A felszólalás szövege:

(19.20)

Látható, hogy Budapesten kívülre valószínűleg még nem húzta ki a lábát, és választópolgárok között nem nagyon járt. De azt is csodálom, hogy az LMP képviselőjeként, akik egyébként mindig számítógépeznek... - persze most nincs előtte a számítógép, vélhetően ezért mondott most elképesztő butaságot.

Tisztelt képviselő úr, legyen kedves már, bármilyen gazdasági oldalt üssön már föl, keressen ki, és nézze már meg, hogy milyen közlemények jelentek meg az elmúlt napokban. Nálam közel egy tucat azon embereknek és hiteleseknek a száma, akik hitetlenkedve hívtak föl: hogy lehet az, hogy az adóhatóság már konkrét összegeket is megjelöl, hogy milyen összegek fölött fog majd vagyonosodási vizsgálatokat és ellenőrzéseket végezni.

Legyen kedves már, menjen ki az emberek közé néha, és ha jeleznek önnek valami problémát, akkor próbáljon már úgy tenni, mintha arról tudomást venne. Tudom, hogy ez nem egyszerű feladat, de mégis, legyen kedves, és próbálja már ezt megtenni. Úgyhogy nem véletlen az, hogy ez a módosító indítvány benyújtásra került. Tisztelt Képviselő Úr! Ne a szellemi elődök nyomdokain járjanak már, ők már nincsenek itt a parlamentben. Próbáljanak már meg mai fejjel a mai emberek problémáin gondolkodni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Engedtessék meg, hogy én néhány pénzügyi érvet soroljak fel Bokros úr hozzászólásával kapcsolatosan.

Vagyunk itt a Házban jó néhányan, akik már 1998 óta itt ülünk, és tudjuk, hogy mekkora fejtörést és mekkora gondot okozott nekünk annak a Bokros-csomagnak a helyre- és rendbetétele, amely az 1994-es időszakot jellemezte, és mit kellett ahhoz tenni, hogy a magyar viszonyok és a magyar családok valamilyen módon próbálják magukat normalizálni.

Gondolom, aki látta, hallotta Bokros úr hozzászólását, egyáltalán nem csodálkozik azon, hogy Bokros úr hogy kiállt az IMF mellett, és Magyarországot mindenképpen szerette volna és szeretné beterelni az IMF karjai, szárnyai alá, oda, ahonnan egyébként, úgy tűnik, talán nagy nehezen sikerült megszabadulnunk. Ha valaki figyelemmel kísérte az elmúlt napok eseményeit, az látja, hogy egyébként milyen döntéshozatali folyamatok vannak az Európai Unióban, és az IMF milyen feltételeket diktál.

Tisztelt Bokros Úr! Feltételezem, hogy talán ön is látja és elfogadja azt, hogy ha Magyarországon sikerül az európainál egy versenyképesebb adórendszert alkotni, akkor lesz esélye Magyarországnak arra, hogy kitörjön ebből a válságból, és valóban egy vonzóbb piac legyen az európai befektetők számára, és érdemes legyen Magyarországra jönni.

(9.50)

Ha ön és minden olyan képviselőtársa, aki kint az Európai Parlamentben folyamatosan azt hangoztatja, hogy Magyarországot meg kell rendszabályozni, Magyarországot helyre kell tenni, meg kell büntetni, akkor ezzel a saját országa ellen kampányol, és minden olyan kijelentés, amely azt próbálja erősíteni, hogy Magyarország rossz úton jár, Magyarország hitelét rontja, és hosszú távú lehetőségeit korlátozza be. Úgyhogy én nagy tisztelettel arra kérném önt, hogy bármennyire is másképp gondolkodunk gazdaságpolitikai értelemben, de legyen kedves tartózkodni ettől.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Lassan már két órája folyik a vita, és úgy gondolom, hogy időnként érdemes visszatérni az alapokhoz és átnézni, hogy tulajdonképpen mi is az, amiről a 2012-es költségvetés szól. Őszintén sajnálom, hogy különösen a még az MSZP padsoraiban ülő képviselők és Bokros úr hozzászólása sem szólt egyetlen szót sem arról az örökölt helyzetről, amelyet valamilyen módon kezelni kell, és amely helyzet tulajdonképpen az előző kormányzati nyolc év eredménye.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, jó, ha a televíziónézők és a rádióhallgatók is pontosan ismerik és tudják ezeket a számokat. Szóval, az a helyzet, hogy az elmúlt nyolc év kormányzásának eredményeképpen a megnövekedett hitelállomány kezelése és visszafizetése ma a GDP közel 4 százalékát igényli, azaz évi 1000 milliárd forintot. Ha ez az 1000 milliárd forint itt maradna Magyarországon, akkor persze sokkal könnyebb lenne beszélni bármilyen fejlesztésről, a szociális ellátások bővítéséről, az ország gazdasági fejlesztéséről, de hát az a helyzet, hogy nincs itt, és ezzel kell most megküzdenünk, és mégis valamilyen módon megoldást kell találni, hogy 2012-ben az ország stabilan tudjon működni, a pénzügyi helyzete stabil legyen, és lehetőség szerint a költségvetésbe tervezett és beállított gazdasági fejlesztést is tudjuk biztosítani.

Többször szó volt már róla a héten, ennek ellenére csodálkozom, hogy ellenzéki képviselőtársaim folyamatosan vissza-visszatérnek egy-egy témára, amikor is arról beszéltünk, hogy ebben a költségvetésben vannak önként vállalt és fogalmazhatunk úgy is, hogy ránk kimért kötelező feladatok, amelyeket meg kell valósítani. Ilyen például a nagy ellátórendszerek átszervezése. Az előttem szóló Tóth Csaba képviselőtársam is a szociális rendszerről beszélt. Az a helyzet, tisztelt képviselő úr, hogy végre egyszer tiszta és világos rendet kell teremteni. Ez az, amit önök nem tettek meg nyolc év alatt. Helyére kell tenni, hogy a nyugdíjjárulékból és a nyugdíjcélú befizetésekből csak nyugdíjat lehet fizetni, és a szociális ellátás egy teljesen más rendszeren és kasszán keresztül kell hogy megvalósuljon. Persze, ez az a szemlélet, amit önök - talán nem véletlenül - nehezen akarnak megérteni, de hát ahhoz, hogy hosszú távra biztosítani lehessen Magyarországon a nyugdíjak fizetését és az állam erre garanciát is tudjon vállalni, a nagy ellátórendszerek átszervezése között a nyugdíjkasszára, illetve a nyugdíjalap tisztítására is szükség van, hogy valóban a nyugdíjakat lehessen ebből fizetni, minden mást pedig a szociális ellátási rendszeren keresztül kell megvalósítani.

Hasonlóan a nyakunkba vett feladat - és ennek egy elég súlyos terhe van - az államadósság csökkentése. Ez alapvetően két ágon valósul meg, egyrészt az állami költések csökkentésén, másrészt pedig az állam átszervezésén. Engedjék meg, képviselőtársaim, hogy itt Hegedűs Tamás képviselő úr felvetésére is válaszoljak, aki a hozzászólásában azt mondta, tudja, hogy nem itt kellene keresni, de még csak nyomokat sem talál az állam átalakítására. Nos, tisztelt képviselő úr, ha jól megnézi, 145 milliárd forintnál is több az, ami a költségvetésbe be van állítva az államigazgatás átszervezésére, átalakítására, egyébként pedig a parlament jogalkotási programját kell megnézni, hogy mely törvényjavaslatok fognak még tárgyalásra kerülni az elkövetkezendő időkben. Ezek mind-mind az állam átszervezését és az államigazgatás átalakítását, korszerűsítését és hatékonyabbá tételét fogják szolgálni.

A munkahelyteremtés és a foglalkoztatás bővítése: szintén elhangzott már, csak szeretném ismét fölidézni önöknek, hogy ma az 595 ezret is meghaladja a jövedelempótló támogatásban vagy bármilyen segélyben részesülők száma. Nos, jövőre a Start-munkaprogram keretében 200 ezer embernek szeretnénk munkát biztosítani. Ez számukra is nagy előrelépés lesz, hiszen a mostani 28 ezer forint helyett - természetesen munkáért - 48 ezer forintnál is többet fognak kapni, és természetesen a Start-munkaprogramhoz kapcsolódó költségvetési forrás is megtalálható ebben a költségvetési tervezetben. Úgy gondolom, ez megint csak egy nagyon nagy előrelépés az elmúlt időszakhoz képest.

Szintén megtesszük az otthonteremtési program elindításának, visszaállításának az első lépését. Csak emlékeztetőül szeretném mondani, hogy ez a program egészen 2002-ig működött, amíg a szociálliberális kormány - talán Bokros úr szellemi nyomdokain haladva is - meg nem szüntette azt az otthonteremtési programot, amely kifejezetten jól működött Magyarországon, és ennek egyenes következménye lett az a ma már szinte kezelhetetlen mértékűre duzzadt, a családokat agyonsújtó, agyonnyomó devizahitel-állomány, amely aztán az otthontámogatási program egyik következménye volt. Ehhez is szerepel a költségvetésben forrás. Reméljük, hogy itt további lépéseket fogunk majd tenni az elkövetkezendő esztendőkben.

Nagyon fontos szempont, hogy továbbra is megtartjuk - határozottan kiállunk mellette, és a Fidesz-frakció is támogatja - az egykulcsos adórendszert. Itt természetesen az a bérkompenzációs rendszer, amely ebben az évben is működött, jövőre is működni fog. Ismét szeretném ellenzéki képviselőtársaimnak visszaidézni Rogán Antal képviselő úr vezérszónoklatát, amelyben ő maga is említette - de ha megnézik az internetet vagy a híradásokból is tudhatják, hogy ebbe az irányba már történt lépés -: a kormány elkészít egy olyan intézkedési tervet, amely biztosítja a kompenzációt a versenyszférában is az adójóváírás megszüntetése következtében előálló bérkülönbségek miatt. Tehát itt sem fogunk senkit sem az út szélén hagyni, a kormány megtesz minden olyan lépést és intézkedést, amely biztosítani fogja, hogy az adórendszer a személyi jövedelemadózásban mindenképpen egyszerűbb legyen és többletteljesítményre, többletmunkára ösztönözzön.

Úgy gondolom, hogy ezek azok a legfontosabb lépések, amelyek ránk várnak az elkövetkezendő évben. Még egyszer szeretném emlékeztetni önöket, hogy ezekhez igen komoly források kerültek beállításra.

S van még egy terület, amelyről mindenképpen szólni szeretnék, ez pedig a felzárkóztatás kérdése. Ha tételesen és részletesen átnézik és áttanulmányozzák ezt a költségvetést, akkor azt látják, hogy ehhez az évhez képest közel 40 százalékkal nő az az összeg, amelyet valamilyen módon felzárkóztatásra kíván a kormány fordítani.

(10.10)

Megmondom őszintén, amikor a héten az egyik ellenzéki párt sajtótájékoztatóját hallgattam, én magam megdöbbenve hallottam, hogy pont a felzárkóztatási programok azok, amelyek egyikét meg kívánják szüntetni; nem is értem - olyan, mintha nem is Magyarországon lennének. Hiszen azokban az elmaradott térségekben, ahol ezekre a felzárkóztatási programokra mindenképpen szükség van, anélkül nem tudnak továbblépni azokban a leszakadó és egyre inkább még a magyarországi átlagtól is eltávolodó régiók és családok, amelyeknek nagyon nagy szükségük van ezen programok végrehajtására.

Az időkeret szűkös, hiszen másnak is kell lehetőséget adni a hozzászólásra. Ebben a néhány pontban kívántam összefoglalni a 2012-es költségvetés legfontosabb intézkedéseit és a hozzárendelt számokat. Nagy tisztelettel arra kérem ellenzéki képviselőtársaimat is, hogy támogassák ezt a javaslatot, hiszen a jövő év ad lehetőséget nekünk arra, hogy elrugaszkodjunk a válságövezeti problémáktól, és valamilyen módon megpróbáljuk fejlődő pályára állítani, az Európai Unió átlagánál is erőteljesebb fejlődő pályára állítani Magyarországot.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Volner képviselő úr, tényleg jó volna, ha néha ön is szembenézne a tényekkel, ha már ilyeneket mond a parlamentben! Önök rendszeresen előhozzák ezt a ne fizessük vissza a hiteleinket, most már ugyan finomítottak, mert látták valószínűleg, hogy ez tarthatatlan álláspont, most már azt mondják, hogy a hiteleket próbáljuk újratárgyalni.

