Felszólalás adatai

Felszólalások:   315-334   335-350   351-352      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Én is köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom önöket, hogy a határozathozatalokra a holnapi ülésnapon kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az egyes fogyasztói kölcsönszerződésekből eredő követelések forintra átváltásával kapcsolatos kérdések rendezéséről szóló előterjesztés összevont vitája. Az előterjesztés T/6241. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető. Tájékoztatom önöket, hogy az elfogadott házszabálytól eltérés szerint a nyitóbeszéd elhangzására összesen 15 perc, a Törvényalkotási bizottság felszólalására 15 perc, ebből a kisebbségi vélemény ismertetésére 7 perc, a képviselőcsoportok felszólalására összesen 20-20 perc, a független képviselők felszólalására összesen 8 perc áll rendelkezésre, az előterjesztői viszonválaszra pedig 10 perces időkeretben van lehetőség.

Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Tállai András úrnak, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkárának, a napirendi pont előterjesztőjének 15 perces időkeretben. Tessék!

TÁLLAI ANDRÁS nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A devizaalapú hitelek egyaránt jelentős kockázatot jelentenek a gazdaság, a lakosság és a pénzügyi szektor szereplői számára. Amint az Európai Rendszerkockázati Testület devizahitelezésről szóló ajánlása is rögzítette, elsősorban azokban az országokban nagy a devizahitelezés pénzügyi stabilitást övező kockázata, ahol jelentős a természetes fedezettel, azaz az adott devizával nem rendelkező kölcsönfelvevőknek, különösen a háztartásoknak nyújtott devizahitelek állománya, miután az érintettek a jövedelmüket általában helyi fizetőeszközben kapják. Mindez a közelmúltig Magyar­országra különösen érvényes volt.

A 2014 novemberében elfogadott forintosítást szabályozó törvény biztosította mind a lakáscélú, mind a szabad felhasználású jelzáloghitelek forintosítását. A banki elszámolás a devizában fennmaradt nem jelzáloghiteleket is érintette, aminek következtében a devizában kimutatott hiteltartozás összege és törlesztőrészlete is csökkent. A kimutatható hatás ugyanakkor a nem jelzáloghiteleknél kisebb volt, egyrészt a magasabb kamatszint és a rövidebb futamidő miatt kevésbé csökkent a törlesztőrészlet, másrészt az érintett hitelek mintegy fele eredetileg is referenciakamathoz volt kötve. A svájci jegybank 2015. januári döntése miatt azonban a svájci frank árfolyama jelentősen erősödött, ami a törlesztési terhek oldaláról ténylegesen kioltotta az elszámolás pozitív hatását.

A nem fizető gépjárműhitelek állománya 2014 végére már 26 százalékra emelkedett. Mintegy 30 ezer olyan deviza-gépjárműhiteles adós van, aki jelzáloghitellel is rendelkezik, azaz a gépjárműhitelek emelkedő törlesztési kötelezettsége egyben azok számát is növelheti, akik nem tudják fizetni a jelzáloghiteleiket. E hitelek kezelése ezért elkerülhetetlenné vált, amelynek kereteiről az EBRD-vel kötött megállapodásnak megfelelően a kormány és a Magyar Bankszövetség hosszas egyeztetést követően 2015. augusztus 19-én megállapodásra jutott.

Az előttünk fekvő törvényjavaslat a gyakorlatban ezt a megállapodást ülteti át jogszabályba, amelynek főbb elemei a következők. A törvényjavaslat hatálya fő szabályként minden olyan fogyasztóval kötött devizahitelre, valamint devizaalapú pénzügyi lízingre kiterjed, amely nem volt érintve a devizaalapú jelzáloghitelek forintosításában. A fő szabály alól kivételt jelentenek a deviza-értékpapír vagy devizabetét mellett nyújtott lombardhitelek, ahol az ügyfelek oldaláról ténylegesen nincs védendő forint árfolyamkockázat, hiszen az ügyfél ellensúlyozta a kockázatát maga. A hitelkártyákhoz vagy fizetési számlákhoz kapcsolódó devizaalapú kölcsönszerződések sem részei a jelenlegi forintosítási szabályozásnak, annak jellegéből fakadóan.

A kormányzat szándéka ennek a problémának a végleges kezelése. Így bízunk az ügyfelek józan belátásában, és reméljük, hogy a forintosítást elfogadják, a családi költségvetések segítését célzó intézkedésünket pozitívan szemlélik, és nagyon kevesen maradnak csak a devizahiteleknél, mondjuk, akinek a fizetése svájci frankban vagy euróban van.

Tisztelt Országgyűlés! Eddig a még élő szerződésekről beszéltem, de szót kell ejteni a nem teljesítés miatt felmondott szerződésekről is, mivel ezek számossága jelentős mértéket öltött napjainkra. A nem teljesítés miatt felmondásra került kölcsönszerződésekből eredő és még devizában kimutatott követelések tekintetében a pénzügyi intézményeknek szintén kötelező lenne a forintra átváltást felajánlani. Tekintettel azonban arra, hogy ezek a követelések már nem élő szerződésekből erednek, a kérdés külön szabályozást is igényel.

A törvényjavaslat ugyanakkor az ügyfelek részére kedvezményt is biztosít, a kölcsönszerződések kapcsolódó módosítása esetén ugyanis a pénzügyi intézmények elengednék a még nem esedékes követelésük azon részét, amennyivel a 2015. augusztus 19-i devizaárfolyam magasabb volt, mint a jelzáloghitelek forintosításánál alkalmazott árfolyam. A különbségből adódó terhek ugyanakkor fele-fele arányban megoszlásra kerülnének az állam és a bankok között. Ez tehát azt jelenti, hogy a svájcifrank-szerződés esetén az ügyféllel szembeni követelés 287 forint 22 filléres árfolyamon forintosításra kerül, majd egy jóváírás eredményeként az ügyfél úgy érzi, hogy minden egyes svájci franknyi tartozása csak 256 forint 47 filléres árfolyamon van vele szemben december 1-jét követően nyilvántartva.

Tisztelt Országgyűlés! A még élő szerződések esetén a pénzügyi intézmények legkésőbb 2015. december 15-ig lennének kötelesek a kölcsönszerződések forintra átváltáshoz kapcsolódó módosított szövegét elkészíteni, valamint a módosuló rendelkezések szövegét a fő adósoknak megküldeni, azaz az ügyfelek leveleiket 2015. december 15-ig kapják meg.

