Felszólalás adatai

HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Minden évben talán az egyik legfontosabb feladatunk a költségvetés nagyon bonyolult, ugyanakkor a számok mögött az ország állapotáról, fejlődési irányairól, közös szándékainkról legtöbbet mutatót tervezetének vitája. Lehet csupán a számokat sorakoztatni, de érdemes a folyamatok elemzésébe is belemenni. Lehet egy-egy szakterületet kiemelni, de érdemes arra is figyelmet fordítani, hogy fontos témák, mint családtámogatás, oktatásügy, önkormányzatok vagy a vidéken élők élethelyzete, szinte minden fejezetben ott vannak a számok mögött.

Magam a kulturális munkacsoport tagjaként elsősorban a kultúra támogatásáról kellene hogy beszéljek, de a hétköznapokban első a munka, a tanulás, a család, a megélhetés. Ezért ezekről is szeretnék szót ejteni. Először tehát néhány olyan tendenciáról szólok, amely mindenki számára a mindennapok részét képezi, például a reálbérek alakulása. Ebben a ciklusban mindösszesen 25 százalékkal nőnek a reálbérek, ami azt jelenti, hogy a munkából, fizetésből élők és családjuk jövőre egynegyedével többet költhetnek élelemre, ruházkodásra, lakhatásra, gyermeknevelésre, emellett kultúrára és tanulásra, mint 2002-ben.

A nyugdíjasok - akiknek már van szabadideje, legaktívabbak a közösségekben, segítenek egymásnak - hogyan élnek, változott-e élethelyzetük az elmúlt négy évben? Csak néhány szám. Tényszerű, hogy ők sem élhetnek azon a színvonalon, mint fejlettebb országbeli társaik, hogy gyakran a mindennapi megélhetés az első számú problémájuk, az mégis tény, hogy 2002 óta a mostani költségvetés számaival együtt nyugdíjuk vásárlóértéke 28 százalékkal nőtt. Ez egy átlagnyugdíj esetében négy év alatt 23 ezer forinttal több havonta. Bár aki ezzel foglalkozik, tudhatja, mégis fontos kiemelni, mert a vitában ez mindig előkerül, hogy a reálbér- és reáljövedelem-növekedés az az összeg, amit az áremelkedések okozta többletkiadásokon felül az érintettek saját életkörülményeik javítására, szabad idejük tartalmasabb eltöltésére fordíthatnak.

Ugyancsak fontos megnézni, hogyan alakult a gyermekes családok helyzete. Itt a mai napi vitában is sokféle elemzés történt, egyes képviselők konkrét családokat mutattak be, én egy másik oldalát szeretném mutatni. Az adókedvezményekre, a családi pótlékra, a rendszeres gyermekvédelmi támogatásokra, azaz a gyermektámogatásokra, valamint a szülők gyermeknevelést segítő támogatásaira 132 milliárd forinttal, 37,8 százalékkal jut több, mint 2002-ben. Nagyon nagy szükség is van erre, hogy megforduljon az a tendencia, amely még tart, megforduljon, és merjenek a családok gyermeket vállalni és tisztességesen felnevelni őket.

Feltétlenül kell jusson arra, hogy esélyük legyen a tanulásra, a közösségekben való részvételre, művészeti csoportokhoz való kapcsolódásra. Azt is mindannyian tudjuk, hogy nagyon nagy a különbség ma még attól függően, hogy ki melyik térségben dolgozik, hol él. Nagyon nagy a lemaradás a vidék hátrányára, ezen belül is a mezőgazdaságból vagy az ahhoz kapcsolódó iparágakból élők és a kistelepülésen élők helyzete egyre nehezebb. Ezeken a területeken szinte teljesen újra kell gondolni a kiutakat és benne az újonnan adódó lehetőségeket is. Magyarország uniós csatlakozásának egyik nagy nyertese lehetne az agrárgazdaság a nagyobb verseny, az új követelményeknek való megfelelés kétségtelen nehézsége ellenére is, hiszen 2006-ban jelentősen, 22 százalékkal nő az ide szánt támogatások összege. Miért van mégis az, hogy a vidéken élők, az agráriumban foglalkoztatottak nem tudnak élni a lehetőségekkel, közülük nagyon sokan csak azt érzékelik, hogy nagy a bürokrácia, kevés a praktikus ismeret, s hogy ennek következtében nem jutnak időben a szükséges forrásokhoz, támogatásokhoz?