Tisztelt Képviselő Úr! Önt egy elég tájékozott képviselőként ismertem idáig meg, de azt kérem, hogy néha nézzen már televíziót, olvasson már újságot, vagy ott a számítógép: esetleg az internetet. Nagyjából mivel jár ön szerint az, hogy Görögországnak elengedik az államadósságát? Ön és pártja ugyanabba a helyzetbe akarja Magyarországot benavigálni, ahová most Görögország fog tartozni, ahova tartani fog? (Szilágyi György közbeszólása.) Görögországnak ezért az adósságelengedésért cserébe mindenét, minden meglévő vagyonát, ami még állami, közösségi tulajdonban van, el fogják privatizálni, tisztelt képviselő úr. (Szilágyi György közbeszólása.) Önök ezt akarják? Önök először arról beszélnek, hogy próbáljunk megszabadulni a bankoktól, majd utána minden létező eszközzel próbálnak bennünket az IMF idézőjelbe tett "védőszárnyai" alá beszuszakolni.

Tisztelt Képviselő Úr! Próbáljanak már meg a nép számára, egyes emberek számára talán hangzatos, és néhányan biztosan vevők erre, amit önök mondanak, aminek a valósághoz semmi köze nincs, de olyannyira nincs, hogy Magyarországot azzal taszítanák teljes egészében be a szakadékba. Tehát próbáljanak már elszakadni ettől, és nekem is az a kérésem, próbáljon már ön is szembesülni a valósággal és a tényekkel, és utána próbálják az embereket félrevezetni.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Vannak dolgok, amik mellett nem lehet elmenni szó nélkül. Tisztelt Volner képviselő úr, mielőtt ilyen elképesztő, hadd nem mondjak jelzőt, hogy mit mond, nagy tisztelettel ajánlom figyelmébe: legyen kedves már a költségvetési és számvevőszéki bizottságnak (Szilágyi György: Egy konkrét adatot mondjon már cáfolatként. Konkrét adatot!) a Magyar Nemzeti Bank elnökének és felügyelőbizottságának meghallgatásáról szóló jegyzőkönyvét elolvasni, interneten ott van, hogy hogyan is állunk valutatartalékkal kapcsolatban, és mi az, amit ön eladásnak mondott, hogy a valutatartalékból a lehívott, de fel nem használt összeg lett visszafizetve.

(10.30)

És még így is bőven, vastagon van Magyarországnak valutatartaléka. Tehát a népámítás helyett legyen kedves már tényszerűen elolvasni a jegyzőkönyvet.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

MÁRTON ATTILA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint azt önök is tudják, hiszen már itt a bizottsági ismertetéseknél is elhangzott, az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 36. §-a szerint a kormánynak a költségvetési törvényjavaslat benyújtása mellett elő kell terjesztenie azokat a törvényjavaslatokat is, amelyek a javasolt előirányzatok megalapozásához szükségesek, illetve összefüggenek az államháztartás működésével. Az előttünk fekvő javaslat az Áht. ezen előírásának tesz eleget.

A költségvetést megalapozó törvények tárgyalása első látásra talán nem tartozik az igazán érdekes témák közé, hiszen, mint ahogy ebben a törvényjavaslatban is, rengeteg technikai jellegű módosítást tartalmaz. Azonban mindenképpen szeretnék majd a későbbiekben néhány olyan részletről is szólni, amelyeket Magyarország polgárai a mindennapokban is pozitív változásként fognak megtapasztalni.

A javaslat tárgyalása jó alkalom arra is, hogy ismét szóljunk azokról a főbb szempontokról is, amelyek a 2012. év költségvetésének megalkotásakor meghatározóak voltak. Ha körbenézünk a világban és Európában, láthatjuk, hogy a körülményeket tekintve egy nehéz, kiszámíthatatlan időszak előtt állunk, de mégis, ebben az időszakban és ilyen körülmények között kell biztosítanunk a válságzónától való elrugaszkodást és hazánk pénzügyi stabilitását.

Igen, tisztelt képviselőtársaim, mi, a kormánypárti padsorokban ülő képviselők tisztában vagyunk vele, hogy nehéz, kihívásokkal teli időszak előtt állunk, éppen ezért kell egy olyan költségvetést elfogadnunk, amely megfelelő tartalékokat biztosít a pénzügyi-gazdasági környezet tőlünk független negatív változásaira, valamint lehetőséget ad a költségvetés bevételeinek racionálisabb, célszerűbb csoportosítására, az állami szerepvállalás erősítésére ott, ahol erre szükség van.

Nem kívánjuk az előző nyolc év kormányainak sodródó, céltalan gazdaságpolitikáját folytatni, hiszen már megtapasztaltuk, mindez hová vezetett: pénzügyi kiszolgáltatottság, végzetes eladósodás lett a terhes örökség, amelyet az MSZP-SZDSZ-kormány hátrahagyott.

(9.40)

Természetesen nem megyünk hitelezőinkhez sem átütemezésért folyamodni, mint ahogy azt az egyik ellenzéki párt képviselői folyamatosan mondják, és nagyon szeretnék, mivel mi biztosak vagyunk abban, hogy következetes gazdaságpolitikával, fegyelmezett gazdálkodással, a nagy ellátórendszerek átalakításával megerősödve kerülhetünk ki a válságból.

A költségvetést megalapozó törvények megtárgyalása azért is fontos, mivel egyrészt biztosítják a jogszabályi koherenciát, valamint alátámasztják, segítik azon célok elérését, amelyeket az ország megerősítése érdekében a költségvetésen keresztül magunk elé kitűztünk.

Tudom, hogy már sokszor elhangzott a Házban, de talán nem fölösleges tudatosítani azt az öt fő irányt, amelyhez a kormány és az országért felelősséget érző kormánypárti képviselők egyaránt ragaszkodnak. Úgy gondolom, már csak azért is fontos ezeknek a szempontoknak az ismételt átvétele, mert ahogy az előbb a bizottsági kisebbségi véleményekben lehetett hallani, ellenzéki képviselőtársaim gyakran úgy nyilatkoztak, mintha nem is hallottak volna ezekről a szempontokról, és nem tartanák fontosnak mindazokat, amelyeket az ország átszervezése érdekében meg kell lépnünk.

Az első ilyen az arányos adórendszer, hogy végre csökkenthessük a munkát terhelő adókat, és átláthatóságot biztosítsunk abban az adózási dzsungelben, amelyet az elmúlt évek kormányzásával szőttek a magyar emberekre, és amely visszafogta a tisztességes munkával elérhető gazdasági teljesítményt. Ezen a ponton máris megkérem ellenzéki képviselőtársaimat, hogy kíméljenek meg itt bennünket az adórendszerrel kapcsolatos gazdaságfilozófiai vitától, hiszen most nem az adótörvények vitájáról van szó. (Közbeszólások az MSZP padsoraiban. - Gőgös Zoltán: Nem fogunk!)

A második sarokkő a nyugdíjkassza saját lábra állítása, amelynek jelentőségét nem lehet túlhangsúlyozni, hiszen a jelen és a jövő nyugdíjasainak létbiztonsága, a nyugdíjak hosszú távú, biztos kifizethetősége a tét. A harmadik célkitűzés az a vállalkozás, amelyre nem volt példa az elmúlt 20 évben: visszavezetni 200 ezer embert a munka világába.

Lehet persze kritizálni a kormányt azért - mint ahogy az az elmúlt napokban el is hangzott -, mert ahogy ellenzéki képviselőtársaim fogalmaztak, mesterségesen akarja munkára késztetni az embereket, de én inkább azt a kérdést tenném föl, tisztelt képviselőtársaim, hogy tudnak-e még egy olyan kormányt mondani, mondjuk, az elmúlt évtizedből, akár a környező országokból is, amely bele mert vágni egy ekkora mértékű munkahelyteremtő programba. Fel tudnak-e idézni olyan hasonló intézkedést, amely a rendszerváltás után tömegesen munkájukat és ezzel méltóságukat vesztett emberek problémájára érdemi megoldást próbált találni?

Persze, a látszólag könnyebb út, amelyet aztán láttunk, hogy hova vezet, a segélyek osztása lenne a munkanélküliek számára. Ez lehetne talán a könnyebb megoldás. MSZP-s képviselők több hozzászólásából látható, hogy ők sokkal szívesebben választanák ezt a megoldást, de látjuk, hogy ez milyen katasztrofális állapotokat idézett elő. Mi mégis felvállaljuk a közmunkaprogram elindításával járó nehézségeket és kockázatokat, mert bízunk ennek pozitív társadalmi hatásaiban. Kéretik tehát, tisztelt ellenzéki képviselőtársaim, ebben a perspektívában szemlélni ennek az intézkedésnek a jelentőségét, mielőtt automatikusan a szokásos frázisokkal elkezdenék kritizálni ezt a javaslatot.

Negyedik célunk az, hogy jelentősen átalakítsuk az egészségügyet, és végül, de egyáltalán nem utolsósorban egy olyan országvédelmi alapot hozzunk létre, amelyre szintén nem volt példa az elmúlt években. A költségvetés fő céljai tehát ezek, így a költségvetéstől elválaszthatatlan, megalapozó törvényeket is e célok fényében kell szemlélnünk.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Most pedig engedjék meg, hogy kiemeljek néhány fontosabb elemet az előttünk fekvő javaslatból. Azért csak néhányat, hiszen több mint száz törvényt érint a módosítás, de úgy gondolom, hogy mindenképpen van néhány olyan fontos szempont, amelyekkel a televíziónézők, rádióhallgatók is jó, ha tisztában vannak, hogy melyek azok a legfőbb lépések, intézkedések, amelyeket meg szeretnénk tenni az elkövetkezendő években.

A törvényjavaslat lényeges elemét képezi az államháztartásról szóló törvény, valamint az egyes ágazati törvények módosítása, amelyek az állam kezébe fogják össze az eddig szétaprózódott bírságbevételeket. Ennek célja, hogy a hatóságoknak megszűnjön a közvetlen érdekeltsége a bírság kiszabására. Ezzel elkerülhető lesz, hogy az indokoltnál nagyobb mértékű és gyakoriságú bírságolás történhessen a jövőben. Mindemellett kimondjuk, hogy egy bizonyos szint után adók módjára kezeljük a bírságokat. Ezek ugyanis az állampolgárok befizetései, amiket az államnak kell kezelni, és nem kiszolgáltatni azokat az intézményeknek, hatóságoknak egyfajta finanszírozási pótlékként.

Csak zárójelben hadd tegyem hozzá, hogy az elmúlt évek költségvetésében szinte mindig azt láthattuk - és itt lehetne szépen sorban, tételesen sorolni a különböző hatóságokat -, hogy a költségvetés szinte kötelező bevételi előirányzatot írt elő az egyes hatóságoknak, akár például a rendőrségnek is, és így teljesen egyértelműen abban voltak érdekeltek, hogy minél magasabb bírságbevételek folyjanak be, és tudjuk, hogy ez a társadalomban is milyen visszatetszést keltett. Mi most ezen kívánunk így változtatni.

