Felszólalás adatai

DR. SOÓS GYŐZŐ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Valóban szakmai törvény van a Ház asztalán, amelyről azt lehet gondolni, hogy szakemberek konszenzusával készült el és itt, a parlamentben néhány részletkérdésről folyik majd a vita, azokról a részletkérdésekről, amelyekben nem született megállapodás.

Varga Mihály államtitkár úr azt mondta az expozéjában, hogy felmerült a kerettörvény készítésének a lehetősége, de a feltételek ehhez még nem érettek meg. Tállai képviselő úr pedig azt mondta, hogy nincsen koncepcionális vita. Gondolom, azon képviselőtársaim is, akik ebben az elég szűk körű szakmát érintő kérdésben nincsenek otthon, sejthetik ebből, hogy teljes konszenzus és egyetértés nincs a kérdésben.

Egy dologban mindenképpen egyetértés van: egyetértés van abban, hogy az 1992-től hatályos számviteli törvény megérett az újrakodifikálásra. 1992-ben az akkori számviteli törvény korszakos jelentőségű volt, hiszen addig pénzügyminiszteri utasítások szabályozták ezt a területet - ez nagymértékben áttekinthetetlen volt - és '92-től kezdve szabályozta törvény a gazdasági életnek ezt a fontos területét.

(10.50)

Az e területeken tevékenykedőknek is teljesen új szemléletmóddal kellett megbirkózniuk, hiszen már nem az irányítást kellett szolgálniuk, nem a tervutasításoknak megfelelően készítették az elszámolásokat, hanem információkkal kellett ellátni azokat, akiket el kellett: a tulajdonosokat, a piac szereplőit. Azóta azonban, '92 óta újabb gyökeres fordulat, változás történt a magyar gazdasági életben, hiszen a tulajdonosi szerkezet alapvetően megváltozott a privatizáció folytán. Ezeket a változásokat kell a számviteli törvénynek és az elszámolásoknak követnie.

Reményeink szerint küszöbön áll hazánk európai uniós csatlakozása. Szükségszerű, hogy a jogharmonizáció igényeinek megfelelve ezen a területen, tehát a számvitel területén is igazítsuk szabályozásunkat az európai gyakorlathoz. A jelenleg hatályos számviteli törvény nemzetközi összehasonlításban is megállja a helyét. Szabályozza a gazdálkodással kapcsolatos legfontosabb gazdasági eseményeket, a bizonylatolástól a közzétételig. Hangsúlyozni szeretném azt, hogy ez a most hatályos számviteli törvény kerettörvény, és nagyon helyes szabályozás az, hogy e kereteken belül a részletek kidolgozása a vállalkozások feladata.

Ezt a szabályozást a vállalkozások a számviteli politikájuk elkészítésével végzik el. Ez az általános gyakorlat a fejlett piacgazdaságokban, egész Európában így van ez. Vagyis az, hogy van egy törvényi szintű keretszabályozás, alkalmaznak részletes szabályokat, tehát a részletes szabályokat számviteli sztenderdekbe foglalják; s ezen túl van a vállalatoknak egy sajátos szabályozási lehetőségük mindezen kereteken belül. A jelenleg hatályos számviteli törvény, a '92-től hatályos törvény is ezt a célt tűzte ki. Vagyis a kerettörvény mellett szükséges lett volna - és itt a "lett volna" kifejezésen nagyon fontos hangsúly van - a számviteli sztenderdek megalkotása. Sajnos ez nem történt meg az elmúlt közel egy évtizedben, a nyolc év során, meg kellett volna hogy történjen, meg kellett volna hogy kezdődjenek ezek a munkák; egyébként megkezdődtek már, de igazi eredménye ennek a tevékenységnek még nincs.

Az történt az elmúlt nyolc évben, hogy állandóak voltak a törvénymódosítások, amelyek a gyakorlati életben felmerült problémákat kívánták törvényi szinten a parlamentben rendezni. Ez annak ellenére történt, hogy a felmerült problémák nagy részét lehetett volna és kellett volna sztenderdekben szabályozni. Mára kialakult az a helyzet, hogy a számviteli törvény ismét igen terjedelmes, sok tekintetben áttekinthetetlen, és elveszítette korábbi keretjellegét. Ezért is mondtam azt a bevezetőben, hogy egyetértünk abban, hogy az újrakodifikálás igen időszerű. S amikor azt mondjuk, hogy a gazdasági életnek ez a fontos területe megérett az egységes újraszabályozásra, elismerjük az elmúlt nyolc évnek ezt a hiányosságát.

A kérdés csak az, hogy a most benyújtott szabályozás visszatér-e a helyes elvekhez; úgy szabályoz-e, hogy törvényi szinten meghatározza ezeket az elveket, és a többit szakmai szervezetekre és vállalkozásokra bízza. Vagy egy olyan koncepcióból indul ki, hogy az állam mindenható, mindent tud, és erre a filozófiára épít.

Sajnos ez az a pont, amikor a törvény benyújtásához kapcsolódó egyetértésünk bizony megbicsaklik. Egy olyan törvényjavaslat fekszik képviselőtársaim asztalán, amely a piacgazdasági elvekkel ellentétes elvekre építve túlszabályoz. Minden kérdést törvény szinten kíván rendezni. Ez egy olyan hibás koncepció, amely azt mutatja, hogy az állam egy ilyen, nagyon speciális szakmai kérdésben is rá akar telepedni a vállalkozásokra. Ez ellentétes az európai uniós gyakorlattal is, és így bizony nem a jogharmonizációt szolgálja.