Én magam több, vidéken élő, a vidékre különös figyelmet fordító képviselőtársammal együtt két nagy problémacsokrot látok. Az egyik: ténylegesen túl nagyok a bürokratikus elvárások, és nagyon gyorsan el kellene sajátítani egy újfajta, már nemcsak a konkrét feladatra irányuló tudást, hanem a források megszerzésének tudását is, de ehhez sok-sok praktikus segítség kellene, leginkább ott, ahol megvannak a kiváló termőterületek, az évszázados tudás, de sosem volt eddig szükség pályázatírásra, könyvelésre, mert azt a közösség egy másik tagja vagy más közösség végezte. Szemléletet is kell váltani, hiszen nem véletlenül beszélnek ma már a fejlettebb országokban a vidékfejlesztésről sokkal tágabb értelemben, mint a mezőgazdaság. Munkalehetőséget, megélhetést a vidéki helyi értékek és tudások újrafelfedezésével, a tradíciókat őrző és arra épülő új megélhetési formák megtalálásával és az ehhez kapcsolódó források megszerzésével is teremthetnénk, de ez megint egy újfajta ismeret, újfajta együttműködési szükséglet.

Tipikus probléma az is, hogy nemcsak kevés a forrás, de gyakran nem is eléggé koordinált. A különböző szaktárcák párhuzamos hálózatokat építenek, és így sem tudnak minden érintettet elérni a lehetőségekkel. Márpedig minél kisebb egy település, annál kevesebb a valószínűsége annak, hogy intézményeket, akár csak egy intézményt is tudjanak fenntartani, hogy a szakemberek számukra helyben elérhetők legyenek. Milyen továbblépési lehetőségek vannak tehát? Meghatározni azt a minimumot, amely a legkisebb településeken élők számára is elérhető kell hogy legyen. A helyben elérhető információ, a szakmai segítség, tér és hely a közösségi együttlétek számára. Megerősíteni a többcélú kistérségi társulásokat, ösztönözni az okos együttműködéseket. Koordinálni a vidékre irányuló szakmai és pénzügyi forrásokat, beemelve a helyi közösségi kezdeményezéseket, tudást és akaratot. Tovább erősíteni a decentralizációt.

Látható-e ebből valami a 2006-os költségvetésben? Igen. Néhány tendencia elindult, ezekből idéznék.

Az állam bürokratikus kiadásai csökkennek. Míg 2002-ben a közös jövedelem, a bevétel 8,7 százaléka fordítódott az állam működésére, 2006-ban ez már csak 6,6 százalék.

(18.10)

A minisztériumok igazgatási kiadásai négy év alatt több mint 30 milliárd forinttal csökkentek. Jövőre csupán a 2002. évi 57 százalékát teszik ki. 600 millió forintot szeretnénk tervezni a falu- és tanyagondnoki hálózat fejlesztésére.

A közkincsprogram folytatásán túl külön forrást tervezünk a többcélú közösségi terek kialakítására. Benyújtásra kerül még ebben az évben egy, a politikán túlmutató, a kutatókat és a civil szférát bevonó nemzeti vidékpolitikai tanács létrehozására irányuló határozat, amelynek jövő évi működtetésére forrás lesz tervezve a költségvetésben. Külön mellékletben készült egy kimutatás arról, hogy mennyi pénz az, amely a vidékre irányul: 418 milliárd forint. 4,8 milliárd fordítható a közösségi kezdeményezéseket támogató Leader-programra. Mindezek mellett az önkormányzatok érdekében kezdeményeztük szakmai ágazati törvények felülvizsgálatát, hogy az önkormányzatokra rótt kötelezettségek arányosak legyenek a számukra biztosított forrásokkal. Ennek a folyamatnak még csak az elején vagyunk.

