Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

HORVÁTH IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Szilágyi képviselő úr itt szólt az eredményekről, kudarcokról, Andorra, s a többi. Én, készülve a mai napra, az utánpótlás dolgában egy kicsit szétnéztem, és olyan dologgal találkoztam, hogy a Budapesti Honvéd Eb-utánpótlás csapata 8:0-ra kapott ki Krasznodartól. (Tállai András: Ennek örülsz? ‑ Mesterházy Attila: Ténymegállapítás! ‑ Gúr Nándor: Helyzetleírás! Ez a tényszerűség! ‑ Az elnök csenget.) Megnéztem, államtitkár úr, az U21-es válogatott 26 fős keretét. A taóval agyontámogatott Puskás Akadémiából egyetlenegy ember szerepel ott, de az sem biztos, hogy a Puskás Akadémián nevelkedett, ennek még nem néztem utána. Tehát így állunk, és fáj a szívem, amikor az utánpótlásról kell beszélni, és a sok betömött tao­pénznek ez az eredménye.

Rátérve a törvényjavaslatra. Ez egy újabb gyöngyszeme az önök kormányzásának, a világunkról alkotott felettébb torz, igazságtalan, irracionális és megmosolyogtató képének. Idő hiányában rögtön a tárgyra térek. A jelen törvényjavaslat értelmében 2018. január 1-jétől nem kell iparűzési adót fizetniük a sportvállalkozásoknak a belépőjegy-, bérleteladásból, reklámközzétételi tevékenységből, valamint szponzori szerződésből eredő bevételük után. Továbbá nem kell fizetni a hivatásos sportolóknak e foglalkozás ellenértékeként juttatott bevétel után a 20 százalékos ekhót, az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulást sem, ráadásul az adókedvezmény visszamenőleges hatállyal szeptember 1-jétől élne. A Fidesz jogalkotása miatt a dolgozókat egyébként agyonadóztató magyar adórendszer egyértelműen legnagyobb nyertesei tagadhatatlanul a sportolók lettek. Nem vagyok sem sport-, sem sportolóellenes.

Az idén nyáron a Törvényalkotási bizottság olyan módosítót csempészett az egyes adótörvényekről szóló törvényjavaslathoz ‑ ez a T/15428-as ‑, amelynek köszönhetően a sportolók az eddigi 120 millió helyett évi 250 millió forintos jövedelemig használhatják ki az ekhót, ami egy fajsúlyos adókedvezmény. Természetesen nem az egy adott sportoló által megkereshető pénzösszeget vitatom, hanem az állami kivételezést, amely módfelett diszkriminatív felfogást testesít meg az állam és elsősorban a kormánytöbbség részéről, akiknek kutya kötelessége lenne egy igazságos, fenntartható adórendszer kialakítása is.

(12.50)

De hát, ez itt most nem az egyenlők időszaka, hanem az egyenlőbbeké. Jelen javaslat gyakorlatilag a sportolóknak és az edzőknek járó szinte teljes jövedelmet adómentessé teszi. Kérdezem: Magyarország olyan erős és büszke európai ország lesz, ahol a havi többmilliós focista fizetések adómentesek lesznek, míg a minimálbéren foglalkoztatottak adóterhelése a legmagasabb a fejlett országok között?

Összefoglalva, ha megszavazzák a törvényt, akkor a jövőben sem helyi iparűzési adót, sem pedig a sportolók után ekhót nem kell fizetni a sportvállalkozásoknak. Emellett már az idén augusztustól visszaigényelhetnék a befizetett terheket. Az nem derül ki egyértelműen, mi a motiváció a lépés mögött. A javaslat általános indoklása arra hivatkozik, hogy a sport és a sportolás, a rendszeres sporttevékenység kiemelt jelentőséggel bír az egészség megőrzésében. Ez, azt gondolom, a profi sportolók esetében meglehetősen sánta érvelés.

A sportvállalkozások sporttevékenységével összefüggő feladataira és működésére tekintettel a helyi iparűzési adó alóli mentesség azt jelenti, hogy a sportvállalkozásoknak még ezt a maximálisan az árbevétel 2 százalékát kitevő terhet sem kell megfizetniük. Vagyis a spórolás mértéke egyrészt függ az árbevételtől, másrészt attól, hogy az adott településen a maximális kulcsot alkalmazzák-e. A profi futballklubok közül például a legtehetősebb Ferencváros közel 4,4 milliárd forintos bevétele mellett 87,5 millió forintot spórolhat meg. Az ekhóra vonatkozó javaslat pedig azt jelenti, hogy a jövőben a sportolók után még a 20 százalékos közterhet sem kell megfizetni. Ez természetesen nemcsak a futballistákra vonatkozna, de náluk a legmagasabbak a bérek, így őket érintené leginkább.

Az NB I-es fizetésekről senki sem szeret beszélni, de sportberkekben arról hallani, hogy topjátékosok akár havi 20 ezer eurót, azaz több mint 6 millió forintot is megkereshetnek. Így esetükben a 20 százalékos könnyítés is milliós tétel lehet, ami a kluboknál marad. Hát, így állunk itt.

Képviselőtársaim többen javasolták, hogy vonja vissza az előterjesztő ezt a törvényjavaslatot. Én is azt tudnám javasolni, államtitkár úr, hogy a gazdálkodás kérdésével kellene elsősorban foglalkozni. Az államnak, aki a pénzt adja, ki kellene tűzni reális célokat a sport vonatkozásában, és azokat vaskézzel meg kellene követelni, számon kellene kérni. Hogy? Vagy a szakszövetségen keresztül, vagy az államtitkárságon keresztül. Az államnak, amíg a pénzt ő adja, úgy kell irányítani a profi sportot, mint egy tulajdonos teszi a gazdasági vállalkozásával. Teljesítményt kell értékelni, reális alapokra és nem légvárakat építő sport- és fejlesztési programot kellene kidolgozni. Ezzel kellene foglalkozni. Magam sem és a Szocialista Párt sem támogatja a javaslatot. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)