Egy másik fontos elem az élelmiszerláncokról és hatósági felügyeletükről szóló törvény módosítása. Tudnunk kell, hogy az élelmiszerlánc-felügyelet rendkívül nagy terjedelmű feladatainak ellátása több milliárd forintos közkiadást jelent az állam számára, amelyet eddig kizárólag az adófizetők pénzéből finanszíroztak. (Gőgös Zoltán: Ez nem igaz! Ez úgy, ahogy van, nem igaz!) Most megfordítjuk a logikát - (Gőgös Zoltánhoz:) nyugalom, képviselő úr! -, és az élelmiszerláncokkal fizettetjük meg azt a felügyeleti díjat, amelyből az őket ellenőrző szervek életképesek maradnak, és amelyekre egyébként pontosan azért van szükség, hogy kordában tartsuk a mostanában is gyakran hallható áruházi visszaéléseket, áruházlánci szabálytalanságokat és legalább ilyen módon próbáljuk egy kicsit szabályozni a nagy áruházláncok forgalmazását, különösen az élelmiszerek tekintetében. A hazai mezőgazdasági kistermelők természetesen mentesülnek ez alól a fizetési kötelezettség alól, hiszen őket nem lehet egy kalap alá venni a nagy áruházláncokkal.

Tisztelt Ház! A benyújtott törvényjavaslat részét képezi a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény módosítása is. A változtatás alapján a jövőben a nyugdíjemelések megállapításánál az emelés évére tervezett fogyasztói árnövekedést vesszük figyelembe. Itt cáfolódik meg az a - különösen az MSZP-s képviselők által hangoztatott - vád, hogy a jelenlegi kormány csökkenteni fogja a nyugdíjakat. Ennek láthatóan pont az ellenkezője történik. Miután biztonságossá tettük a nyugdíjkasszát azzal, hogy nyugdíjjárulék-befizetésből csak tényleges öregségi nyugdíj fizethető ki, biztosítjuk a jelen lehetőségekhez képest a nyugdíjak értékének megtartását.

Ugyancsak tartalmazza a most tárgyalandó törvényjavaslat a fogyasztói árkiegészítésről szóló törvénymódosítást. Ennek alapján a 2012. évi költségvetésben ésszerűbb mértéket állapítunk meg a közösségi közlekedés támogatásában, annak a közösségi közlekedésnek a támogatásában, amelyet mi magunk is fontosnak tartunk, de amelyre sokszor indokolatlanul horribilis összegek folytak el, például a 4-es metró alagútjait lehetne itt említeni. (Puch László: Ez a pénz nem arról szól!)

De ha már a 4-es metrónál tartunk, e projekt megépítésének állami támogatásáról szóló törvény módosítása szintén szerepel a benyújtott törvényjavaslatban. Ennek röviden az a lényege, tisztelt képviselőtársaim, hogy végre egy kézben koncentráljuk ezt a projektet, és meglépjük azt, amire a szocialista kormánynak sosem volt ereje vagy szándéka, hogy a szétaprózott szervezeti struktúra felszámolásával véget vessünk az itt is tapasztalható káosznak és helyenként az elszámolás bizonytalanságának.

Az egységesítéssel egyértelműek lesznek a felelősségi viszonyok, így Budapest polgárainak talán lesz kit megkérdezni arról, hogy mikor utazhatunk végre a 4-es metrón, és erre nem az egymásra mutogatás lesz majd a válasz, mint ahogy azt az elmúlt években tapasztalhattuk.

A termőföld védelméről szóló törvénymódosítás lényege, hogy mentesítjük a földjáradék megfizetése alól azt a területet, amely arra szolgál, hogy szükség esetén a bajba jutott devizahiteleseknek házakat építsünk. Ezzel is tehermentesítjük az államot egy fölösleges kiadástól, miközben valódi megoldást nyújtunk azoknak, akiket a kilakoltatás réme fenyeget.

Nem tudom megállni - különösen a beszólások miatt -, hogy ne kérdezzem meg, hol voltak ezek az intézkedések, mondjuk, 3 évvel ezelőtt, amikor az akkori kormány intézkedéseinek hatására ilyen mértékben megszaporodtak a devizahitelesek, hol gondoltak az előző kormányok bármit és bármikor is arról, hogy a bajba jutott devizahiteleseknek esetleg segítő kezet nyújtsanak.

Végül megemlítendőnek tartom, hogy az Országgyűlés asztalán lévő javaslat alapján 2012-től a Munkerő-piaci Alapot nemzeti foglalkoztatási alapra nevezzük át. Itt már az elnevezés változása is sokatmondó, mivel egyértelműen kifejezi azt a szándékot, hogy a célunk a foglalkoztatás bővítése, minél több ember tisztességes munkához jutásának megteremtése.

Röviden ezek azok az intézkedések, amelyeket fontosnak tartottam kiemelni az előttünk fekvő törvénycsomagból. Itt szeretném felhívni ellenzéki képviselőtársaim figyelmét, hogy a fentebb említett költségvetési irányokkal ellentétes módosítási szándékok adott esetben akár több tíz vagy száz milliárd forinttal is megkárosíthatják a költségvetés bevételi oldalát, akár például a nyugdíjak kifizetésének biztonságát is veszélyeztetve ezzel.

(9.50)

Mindezek alapján kérem tehát képviselőtársaimat, támogassák a beterjesztett törvényjavaslatot, hogy annak elfogadására jelentős módosítás nélkül, költségvetési kockázatokat nem hordozva kerülhessen sor.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Itt az elmúlt lassan két órában ellenzéki képviselőtársaim részéről elhangzottak olyan dolgok, amelyeket, úgy gondolom, hogy jó lenne helyre tenni. Sok mindenről kellene beszélni, lesz is még rá lehetőség, de úgy gondolom, már most az elején tisztázni kell bizonyos dolgokat.

Amikor képviselőtársaim ilyen állításokat fogalmaznak meg, hogy a kormány sodródik, kapkod, és nincs rendszer abban, amit teszünk, csinálunk, akkor hadd hívjam fel az önök figyelmét tisztelettel arra, hogy van egy világgazdasági és európai pénzügyi-gazdasági helyzet, amire reagálni kell. Ugye, önök sem akarnak úgy járni, mint ahogy az előző két kormányzati ciklusban az MSZP-SZDSZ-kormány járt?

Konkrét számadatokat hadd mondjak most önöknek. Semmit nem csináltak, tétováztak, hagyták, hogy történjenek az események, ahogy történnek. Ennek mi lett az eredménye? 2006-ban, amikor a trükkök százainak idejét éltük - ugye, Gyurcsány Ferenc beszédéből tudjuk -, akkor 4,7 százalékra tervezték a hiányt, ehelyett lett 9,3 százalék, és 1089 milliárd forinttal nőtt a tervezetthez képest a költségvetés hiánya. 2005-ben, egy évvel hamarabb 4 százalékra tervezték a hiányt, történtek az események, sodortak bennünket, 7,9 százalék lett a hiány, 858 milliárddal lépték túl a tervezett költségvetési hiányt. (Gőgös Zoltán: Most mennyivel fogjátok?) 2009-ben 2,6 százalékot adtak le a konvergenciaprogramban, ehelyett 4,6 százalékos lett a hiány, 512 milliárddal lépték túl a tervezett a hiányt. (Gőgös Zoltán: Közben jött egy válság! - Dr. Vitányi István: Most nincsen válság?)

Ugye, nem egy ilyen országban akarnak élni, tisztelt képviselőtársaim? Reagálni kell az eseményekre, és sajnos ma gyors reagálásra van szükség.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiból.)

MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Kovács Képviselő Úr! Nem tudom, hogy ön hol volt a hétvégén; nem tudom, hogy például olvasott-e újságot, internetet, vagy nézett-e televíziót, mert szerintem nem tudna egyetlenegy kormányzati vagy kormánypárti politikusi nyilatkozatot sem idézni a hétvégéről, amikor is egyébként 10 forinttal gyengült a forint árfolyama az euróhoz képest, merthogy egyébként a görögországi események befolyásolták az árfolyamot. Tisztelt Képviselő Úr! Próbáljon már egy kicsit a realitásoknál maradni, és néha ne csak az önök ideológiai szövegét próbálja itt az emberekkel elhitetni, hanem azt is próbálja alapul venni, ami az országban és Európában történik.

Való igaz, hogy annak a terhét, amit önök ránk hagytak, hogy az államadósságban 40 százalékot meghaladó a devizakitettség, na, ezt például önöknek köszönheti Magyarország, és azért vagyunk ilyen helyzetben, mint amilyenben vagyunk. Ez az önök nyolcéves kormányzásának az "eredménye", ez a hagyatéka. Ezzel kell nekünk valamilyen módon szenvedni, küzdeni, és próbáljuk ezt a kitettséget csökkenteni. De amikor önök ilyen kommunikációval állnak elő, és itt még a parlamentben is ilyeneket hangoztatnak, akkor ne csodálkozzunk, hogy az ország szekerét nem lehet előrébb tolni, hiszen önök folyamatosan csak azon dolgoznak, és látható, hogy a kommunikációjukat is erre hegyezik ki, hogy minél rosszabb, annál jobb, gondolják önök. Tehát próbálják ezeket a frázisokat pufogtatni. Csak az a baj, hogy azokkal a tényszámokkal, amelyeket az előbb felsoroltam, mintha nem lennének tisztában, vagy nem tudnának, vagy nem akarnának róla tudomást venni.

Tisztelt Képviselő Úr! Szembesüljenek ezekkel meg az önök által itt hagyott örökséggel, és amikor bocsánatot kértek az országban élőktől meg a devizahitelesektől, na majd utána lehet ilyen kritikai megjegyzéseket tenni.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok, szórványos taps a Jobbik padsoraiban.)

MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Akik követik most a parlament ülését a televíziókészülékeken is, Kovács Tibor képviselőtársam felszólalásában egy igazi karakán MSZP-s érvelést hallhattunk. Ugyanis amikor szembesülnie kellett a konkrét számadatokkal, akkor mi volt az első mondat, jegyzőkönyvből visszakereshető: de kérem szépen, 2008-ban gazdasági válság volt. Képviselő úr, most Európa köszöni szépen, jól van, mindenki hátradől a karosszékben, mert olyan jól megy a gazdaság egész Európában. (Zaj, közbeszólások.) Semmi probléma nincs, ebben a helyzetben, ugye, nekünk semmi dolgunk, semmi gondunk nincs.

A másik: tisztelt képviselő úr, nagyon szépen köszönöm, hogy megerősítette azt, hogy igen, a 40 százalékos kitettség miatt forintban átszámolva értékén valóban emelkedett az adósság összege, köszönhetően az önök 8 évének. (Kovács Tibor: Az árfolyamról ki tehet? A 300 forintról ki tehet?) Hiszen a 40 százalékos kitettséget, ha átszámoljuk devizaárfolyamban, akkor bizony számszerűen ez az érték adódik. Köszönöm szépen, hogy ezt ön is elismerte, megerősítette.

Vágó Gábor képviselő úrnak pedig csak annyit hadd reagálják már: tisztelt képviselő úr, megmondom őszintén, azt hittem, hogy a hétfő délutáni, már-már estébe nyúló költségvetési bizottsági ülésen ön megértette azt az érvelést, amit ott a járulékoknak adó címszóra történő átnevezéséről elmondtunk önnek.

Megmondom őszintén, reméltem és bíztam azt, hogy ez valóban így történik, de láthatóan sajnos nem. Akkor nem mondott volna a hozzászólásában is ilyet, hogy fűnyíróelv érvényesül.

Tisztelt Képviselő Úr! Vagy nem volt itt, vagy nem figyelt, pedig én is a vezérszónoki hozzászólásomban elmondtam azt az öt elvet, amelyek a költségvetés kialakításánál vezéreltek bennünket és a kormányt. Ebből az egyik a nagy ellátórendszerek átszervezése volt, tisztelt képviselő úr. Nem fűnyíróelv érvényesül, hanem a nagy ellátórendszerek átszervezése és az ehhez kapcsolódó pénzügyi háttér átalakítása történik, úgyhogy ezt legyen kedves már... Nem tudom, sokadjára elmondjuk nagyon szívesen önnek, hogy ez pontosan hogy történik, de mondom, azt hittem, hogy a bizottsági ülésen ezt már sikerült világossá tenni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Ígérem, remélem legalábbis, hogy nem kell ismételten kétpercesre jelentkeznem. Gőgös képviselő úrnak azért szeretnék reagálni a megjegyzésére.

