Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Azért kértem szót, tisztelt képviselőtársaim, mert szeretném önöket meggyőzni a törvényjavaslat helyes céljairól, szeretném önöket meggyőzni arról, hogy ez a javaslat jó célokat szolgál.

Nem látok akkora nagy távolságot az álláspontjaink között, és megértem azt, hogy gyanakvással fogadnak minden olyan törvényjavaslatot, amely érintheti a sajtószabadságot, a szólásszabadságot és általában a közéleti vitákat. De nagyon fontos leszögezni, hogy ez a törvényjavaslat nem változtatja meg az anyagi jogi szabályokat, nem változtat a képmással és a hangfelvétellel való visszaélés szabályain. Ez a javaslat pusztán eljárási szabályokat tartalmaz ‑ egyrészt.

Másrészt, nem változtat a törvényjavaslat a közszereplőkre vonatkozó szabályozáson sem. A közszereplőknek továbbra is többet kell tűrniük, és a közszereplőkkel kapcsolatos bírói gyakorlatot ez a törvényjavaslat biztos nem fogja megváltoztatni, de egészen más irányba terelheti a bírói gyakorlatot.

Ami Bárándy képviselő úr szavaiból elhangzott, azt vissza kell hogy utasítsam, és nem a stílusa, hanem kifejezetten a tartalma miatt. Azt tudom mondani, hogy az a feltételezés, amit ön mondott, hogy a politika magát védi, vagy hogy személyre szabott lenne ez a törvény, ezzel kapcsolatban mind­annyiuknak elmondom ‑ és nyugodtan kérjék majd rajtam számon ‑, hogy bárki is reménykedjen benne, csalódni fog, hogy személyre szabott lenne ez a törvény. Bárki is reménykedjen ebben, akármelyik oldalon ül, hiába reménykedik. Ez a törvényjavaslat nem old meg olyan problémákat, amelyek a közélet egyes szereplőit bosszanthatják.

Ez a törvényjavaslat kifejezetten azt teszi lehetővé, hogy érvényesüljön a polgári anyagi jog, érvényesüljön az a polgári törvénykönyv, amely már majdnem egy éve hatályban van, és amely polgári törvénykönyv, az új polgári törvénykönyv egy évtizedes bírói gyakorlaton alapul. Lefolytattuk ezt a vitát, és gyakorlatilag már a polgári törvénykönyv parlamenti vitája során is, majd később a hatálybalépésekor is felmerült az a kérdés, hogy mostantól kezdve hogyan lehet majd fotózni, és a képmás elkészítésének vannak-e új feltételei. Nincsenek új feltételei. Nincsenek! A képmás felhasználásába a bírói gyakorlat eddig is beleértette azt, hogy természetesen már az elkészítéséhez is engedélyt kellett volna kérni. Tehát a bírói gyakorlat eddig is következetes volt abban, hogy azért nem lehet felhasználni a képmást, mert nem kértek engedélyt az elkészítésére. A bírói gyakorlat eddig ezt így értelmezte. Tehát nem tett mást a polgári törvénykönyv, mint leírta ezeket a szabályokat.

Kérem, gondoljanak abba bele, és az is szíven ütött, hogy azt mondta Bárándy képviselő úr, hogy maga a törvény elfogadható és támogatható lenne, ha ‑ és ott elmondta, hogy milyen kifogásaik vannak vele. Tegyük félre, hogy kik miben reménykednek, hogy a jövőben milyen új védelmet kapnak ettől a törvénytől. Ezt tegyük félre, inkább nézzük azt, hogy hány olyan sértett lehet, hány olyan jogaiban megsértett ember lehet, akinek segítene ez a törvény azzal, hogy minél hamarabb orvoslásra kerüljön képmásának a felhasználása. Önök biztos ismernek olyan eseteket, amikor nem közéleti szereplők vagy azok hozzátartozói, hanem teljesen hétköznapi emberek, vétlen emberek, főleg fiatalok kerülnek abba a helyzetbe, hogy felhasználják a képmásukat az akaratukon kívül.

Már bocsánat, de azért, mert egyes képviselők gyanakodnak, hogy majd a másik oldalon ülők ezt fel tudják használni, most ne segítsünk azoknak a fiatalkorúaknak, akiknek a képmásait illetéktelenül felhasználják az interneten? Vagy ne segítsünk azoknak, akikről megalázó helyzetben fotót készítenek és utána fölrakják? Hát miért ne segíthetnénk? Ezért vagyunk itt. A cél az, és ebben a célban szerintem egyet tudnánk érteni, hogy ez a törvényjavaslat, egyáltalán hogy a képmás védelme, a magánélet védelme, a magánélet tisztelete érdemel annyit, hogy az Országgyűlés a lehető leghatékonyabb, legjobb eszközöket használja fel a magánélet védelme érdekében.

(Móring József Attila és Hegedűs Lorántné
elfoglalja jegyzői székét.)