A kamatok számításának módja szükségszerűen változik, ha az alapul szolgáló referenciakamat devizaalapú. A törvényjavaslat azonban kimondja, hogy ha az alkalmazott deviza referencia-kamatlábnak tartalmilag megfelelő forint referencia-kamatláb magasabb, a különbözetet a pénzügyi intézménynek a kamatfelár terhére kell érvényesítenie. Ez azt jelenti, hogy az ügyfél nem tapasztalhat kamatemelkedést, a módosítás ugyanis az ügyleti kamatdíj költségmértéke tekintetében az érintett fogyasztóra nem lehet hátrányosabb, így a módosítást követő kezdeti ügyleti kamat sem lehet magasabb, mint a módosítás napját megelőző kamat.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat alapján a pénzügyi intézmények a szerződésmódosításra vonatkozó ajánlatokat minden esetben egyenlő összegű törlesztőrészletű kölcsönszerződésként kötelesek megtenni. Ennek oka, hogy az érintett kölcsönszerződésekhez kapcsolódó tehervállalások az ügyfelek oldaláról kiszámíthatók legyenek, különösen az autóhitelek esetében, ugyanis előfordultak olyan konstrukciók, ahol az árfolyamváltozásból adódó terhekkel az ügyfelek ténylegesen csak a futamidő végén találkoznak, ami szükségszerűen felveti a futamidők folyamatos meghosszabbítását.

Külön kezelést igényelnek a már felmondott kölcsönszerződésekből eredő, devizában nyilvántartott követelések, a felmondott szerződéseknél ugyanis a szerződésmódosítás nem értelmezhető, a pénzügyi intézmények legfeljebb egy új részletfizetésre vonatkozó ajánlatot tehetnek. A törvényjavaslat ezekre a követelésekre is kimondja a forintkövetelésre történő átváltást azzal, hogy ha az ügyfél az átváltást nem kifogásolja, szintén érvényesülhet a követelések egy részének az elengedése.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ki kell még térni arra is, hogy december 1-jéig még két hónapnyi időtartamban viselik az ügyfelek az árfolyam mozgásának a terhét. Amikor a gépjármű- és személyi hitelek tömeges forintosítását felvállaltuk az ügyfeleknek nagyon kedvező feltételek mellett, azt is láttuk, hogy a jogszabály kihirdetése és annak alkalmazási kezdő időpontja között két hónap telik el. Ezen időszak alatt a pénzügyi intézmények fejlesztenek, átvezetnek, kiszámolnak és postára adnak, az ügyfelek pedig továbbra is elszenvedik az árfolyammozgás adta helyzetet.

(21.40)

Mivel a családi költségvetések véleményünk szerint a továbbiakban nem tehetők ki ennek a helyenként hektikus mozgásnak, így október-november során az ügyfelek ugyan még az aktuális árfolyamon fizetik a törlesztőrészletüket, azonban utólagosan elszámolja a pénzügyi intézmény részükre a túlfizetést. Ez 2-3 forintos árfolyamgyengülés esetén az ügyfélnek csak pár száz forintos törlesztőrészlet-különbség, de véleményem szerint a kormány döntése által a javaslat már ezt az ingadozást sem szeretné a családok terheként látni.

Tisztelt Országgyűlés! Összegzésként elmondható, hogy a benyújtott törvényjavaslat célja a devizaalapú hitelek végleges rendezése, a háztartások árfolyamkockázat alóli mentesítése, a családi költségvetések kiszámíthatóbb terhekkel való szembesítése. Jelentős terheket veszünk le a családok válláról, és hiszem, hogy a probléma rendezése megnyugtató keretek között véglegesen és mindenki számára a lehető legnagyobb pozitív szemlélettel zárul.

Hosszú utat jártunk be, de a probléma 2016-ra véglegesen elfelejtésre kerülhet, és a hiteleikkel kisebb vagy nagyobb mértékben küzdő családok is pozitív fordulattal nézhetnek szembe. Kérem ezért önöket, hogy támogassák a beterjesztett törvényjavaslatot. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Most a Törvényalkotási bizottság álláspontjának ismertetésére kerül sor, 15 perces keretben. Megadom a szót Vas Imre képviselő úrnak, a bizottság előadójának. Tessék!

DR. VAS IMRE, a Törvényalkotási bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ezúton tájékoztatom az Országgyűlést, hogy a mai napon a Törvényalkotási bizottság házszabálytól való eltéréssel megtárgyalta a T/6241. számon benyújtott, egyes fogyasztói kölcsönszerződésekből eredő követelések forintra átváltásával kapcsolatos kérdések rendezéséről szóló törvényjavaslatot, és ahhoz a bizottság 24 igen szavazattal, nem szavazat nélkül és 10 tartózkodás mellett összegző módosító javaslatot és összegző jelentést nyújtott be.

A házszabálytól való eltérés is jelzi, hogy a devizaalapú jelzáloghitelek forintosítását követően az érintettek nagy számára is tekintettel egyre nagyobb problémát jelentenek az autóhiteles bedőlések, amelyekre a svájci frank 2015. januári hirtelen jelentős erősödése is vezetett. Az árfolyam-ingadozás mintegy 200 ezer családot érintett, ezért mindenképpen szükség van a helyzet mielőbbi rendezésére. Az összegző módosító javaslat tartalmazza egyrészről Cseresnyés Péter önálló módosító indítványát, másrészről a Törvényalkotási bizottság saját javaslatát, amelyek elsősorban technikai módosító rendelkezéseket tartalmaznak.

A jelzáloghitelesek problémáinak rendezését követően, úgy gondolom, eljött az idő, hogy a nem jelzálogalapú vagy egyéb hitelesek, döntő részben autóhitelesek problémáját is rendezze a kormány, illetve az Országgyűlés, ezért kérem, támogassák a törvényjavaslat elfogadását.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek. Felhívom a figyelmüket, hogy a frakcióknak 20-20 perc, a független képviselőknek összesen 8 perc áll rendelkezésükre.

Először az írásban jelentkezett képviselők felszólalása következik, ezek sorában László Tamás képviselő urat illeti a szó elsőként, Fidesz. Tessék!

LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A devizaalapú hitelek kivezetésének egy újabb és reményeink szerint végleges fázisához érkezünk az egyes fogyasztói kölcsönszerződésekből eredő követelések forintra átváltásával kapcsolatos kérdések rendezéséről szóló T/6241. számú törvényjavaslattal.

A szeptember 18-án benyújtott törvényjavaslat célja, hogy a devizaalapú jelzáloghitelek forintosítását követően az autóhiteles ügyfelek helyzetét is rendezze a kormány. Ugyanis, ahogy már több alkalommal megtapasztalhattuk, a svájci frank árfolyama igen hektikusan tud változni, így volt ez 2008-ban, 2011. év végén, és legutóbb 2015 januárjában, amikor egy egészen hirtelen és váratlan emelkedés következett be.

Az árfolyam-ingadozás körülbelül 200 ezer családot érint, a hitelállomány nagysága pedig a 305 milliárd forintot is eléri. Ez azt jelenti, hogy ez egyrészről kockázatot jelent a pénzügyi rendszerre nézve is, hiszen a nem teljesítő hitelek aránya 2014-ben elérte már a 26 százalékot, és mintegy 30 ezer olyan gépjármű-devizahiteles adós van, aki jelzáloghitellel is rendelkezik. Ezért a gépjárműhitelek emelkedő törlesztési kötelezettsége növelheti azok számát is, akik nem tudják fizetni a jelzáloghitelüket sem. E hitelek kezelése ezért elkerülhetetlenné vált.