(11.40)

Tisztelt Képviselő Úr! Az a helyzet, hogy mi valóban teljesen más adófilozófiát követünk, mint önök. (Gőgös Zoltán: Ezt látjuk!) Mi egy olyan adófilozófiát követünk, amelynek az a célja, hogy mindenki, aki dolgozik, arányosan adózzon, és arányosan többet keressen.

Tisztelt Képviselő Úr! Lehet, nem tudom, hogy a felesége nem mondta el önnek, vagy ön nem figyelt akkor, amikor itt a múlt évi adótörvényről volt szó, bizony, az állam gondoskodott az egykulcsos adó bevezetésével az állami szférában foglalkoztatottakról, hiszen megkapták a kompenzációt mindazok, akik az állami szektorban dolgoztak. Legyen kedves erről is beszélni!

A másik. Mi azt mondtuk, arányos adórendszer és nem segélyezés. Mi valóban egy olyan gazdaságpolitikát folytatunk, ahol nem a segélyek osztásával kívánjuk a szavazókat megnyerni, hanem mindenkinek lehetőséget biztosítunk arra, hogy arányos adót fizessen az elvégzett teljesítménye után.

Még egy dolog. Igen, mi a társadalmi felelősségvállalást is támogatjuk, hiszen mindazoknak biztosítunk kedvezményeket, akik gyermekeket nevelnek. Úgy gondolom, ezzel talán csak egyetértenek, hogy erre Magyarországnak szüksége van. No, önök ezt nem tették meg. És még egy nagyon fontos szempont, amellyel talán az ellenzékben más ellenzéki pártok gondolkodásával is egyetért, hogy igen, az adókedvezményeket mi azoknak kívánjuk biztosítani, akik dolgoznak, tisztelt képviselő úr, és itt is a teljesítményt kívánjuk ösztönözni. Valóban alapvető filozófiai különbség van kettőnk között, de úgy gondoljuk, a teljesítmény irányába ez az adófilozófia vezet.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársam! (Zaj. - Az elnök csenget.) Általában egy ilyen súlyú ügy, egy ilyen nemzetközi egyezmény nem nagyon szokott nagy vitát kiváltani itt a parlamentben, de engedtessék meg nekem, hogy az előttem hozzászóló Staudt képviselő úr elmondását néhány dologban korrigáljam, mert úgy érzem, hogy kell. Képviselőtársamat láthatóan nem zavarták a tényismeretek hiányai, hogy nyolc percet, majdnem kilencet elhasználjon itt a parlament idejéből.

Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelettel kérem, hogy ne beszéljen már összevissza. Tehát a HungaroControl nem hatóság, hanem légiszolgáltató. Annak, hogy most milyen egyezményhez tartozunk, a magyar légtér irányítása milyen szervezetben működik, semmi köze a Magyarországon átrepülő gépek mennyiségéhez.

Láthatóan ön nincs tisztában ezekkel, úgy gondolom, ez bizonyos szempontból talán bocsánatos bűn, de nagyon kérem, hogy legalább olyan dolgokat ne mondjon, ami ha kifele, külföldre kimegy, azzal valóban problémát és gondot okoznak Magyarországon, gondot okoznak abban Magyarországnak és a HungaroControlnak, hogy valóban a FABCE, tehát a közép-európai légtérblokk egyik vezető szereplője legyen.

Ezúton szeretném fölhívni az ön figyelmét, hogy amióta megtörtént a kormányváltás, a HungaroControl magyar légiszolgáltató rt. két nagy projektbe is belevágott, ami pontosan azt fogja biztosítani, hogy Magyarország meghatározó szereplője legyen a közép-európai légtérpiacnak. Az egyik, hogy egy olyan szimulációs központot hoztak létre és alakítottak ki itt Budapesten a HungaroControl égisze alatt, amelyben európai légtér-szimulációk zajlanak, ilyen nincs még egy Európában, és egy olyan kiképző központot hoztak létre szintén európai együttműködésben, amiből összesen még egy ilyen szintű és minőségű van Európában. Úgyhogy én tisztelettel kérem képviselő urat, hogy ne beszéljen már összevissza olyan dolgokat.

Az, hogy milyen szervezethez, hogyan, milyen módon történik az európai légtér irányítása, ez egy Európán belül zajló egységesítési folyamat. Itt pont az a célunk, hogy a HungaroControl Légiforgalmi Szolgálat Zrt. itt ebben a FABCE-együttműködésben vezető szerepet tölthessen be, és mindazok a lépések, amelyek eddig megtörténtek, pontosan ezt szolgálták, az ilyen jellegű hozzászólás, már bocsánat, viszont Magyarország érdekei ellen szól.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

MÁRTON ATTILA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az egyes energetikai tárgyú törvények módosításáról szóló, előttünk fekvő T/4986. számú törvényjavaslat elsősorban az uniós irányelvek átültetéséről szól. Ezzel az első mondattal egyből szeretnék kapcsolódni egy kicsit ahhoz, amit Tukacs képviselő úr is elmondott, ami a gazdasági bizottság ülésén is elhangzott. És itt nyomatékosítani szeretném, hogy a törvény jelentős részében egyrészt az európai uniós jogharmonizációra tesz lépéseket a kormány a benyújtott javaslattal, illetve amiket Tukacs képviselő úr a kisebbségi véleményben is elmondott, amit ők kvázi egyfajta kapkodásnak minősítenek, egész egyszerűen nincs másról szó, mint annak a fogalmi körnek a pontosításáról és annak a fogalmi körnek az európai uniós jogrendhez és jogszabályokhoz való harmonizálásáról, ami szükséges ahhoz, hogy ugyanazon definíció alatt pontosan ugyanazokat a tényleges tételes dolgokat értsük. És ha már sajnos az elmúlt kormányzati ciklusokban nem történt meg a joganyag harmonizálása, akkor most akár visszamenőleg is ennek a pontosításáig - illetve most kell elvégezni azt a munkát, amit akkor nem végeztek el -, illetve az Európai Unió azóta megszületett jogszabályai és állásfoglalásai alapján pedig át kell vezetnünk a hazai joganyagon mindazon változásokat, amelyeket az európai uniós tagságunkból adódó kötelezettségeink ránk rónak.

Mindezek alapján tehát a módosítás több, energetikával összefüggő törvényt is érint: a földgázellátásról szóló törvényt, a földgáz biztonsági készletezéséről szóló törvényt, a villamos energiáról szól törvényt, a bányászatról szóló törvényt és a megújuló energia közlekedési célú felhasználásának előmozdításáról és a közlekedésben felhasznált energia üvegházhatású gázkibocsátásának csökkentéséről szóló törvényt.

A módosítás legfőbb célja a földgázellátás biztonságának megőrzését szolgáló intézkedésekről és a 2004/67/EK. tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 994/2010. európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtásához szükséges törvényi szintű rendelkezések megalkotása. Ez tehát a fő célja ennek a törvényjavaslatnak.

A módosítás azért is szükség, mert a 94/2010-es rendelet a határkeresztező szállítóvezetékeken történő kétirányú szállítás megteremtésének kötelezettségét írja elő a tagállamok számára. E kötelezettség teljesítése érdekében a földgázszállításért felelős szállításirendszer-üzemeltetők a szállításirendszer-irányító részére benyújtandó tízéves hálózatfejlesztési javaslat részeként kapacitásbővítésre tesznek, tettek javaslatot. A szállításirendszer-irányító ezt követően összehangolja a javaslatokat, mentességi kérelmeket is tartalmazó fejlesztési igényeket, és azt a Magyar Energia Hivatalhoz jóváhagyásra benyújtja.

A törvényjavaslatban a földgáztörvényt érintő módosítások, másrészt a már hivatkozott rendeletben meghatározott azon előírások átültetését szolgálják, amelyek szerint a válsághelyzeti intézkedések végrehajtására a miniszter jogosult, illetve kötelezett. Itt van egy változás, és ismét a Tukacs képviselő úr által elmondottakhoz szeretnék kapcsolódni. Igen, több esetben eddig a kormány hatáskörébe tartozó intézkedési jogokat és kötelezettségeket a szakminiszter hatáskörébe fog most már áttenni a kormánytól ez a törvény. Úgy gondoljuk és úgy látjuk, hogy ez konzekvensen végig van vezetve a törvényjavaslatban.

Egyes, elsősorban a miniszter intézkedését segítő, megalapozó és tájékoztatásra irányuló feladatokat továbbra is az Energia Hivatal látja el, például a megelőzési cselekvési terv kidolgozása, tájékoztatás a megtett intézkedések eredményességéről. A törvényjavaslat e feladatok körét határozza meg, illetve a fenti feladatkörre utalva kiegészíti a hivatal földgáztörvényben meghatározott feladatkörét. A hivatal által kidolgozott megelőzési cselekvési tervet és vészhelyzeti akciótervet a kormány rendeletben hirdeti ki.

(13.20)

Röviden összefoglalva tehát a földgáztörvény módosítása a következőkből áll: a szállítóvezetékeken történő kétirányú szállításhoz szükséges kapacitás kialakítása, kockázatértékelés készítése, amely egyrészt bemutatja az adott tagállam ellátásbiztonságának aktuális szintjét meghatározó körülményeket, másrészt ezek alapján ismerteti egy esetleges válsághelyzet valószínűsíthető követelményeit. A kockázatértékelés alapján a regionális együttműködési lehetőségekre is figyelemmel úgynevezett megelőzési cselekvési terv és vészhelyzeti terv kidolgozását is rögzíti a törvényjavaslat.

A hatékonyabb válságkezelés érdekében a miniszter a földgázellátási válsághelyzet fennállásáról és fokozatáról, valamint a válsághelyzet megszűnéséről határozatban dönt. Ha a földgázellátási válsághelyzet a kettes fokozatot eléri, rendeletben szabályozhatja a felhasználók ellátására vonatkozó szerződések teljesítésének felfüggesztését, a felhasználók földgázellátásának korlátozását, különösen a korlátozás elrendelésének, fenntartásának és feloldásának feltételeit, az engedélyesek jogait és kötelezettségeit és a földgázellátáshoz kapcsolódó, hatósági és nem hatósági árak körébe tartozó valamennyi termék és szolgáltatás legmagasabb árát.

Ugyancsak változást jelent, hogy a kormány helyett, ahogy már mondtam, a miniszter engedélyezi a biztonsági földgázkészlet felhasználását a földgázellátási válsághelyzet kihirdetése esetén.

A kormány a módosítások alapján rendeletben szabályozhatja a nem kifejezetten energetikai tárgyú intézkedéseket is, úgymint a munkanapok, munkaszüneti napok, valamint azokkal összefüggő munkavégzés rendjét, az ügyfélforgalom előtt nyitva álló magánhelyiségek vagy közintézmények nyitvatartási rendjét, az ügyfélforgalom előtt nyitva álló magánhelyiségek, közintézmények, továbbá irodaházak, valamint költségvetési fenntartású intézmények legmagasabb felfűtési hőmérsékletét, a földgázfelhasználás mérséklését szolgáló egyéb intézkedést és a Magyar Köztársaság területén termelt vagy készletezett földgáznak a Magyar Köztársaság területén kívülre történő kiszállítására vonatkozó szerződéskötés feltételeit, a Magyar Köztársaság területén történő átszállítás kivételével.

A villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény vonatkozásában a törvényjavaslat alapvetően jogalkalmazást könnyítő, technikai jellegű módosításokat tartalmaz, például a "belső szabályzat" kifejezés "belső kiválasztási szabályzat" kifejezésre cserélése, a következetes és egyértelmű fogalomhasználat érdekében. Ez egy konkrét példa arra vonatkozóan, amit már a bevezetőben is említettem.

A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény módosításának célja elsősorban az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladék kezeléséről szóló 2006/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv megfelelő átültetése.