Tényleg csak azt tudom mondani, hogy ha visszagondolnak az elmúlt évek vitáira, akkor állandó problémát jelentett az, hogy elhúzódnak az ilyen perek, nem lehet gyorsan elégtételt kapni. Mire a képmás lekerül arról a helyről ‑ legyen az például egy internetes tárhely ‑, addigra már számosan átvették, és számos jogsértést okoztak ezekkel a képmásokkal. Ezért érthető, ha azt javasolja a kormány, hogy egy nagyon gyors megoldást, és ráadásul a bíróságokat lehetőség szerint elkerülő megoldást alakítson ki az Országgyűlés. A sajtójog már feltalálta a helyreigazítás szabályait, évtizedek óta léteznek a helyreigazítási szabályok, ehhez hasonlóan a képmással való visszaélésre is hasonló szabályokat be lehet vezetni egy külön eljárásban, és gyorsan, hatékonyan lehet orvosolni ezeket a jogsértéseket. De bízom benne, hogy nem is fog mindegyik ilyen ügy eljutni a bírósághoz. A minisztériumnak az a célja, hogy olyan megoldást javasoljunk, amely nem szükségszerűen okoz jogvitát.

Még egyszer mondom, a kritikáikat nem kívánom lesöpörni, csak azt szeretném mondani, hogy adekvát problémákra adekvát kritikákat mondjanak. Ha úgy gondolják, hogy problémát jelent például maga az eredeti szabályozás is, azt természetesen nem a polgári eljárásban kell megoldani, hanem a Ptk.-ban. Csak én nagyon óvatosan bánnék ezzel az eszközzel. Ezt akkor is elmondtam a polgári törvénykönyv vitájában, és most is el fogom mondani, hogy a képmással való visszaélés új polgári szabályai, tehát az új Ptk.-beli szabályok nem a kormány javaslatára kerültek az új Ptk.-ba, hanem a professzorokból álló törvény-előkészítő bizottság találta ki ezeket a szabályokat, ők javasolták, hogy így kerüljön szabályozásra. Ennek mind az elméleti megalapozása, mind pedig a bírói gyakorlati megalapozása évtizedek óta megtörtént már, és évtizedek óta figyelték, hogy hogyan alakul ennek a jogterületnek a szabályozása ‑ tehát nem a kormány javaslatára.

Ezért is kell visszautasítanom, hogy bármiféle politikai szándék, személyes jogalkotás lenne, hiszen a polgári törvénykönyvet előkészítő, a Vékás Lajos által vezetett bizottságnak ezt a javaslatát szó szerint, változtatás nélkül terjesztette az Országgyűlés elé a kormány. Már csak ezért is kérem azt, hogy ne gyanúsítgassuk egymást itt különféle személyre szabott jogalkotásokkal. Ebben az ügyben, a képmással való visszaélés ügyében, ahogy mondtam, egy szakmai konszenzus alakult ki, és ilyen törvények születtek ebből a szakmai konszenzusból. Ettől még a polgári perrendtartásban meg kell teremteni a hatékony eszközöket a Ptk. szabályainak a végrehajtására.

Végül, nem is lezárva a vitát, mert azért szóltam hozzá, hogy lehessen vitatkozni, mindenki kerülhet abba a helyzetbe, még a közéleti szereplők is kerülhetnek abba a helyzetbe, hogy illetéktelenül felhasználják a képmásukat. Amikor egy ilyen ügyből esetleg jogvita lesz, akkor másként fognak velünk bánni, közéleti szereplőkkel, mert nekünk nyilván többet kell tűrnünk. Ezzel teljesen tisztában vagyunk. De nem biztos, hogy mindannyian szeretnénk, ha kiskorú gyermekek képeit használnák fel illetéktelenül, s még egyszer mondom, függetlenül attól, hogy ki kinek a gyereke.

(14.00)

Tehát nem azt kérem önöktől, hogy a politikai szempontjaikat tegyék félre, hanem azt kérem önöktől, hogy próbálják a vétlen áldozatok szemszögéből nézni ezeket a képmással való visszaéléses eseteket. Sajnos nem találta még meg az Országgyűlés az ellenszerét a képmással való visszaélésnek. Az, hogy perek indulhatnak, az, hogy ezek a perek eljutnak egyszer jogerős döntésig, a mai viszonyok között nem jelent semmiképpen sem hatékony és gyors jogorvoslatot ezekben az ügyekben.

Csak egy ilyen gyorsított eljárás, egy ilyen külön eljárás jelenthet minimális jogorvoslatot. Mert természetesen egy ilyen 30 napos határidő, meg még további bírósági eljárások alatt is még számtalan jogsértést lehet elkövetni egy képmással, a képmással való visszaélést sajnos meg lehet többszörözni, mire eljut a döntésig. De még így is legalább lehetőséget adnánk arra, hogy azért a fotózás és egyáltalán a képmás közzétételének etikai szabályai egy kicsit javulnának Magyarországon. Úgy tűnik, hogy ezek a szabályok olyannyira rugalmasak, olyannyira lazák, hogy szinte senki sem tartja be ezeket.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)