Az előttünk fekvő javaslat lehetővé teszi, hogy az autóhitelesek gyakorlatilag a jelzáloghitelesekkel megegyező árfolyam mellett forintosíthatják a tartozásukat. A forintosításra a már említett augusztus 19-i megegyezés alapján, az akkor érvényes piaci árfolyamon kerül sor. A hitelösszegeket a svájci franknál 287,2 forintos, az eurónál pedig 309,2 forintos árfolyamon rögzítik a bankok, 2015. december 1-jei fordulónappal.

A jelzáloghiteleknél novemberben alkalmazott és a mai árfolyam közötti különbség okozta terhet fele-fele arányban a bankok és az állam átvállalja az ügyfelektől. Svájcifrank-alapú hitel esetén ez közel 31 forint tartozáskönnyebbséget jelent frankonként az adósoknak. A forintosítás után az ügyfeleknek nyújtott jóváírás, a jelzáloghiteleknél alkalmazott árfolyam és az augusztus 19-i árfolyam különbsége összességében 31 milliárd forintot tesz ki. A törvényjavaslat elfogadása esetén december 15-éig a pénzügyi intézmények számára kötelező a forintosítási ajánlat elkészítése, és ezt az ajánlatot kipostázza az ügyfeleknek, akiknek 30 nap áll rendelkezésükre, hogy jelezzék a hitelnyújtónak, ha nem kívánnak élni a forintosítással.

A kormány számítása szerint minden érintett devizahiteles élni fog a lehetőséggel, hiszen több mint 10 százalékos a könnyítés, és nő a forintosítás révén a hitelesek biztonsága. Ezért javaslom a törvényjavaslat elfogadását. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Soron következik Z. Kárpát Dániel képviselő úr, Jobbik. Tessék!

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Igen sokan várták az úgynevezett devizahiteles helyzet rendezését az autóhitelesek közül is. Ők a városi legendák szerint különféle okokból maradtak ki az eddigi rendezési kísérletekből. Én most megkímélném a tisztelt hallgatóságot és a jegyzőkönyv vezetőit is attól, hogy ezen városi legendákat részletesen ismertessem, de azért aki a gazdasági élet szereplői között jártas, az nagyon jól tudja, hogy itt bizony nagyon csúnya gyanúk keltek, hogy miért nem avatkoztak be ezen a területen.

Szó volt arról, hogy az autóhiteles szerződések mintegy 70 százaléka tartalmazhat, valószínűleg tartalmaz olyan hibát vagy típushibát, ami alapján, ha ezen a területen önök beavatkoztak volna korábban, akkor bizony az ezzel foglalkozó kihelyezők és érintettek nagyon csúnya büntetőeljárások alá kerültek volna. Példának okáért Damm Andrea és Varga István szakmai becslése ‑ több száz ügy szemlézése alapján ‑ szerint elmondható az, hogy bizony ezen szerződéstípusok több mint 60 százalékában maga a tartozási összeg sem volt tisztességes módon feltüntetve, az adott napnak megfelelő árfolyam feltüntetésével együtt. Tehát olyan alapvető hibáktól hemzsegtek ezek a papírok, amelyek alapján bizony itt minden érintett és minden résztvevő elmeszelhető lett volna, kivéve az adósokat.

Most mégis egy olyan csomag terve van előttünk, amely a legnagyobb terhet az adósokra, a legnagyobb terhet a károsultakra rója. Hiszen mi történik? Ugyanaz, mint az ingatlanhitelesek esetében, pár súlyosbító tényezővel, de ott is azt láttuk, hogy van egy felvételkori árfolyam, van egy piaci vagy aközeli, és ahelyett, hogy felvételkori árfolyamra váltanánk, forintosítanánk azt a tartozást, és a valódi tartozást fizettetnénk meg azzal, aki adós, és visszakapná a pluszban már befizetett pénzét, hiszen az esetek döntő részében azért ez fennáll, ehelyett a piaci árfolyamon történő forintosítással egy indokolatlan hatalmas tömeget, a kettő közötti összeget jóváírnának önök a bankok számlájára, pedig ez a magyar emberek pénze. Sajnálatos módon tehát egy olyan megoldás jön létre, hogy ha valaki adott esetben 200 forinton vett fel egy hitelt, akkor is 270-280 forinttal fogják ezt átszámolni. Az árfolyam-különbözetet egyértelműen azokkal nyeletik le, akik nem tehetnek ennek alakulásáról, akik szenvedő alanyai az egész folyamatnak.

(21.50)

Tehát itt még az önök által felvezetett hármas kockázatmegoszlás sem érvényesül, tehát ez a 33-33-33 százalék állam, bankok és károsultak között. Ez is egy elfogadhatatlan felosztás volt, de még ez is kevésbé igazságtalan, mint az, ami előttünk van. Azt is láthatjuk ugyanakkor, hogy ez a kormányzat kötött egy megegyezést ‑ nevezhetjük paktumnak is ‑ az EBRD-vel, amit önök már többször elismertek, aztán részint városi legendának tituláltak, aztán megpróbálták egyes pontjait megcáfolni, de továbbra sem sikerült megcáfolni azt a pontját, amely szerint Magyarország jelenlegi kormánya arra tett vállalást, hogy további terheket a bankokra nem ró ki bármiféle devizahiteles rendezés során. Ez a csomag pontosan ennek felel meg, hiszen nemhogy terhet nem ró az érintett bankokra, de az indokolatlan nyereségük ‑ egyelőre csak bevételük ‑ egy részét indokolatlanul jóváírja számukra. Tehát nyilvánvaló, hogy minden hitelkárosult joggal fel lesz háborodva azt követően, hogyha esetleg keresztül tudják verni ezt a csomagot.

Nézzük egy-két részletét! Nagyon jó elemzések jelentek meg egyébként róla, tehát amellett, hogy a mi fogadóóráinkra is nyilván bejárnak számosan, rengetegen a károsultak közül, a Jobbik által életre hívott devizahiteles-kerekasztal mellett is rengeteg tapasztalatot kaphatunk tőlük és cserélhetünk velük, azért most nem volt olyan nehéz dolgunk, hiszen a szaksajtó is hemzseg azon típushibák feltárásától, amelyek az önök megoldási csomagjában vannak.

Egy szóra azért itt megállnék egy zárójel erejéig. A devizahiteles-kerekasztalt nem azért hívtuk össze, hogy ezt a jobbikosok mindig elmondják magukról, hogy mi mennyire pengék vagyunk, miközben önök nem azok; a helyzet az, hogy mi csak egy résztvevő vagyunk ennél az asztalnál több mint 20 civil szervezet között. Olyan civil szerveződések vannak ott, akik típusonként védik a károsultakat, tehát van autóhiteles civil szervezet, lakáshiteles, szabad felhasználású hitelekkel foglalkozó. Megtisztelnek bennünket azzal, hogy a Jobbik is ott lehet egyrészt véleménynyilvánító erőként, de nyilvánvaló módon olyan erőként is, amelyik képes artikulálni az ő jogos elvárásaikat és behozni ide a parlamentbe.