Az ásványinyersanyag-kitermelő ipar fogalmát a hivatkozott irányelv tágabban határozza meg, mint a bányatörvényben szereplő bányászati tevékenység fogalom, ugyanis az előbbi a feldolgozást is magában foglalja, amely tekintetében továbbá nem tesz helyszíni, illetve a kitermelési tevékenységhez kapcsolódó megkötést. Ezekhez kapcsolódóan szükséges a bányászati tevékenység, a bányászati hulladék fogalmának pontosítása, illetve a bányászati hulladékkezelés meghatározása. Itt szeretnék kapcsolódni jobbikos képviselőtársamhoz, igen, valóban, ezek a módosítások, bár nincs így konkrétan a törvény szövegében leírva, de egyértelműen a vörösiszap-katasztrófa, illetve az ilyen és ehhez hasonló jellegű bányászati hulladékkezeléshez, illetve -feldolgozáshoz kapcsolódó esetleges katasztrófák, balesetek elkerülését szolgálják a továbbiakban.

A bizottság kifogásolta, hogy az "előkészítés" fogalom nem felel meg teljes mértékben az irányelv szerinti fogalmaknak, mivel helyszínnel kapcsolatos megkötést is tartalmaz azáltal, hogy szerepel benne a "kitermelést közvetlenül követő" szövegrész. A bizottság által tett kifogást figyelembe véve a módosítás az irányelvnek megfelelő fogalmat vezet be, amely helyszínnel kapcsolatos megkötést már nem tartalmaz. Ennek értelmében a feldolgozás fogalma az ásványi nyersanyagokon, beleértve a kőfejtéses bányák működése során végrehajtott mechanikai, fizikai, biológiai, termikus vagy kémiai eljárás vagy eljárások összessége, beleértve a méret megváltoztatását, szétválasztását és a kioldást, továbbá az előzőleg elhagyott bányászati hulladék újrafeldolgozását, de nem beleértve az olvasztást, mészkőégetéstől eltérő termikus gyártási folyamatokat és kohászati eljárásokat.

Módosításra kerül a bányászati hulladék fogalma is, amely szerint bányászati hulladék az ásványi nyersanyagok bányászata, tárolása és feldolgozása során keletkező hulladék, a nem közvetlenül ezen tevékenységekből származó hulladékok kivételével. A jelenlegi módosítás már nem tartalmazza kifejezetten, hogy bányászati hulladéknak kell tekinteni a vörösiszapot, erről szóltam az előbb. Ennek indoka az, hogy a feldolgozás fogalmának irányelv szerinti átültetése alapján a vörösiszap - mint a bauxit kémiai eljárással történő feldolgozásából származó hulladék - bányászati hulladéknak tekintendő.

A bányatörvény módosításának másik eleme a bányafelügyelet hatáskörébe tartozó sajátos építményekre vonatkozó építésügyi hatósági eljárások és az építésiengedély-köteles bányászati építési tevékenységek, amelyek egymással szorosan összekapcsolódnak. Tekintettel arra, hogy az egyik részét jelenleg kormányrendeleti szinten, a másik részét miniszteri rendeleti szinten szabályozzák, szükséges annak megteremtése, hogy a rájuk vonatkozó előírások egységesen, egyetlen jogszabályban szerepeljenek. A törvényjavaslat e kormányrendelet megalkotására ad felhatalmazást.

A hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény rendelkezéseinek hatályon kívül helyezését egyrészt a bányatörvény az előbbiekben részletesen ismertetett, hivatkozott módosítása, a bányászati hulladékkezelés fogalmának bevezetése, másrészt az ásványi alapanyagok kitermeléséből származó hulladék kezelése részletes szabályainak megalkotására vonatkozó felhatalmazó rendelkezés kettős szabályozásának a megszüntetése miatt kerül sor.

A távhőszolgáltatásról szóló 2005. évi XVIII. törvény módosítása a hatályos távhőtörvényt olyan szabályozással egészíti ki, amely az engedélyesek számára szigorúbb és részletesebb számviteli beszámolási kötelezettségeket ír elő a gazdálkodás hatékonysága, a költségek és bevételek átláthatósága érdekében. A rendelkezések a szövegcserés technikai pontosításokon túl részletesebb nyereségkorlátozásra, nyereségmegosztásra vonatkozó szabályokat is tartalmaznak. És itt ismét hadd mondjak néhány gondolatot!

Tukacs képviselő úr említette, hogy kifogásolták - és ezt szóvá tették a bizottsági ülésen is -, hogy ezzel az adminisztrációs terhek nem nőnek. Mi viszont ezzel szemben pontosan azt látjuk, hogy ennek a számviteli jellegű módosításnak, bár ez valóban csak egy adminisztratív módosítás, de mindenképpen az lehet és reméljük, hogy az is lesz az eredménye, hogy a távhőszolgáltatásban tisztán, világosan és egyértelműen el lehet választani a termelést, tehát a hőtermelést és a tényleges szolgáltatói tevékenységet mind árbevételi, mind költségoldalon. Ez pedig, hogyha világosan szétválasztjuk ezt a fajta megoldást számvitelileg, akkor az Energia Hivatal is vagy bármely más szerv, amelyik vizsgálni, elemezni akarja a távhőszolgáltatás árait és tényleges költségeit ma Magyarországon, akkor végre világos képet kaphat. Tudjuk nagyon jól, hogy eddig ez sajnos nem mindig volt így, és az Energia Hivatalnak bizony komoly fejtörésébe került, amikor pontos és részletes képet szeretett volna kapni. (Tukacs István: És ez?) A képviselő úr most azt mondja, hogy ezután sem lesz így.

Szeretném önöket emlékeztetni arra, hogy az önök kormányzati idején került bevezetésre és megvalósításra például a gázszolgáltatókra vonatkozó részletes szétválasztás, ahol teljesen különválasztották a szolgáltató kereskedő tevékenységeket, amelynek pontosan az volt a célja, hogy egy adott esetben egy költségelemzésnél az Energia Hivatal teljesen pontos, egzakt képet kaphasson arról, hogy ténylegesen milyen folyamatok milyen költségekkel és milyen árbevétellel zajlanak, és amikor arról beszélünk, hogy hatósági árat, árszabályozást szeretnénk valamilyen területre bevezetni, akkor ez az egyik alapfeltétele annak, hogy ténylegesen tiszta, világos körülményeket, számviteli, pénzügyi adatokat lehessen látni. Ez a törvénymódosítás, illetve ez a törvényjavaslat megteremti az alapját és lehetőségét annak, hogy mindez a távhőszolgáltatás területén is megvalósulhasson.

(13.30)

A megújuló energia közlekedési célú felhasználásának előmozdításáról és a közlekedésben felhasznált energia üvegházhatású gázkibocsátásának csökkentéséről szóló 2010. évi CXVII. törvény módosításának indoka a benzinre, a dízelolajra és a gázolajra vonatkozó követelmények, illetve az üvegházhatású kibocsátott gázok mennyiségének nyomon követését és mérséklését célzó uniós irányelv teljes átültetése. A módosítás eredményeként az üzemanyag-forgalmazó üzemanyagból vagy más közlekedési célú energiatermékből származó, a teljes életciklusra vonatkozó energiaegységre számított üvegházhatású gázkibocsátásra vonatkozó adatszolgáltatási kötelezettségének köre bővül, és ennek elmulasztása esetén a törvényjavaslat 1 millió forintig terjedő bírság kiszabását teszi majd lehetővé.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mivel a törvényjavaslat az uniós irányelvek átültetését hivatott elvégezni, ezért tisztelettel javaslom, hogy támogassák a benyújtott törvényjavaslatot. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha már Göndör képviselő úr szólt előttem, akkor engedjék meg, hogy egyébként a rendes felszólalásában elmondottakra hadd reagáljak, és igazából csak emlékeztetni szeretném képviselő urat, hogy ugye, az volt a kifogása, hogy a hőtermeléssel és távhőszolgáltatással foglalkozó cégek számviteli különválasztása esetében ön szerint túlzó az a mérték, ami a törvényjavaslatban szerepel.

Képviselő úr, engedtessék meg nekem, hogy emlékeztessem önt, hogy amikor a Get., tehát a földgázellátásról szóló törvény tárgyalása volt, akkor ott olyan szabályokat vezettek be, amelynek a következményeként az előtte egyébként évtizedeken keresztül egységes, földgázszolgáltatással foglalkozó energiaszolgáltató cégek itt, kis hazánkban szétváltak tevékenység szerint cégekre, és az addig egységes cégeket leányvállalatokra bontották szét, amelyek azóta teljes egészében önálló, pénzügyileg, számvitelileg önálló gazdálkodást folytatnak. Ezek után akkor most azt mondani, hogy egyébként ez túlzó mértékű, úgy gondolom, hogy mérjünk már akkor egységes mércével.

Egyébként pedig úgy gondolom, és azt látjuk, hogy ahhoz, hogy valóban tiszta, világos képet kaphassunk a távhő területén is, mindenképpen szükséges az a bizonyos pénzügyi-számviteli szétválasztás a tisztánlátás érdekében, mert azt pedig egyébként nem rejtjük véka alá, hogy mindenképpen szeretnénk a közüzemi költségek aránytalan és mértéktelen növekedését valamilyen módon meggátolni. Ahhoz pedig szükség van erre a rendszerre, hogy világosan, egyértelműen nyomon lehessen követni a hőtermelés, illetve a szolgáltatás tényleges költségeit és bevételeit.

Köszönöm szépen, elnök úr.

MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tukacs Képviselő Úr! Hát azért őszintén remélem, hogy az önök nyolcéves kormányzási ideje elmúlt, és most már tényleg azok a gazdasági folyamatok történnek a magyar gazdaságban és a valóságban, amiket a számok mutatnak. Tudom, hogy ez nem volt mindig így, erről az elmúlt években Brüsszelbe küldött jelentések azért mesélhetnének.

Mi pont azt szeretnék elérni, hogy ami a papíron van számviteli, pénzügyi folyamatként leírva, azok mögött a gazdasági események tényleg a valóságot fejezzék ki, tisztelt képviselő úr. Ön most megerősítette azt, tulajdonképpen önnek Göndör képviselő úrral kellene vitatkozni (Tukacs István: Azt nem fogom megtenni.), hiszen pontosan az az egész folyamatnak a lényege, hogy ami gazdasági folyamat ténylegesen zajlik, annak a világos, egyértelmű papíron történő megjelenítése és rögzítése legyen. Ez lenne a cél. Ekkor lenne átlátható. Akkor nem kellene az energiahivatalnak plusz külön apparátusokat fönntartani és mozgósítani arra, hogy egyébként az energiaszolgáltató cégeket pontosan, számvitelileg is, eredményességi oldalról meg költségoldalról is figyelemmel tudja kísérni. (Tukacs István: Itt kezdődik.) Pontosan ezt szeretnénk elérni.

Göndör képviselő úrnak pedig csak annyit: tisztelt képviselő úr, másról beszélünk. Én csak azt mondtam el önnek, hogy amikor önök a Get.-et módosították, akkor rákényszerültek a cégek, hogy szétváljanak, mert a Get.-ben olyan jellegű számviteli szabályozásokat írtak elő, hogy ezt, megvallom, úgy valósították meg a gázszolgáltatók, hogy külön cégeket hoztak létre.

Egyébként pedig, képviselő úr, lesz még részletes vita, lehet módosító javaslatot benyújtani, és úgy gondolom, hogy akkor ennek a részleteit is meg tudjuk pontosan vitatni, hogy önök hogyan és milyen módon szeretnék megvalósítani ezt a számviteli elkülönítést.

Köszönöm szépen, elnök úr.

MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Igen, Gaudi-Nagy Tamás rám nézett, amikor a kérdést föltette. Én tettem föl azt a bizonyos ominózus kérdést, ezzel is utalva arra, hogy önök, az önök frakciótársai folyamatosan a mi frakciónkban helyet foglaló polgármester képviselőinket folyamatosan azzal vádolják, hogy álláshalmozók. Itt csak szerettem volna ezzel a kérdéssel jelezni az említett képviselő asszonynál, illetve Novák képviselő úrnál, hogy akkor tisztelt Novák képviselő úr is jól tenné, ha itt ülne, mert én úgy gondolom, hogy a gyereknevelésre vonatkozóan (Babák Mihály: Ő meg mindenkit megbánt, a Novák képviselő úr!) nem az államnak kell juttatást fizetni, hanem önmagának kell akkor ezt biztosítania. (Ertsey Katalin tapsol.) Ezzel csak ezt szerettem volna, úgyhogy nagyon kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy legyenek kedvesek, és a polgármester képviselőtársainkat, akik közül jelen pillanatban is itt ülnek, ne illessék legközelebb ilyen kifejezésekkel.

