Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Mindebből az a tanulság, államtitkár úr, amit a magyar nyelv napján le lehet vonni, hogy ha nem követik el azt a magyarázhatatlan cselekedetet, hogy egy magyar szót helyettesítenek egy idegen szóval, akkor ma erre az interpellációra nem kerül sor. (Bangóné Borbély Ildikó: Mi van?)

Kérdezem a tisztelt Házat, hogy elfogadja‑e államtitkár úr válaszát. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

A Ház 112 igen szavazattal, 26 nem ellenében, tartózkodás nélkül a választ elfogadta.

Most a Jobbik képviselője következik. Sneider Tamás úr interpellációt nyújtott be az emberi erőforrások miniszteréhez: „Forráshiány, férőhelyhiány, munkaerőhiány ‑ Ennyit ér és érdemel a szociális ágazat a kormány szerint?” címmel. Parancsoljon, képviselő úr!

SNEIDER TAMÁS (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Hosszú ideje hajtogatjuk, és ideje lenne végre belátni: hatalmas problémákkal küzd a szociális ágazat. Zala megyében a Vöröskereszt a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás további működtetéséhez az állam segítségét kérte. A válasz annyi volt, hogy a támogatás mértéke jövőre sem fog változni. Ha a Vöröskereszt nem tudja üzemeltetni, majd keresnek mást.

Kíváncsiak leszünk, ki az, aki a Vöröskereszt munkáját ugyanolyan színvonalon el fogja majd tudni végezni. Itt csak emlékeztetnék, hogy a Jobbik már hosszú-hosszú ideje az országos jelzőrendszer kiépítésére tett folyamatosan javaslatot azért, hogy az időseknek is sokkal jobb életkörülményt tudjunk biztosítani. Eközben a szociális várólistán közel 30 ezer regisztrált személy szerepelt szeptemberben. A tényleges várakozók száma pedig becslés szerint meghaladja a 41 ezer főt. Az adatok alapján az idősek töltik meg a várólistát.

A várakozók háromnegyede az idősellátás valamely szolgáltatásába szeretne bekerülni, és az összes várakozói igény több mint 90 százaléka bentlakásos intézménybe jelentkezik. Az ellátottak és az ellátásra váró tömegek mellett egyre komolyabb munkaerőhiány sújtja az ágazatot. Ez egyre súlyosbodó problémát jelent a humán egészségügy, a szociális ellátás területén.

Az októberi adatok szerint több mint 7 ezer betöltetlen munkahely van ezen a területen. A megfe­lelő anyagi és erkölcsi megbecsülés hiányában borítékolható: mindez a közeljövőben még fokozódni fog. Érthető, hiszen Németországban, Ausztriában minimum havi nettó 1500 eurós, közel félmillió forintos fizetésért várják az idősgondozókat. Addig nálunk a szociális gondozók, szakdolgozók itthoni minimumbére 90 ezer forint körül alakul.

Ez lenne a szociális életpályamodell? Azt gondolják, a segítő hivatást vállalók ennyit érdemelnek áldozatos munkájukért? Sajnos egyértelmű: önök nem törődnek mindezzel. Nem hajlandók észrevenni, hogy mind az alap-, mind a szakellátás hatalmas forráshiánnyal küzd. Nem hajlandóak foglalkozni a még mindig megalázóan alacsony ágazati bérekkel. Mantraként ismételgetik: az ágazatban dolgozók meg vannak becsülve, az ágazati fizetések továbbemelkednek.

Tisztelt Államtitkár Úr! Mi kellene ahhoz, hogy érdemben foglalkozzanak a mindeddig mostohaként kezelt szociális és gyermekjóléti területek bérrendezésével, szolgáltatásfejlesztésével és bővítésével? Várom államtitkár úr válaszát. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Ismét Rétvári Bence államtitkár úrnak adom meg a szót. Parancsoljon!

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! A kormányzatnak az a célja, hogy mindenki biztonságban érezhesse magát Magyarországon, biztonságban érezhesse magát akár közbiztonság tekintetében, akár szociális biztonság tekintetében. És ha rászorul és nincs neki vagy a családjának lehetősége arra, hogy eltartsa, hogy gondoskodjon róla, akkor az államra számíthasson, hiszen ezért fizette a társadalombiztosítási járulékát egy életen keresztül. Éppen ezért igyekeztünk az elmúlt években is ‑ bár valóban nehéz helyzetben volt, és még most sincs nyilvánvalóan teljes mértékben kielégítő helyzetben az ágazat ‑ segíteni sok-sok irányból.

Ha azt megnézi, tisztelt képviselő úr, például a szakember-ellátottság kapcsán, hogy mennyi szakember van, aki gondoskodik az idős, fogyatékos vagy más módon rászoruló emberekről, akkor azt láthatja, hogy míg 2010-ben 85 ezer embert fizetett az állam azért, hogy segítsen a rászorulókon, ez most már 93 135, azaz 8 ezer fővel nőtt azok száma, akik a szociális ellátásban a rászorulókról gondoskodnak. Ha ezen belül a szakmai végzettséggel rendelkezőket megnézi, tehát nem technikai dolgozók, hanem azok, akik tényleg ott vannak, ha nem is a betegágy mellett, de ott vannak közvetlenül a rászoruló ember mellett, az ő számuk 67 ezerről 77 826-ra nőtt, tehát 10 ezerrel nőtt azok száma, akik már szakmai végzettséggel segítik azokat, akik rászorulnak.