A problémát az jelenti, hogy Vona Gábor meghívására létrejött ez a szerveződés, ide meghívást kapott minden alkalommal nemcsak a politikai pártok vezető garnitúrája, de bizony Magyarország kormánya, a Bankszövetség, a Nemzetgazdasági Minisztérium, és ezen alkalmakra önök egyetlen alkalommal sem tetszettek eljönni, én pedig nehezen hiszem el azt, hogy két év alatt ne lett volna erre legalább egyetlen alkalmuk. Egyvalaki jött el egy alkalommal, az a pénzügyi biztos, akinek azóta a posztját is megszüntették és sóval hintették be. Tehát látható, hogy talán többet kellene konzultálni az érintettekkel, és talán akkor az ő tárgyalótermi és terepen szerzett tapasztalataik beépítésével nem követnének el ilyen hibákat, mint amelyek előttünk tornyosulnak. Az olvasható ugyanis, hogy önkéntesen választhatják az érintettek autóhitelük vagy úgynevezett kölcsönük forintosítását, csak hát az önkéntesség kapcsán tulajdonképpen annyi érvényesül, hogy a hitelező pénzintézet számára kötelező előírás egy ajánlattétel a majdnem piaci árfolyamon történő forintosításra, és ezt csak akkor úszhatja meg, idézőjelben, az adós, hogyha igazolható módon nyilatkozik arról írásban, hogy ezen szerződésmódosítási terv számára nem megfelelő.

Mi van akkor, mondjuk, hogyha adóstársakról beszélünk, hiszen ilyen esetben az a szabvány, hogy az adóstársak együttes nyilatkozata szükséges ahhoz, hogy megtegyék akár ezen módosítás elutasítását. Nagyon sok esetben ugyanakkor az adóstársak vagy nem érhetők el együtt, vagy már beszélő viszonyban sincsenek, a gazdasági élet számos ilyen helyzetet hoz. A kormány nem gondoskodott arról, hogy ez esetben bármely résztvevő számára elérhetővé tegye, hogy valóban önkéntes legyen az a megoldás, amit önök önkéntesként reklámoznak, pedig valójában egy kényszer, egy automatizmus, ami alól egy nagyon bonyolult adminisztratív eljárással lehet kitérni.

Az is látható, hogy az adós megválaszthatja ‑ van most már egy ilyen opció -, hogy a szerződését felmondja, ezt 60 napon belül teheti meg díjköltség- és jutalékmentesen, tehát nagyon jól hangzik ennek a reklámja. A helyzet az, hogy ugyanakkor rendes felmondási idő kikötésének hiányában ilyenkor a tartozásösszeg egy összegben esedékessé válik, és minden ezzel kapcsolatos teher a károsultat terheli, merthogy az egész piaci árfolyamon történik, nem a felvétel napjának árfolyamán, nem a szerződésben szereplő árfolyamon, hanem egy önök által kitalált árfolyamon. Tehát belenyúlnak egy szerződésbe, nem azt veszik alapul, ami benne van, hanem önök kitalálnak egy sokkal kedvezőtlenebb árfolyamot az ügyfél számára, és azon válik esedékessé a teljes tartozása, hogyha szabadulni akar ebből a börtönből. Tehát ezt azért ne nevezzük már olyan jó szándékú segítségnek, mert nem az!

Nyilvánvaló módon ez a bankoknak nagyon jó, mert az eddig rendszeressé vált, úgynevezett elállási nyilatkozatok tömegét ki tudják kerülni, amelyek értelmében az ügyfelek deklarálni tudják azt, hogy számukra nem elfogadható ez az eljárás. Ezt rendszerszinten akarták kizárni, valószínűleg a bankok a háttérlobbijuk által rákényszerítették önökre azt, hogy ezt a lehetőséget eleve elvegyék tőlük.

Azt is látni kell, hogy önök egy elképesztő kettős mércét alkalmaznának, hogyha ez a javaslat így maradna. Ez a kettős mérce pedig az, hogy aki nagy nehezen tisztességesen tudott fizetni, annak jön egy ilyen piaci árfolyamon történő forintosítás, minimális engedménnyel, ezt azért ne hallgassuk el, hiszen a lakáshiteleseknél alkalmazott akkori piaci árfolyam és a mostani közötti rést látszólag a bankok elengednék a károsultak számára, tehát ez egy almaszeletnyi kis engedmény, hogyha az egész gyümölcsöt vesszük figyelembe. A helyzet az, hogy viszont ez csak azokra vonatkozik, akik az irreális, igazságtalan feltételek megléte mellett is képesek voltak törleszteni. Aki viszont akár csak minimális késedelembe esett, az már ezt a nagyon gyenge kis kedvezményt sem veheti igénybe, pedig őt ugyanúgy tisztességtelen feltételek érték, ugyanúgy tisztességtelen kikötések mentén kellett volna törlesztenie. Nem biztos, hogy az ő hibája, hogy nem tudott ezen hatalmas egyensúlytalanság közepette eleget tenni a fizetési kötelezettségének minden esetben, és talán pontosan neki lenne a legnagyobb szüksége arra a kedvezménytömegre, amit nem kap meg, mert az kapja meg, azok a jobb módúak, szerencsésebbek ‑ egyébként le a kalappal azok előtt, akik tudták fizetni ezeket a konstrukciókat -, de megint ott tartunk, hogy az igazán nagy bajban lévők, azok, akik sokszor önhibájukon kívül estek ki, még ezt a minimális kedvezményecskét sem kapják meg önöktől. Még egyszer mondom, valószínűleg azért, mert az EBRD-vel aláírtak egy olyan megállapodást, amelynek szerves része, hogy további terheket a bankokra nem hárítanak semmiféle rendezési kísérletük során.

Az is látható ugyanakkor, hogy nagyon kacifántos szerződéstípusok fordulnak elő itt az autóhiteleseknél és egyáltalán ezen szerződéstípusoknál. Ezeket egy csapásra kivezetik a rendszerből, ami önmagában nem biztos, hogy baj lenne, de ezt oly módon teszik meg, hogy mondjuk, a sokszor havonta fixált törlesztőrészlettel bíró szerződést vagy a maradványértéket tartalmazó szerződéseket egyszerűen egyenletes fizetésűvé alakítják, ily módon az új törlesz­tőrészletbe egyébként beleszámítják nagyon durva beavatkozással a késedelmes követelésrészeket, tőkekamatot, késedelmi díjat, egyéb díjat s a többit, ezt a frank esetében szintén a 287 forintos árfolyamon teszik meg. Ebből az egész rendszerből az következik, hogy ha adott esetben még több mint egy évtized van hátra a szerződésből, akkor az előző három hónap átlagánál 15-25 százalékkal is magasabb lehet a törlesztőrészlet, mint a korábbi időszakban. Tehát az önök egész rendezési folyamatának eredményeképp az embereket napi szinten érő törlesztőrészlet bizony komoly mértékben, akár teljesíthetetlen mértékben is növekedhet.