Köszönöm. (Babák Mihály: És sosem kért bocsánatot, Novák képviselő úr!)

MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy úgynevezett offot engedjenek meg nekem. Az előbbi közjáték kapcsán Dúró Dóra képviselő asszonyt az előbb személyesen megkövettem, elnézést kértem tőle, ezt csak a Ház nyilvánossága előtt szerettem volna bejelenteni. Rendeztük az ügyet.

Köszönöm szépen. (Taps.)

MÁRTON ATTILA, a számvevőszéki és költségvetési bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A számvevőszéki és költségvetési bizottság is megtárgyalta a T/5067. számú, a befektetésialap-kezelőkről és kollektív befektetési formákról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát, és hogy egyből a végén kezdjem, 24 igen és 1 tartózkodó szavazattal általános vitára alkalmasnak találta.

Engedjék meg, hogy néhány momentumot felelevenítsek a bizottsági tárgyaláson elhangzottakból, mert a számvevőszéki és költségvetési bizottság tagjai talán egy picit másképp látták a törvényjavaslat lényegét, mint ahogy azt, mondjuk, az előttem szóló Volner képviselőtársam, a gazdasági bizottság kisebbségi előadója elmondta.

A bizottsági vitában kaptunk egy nagyon korrekt, összefogott tájékoztatást a jelen lévő főosztályvezető-helyettes úr részéről, aki konkrétan és részletesen elmondta, hogy melyek azok az európai uniós irányelvek - 2009-es és 2010-es -, amelyek következtében vagy következményeként vagy hatására meg kell hogy szülessen ez a törvényjavaslat. Azt is elmondta, hogy amellett, hogy ezek az irányelvek késztették a kormányt arra, hogy benyújtsa az előttünk fekvő javaslatát, ezzel párhuzamosan még két kormányrendelet is készül, az egyik a befektetői alapokról, a másik pedig az alapkezelőkről fog szólni.

Ami nagyon fontos, mind a két európai uniós irányelv a 2008-2009-es pénzügyi válság, ha lehet azt mondani, hatására vagy következményeként született meg, és ez a pénzügyi válság is indikálta azt, hogy minden, a pénzügyi szektort érintő szabályozást erősíteni kell, hiszen sokkal nagyobb átláthatóságot kell biztosítani a befektetők számára, az ügyfelek számára a pénzügyi szektor működését illetően. Mindenképpen erősíteni kell azokat a felügyeleti jogköröket, amelyekkel többek között a befektetésialap-kezelők ellenőrzését, átlátható működését lehet folyamatosan figyelemmel kísérni. Ezért szükséges többek között minden európai uniós tagországban az adott ország felügyeleti szerveinek, jogköreinek erősítése.

Az ismertető és a tájékoztató után igazából nagy vita nem bontakozott ki, sokkal inkább kérdések voltak, amelyek elhangzottak a bizottsági ülésen, és ezek is egyértelműen ebbe az irányba mutattak. Az egyik hozzászóló képviselőtársam a már előbb is említett felügyeleti jogkörök erősítésére és a különböző alapkezelők és pénzügyi szervezetek működésének ellenőrzésére helyezte a hangsúlyt; hozott néhány példát az elmúlt időszakból, hogy melyek voltak azok a hibák, amelyeket mindenképpen folyamatos ellenőrzéssel talán meg lehet szüntetni és lehet csökkenteni. Ezért is üdvözöltük azt, hogy itt a felügyeleti jogkörök erősítésére, és egy olyan általános európai uniós szabályozás bevezetésére, illetve a magyar körülményekre való hangolására kerül sor, amely lényegesen nagyobb biztonságot adhat az elkövetkezendő időkben a befektetők számára.

Még egy kérdés volt, ami felvetődött. Sajnos az elmúlt időkben azt tapasztalhattuk, és erre nemegyszer láttunk már példát, hogy a pénzügyi szolgáltatók, bármilyen törvényi szabályozás, változás történt, akkor azt valamilyen módon ők egyből megpróbálták forintosítani, költségekben kifejezni, és valamilyen módon próbálták az ügyfelekre ráterhelni. Fölvetődött az a kérdés, hogy ennek a törvényi szabályozásnak, változásnak - és itt elsősorban a nyilvánosság szélesebb körének biztosítására és az átláthatóbb működésre való jogszabályi kényszerítésre gondolok - vajon lesznek-e, lehetnek-e olyan pénzügyi, gazdasági következményei, amelyeket az alapkezelők majd megpróbálnak valamilyen módon az ügyfelekre ráhárítani. Itt azt a választ kaptuk, hogy ennek semmilyen ilyen következménye nem lehet, úgyhogy mi mindezen szempontok figyelembevételével találtuk általános vitára alkalmasnak, és kérjük a tisztelt képviselőtársainkat ezúton is, hogy támogassák ennek a törvényjavaslatnak az elfogadását.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hallgatva itt a vitát, megmondom őszintén, néhány dolgot azért nem értek. Nekem van szerencsém két bizottságban, a gazdaságiban, illetve a költségvetésiben is tag lenni, és most Veres úr hozzászólását hallgatva igazából nem tudom pontosan, hogy ők most a módosító javaslataikkal milyen álláspontot képviselnek. Szeretnék utalni arra a csomagra, amelyet tegnap a gazdasági bizottságban nyújtottunk be. Veres képviselőtársam az előbb azt mondta, hogy nem kellene ezt a vitát lezárni. Tisztelt képviselő úr, tegnap a gazdasági bizottságban egy olyan csomagot fogadtunk el, amely pontosan az Európai Bizottság, illetve az Európai Központi Bank észrevételeit tartalmazza, tehát én úgy gondolom, hogy egyrészt a törvényjavaslat végszavazásának, tárgyalási lezárásának igazából nincs oka, hiszen a jegybank elnöke is ott volt tegnap ezen a bizottsági ülésen, és ő maga is konkrétan, szövegszerűen javaslatot tett bizonyos módosító javaslatok konkrét megfogalmazására. Tehát egyáltalán nem értem, hogy miért lenne aggályos, miután már ez a levél megérkezett, sőt a levél tartalma konkrét módosító javaslatok formájában itt van előttünk, hiszen erről tudunk vitázni, mert tegnap - még egyszer mondom - ez be lett nyújtva.

A másik, ami Veres képviselő úr észrevételeiben elhangzott a létszámokra vonatkozóan. Tisztelt képviselő úr, a költségvetési bizottságban ez valóban nem exponálódott ki ennyire, de a gazdasági bizottsági vitában viszont igen, amikor is a jegybank elnöke saját maga fogalmazta meg, hogy a törvény elfogadásával egyébként hogyan és milyen módon fognak megváltozni azok a feladatkörök, amelyeket el kell látniuk. És amikor Rogán elnök úr a vitában azt mondta, hogy lám-lám, akkor itt van az a pont, amiért szükséges, erre igazából a jegybank elnöke sem tudott mit mondani. Én tehát úgy gondolom, hogy nem kell önöknek minden törvénymódosításban valamiféle politikai összeesküvést keresni.

Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha már most akkor konkrétan meg lettem szólítva, először is Nyikos elnök úrnak. Tisztelt Elnök Úr! Elfogadom, hogy ez valóban így volt, önt pedig nagy tisztelettel kérem, fogadja el azt az érvelést, hogy a jegybank ellenőrzését, illetve bocsánat, a jegybank beszámoltatását a parlamentnek kell megtenni. A gazdasági bizottságban is parlamenti képviselők ülnek, és szerintem nem az határozza meg, hogy most az elnök ellenzéki vagy kormánypárti, hogy egy adott bizottságban adott esetben a bizottság mit támogat és mit nem támogat, hanem az határozza meg, hogy annak a bizottságnak milyen az összetétele. Ez pedig a választások kimenetelétől és eredményétől függ.

Tehát úgy gondolom, ebből a szempontból teljesen irreleváns, hogy most a költségvetési bizottsághoz vagy a gazdasági bizottsághoz fog egészen konkrétan ez a jogkör kerülni. Parlamenti képviselők ülnek mindkét bizottságban, és az pedig, hogy egy bizottság többsége adott esetben milyen álláspontot foglal el, csak és kizárólag a parlamenti választások eredményétől függ.

Veres képviselő úrnak. Tisztelt Képviselő Úr! Lehet, hogy Barroso-levél nem született Európában még egy, de azt kell mondjam, hogy szerintem nem nagyon van - nem tudom, de vélelmezem, nem nagyon van - Európában még egy olyan ország, ahol a pillanatnyi parlamenti ellenzék egyik vagy másik pártja leginkább azon dolgozik, hogy elhiteltelenítse az adott ország gazdasági, illetve pénzügypolitikáját, és ehhez keres és kutat társak után. Hát, helyenként talál is ehhez társakat. Kicsit az az érzésem, hogy önök a "minél rosszabb, annál jobb" helyét és álláspontját próbálják elfoglalni, és tudjuk jól, hogy ehhez találnak szövetségeseket is - sajnos. (Taps a kormánypártok soraiban.)

MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Megmondom őszintén, már nem akartam szólni, hiszen én az első hozzászólásomban a gazdasági bizottság módosítócsomagjáról beszéltem, de amit most Kolber úr elmondott, azt nem lehet szó nélkül hagyni.

Tisztelt Képviselő Úr! Ön vagy nem értette meg azt, amiről beszéltem, vagy nem akarta megérteni. Én nem összeesküvés-elméletről beszéltem, tisztelt képviselő úr, és nagyon kérem, ne forgassa ki a szavaimat. Lehet, hogy ott az önök kis csoportosulásában ez mindennapos dolog, de nagyon kérem, ezt most hanyagolja ebben a vitában, és ne forgassa ki a szavaimat.

Én arról beszéltem, hogy szövetségeseket találnak, és nem összeesküvés-elméletről beszéltem. Szövetségeseket találnak ahhoz a gazdasági és pénzügyi politikához, amely csődbe vagy csőd közeli állapotba juttatta Magyarországot az elmúlt 8 év kormányzása eredményeként, igen, mert ez nem a magyar érdeket képviselő politika volt. Ehhez mindenki, aki Magyarországon keresni akar, szövetségesként jelentkezik, hiszen köszöni szépen, neki ebből üzleti haszna származik. Én erre utaltam, tisztelt képviselő úr, és nem összeesküvés-elméletre. Én azt mondtam, hogy ehhez és az ilyen jellegű politikához tudnak önök szövetségeseket találni, hiszen akit vagy akiket, amilyen csoportokat adott esetben valahol üzleti érdekek mozgatnak, azok mindenképpen szeretnének minél nagyobb hasznot realizálni Magyarországon.

Végre a kormányzat a sarkára állt, szigorítunk a pénzügypolitikán, szigorítunk az ellenőrzésen. Teljesen természetes, hogy ez nem tetszik azoknak, akik az elmúlt 8 évben az önök hathatós közreműködésével is adott esetben élvezői voltak annak a gazdaságpolitikának. De tisztelt képviselőtársaim, az a helyzet, ma már más idők járnak, védeni kell mindazt, ami Magyarországon megvan, legyen szó vízről, földről és különösen a pénzügypolitikáról. Én erről beszéltem, képviselő úr, és ne forgassa ki a szavaimat!

Köszönöm.

MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Kovács Tibor képviselő úr itt az utolsó, már-már mínuszba hajló másodperceiben még azért próbálta a közvéleménynek sugallni, hogy egyébként micsoda eljárás folyik itt. Sajnálom, hogy ismét csak próbálja félremagyarázni mindazt, ami itt az elmúlt több órában elhangzott, hiszen néhány perccel ezelőtt Rogán Antal képviselőtársunk, a gazdasági bizottság elnöke tételesen és részletesen elmondta, hogy milyen módosító javaslatok kerültek benyújtásra (Dr. Hörcsik Richárd: Úgy van! Így van!), mi miért került benyújtásra, melyek azok a kérdések és témák, amelyek jelenleg is még megfontolás tárgyát képezik. Kovács Tibor képviselő úr mindezt valószínűleg vagy nem hallotta, vagy nem akarta tudomásul venni, vagy egész egyszerűen a már megszokott módon próbálta a közvéleményt félrevezetni mindazokon keresztül, akik mondjuk, a televíziós közvetítést nézik.