Hadd beszéljek most közvetlen szakterületem, a kulturális terület prioritásairól! Tudom, hogy a kultúra elsősorban eszköz, lehetőség a kulturális tartalmak, közösségi tudások és értékek elsajátítására, azok felhasználására a mindennapok minőségibb megélésében; mint ilyen, tehát áthatja az egész társadalmat, hozzájárul az egyén és a közösségek fejlődéséhez, fontossága tehát elvitathatatlan. Ugyanakkor nehezen lenne forintosítható egyetlen tárcánál az erre szánt támogatás. Szerencsére, a területet segítik a korábban említett vidékpolitikai programok, az ifjúsági terület növekvő közösségi támogatásai, az ebben a ciklusban létrejött nemzeti civil alapprogram, az információ elérését szolgáló helyi informatikai fejlesztések, az értékek rögzítését segítő digitalizáció forrásai is.

A tárcáról néhány számot: a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma 2006-ban 102 milliárdot fordíthat kultúrára, szemben a 2002. évi 77,6 milliárd forinttal. További 2,2 milliárd az önkormányzatok kultúrára fordítható költségvetése, és több mint 10 milliárd forintnyi európai uniós támogatás is juthat kulturális célokra, ha valóban el tudjuk érni azokat. Folytatódik a közkincsprogram, amely kiemelten a kétezer fő alatti településeket kívánja segíteni. A kiegészítést jelentő hitelprogram keretében hosszú lejáratú, kedvezményes hitelt biztosító pályázat került meghirdetésre, intézmények és közösségi színterek felújításának, könyvtárbusz üzemeltetésének, ifjúsági klubok kialakításának, illetve megújításának támogatására. A kamatterhek és a tőketörlesztés egy részének átvállalására a tárca költségvetésében szereplő előirányzat nyújt biztosítékot. Ezen fejlesztési célok később beépülnek a költségvetésbe már normatív támogatásként is, gondolunk itt a többcélú kistérségi társulások mozgókönyvtári feladatainak támogatását jelentő, idén már érvénybe lépő normatívára.

A vidéki klubtámogatásokra 200 millió forint terveződött. Új területként 175 millió forint lesz a népi kultúra támogatására, gyűjtésekre, ezek digitalizálására, táncegyüttesek és kézművesek külföldi megjelenésére. A kulturális vidékfejlesztés mellett a magyar kultúra megismertetése nemzetközi szinten továbbra is a tárca prioritásai közé tartozik. A Balassi Bálint Magyar Kulturális Intézet 2005. január 1-jétől a tárca felügyelete alatt működik. Több mint 2,7 milliárd forint fordítódik múzeumrekonstrukcióra. Folytatódik a várbéli rekonstrukció, amely egy többéves, 4 milliárd forintos program része. A filmkészítés támogatása 2 milliárddal nő, 6,2 milliárd lesz.

A költségvetés tervezetét tehát támogatni tudjuk, ugyanakkor természetesen több forrást szeretnénk erre a területre is. Nem könnyű a feladat, hiszen a bevételi források adottak. A hiányt növelni nem szeretnénk, tehát módosító javaslatainkkal itt is csak a tisztességes számolást célozhatjuk. Csökkenhetjük a bürokratikus költségeket, a szokásjogból eredő magasabb kiadásokat, és az így talált forrásokat csoportosíthatjuk át. Szeretnénk új támogatási formákat kidolgozni, hogy kedvezményekkel ösztönözzük a gazdaságot a kultúrába való, biztosan megtérülő befektetésekre.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)