Ezért tehát ez az egész csomag nemhogy nem tesz rendet ezen a piacon, de még csak nem is igazságos, sőt a minimális, látszólagos könnyítéseit nem terjeszti ki teljes körre, megint csak szelektál a károsultak között, ugyanúgy, mint a végtörlesztésnél, ugye? A szerencsésebbek, jobb módúak, köztük nagyon sok tisztességes ember, de azért legyünk őszinték, hogy nagyon sok gazdasági érdekkörbe tartozó is egy kedvezményes árfolyamon törleszthetett, az egyszerű embernek pedig maradt az a fránya piaci árfolyam és egy olyan indokolatlan teher, amire nem szolgált rá.

Itt azt hallgattuk a felvezetőben, hogy a probléma véglegesen elfelejtésre kerülhet, egy kicsit kacifántos megfogalmazásban, de értjük mindannyian szerintem, hogy a jogalkotó célja az, hogy az úgynevezett devizás kérdéskört a magyar közéletből is kivezesse. De ne felejtsék el, hogy mindez nem fog nyom nélkül történni, itt számtalan, több száz szétszaggatott családról van szó, széttört életekről, elvesztett egzisztenciákról. Nemcsak arról van szó, hogy a magyar nemzetgazdaság évtizedekig hordja ennek a súlyát a saját hátán, hiszen segélyezettek jöttek létre adófizetőkből, de emberiességi megközelítésből is elfogadhatatlan az, hogy az EBRD-vel, a nemzetközi szervezetekkel kötött megállapodásból kifolyólag önök egyszerűen nem segítenek annyira a magyar embereken, mint amennyire ezek az emberek azt megérdemelnék, és mint amennyire ez igazságos lenne.

Tehát mi, jobbikosok nem tudjuk beérni alacsonyabb fokú megoldással, mint hogy a felvétel napjának árfolyamán forintosítsunk, mert csak ez szavatolja, hogy tényleg annyit fizessen vissza a károsult, amennyivel ő tartozott.

(22.00)

És akkor még mindig nagyon sok szerződéses feltétel igazságtalan mivoltáról beszélhetnénk. Még mindig beszélhetnénk arról, hogy ezek a pénzintézetek korábbi, mondjuk, szocialista érákban büntetlenül terhelhették az emberekre még a bankfiók bérleti díjának a növekményét is, és ezt volt pofájuk levélben kiküldeni az érintetteknek. De hogy az önök előző kormányzásából hozzak példát, a tranzakciós illeték kivetésekor magyar kisvállalkozók megkapták a leveleket, hogy utólag vetik ki rájuk a tranzakciós illeték 4 vagy 5 hónapra szóló összegét, ezt egyben vonják le a számlájukról, ha volt a számlán annyi. Tehát ezek a magyar kisemberek, kisvállalkozók kormányokon átívelő módon ki voltak szolgáltatva egy embertelen, arctalan és arcátlan rendszernek.

Az önök kezében most itt lenne a lehetőség, egyébként sokáig kétharmados volt ez a lehetőség, hogy megmentsék ezeket az embereket, valóban senki ne maradjon az út szélén. Ehhez képest egy piaci árfolyamon vagy annak közelében történő forintosítás minimális kedvezményekkel bizony nagyon kevés, bizony nyugodtan kimondhatjuk, hogy ezeket az embereket elárulták. Hiszen önök arra apellálnak, hogy a félévente, évente bedobott újabb, látszólagos mentőcsomagok összeszedegetése közben ezek az emberek elfáradnak, végképp belefásulnak a küzdelembe, és azt látják, hogy most már csak minél kevesebb veszteséggel próbálhatnak kitáncolni ebből az egészből.

Bennünk, jobbikosokban viszont ott munkál az a lélekbátorság, hogy nem akarjuk ezt engedni, és teljes körű igazságtételt követelünk ezen emberek számára. Éppen ezért nem tudjuk ilyen formában elfogadni ezt a csomagot. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Soron következik normál szót kérő felszólalóként Schmuck Erzsébet képviselő asszony, LMP, az Országgyűlés jegyzője. Parancsoljon!

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. A tárgyalt törvényjavaslat alapján, piaci árfolyamon, összesen 31 milliárd forintos adófizetői támogatással forintosítják a devizaalapú személyi és autóhiteleket, a kormány és a Bankszövetség által augusztusban aláírt megállapodásnak megfelelően. Számítások szerint mintegy 10 százalékkal csökkenhetnek így az autósok törlesztőrészletei. Az LMP a forintosítással egyetért, annak időzítésével és módjával nem.

Különösen ellenezzük, a nemzeti érdekekkel ellentétesnek tartjuk, hogy az MNB ismét 50-60 milliárd forintot nyerhet ezen az ügyleten, amit újabb festményekre, luxusvillákra és mesterségesen felduzzasztott alapítványi kuratóriumok tiszteletdíjára fog költeni. A pénzintézetek az árfolyamok trükköztetésével beszedték a maguk extraprofitját, de most a veszteségeket részben az adófizetők állják. A bankok felelőssége hatalmas. Visszaéltek erőfölényükkel. A felelőtlen hitelezés úgy alakult ki, hogy sokszor nem is a bankok, hanem különböző pénzügyi közvetítők, alkuszok útján tukmálták rá a hiteleket a hitelfelvevőkre, mindezt az extraprofit érdekében, maguknak a hitelfelvevőknek az érdekeit semmibe véve.

(Az elnöki széket Sneider Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A pénzintézetek nem végeztek valós hitelkockázati vizsgálatot sem, azaz nyakra-főre adtak kölcsönt. Ezt a felelőtlen viselkedést azért is tehették, mert a szerződésekkel minden kockázatot az ügyfelekre hárítottak, nem voltak érdekeltek a hitelkockázati vizsgálatok elvégzésében. És tehették azért, mert a hitelbíró képesség vizsgálatának elvégzését az illetékes felügyeletnek kellett volna ellenőriznie, ám az ezt nem tette meg. Hozzájárult a hitellufi kialakulásához az általános kormányzati és üzleti oldalról is táplált hangulat, ami mindenkit nyakló nélküli hitelfelvételre biztatott, a szükséges óvatosságot és felelős kockázatvállalást pedig élhetetlenségnek állították be.

A devizahitelek forintosítását már réges-rég meg kellett volna lépni. A kormányzat vélhetőleg két okból nem tette ezt meg. Az egyik, hogy politikai és kommunikációs célja volt. Folyamatosan a bankok ellen hangolhatta az embereket, ellenségképet tarthatott fenn, ami oly fontos a Fidesz számára, és ezt politikai haszonszerzésre használhatta. A másik indok az lehetett, hogy arra számítottak, ami be is következett, hogy a fogyasztói hitelek, az autóhitelek hamarabb bebuknak, mint a lakáshitelek, így a probléma magától eltűnik.

