozatali mechanizmus minél közelebb kerüljön az érintettekhez. Hogyan? Erre módosító indítványokat is benyújtottunk, Lamperth Mónikának volt egypár módosítása e vonatkozásban - persze le lettek söpörve, nyilvánvalóan nem sokat éltek ezek a módosítások, talán két másodpercet, a reflextől függően, hogy a kormánypárti képviselők mennyire voltak gyorsak a gomb megnyomásakor. Nos, kérem szépen, a területfejlesztési tanácsoknál, a megyeieknél és a regionálisaknál ezeknek az összegeknek a hatékonyabb felhasználása megoldható.

 

 

(17.20)

 

Még az a félelem sem kellene hogy vezérelje a kormánypárti képviselőket, hogy esetleg az érdekérvényesítési képességük csorbul, mert mint tudjuk, a területfejlesztésről szóló törvény eleve biztosítja a kormányzati többség döntési jogosítványait mind a megyei, mind pedig a regionális fejlesztési tanácsokban, de mégis szerencsésebb, ha a döntéshozatal valahogy közelebb kerül az érintettekhez.

A másik, hogy abban a törvényben, ami a helyi önkormányzatok céltámogatási rendszeréről szól, legalább azokat az alapelemeket, amelyek a törvényi garanciát biztosítják, az Országgyűlés egy megfelelő konszenzussal úgy tudná elfogadni, hogy innentől kezdve azok az esetlegesen felmerülő gyanúk, amelyek arra utalnak, hogy esetleg a pénz elosztásában a kormányzathoz közelebb álló és így nagyobb érdekérvényesítési képességgel rendelkezők számára utat nyit, semmivé foszlanának, és ellenőrizhetővé, kontrollálhatóvá válna a rendszer; mint ahogy ez számos támogatás esetében így van. Így van a környezetvédelmi támogatásoknál, így van a mezőgazdasági támogatásoknál. Miért nincs így az önkormányzati cél- és címzett támogatásoknál? Sőt, talán még a céltámogatásoknál nem is lennék ennyire szigorú, hisz a kettőnek nem ugyanaz a rendszere. A céltámogatás egy központi, kormány által vezérelt felzárkóztatási folyamathoz kapcsolódó beruházás, míg a címzett egy más kategória. Nyilvánvalóan a kettőt lehet külön kezelni.

Még egyszer hangsúlyozom: mindnyájunk javát szolgálná, ha ezt a rendszert ki tudnánk építeni és a jövőre nézve működtetnénk; a jelenlegi és a jövőbeni kormányzati többségnek is, mert végül is azt a bizalmat erősítené, ami azokban az önkormányzatokban az ott élő embereknek azt sugallja, hogy a befizetett adónkért valóban egy ellenőrizhető, kontrollált rendszer alapján kapunk valamit vissza annak érdekében, hogy normálisabb életet tudjunk élni azon az adott településen. Nemcsak az alcsútdoboziaknak van joguk ahhoz, hogy megfelelő európai környezetben éljenek, hanem annak a jászsági szerencsétlennek is, aki most negyedik éve issza annak a levét, hogy nem a jelenlegi kormányzati többséghez tartozó önkormányzata és képviselői vannak.

Köszönöm szépen, elnök asszony. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)