Ön arról beszélt, hogy vannak emberek, akik idősotthonokban várakoznak, hogy ott helyet kapjanak. Egyrészről az idősotthonokban nyújtott ellátás színvonalát azzal is igyekeztünk javítani, hogy mintegy 8,9 milliárd forintból 3 ezer férőhelyet korszerűsítettünk, és 300 új, modern, korszerű férőhelyet többletként hoztunk létre. És ha ön megnézi, hogy a mi kormányzásunk idején hogyan változott a költségvetésben azoknak a tételeknek a nagyságrendje, amelyet a bentlakásos intézményekben levő, nagyon nehéz egészségügyi helyzetben levő idősek gondozására fordítottunk, akkor ön azt láthatja, hogy ez a szám, amikor elkezdtük a kormányzásunkat, 55 milliárd forint volt, most pedig 95 milliárd forint. Ennyivel növeltük azt az összeget, amiből az idős emberekről gondoskodni lehet. Hogy a 95 milliárdot lehet tovább növelni? Igen, lehet. De azért az 55-ről 95-re emelkedés szép szám, és ezt végre a magyar gazdaság erejéből tudtuk megtenni.

Ha ön megnézi, hogy mennyivel bővültek az idősek számára nyitva álló férőhelyek a mi kormányzásunk alatt, és mindeközben mennyivel nőtt a nyugdíjasok, az idősek száma, aránya, azt látja, hogy bár van ilyen várakozási lista, nem akkora, mint amit ön mondott, hanem azért annál kevesebb, hiszen itt a többszörös jelentkezéseket ebből le kell számolni, de körülbelül 21 ezer ember valóban várakozik arra, hogy idősellátásba kerüljön, tehát míg a mi időszakunkban a nyugdíjasok száma 8 százalékkal növekedett, addig a bentlakásos férőhelyek száma 11 százalékkal.

Tehát amikor mi kormányoztunk, nagyobb mértékben nőtt az időseket befogadó intézményi létszám, mint amennyivel egyébként az idősek létszáma emelkedett. Ez az az út, aminek a mentén pontosan az ön által is kitűzött célt valóban lehet szolgálni nemcsak szavakban, hanem tettekben. Ehhez persze többletforrásokra volt szükség.

És ha megnézi ön a házi segítségnyújtás esetét, amire ön is célzott itt: itt 40 százalékkal bővült a gondozásban részesülők köre, 75 ezerről 107 ezerre, és hogy mindemellett az ellátás színvonala ne essen, ne legyen az, hogy 5700 ember korábban ellátott 75 ezer embert, és most ugyanaz az 5700 ember 107 ezer embert lát el, ezért megnöveltük a gondozók létszámát is, de sokkal nagyobb mértékben, mint a gondozottakét, hiszen itt 5700-ról 13 400-ra emeltük, több mint megkétszereztük a gondozók számát, miközben a gondozottaké 40 százalékkal nőtt csak.

Mindemellett a bérfejlesztés nagyon fontos kérdés, tisztelt képviselő úr. De itt volt a költségvetés megszavazásánál (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a lehetőség, hogy önök is támogassák ezt, hiszen összességében 65 százalékkal emeljük az itt dolgozók bérét, idén is 5 százalékkal, jövőre is 5 százalékkal pedig az ápolási díj mértékét.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Kérdezem a képviselő urat, elfogadja‑e a választ.

SNEIDER TAMÁS (Jobbik): Tisztelt Államtitkár Úr! Nem tudom elfogadni egyáltalán ezt a felsorolást, ugyanis számszerűen rengeteg mindent tudnék itt azonnal cáfolni, csak egy percbe nem fog beleférni nyilvánvalóan ez a kérdés, de itt állnak előttem az adatok 2000-től kezdve egészen addig, hogy hogyan változtak a férőhelyek létszámai például a bentlakásos idősgondozás esetében. (Felmutat egy iratot.) Töredéke az, amit önök az elmúlt nyolc évben tettek az előző időszak számaihoz képest. Ez, amit ön elmondott, gyakorlatilag félrevezetése a saját képviselőinek és a közvéleménynek is. Egyáltalán nem igaz, hogy itt béremelésről lenne szó. Önök bérpótlékokat emelnek, tisztelt képviselő úr; a kettőnek óriási különbsége van. Kérem szépen, ön lehet, hogy nem kap bérpótlékot, nem tudja, mi a különbség, de a bérpótlék bármikor elvehető.

Csak hogy lássuk, itt van, kérem szépen, hogy mennyit keresnek ma a szociális dolgozók: 119 ezer az átlagfizetés. Csak nézek egyet: egy térköves munkás, egy mesterember 556 ezer forintot keres most. Így lesz ez rendjén a szociális ágazatban? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Mit gondolnak, mennyien hagyják majd így el a szociális ágazatot? Köszönöm szépen, nem fogadom el, még egyszer. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: A képviselő úr nem fogadta el a választ. Kérdezem a tisztelt Házat, elfogadja‑e államtitkár úr válaszát. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

A Ház a választ 111 igen szavazattal, 21 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.

Schmuck Erzsébet, Sallai R. Benedek és Ikotity István, az LMP képviselői, interpellációt nyújtottak be a nemzeti fejlesztési miniszterhez: „Mikor számolja föl a kormány az energiaszegénységet?” címmel. Ikotity képviselő úrnak megadom a szót.

Felszólalások:   27-35   35-41   41-47      Ülésnap adatai