Ez így is lett, csak épp a bedőlések teljes veszteségét hitelesek nyelték le. Ráadásul úgy, hogy jelentős részüknél a zálogtárgy elvesztése után is fennmaradt a tartozás. Erről mondta az LMP korábban, hogy ez az adósrabszolgasághoz vezető út. És ezért javasolta az LMP az adósságplafont, illetve az elsétálás jogának bevezetését, ám ezt a bankokat védő kormány nem fogadta el.

A jelen törvényjavaslat szerint a fizetési készség feltétele lesz a támogatásnak, így elsősorban azok számíthatnak a kedvezményes árfolyamra, akik hiteleikkel nem esnek, illetve estek 90 napon túli hátralékba. A késedelmes adósok arra számíthatnak, hogy a forintosítás számukra piaci árfolyamon történik majd.

Az a kormány részéről üdvözlendő, hogy próbálja a devizakitettséget csökkenteni, de az adósok számára a forintosítás a felvétel időpontjához kapcsolódó árfolyamhoz képest magas árfolyamon történik. A 10 százalékos kedvezmény nem fog áttörést hozni a súlyosan eladósodott háztartásoknak, hiszen mintegy 30 ezer olyan deviza-gépjárműhiteles van, aki jelzáloghitellel is rendelkezik.

A hivatalos adatokat nézve az idei első negyedév végén 15,6 százalékra mérséklődött a 90 napon túl nem teljesítő lakossági hitelek aránya, ami a tartozások és a havi részletek csökkentésével együtt bizakodásra adhatott okot a mutató további javulását illetően. A reménykedés azonban nem tartott sokáig, az adósmentés ellenére a következő negyedévben 16,3 százalékra emelkedett a 90 napon túl nem törlesztők aránya. Ráadásul a 90 napon belüli késedelmek aránya az első negyedéves 10,1 százalékról három hónap alatt 15 százalékra ugrott, ami nem sok jót vetít előre a harmadik negyedévre sem.

Mindeközben, amikor tehát az adósok helyzete nem javul, a Magyar Nemzeti Bank állami segédlettel tovább folytatja az ország kirablását. Számítások szerint 50-60 milliárd forintot nyer ezen az ügyleten, ami közpénz, mindannyiunk pénze. Ám vélhetőleg ez az összeg is elmegy majd azokra a társadalmi felelősségvállalási célokra, amikre már eddig százmilliárdokat, sok százmilliárd forintnyi közpénzt elszórtak. Matolcsy György törvénytelenül építi tovább államát az államban, folytat oktatás- és kultúrpolitikát, minden demokratikus felhatalmazás, pénzügyi és szakmai ellenőrzés nélkül.

Összefoglalva még egyszer: a forintosítással egyetértünk, annak időzítésével és módjával nem. Különösen ellenezzük, a nemzeti érdekekkel ellentétesnek tartjuk, hogy az MNB ismét 50-60 milliárd forintot nyer ezen az ügyleten, amit újabb festményekre, luxusvillákra és más felesleges dolgokra fog elszórni. Köszönöm a figyelmet. (Sallai R. Benedek tapsol.)

ELNÖK: Köszöntöm képviselőtársaimat. Most megadom a szót normál időkeretben Heringes Anita képviselő asszonynak.

HERINGES ANITA (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Amit sosem szabad elfelejtenünk, hogy Magyar­országon a devizahitelezést azért mégiscsak az első Fidesz-kormány időszakában vezették be. Nagyon sok család köszönheti ezt a problémát azért az önök kormányának. És ez még csak az első lépésük volt. Képviselőtársaimat jó látni, hogy mosolyogva ülnek a hátsó sorban, a Fidesz sorai között, még akkor is, ha csak ketten maradtak itt egy ilyen nagy volumenű kérdésnél. (Dúró Dóra: Hárman.)

Több százezer ember és több százezer család volt az, akit önök tényleg beletaszítottak a szakadékba. Hiszen az elmúlt hat évben, most már mondhatjuk, amióta önök kormányoznak, régen megoldhatták volna ezt a problémát. Az ingatlanhitelezéskor, az ingatlan-devizahitelesek problémáját egy évvel ezelőtt, ugye, megpróbálták megoldani, megpróbálták elindítani a folyamatot, sajnos nagyon-nagyon sok ember csalódott önökben, hiszen bíztak minimálisan abban, hogy nekik jobb lesz. Amikor megkapták az elszámolásukat és a forintosítást, akkor szembesültek azzal, hogy mégsem lett olyan jó, mint ahogy önök ezt állították.

Mi már akkor szóltunk, hogy a devizahitel nemcsak az ingatlanokra, hanem az autókra is vonatkozik, és ezt ki kell terjeszteni azonnali hatállyal. Nagyon sok ember kapott a szívéhez, amikor januárban meglátta a 400 forintos svájci frankot, és megkapta a következő havi törlesztőrészletét. Önök még akkor sem érezték azt, hogy rögtön tenni kéne valamit, most itt vagyunk az év végén, és most kapkodtak, hogy valamit csináljunk.

Ugye, Orbán Viktor mondta azt, hogy majd mediálni kell az autó-devizahiteleseknél a bank és a hitelesek között, hiszen ez a kormány feladata. Ez a mediálás olyan jól sikerült, hogy részesedést is sikerült bankokból azóta vásárolniuk, biztos azért nem próbálták megoldani az egész csomagot egyszerre, mert akkor nem sikerült volna ilyen jól ez a vásárlás. Ebből is látszik, hogy önök több szempontból is most már a bankok oldalára álltak, jobban nézik azt, hogy mi jó a bankoknak, mint azt, hogy mi jó a devizahiteleseknek.

(22.10)

Ez pont abból is látszik, hogy a forintosítás pluszköltségét a bankok és az állam majd elfelezi, de a bankok, a pénzintézetek majd leírhatják az adójukból. Ezzel is egyébként jól kisegítik a bankokat, de nem azt nézik, hogy az embereknek mi lesz a jó. Bárhogy nézzük, az autó-devizahitelesek sok szempontból nagyon kellemetlen helyzetbe kerültek az elmúlt egy évben, és ez az önök nagyon-nagyon kemény hibája. Nem tudom, hogy hogyan tudnak saját választópolgáraik szemébe nézni, akik közül vannak, akik tényleg már az autójukat is elveszítették, és még mindig fizetniük kell azt a hitelt, amit az autójukra fölvettek, és sok esetben ez már az eredeti felvett összeg háromszorosát is megüti. Tényleg felháborító!

Mi beadtunk önöknek egy módosító javaslatot, amelyet megint lesöpörtek a TAB-on az asztalról. Banai Benő államtitkár úr el is mondta, hogy nem lehet a 2010. áprilisi árfolyamon forintosítani, hiszen önök már megegyeztek, megállapodtak a Bankszövetséggel. Ebből is jól látszik, hogy igen, önöknek a Bankszövetség sokkal fontosabb, mint bármi más, hogy önöknek ez a megállapodás sokkal fontosabb, mint a magyar emberek megélhetése és a magyar embereknek az egyről a kettőre jutása.