Persze ebből a gazdaságszervezési filozófiából is ki lehet indulni, de ez nem a szabad piacgazdaság útja. A fejlett országokban kialakított számviteli elszámolások rendjéhez való közelítés a kerettörvényi szabályozást követelné meg. Ehhez kapcsolódnak a számviteli sztenderdek, és az így kialakított kereteken belül a számviteli politikát alakítják ki a vállalatok. A most benyújtott szabályozási modell azért is hibás, mert nem lehet a gazdasági eseményeket a törvényhez igazítani. Most majd ismételten és újra, minden alkalommal új problémák fognak felmerülni, és a parlament elé fognak ezek kerülni.

Az 1992-es számviteli törvény hatálybalépése előtt ezeket a kérdéseket különféle pénzügyminisztériumi leiratok sokasága igyekezett megoldani. Így aztán teljesen áttekinthetetlenné tette az egész rendszert és az egész hibás szabályozást. Sajnos az elmúlt évek gyakorlata is azt mutatta, hogy a törvényt szinte minden évben módosítani kellett, így romlott a jogbiztonság. Persze minőségi különbség volt az elmúlt években az azt megelőző időszakhoz képest, hogy ezek már nem miniszteri utasítások voltak. Bár azért azt is meg kell hogy jegyezzem, hogy a most benyújtott törvénytervezet több fontos területen a kormánynak ad szabályozási felhatalmazást, így külön is utalnék a számviteli területen dolgozók oktatására, amit majd a kormány külön fog szabályozni.

Ha ezt a részletes szabályozást tartalmazó törvényt fogadja el a parlament, akkor biztos, hogy minden évben ismét tárgyalni fogja a tisztelt Ház a számviteli törvény módosítását. Azt hiszem, képviselőtársaim, hogy ez nem lehet célunk, hiszen eddig még egyetértés látszik abban, hogy az állam ne avatkozzon részletekbe menően nemcsak az állampolgárok, hanem a vállalkozások életébe se.

A benyújtott számviteli törvény filozófiája ettől az elvtől bizony elmozdulást jelent. Emiatt hátrányos a törvényi szabályozás a vállalkozások számára is. Külön is hátrányt jelent ez a szabályozás a kisvállalkozásoknak, mert nekik olyan információkból kell kiválasztani a rájuk vonatkozó részt, amelyek számukra általában érdektelenek. Ezzel a törvény nagymértékben megnöveli a kisvállalkozások adminisztrációs terheit, nehezíti elszámolásuk elkészítését. És ez bizony a kormányprogrammal is ellentétes.

A számviteli szakma legmagasabb szintű magyarországi szakmai szervezete a Magyar Könyvvizsgálói Kamara. Tevékenységét törvény szabályozza, és szakmai véleményük ezekben a kérdésekben - mármint számviteli kérdésekben - meghatározó. A Könyvvizsgálói Kamara több mint száz pontban fogalmazta meg azokat a konkrét szakmai észrevételeit, amelyekkel szerintük javítható a tervezet. Ebben önmagában semmi rendkívüli nincs, hiszen elvileg lehetőség van a szakmai észrevételek megvitatására és a törvénytervezetbe való beépítésére. Legfeljebb a nagyságrenden csodálkozhatunk el egy kicsit, ami egy szakmai törvény esetén nyugodtan nevezhető rendkívülinek. Persze, visszatekintve a parlament elmúlt két évi tevékenységére, csekély az esélye annak, hogy a tervezet módosító indítványok tömegének elfogadásával alapvetően megváltozzon. Erre különösen kevés az esély egy olyan törvény esetében, amelyet természetszerűleg csak a képviselők kisebbik része tud megérteni, hiszen egy szűk szakmai törvényről van szó. Azért is látok erre a módosításra kevés esélyt, mert olyan koncepcionális, gazdaságfilozófiai kérdésről van szó, amin nem hiszem, hogy a kormányzat a vita során változtatni akarna. Remélem persze, hogy tévedek, és a benyújtott módosító indítványaink támogatásra találnak kormányzati részről is.

Elég szomorú tapasztalat - és ezt akkor sem lehet megszokni, ha ez vált általánossá az elmúlt két évben -, hogy a szükséges egyeztetések a törvény előkészítése során csak nagyon hiányosan történnek meg, és itt, ez esetben is hiányosan történtek meg. Indokolatlanul rövid volt az egyeztetési idő, és hiányosak az egyeztetésre átadott tárgyalási anyagok. Emiatt megalapozott vélemény sem volt kialakítható.

Mindezek miatt azt javasoljuk, hogy a kormány a tervezetet átdolgozásra vonja vissza, és azt a szükséges egyeztetések után az őszi ülésszakon újra nyújtsa be.

Szükségesnek tartom hangsúlyozni, hogy az újraszabályozást fontosnak és időszerűnek tartjuk. Sok olyan eleme van a tervezetnek, amivel egyetértünk. Éppen ezért a javasolt megoldással lehetőség van arra, hogy az eredetileg tervezett időpontban az új törvény hatályba lépjen. Ha ez nem történik meg, akkor módosító indítványokkal próbálunk a tervezetnek olyan irányt szabni, amely megfelel a korábban vázolt szakmai követelményeknek.

Közös érdekünk az, képviselőtársaim, hogy olyan törvényeket hozzon a parlament, amelyek megfelelnek a modern európai követelménynek, és az integrációs jogharmonizációt szolgálják.

Köszönöm, hogy meghallgattak, és bízom benne, hogy a kormányzat nyitott a jobbító szándékú észrevételeinkre.

(11.00)

Mivel a tervezetet csak nagyszámú módosító indítvánnyal tartjuk elfogadhatónak, ezért célszerűbbnek látnánk az átdolgozást és a korrekt együttműködést ebben a kimondottan szakmai kérdésben.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)