Ezúton is szeretném jelezni mindenkinek: Rogán képviselő úr világosan elmondta, hogy az eddig benyújtott, a gazdasági bizottságban benyújtott módosító javaslatoknak mi volt az indíttatása, mi a háttere, abból a bizonyos levélből mely pontok kerültek beemelésre, és mi az, ami még egyébként megfontolás tárgyát képezi.

Tisztelt Képviselő Úr! A másik reagálás - csak nehogy valakiben az maradjon meg, hogy a kormánynak nem volt álláspontja ezekkel a módosító javaslatokkal kapcsolatban -, hogy mivel pontosan a levél beérkezése után, lényegében azonnal, a következő gazdasági bizottsági ülésen benyújtásra kerültek ezek a módosító javaslatok, mivel kormányülés még nem volt ez idő alatt, a kormány most fogja majd kialakítani az álláspontját, és értelemszerűen a támogatotti sorból mindenki, aki mondjuk, az internetre felmegy, és rákattint, megtudhatja, hogy mi a kormány álláspontja. Tehát, tisztelt képviselő úr, ezúton is szeretném önnek mondani, hogy ne tegyen úgy, mintha az elmúlt 8 évben nem ült volna itt a Házban, és egyébként nem tudná, hogy a Házban mi az ügymenet egy-egy ilyen benyújtott módosító javaslat esetén. (Dr. Pósán László: Úgy van!)

Köszönöm szépen. (Dr. Pósán László: Használati útmutatót! - Taps a kormánypártok soraiban.)

MÁRTON ATTILA, a gazdasági és informatikai bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim!

A gazdasági és informatikai bizottság a mai ülésén tárgyalta meg a távközlési adóról szóló T/7031. számú törvényjavaslatot, és 18 igen szavazattal támogatta annak általános vitára való alkalmasságát.

A gazdasági bizottságban elég hosszú és komoly vita bontakozott ki a törvényjavaslat tárgyalása folytán. Talán ha röviden össze kellene foglalni, akkor azt lehetne mondani, hogy egy alapvető gazdaságfilozófiai vita és adófilozófiai vita volt az, amelyet a gazdasági bizottságban a törvény tárgyalása kapcsán lebonyolítottunk.

Azt nagy nehezen az ellenzéki képviselők is elismerték, hogy van egy súlyos örökség, amelyet tulajdonképpen most nekünk kell megoldani, hiszen az elmúlt 8 esztendő olyan örökséget hagyott ránk, amely pénzügyileg és gazdaságilag rettentő nehéz helyzetbe sodorta Magyarországot. Így aztán valamilyen módon kezelni kell azt a kötelezettségszegési eljárást is, amelyet egyébként az elmúlt 8 év kormányzásának eredményeképpen megindítottak Magyarország ellen, amikor is egyáltalán nem tudták tartani a 3 százalékos hiánycélt, és végre most próbáljuk helyretenni mindazokat a mulasztásokat, amelyeket az előző kormány vétett. Ezért szükséges tehát egy olyan adónak a kivetése, amely társadalmilag is arányos, és valóban az Európai Unió által is elvárt és megkövetelt adórendszer, leginkább fogyasztással és forgalommal arányos adórendszer, tehát semmiféle olyan különadóról nincs és nem is lehet szó, mint amelyet ellenzéki képviselőtársaim szóvá tettek a bizottsági ülésen. Ez tehát egy tisztán forgalomhoz kapcsolódó, forgalmi típusú adó.

Az adófilozófiai vita alapvetően a bizottsági ülésen abból bontakozott ki, hogy különösen az MSZP által hozzászóló képviselőtársaink - beszéljünk nyíltan! - egyértelműen a munkajövedelmeket kívánták megadóztatni, és azt vetették a kormány és a kormányzati képviselők szemére, hogy miért nem olyan törvényjavaslatot terjesztenek be, amikor adóbevételekről van szó, amely a munkaterheket növelné.

Mi azt mondtuk, és ezt valljuk és állítjuk most is, hogy lehetőség szerint biztosítani kell az ország pénzügyi-gazdasági stabilitását, és egy olyan adórendszert kell biztosítani, amely valóban minél szélesebb rétegeket érint, így az adó mértéke is kellő mértékben alacsonyan tartható, legyen szó akár vállalkozásokról, legyen szó akár magánszemélyekről.

Ha már itt tartunk: többször elhangzott a bizottsági ülésen, hogy ennek az adónak az alanya a távközlési szolgáltató cég lesz, cégek lesznek. Itt ismét egy nagyon komoly vita bontakozott ki, ugyanis az ellenzéki képviselőtársaink azt állították, hogy márpedig ezt az adót egy az egyben rá fogják terhelni majd a fogyasztókra.

A helyzet az, tisztelt képviselőtársaim, és majd a vitában erre néhány számadatot is el fogok mondani - most az idő rövid -, hogy konkrét tényadatok lettek szembeállítva ezekkel az ellenzéki állításokkal, hogy hogyan alakultak az árindexek az elmúlt években. Érdekes módon a számsorból az látszik - és ez a bizottsági ülésen is többször elhangzott -, hogy akkor, amikor egyébként a különböző ágazati különadók megjelentek, érdekes módon az árindexek nem nőttek, hanem csökkentek az elmúlt évekhez képest, tehát arról a bizonyos nagy átterhelésről, amivel önök riogatják az embereket, egyáltalán nincs szó, és nem is volt szó az elmúlt években.

Ráadásul, ha még ez valóban így is lenne, hogy a cégek megpróbálnák átterhelni, abban ez esetben is a fogyasztói, illetve előfizetői szokásokat is figyelembe véve messze alatta maradnának azok az adók, amelyeket egy-egy előfizetőnek fizetni kellene a limitált, magánszemélyek esetében 700, a vállalkozások esetében pedig 2500 forintnak. Hiszen a hazai előfizetői szokások és beszélgetési szokások ennél lényegesen alacsonyabb átlagidőket mutatnak, tehát ennek - hangsúlyozom - még ha át lenne terhelve, akkor sem érné el még a felét sem az előfizetők által megfizetett adó.

Mindezen érvek mentén tehát a bizottság többsége 18 igen szavazattal az előttünk fekvő törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találta.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A vezérszónoki körben hangzott el néhány dolog, amire én azért reagálni szeretnék, hiszen különösen Baja képviselő úr mondott olyan dolgokat, amelyeket úgy gondolom, nem árt, ha jegyzőkönyvben itt is rögzítünk, habár Rogán képviselőtársunk bizottsági elnökként az ülésen is felhívta rá a figyelmet, de Baja képviselő úr azért továbbra is hangoztatta azokat az aggodalmakat, amelyek finoman szólva is - ha már itt elhangzott a csúsztatás - bizony csúsztatás.

(0.50)

Tehát világosan elhangzottak konkrét példák, konkrét bizottsági döntések, bírósági döntések arra vonatkozóan, hogy ezek az adók nem ütköznek az EU jogszabályába, ugyanúgy, ahogyan mondjuk, Máltán meg lehet ezt tenni, ugyanúgy meg lehet tenni Magyarországon is.

Másik. Tisztelt Képviselő Úr! Ön azt mondja, hogy európai uniós szinten is az egyik legmagasabbak az árak. Ez, ugye, elhangzott Z. Kárpát Dániel képviselőtársunk hozzászólásában is. Tisztelt Képviselő Úr! Ha ez így van, akkor van miből adót fizetniük ezeknek a távközlési cégeknek, hiszen hogyan lehetséges az, hogy nálunk magas tarifák vannak, az Európai Unióban, más országokban lényegesen alacsonyabb tarifákkal is tudnak működni ezek a cégek, úgy, hogy ezeknek a cégeknek bizony a komoly profitját nagy valószínűséggel az anyacégek valamilyen módon kiviszik Magyarországról. Tehát én úgy gondolom, nem kell különösebben félteni ezeket a cégeket, tehát nem a cégek érdekeit kell védeni.

Megint csak belemegyünk abba az adófilozófiai vitába, amelyről a bizottsági ülésen is szó volt, és itt kapcsolódnék Vágó Gábor képviselő úr hozzászólásához, hogy ez apró adó. Tisztelt Képviselő Úr! Pont az a célja, hogy apró adókból lehessen az ország költségvetését fenntartani és finanszírozni (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.), hogy minél kevesebbet kelljen fizetni, és ha mindezt használatarányosan lehet megtenni, akkor az az Európai Unió által is elfogadott adózási forma.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. MSZP-s képviselőtársaimat szeretném emlékeztetni az alapigazságra: ha önök nem így kormányoznak nyolc évig, ha nem ilyen katasztrofális állapotban hagyják itt ezt az országot, ha nincs kötelezettségszegési eljárás Magyarország ellen, mert egyébként a 3 százalékos hiánycélt legalább egyszer a kormányzásuk alatt tudják teljesíteni, akkor most erre a vitára nagy valószínűséggel nem kerül sor. Tehát ez az alaptétel, legyenek kedvesek mindig, amikor megnyomják a gombot, akkor először nézzenek tükörbe, gondoljanak erre, és ennek alapján fogalmazzák meg a mondandójukat. Tisztelettel kérem önöket!

Baja képviselő úr, én tudom, hogy önök borzasztóan a cégek érdekeit védik, és ezért szeretnének minden törvényjavaslatot előtte Brüsszellel megvétóztatni, hiszen tudjuk nagyon jól, és az európai parlamenti közvetítésekből is láthattuk, hogy a hasonló padsorokban ülő képviselők elsősorban kint az Európai Parlamentben is inkább a nagyobb cégek érdekeit szeretik védeni és képviselni, semmint mondjuk a magyar emberek érdekeit. Úgyhogy, ha lehet, akkor mi nem ezt az utat választanánk, nagy tisztelettel.

Az áfa kérdésére pedig: ebben a törvényjavaslatban az szerepel, hogy ennek az adónak az alanya a szolgáltató cég. Na már most, ha a szolgáltató cég fizeti az adót, akkor az miért lenne áfás? Ha megpróbálják ráterhelni az ügyfelekre, ott ez már lehet kérdés. De az alaptétel, az alapjavaslat szerint a szolgáltatók fizetik, tehát innentől kezdve nem is kell áfával számolni. Úgy gondolom, ez Vágó Gábor képviselő úr számára is lehet válasz.

A gazdaságpolitikáról pedig csak annyit, Selmeczi Gabriella képviselő asszony az előbb elmondta: látható, hogy az adók hogyan folynak be, egyszerűsödik az adórendszer, és csak szeretném önöket emlékeztetni, hogy a vállalkozási nyereségadó az önök idejében 16 plusz 3, összesen 19 százalék volt, ma pedig tíz.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen. Nem kívánok többször kétpercezni, nem azért, mert bármiféle lelkiismereti problémám lenne, de még vannak, akik írásos hozzászólóként jelentkeznek, de néhány dologra azért reagálni kell.

Sajnálom, hogy Vágó Gábor képviselő úr a mostani hozzászólását nem, mondjuk, a saját elvbarátainak címezte az Európai Unióban, vagy nem a jelen lévő MSZP-s képviselőtársainknak, ugyanis, ha nem helyezték volna nyomás alá Magyarországot és a magyar kormányt kint, az Európai Unióban, akkor valószínű, hogy nem tartanánk itt.

Gúr képviselő úrnak pedig még egyszer szeretném visszaidézni, hogy igen, azt a rengeteg szegény embert az önök gazdasági és pénzügypolitikája, az elmúlt nyolcéves kormányzásuk eredményezte, tehát itt inkább önöknek lenne a lelkiismeretükkel elszámolnivalójuk.