Azt is mondta az államtitkár úr, hogy most már nem lehet egyébként ezen az árfolyamon forintosítani, hiszen akkor mi lesz a lakáshitelesekkel. Mi már a lakáshiteleseknél is benyújtottuk ezt a módosító javaslatot, akkor is sikerült önöknek lesöpörni az asztalról. De bezzeg, amikor a végtörlesztésről volt szó, akkor önöknek nem fájt az, hogy a jobb módú, éppen képviselőtársaik is forintosítani tudtak, végtörleszteni tudtak, és meg tudtak szabadulni attól a hiteltől, ami az átlagembert, az átlagcsaládot azóta is nyomja. Önök 180 forinton ezeket az embereket kiengedték, most pedig nézzük az árfolyamot: 308 forintos eurón és 256 forintos svájci frankon forintosítják majd le ezen devizahiteleket, ami tényleg körül­belül olyan 10 százalékos hitelállomány-csök­kenést jelent majd a svájcifrank- és dolláralapú hitellel rendelkező embereknek.

Persze, ezeknek az embereknek ez az összeg is számítani fog, de mennyivel boldogabbak, kiegyensúlyozottabbak lehetnének akkor, és mennyivel kevesebben hagyták volna el az országot azért, hogy majd a külföldi fizetésükből tudjuk fizetni a devizahitelüket, ha mondjuk, a 2010 áprilisi árfolyamon forintosították volna vagy hagyták volna őket kilépni ebből a devizahitel-csapdából. De a Fideszt ez egyáltalán nem érdekli.

Egyetlenegy dolog majd, ami látszik ‑ látszik, hogy este tízkor vitatunk egy ilyen törvényt -, hogy önök föl tudják majd tenni a kezüket, és azt mondják, hogy mi már megmentettük önöket, és ahogy egyszer Tállai államtitkár úr nekem mondta, hogy csak a problémás ügyfelek azok, akik még mindig szenvednek és problémáznak ezeken a dolgokon. Ezek nem a problémás ügyfelek, hanem akik most már teljesen csalódva fognak állni, nézni fognak önökre, hogy: tényleg ez a devizahitel-megmentő csomag, tényleg ez az, amivel önök megpróbálják segíteni őket? Csak a legrosszabb az, hogy ugyanúgy nem fogják tudni fizetni a hiteltörlesztésüket, csak már nem merik majd a szomszédnak elmondani, hogy mekkora bajban vannak, mert a szomszéd azt fogja mondani, hogy önök megmentették, és miért panaszkodik még mindig az a szerencsétlen ember, hogy nem tudja fizetni, amikor önök megmentették. Mert a kommunikációs áradat, amit majd most el fognak indítani, az elsöpör mindent.

Ezt jól látjuk, hogy legtöbbször, amikor önök hibáznak, akkor megpróbálják kommunikációval elsöpörni a dolgokat. Csak itt emberi életekről van szó, itt fiatalok életéről van szó, aki azt gondolta, hogy majd vesz egy autót és ezzel be tud járni a városba dolgozni vagy el tud járni iskolába, meg a családokról van szó, aki be tudja vinni az óvodába meg az iskolába a gyereket, próbáltak egyről a kettőre jutni, és most ezért, hogy önök hat évig nem tettek semmit sem az autóhitelesekkel kapcsolatban, sem öt évig egyébként a lakáshitelesekkel kapcsolatban, ezért ténylegesen nagyon sok család hagyta el az országot, és most a külföldi fizetéseikből próbálják meg a családot megmenteni és kifizetni ezeket a hiteleket.

Önök a bankok oldalára álltak, nem az emberekére. Azt gondolom, hogy jobb lenne, ha most visszavonulnának.

Nem kérjük azt, hogy elfogadják a módosító javaslatunkat, nyújtsák be a saját nevükön, legyenek emberek és egy kicsit nézzenek a saját választóik szemébe. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Most megadom a szót Gúr Nándor képviselő úrnak.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Ha devizahitelezés, akkor azért menjünk vissza az eredőhöz, 2001-hez: Orbán, Matolcsy, Járai. Biztos ismerős ez a három név két fideszes képviselőtársunknak is, Orbán miniszterelnök, Matolcsy miniszter, Járai meg a jegybank elnöke. Na, ezek az emberek azok, akik gyakorlatilag útjára bocsátják a történetet. Akkor, amikor politikai hasznot kívánnak hajtani a devizahitelezés történetéből, akkor próbálják az eszükbe vésni a folyamat indítását és az ahhoz kapcsolódó személyeket. Ha a tisztesség adott a megszólaló kormánypárti képviselők részéről, akkor mindig ezzel a beltartalommal együtt vértezzék fel a mondandójukat.

Nézzék, a személygépkocsikat érintő, a gépjárműveket érintő devizaterhek vonatkozásában, ha önök komolyan gondolták volna azt, hogy mértékadó segítséget akarnak nyújtani, akkor nyilván egy sokkal erőteljesebb és egy időbeni, megfelelő időbeni lépésre szánják el magukat, mondjuk, úgy nagyjából egy évvel ezelőtt, s nem engedték volna azt, hogy nagyon sok ember abba az ellehetetlenült helyzetbe kerüljön, amibe belekerült az elmúlt egy esztendőben. Az a baj, hogy nem én gondolom úgy, hanem nagyon sokan, hogy önök nem megoldani akartak problémákat igazából, hanem e tekintetben is, mint egyéb más sok ügy kapcsán, feszültséget gerjeszteni, minél ellehetetlenültebb helyzetet életre hívni. Majd amikor már olyan szintű a probléma, hogy szinte viselhetetlen, de már esetleg kevesebbeket érintően viselhetetlen, akkor valamilyen szintű beavatkozást tenni és ezzel úgymond a hozsannázást elnyerni, hogy az emberek azt mondják, hogy végül is mégiscsak megoldást, valamilyen szintű megoldást nyújtott számukra a kormány, miközben nagyon sok esetben ‑ azt kell hogy mondjam ‑ becsapják őket, miközben nagyon sok esetben ‑ azt kell hogy mondjam ‑ indifferens volt önök számára a bajba került ember. Mára azoknak csak a töredékének nyújtanak valamilyen értelemben kezet.

S arra hivatkoznak, hogy ilyen meg olyan egyezségeket kötöttek a Bankszövetséggel. Ebből kifolyólag nyilván nem olyan szinten történik a forintosítás, mint amilyen szinten egyébként a tisztesség azt megkívánná. Mondhatnánk úgy is, hogy önök a bankok oldalára álltak. Ugye, szokták mondani ezeket a mondatokat, vagy mondták annak idején ezeket a mondatokat. Meg mondhatnánk azt is, hogy nézzék, a tisztesség csak annyit kívánna meg, hogy mondjuk, 180 forintos svájcifrank-egyenértéken történjen meg az átváltás. No, de nem ezen történik, valami egészen máson.

Még egy dolgot hadd idézzek a figyelmükbe: emlékeznek biztos a végtörlesztésre. Emlékeznek biztos arra, amikor a végtörlesztés keretei között viszont kedvezményes lehetőségek tárulkoztak ki azok számára, akik 20-30-50 millió forintokat elő tudtak keríteni rövid idő alatt. Ezek azok az emberek, akik nem a mindennapjaikat élő emberek körébe sorolandók, akik bérből és fizetésből élők, hanem mondjuk, adott esetben voltak olyan emberek, talán itt a Parlament falai között is a patkó azon részében, amelyre most nézek, akik ezekkel a forrásokkal rendelkeztek és így tízmilliós nagyságrendű - idézőjelben ‑ veszteségtartalmakat tudtak lenullázni.

Ja, és emlékeznek arra is, ugye, hogy mit fogadott el a parlament önök által akkor? Ha nem emlékeznének, segítek. Azt fogadta el, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal ezeknek a forrásoknak az eredetét nem vizsgálhatja, nem zaklathatja a forrásgazdákat. Mennyire korrekt és mennyire tisztességes ez az eljárás, amikor mondjuk, egy adóvizsgálat kapcsán, ha valaki hibákat vét 50-100-200 ezer forintos nagyságrendben, akkor mértékadó bírságokkal kell szembenéznie? Itt meg, amikor 40-50 millió forintok előkerülnek valahol valakiknél, akkor a Nemzeti Adó- és Vámhivatal ezeknek a pénzeknek a forrásait, az eredetét sem tudhatja.

(22.20)

Na, nem akarok én ebbe beljebb menni. Csakis azért kértem szót, hogy azt elmondjam, szerintem nem korrekt ez az eljárás. Nem korrekt az az eljárás, amely egyeseknek mindent, másoknak meg szinte semmit nem nyújt és nem ad.

Önök ezt az utat járják elég régóta, megpróbálnak mindenkit becsapni, félrevezetni, ámítani. Ideig-óráig megy, de meggyőződésem, hogy egy idő után ez a fajta politika hamuvá fog válni, szét fog porladni. Úgyhogy arra biztatom önöket, próbáljanak meg egy más utat járni. Próbáljanak meg egy olyan utat járni, amely a Magyarországon élő, kétkezi munkájukból vagy a fejükben lévő tudásból eredményt elérő és a saját maguk számára hozamot termelő emberek érdekeit szolgálja, úgymond a magyar állampolgárok, a magyar dolgozó emberek döntő többségének az érdekét szolgálja.

Arra kérem önöket nagy tisztelettel, ez vezérelje önöket, ne pedig az, ami jellemzően az elmúlt időszakban a devizahitelezés ügye kapcsán csak a politikai haszonszerzés tekintetében jelent meg. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Kérdezem, hogy kíván-e még valaki hozzászólni a vitához. (Nincs jelentkező.) Nem látok jelentkezőt, így az összevont vitát lezárom.

Megkérdezem Tállai államtitkár urat, hogy kíván-e felszólalni. (Jelzésre:) Öné a szó, államtitkár úr.

TÁLLAI ANDRÁS nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, hogy a legfontosabb szavazás a mai napon már megtörtént, mégpedig az, hogy a holnapi napon az Országgyűlés el tudja fogadni ezt a törvényjavaslatot és törvénnyé válik, azaz a kivételes eljárás szavazása. Ezt szeretném megköszönni két frakciónak. Az egyik frakció a Magyar Szocialista Párt. Köszönjük nekik. Valószínűleg lelkiismereti szavazás volt.

Megszólalt a lelkiismeretük, mert ezeket az embereket alapvetően mégiscsak ők vitték bele ebbe a devizahitelbe. Ez az ő idejükben történt, most rendeződik. Ennyit köszönünk. Azt nem vártuk el, hogy a parlamenti vitában támogatni fogják, ez meg is történt. Nem tudom értékelni, hogy milyen kritikákat kapott a kormány a törvényjavaslattal kapcsolatban, mert kevés konkrétum hangzott el, mi több, talán semmi.

Szeretném megköszönni az LMP-nek is, bár már nincs a teremben (Sallai R. Benedek: Hát én ki vagyok?), ők ki is mondták, hogy támogatják a forintosítást, és kemény kritikát kapott a Magyar Nemzeti Bank a kérdésben, holott ha valaki jó szándékkal állt ehhez a megoldáshoz és kezdeményező volt, az pontosan a Magyar Nemzeti Bank, de az LMP-től pontosan a Magyar Nemzeti Bank kapta meg a kritikát.

Nagyon érdekes a viselkedése a Jobbik-frakciónak. A Jobbik frakciója alapvetően nem támogatta, csak egyetlenegy képviselőjük, Novák Előd. Neki köszönjük, hogy lehetővé tette a holnapi szavazást, az elfogadást és a gyors hatálybalépést. Így aztán nem is csoda, hogy a Jobbik képviselője, Z. Kárpát Dániel kínos magyarázkodásba kezdett, hogy egyébként 300 ezer embernek jót tevő, 205 ezer szerződést érintő kérdésben miért is nem támogatja ezt a Jobbik, miért nem támogatja, amikor maga elismeri, hogy törlesztőrészlet-csökkenés lesz ebből, miért nem támogatja, amikor azt mondja, hogy a piaci ár… ‑ illetve bocsánat, attól kedvezőbben fogja ezt az Országgyűlés, illetve a kormány rendezni, úgyhogy egy városi legendának tűnik az, hogy a Jobbik minden olyan megoldást támogat a parlamentben, ami az embereknek jó. Semmi más, mint egy városi legenda, tehát nem igaz.

Az sem igaz egyébként, hogy az EBRD-vel a kormány milyen megállapodást kötött. Figyelni kell a sajtót, ha már nem olvassa el a megállapodást, egyébként az is nyilvános, nem arról szól a dolog, hogy a bankokra nem lehet terhet hárítani tovább, terhet rakni, hiszen ha ez igaz lenne, akkor ez a törvényjavaslat sem került volna a parlament elé, hiszen ebben a terhek felét, a 31 milliárd forint felét a bankok vállalják közvetlenül. Azt is a figyelmébe ajánlom, aki kedvezőbb árfolyamkockázatot szeretne, hogy a Kúria döntéséhez kell igazítani nemcsak a jelzálog-, devizahitelek végső megoldását, hanem a fogyasztási és az autóhitelekét.

Összességében köszönöm a felszólalásokat. Azt látom, azt érzem, hogy holnap nem lesz akadálya annak, hogy a parlament elfogadja ezt a jó szándékú, segítőkész és valóban végleges megoldást jelentő törvényjavaslatot, ami lezárja a devizahitelek korának rémálomkorszakát Magyarországon. Bízom benne, hogy holnap az Országgyűlés nagy többséggel fogja ezt a törvényjavaslatot elfogadni. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

Felszólalások:   315-334   335-350   351-352      Ülésnap adatai