Z. Kárpát Dániel képviselő úrnak pedig csak annyi, hogy Rogán képviselő úrra talán nem figyelt kellőképpen (Z. Kárpát Dániel: De.) a vezérszónoklat alatt, amikor azt a kérdést tette föl, hogy ez az adónem miért vagy hogyan szolgálja a magyar embereket. Úgy, tisztelt képviselő úr, hogy Rogán képviselő úr világosan elmondta azokat az adatokat a gazdasági bizottság ülésén és most, a vezérszónoklatában is, hogy egyébként hogyan nem terhelték át, mondjuk, a különadókat is a távközlési szektor szereplői. (Z. Kárpát Dániel: Azok az adatok nem erről szóltak.) Mi azt az elvet valljuk, hogy nem az embereket kell nyomorítani, különösen nem azoknak kell az adóterhelését növelni, akik dolgoznak, hanem lehetőség szerint szétteríteni az adóterhelést, és ez a törvényjavaslat pontosan ezt a célt szolgálja, különösen abban az esetben, ha a szolgáltató cégek nem kapnak még parlamenti biztatást is arra, hogy próbálják csak egész nyugodtan átterhelni az előfizetőkre a díjakat.

Köszönöm szépen.

MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Gondolom, csak sokan vannak, akik most a televízió képernyőjén keresztül követik ezt a parlamenti közvetítést, és most azért kértem szót, hogy nehogy már a levegőben maradjon néhány olyan dolog, amit Józsa képviselő úr elmondott. (Dr. Józsa István: Mint a Malév, nehogy a levegőben maradjon!)

Láthatóan kollektív emlékezettörlésbe próbál belemenni, amikor arról beszél, hogy tulajdonképpen az elmúlt 8 évben minden jó volt, minden rendben volt, minden szép volt. És azt mondta, hogy rosszabb állapotban van ma a gazdaság.

Tisztelt Képviselő Úr! Igen, az önök elmúlt nyolcéves áldásos tevékenységének köszönhetően. Ugyanis, tisztelt képviselő úr, ma Magyarország ellen nem lenne kötelezettségszegési eljárás a költségvetési hiány túllépése miatt, ha önök 2002 után 52 százalékról nem emelik az államadósságot 83 százalékra.

Tisztelt Képviselő Úr! Ez a helyzet! Ez az önök kormányzásának eredménye! Az, hogy ma biztosítani kell és az elmúlt években is, 2010-ben is biztosítani kellett a költségvetés stabilitását, ez bizony az önök romboló, mindent feláldozó, az országot a szakadék szélére taszító gazdaság- és pénzügypolitikájának a következménye. Lássunk már tisztán, kérem szépen! Ha nincs az a 8 év, nincsenek kötelezettségszegési eljárások Magyarország ellen, ma nem kényszerülünk olyan lépésekre, amelyek bizony terhekkel járnak.

Tisztelt Képviselő Úr! Beszéljünk már konkrétan! Ez az önök kormányzásának terhe! Ezzel kell ma megküzdenünk. Igen, mi teljesen más pénzügyi és gazdaságfilozófia szerint gondolkodunk, mint önök. Mi nem azt mondjuk, hogy vegyük el a nyugdíjakat, csökkentsük a béreket. Mi nem, mi azt mondjuk, hogy ha a költségvetés stabilitása miatt szükség van bevételre, azt lehetőleg minél szélesebb körben és lehetőleg onnan vegyük el, ahol egyébként garantáltan hosszú évekre visszamenőleg jó jövedelemtermelő képesség van a gazdaságban. Mi ezt a politikát folytatjuk.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Józsa képviselő úr és Scheiring képviselő úr is bizonyos adófilozófiai kérdéseket vetett fel. Úgy gondolom, hogy nagyon helyes, ha ezekről beszélünk, már csak azért is, mert úgy érzem, hogy Józsa képviselő úr hozzászólásánál kibújt a szög a zsákból. Azt mondta, hogy a szegényektől elveszünk. Hát szegény bankok, szegény biztosítók, szegény energiaszolgáltató cégek, szegény távközlési cégek - ugyanis a különadók ezeket a cégeket érintették.

Ugyanakkor amikor bevezettük az egykulcsos adót, és ez itt egy komoly adófilozófiai kérdés, akkor azt mondtuk, hogy mindenkit arra ösztönzünk, hogy minél nagyobb teljesítményt tegyen le az ország közös asztalára, hiszen ekkor arányossá válik az adózás, ha egykulcsos adózás van. Amire Józsa képviselő úr csúsztatva próbált célozni, az pedig, igaz, kivezettük az adójóváírást, viszont bevezettük a bérkompenzációt, sőt egy kompenzációs alapot is biztosított a kormány azoknak a cégeknek a számára, amelyek nem tudják ezt meglépni. Tehát az igen durva csúsztatás, amelyet Józsa képviselő úr ebben a témában próbált előhozni.

Scheiring képviselő úr hozzászólásával tökéletesen egyetértek. Nekünk az az adófilozófiai célunk, hogy a pénz minél inkább maradjon az embereknél. Ezek után most már csak azt nem értem, ezt ön mondta most az előbb, hogy és akkor miért nem támogatták az egykulcsos adó bevezetését, amikor most, ebben a hozzászólásban ön mondta, hogy ez lenne a cél. Hát, tisztelt képviselőtársaim, mi pontosan ezt szeretnénk megvalósítani, és ezért is vezettük be az egykulcsos adórendszert, hogy mindenkinél lehetőség szerint minél több pénz maradjon, ő döntse el saját maga, hogy milyen szolgáltatást vagy milyen terméket vásárol, és az abban lévő adótartalmat fizesse meg. Ez mindenkinek a saját szabad döntése legyen.

Még egy nagyon fontos dolog: megint Józsa képviselő úr csúsztatására hadd utaljak vissza, ez se maradjon a levegőben, és a tévénézők számára is legyen világos: tisztelt képviselőtársaim (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), a biztosításon nincs áfa. Tehát az áfát nem kell megfizetni a biztosítások után. Ez tény.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiból.)

MÁRTON ATTILA (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Képviselőtársaimmal közösen terjesztettük be T/7425. számon a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló törvény módosítását. A javaslat célja egyrészt a Nemzeti Adó- és Vámhivatal bűnügyi tevékenységének megerősítése a pénzügyi nyomozók illetményének rendezésével, valamint a NAV-nál dolgozókra vonatkozó jogszabályi rendszer egységesítése az idevonatkozó jogszabályok módosításával.

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal 2011. január 1-jei létrehozásával egy sajátságos és speciális szervezet jött létre, amely egyedülálló többek között a személyi állomány tekintetében. Ezért már a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi törvény személyi részének kialakításakor is tudvalevő volt, hogy a gyakorlati tapasztalatok alapján szükségessé válik majd a szabályozás módosítása és további egységesítése.

(14.30)

Ennek első lépcsője 2011 őszén megvalósult, ugyanakkor további korrekciók is szükségessé váltak. Az elmúlt másfél év tapasztalatai alapján világossá vált, hogy nem elegendő a NAV egységes illetményrendszere tekintetében az alapokat meghatározni, mivel a különböző jogszabályi háttér, illetve bizonyos tekintetben különösen a pénzügyőrök vonatkozásában részletes és speciális szabályozás nélkül az egységes humánigazgatás nem tud megvalósulni. Így a jelen javaslat második lépcsőben az illetményrendszer egységesítését is elvégezné.

A pénzügyi nyomozók illetményének a rendőrségnél nyomozó beosztást betöltők illetményéhez viszonyított versenyképességének megteremtése, az állomány megőrzése és ennélfogva a NAV bűnügyi tevékenysége zavartalanságának biztosítása érdekében szükségesek mindezek a változtatások. A nyomozó beosztást, illetve munkakört betöltők illetménye a rendőrségnél, illetve a NAV-nál olyan különbséget mutat, amellyel a NAV a rendelkezésére álló eszközökkel nem tudja felvenni a versenyt. A különbség a rendőrségnél és a NAV-nál érvényben lévő illetményrendszer eltéréséből fakad. A NAV illetményrendszere a közszférában egyébként irányadó elveken alapulva egy, a jogviszonyban eltöltött idő alapján történő folyamatos és szervezeten belüli egységes előmenetelt kínál. A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi törvény illetményrendszere beosztási kategóriánként biztosít eltérő illetményszinteket.

A NAV létrehozásakor az volt a cél, hogy a teljes személyi állomány tekintetében egységes illetményrendszer kerüljön kialakításra, amely biztosítja a szervezetnél a folyamatos előmenetelt, hosszú távra is kiszámítható életpályát kínálva mind a civil, mind pedig a hivatásos állomány számára. Ennek megfelelően a NAV illetményrendszere a kormányzati tisztviselők tekintetében irányadó illetményrendszerre alapozva került szabályozásra, amely a NAV egészét tekintve egy, a szervezet és az állomány számára is alapvetően pozitív lépést jelentett.

A pénzügyi nyomozók sajátos helyzete az általuk ellátott tevékenység és a rendőrnyomozók tevékenységének kvázi párhuzamosságából, hasonlóságából adódik, amely az átjárhatóságot szinte magától értetődővé teszi, valamint abból a tényből, hogy a rendőrségnél a nyomozó, főnyomozó vagy kiemelt főnyomozó beosztások magas beosztási kategóriába soroltak, így a kezdetektől magasabb illetménnyel díjazott a rendőrségnél ezen feladatok ellátása.

A Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény által jelenleg is lehetővé tett illetményeltérítéssel, valamint a személyi bér megállapításával ugyan a tényleges állapotot lehet közelíteni, azonban ezeket az eszközöket a rendőrség és a NAV nyomozó állományának illetményharmonizációjára fordítani több szempontból is aggályos. Egyrészt a személyi bér kivételes illetménymegállapítási forma, amelyet a NAV-törvény szerint a kimagasló teljesítményt nyújtó és a szervezet működése szempontjából kiemelten fontos munkakört betöltő személy részére lehet megállapítani. Másrészt a NAV-törvény szerint az illetményeltérítés alapja a megelőző év szakmai munkájának értékelése, így az elvileg évről évre változhat, vagyis nem jelenthet kellő biztonságot, rendszerességet, szemben például a rendőrséggel, ahol a magasabb illetményt a törvény maga garantálja. Abban az esetben pedig, ha az illetményeltérítést a bűnügyi szakterület vonatkozásában a béreknek a rendőrség nyomozói állományának illetményéhez történő igazítására venné igénybe a NAV, úgy ennek több nemkívánatos hatása is lenne. Egyrészt a szervezeten belül eltérő lenne a jogintézmény alkalmazásának gyakorlata, másrészt a bűnügyi szakterületen belül nem lenne hatékony eszköz a kiemelkedő munka értékelésére, harmadrészt a NAV-hoz újonnan felvételre kerülők nyomozók számára sem jelentene perspektívát annak a lehetősége, hogy a jövőben majd esetleg eltérítéssel magasabb lehet az illetmény, szemben a rendőrséggel, ahol kvázi azonos tevékenységgel eleve magasabb illetménnyel vennék fel.

Természetesen más szervek elszívó hatása nemcsak a pénzügyi nyomozók tekintetében érvényesül, hiszen az adóztatással összefüggő, a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnál szerzett ismeretek nagyon piacképes tudást biztosítanak, különösen a privát szférában. A pénzügyi nyomozók helyzete annyiban speciális, hogy olyan, a szervezet összlétszámához viszonyítva csekély létszámú csoportról van szó - a szervezetnek, tehát a teljes NAV létszámának nem egészen 3,5 százaléka tartozik ide -, amelynek a szervezeten belül nem helyettesíthető a tevékenysége, kiemelten fontos feladatokat végeznek és nyomozásokat folytatnak, ugyanakkor más, szintén közfeladatot ellátó szervnél a képzettségüknek, végzettségüknek megfelelő feladatokat is el tudnának látni. Figyelemmel arra, hogy a nyomozó hatósági tevékenységeknek a NAV keretein belül kell maradnia, mindenképpen szükségesnek látjuk a törvényjavaslatban felvázolt illetmény rendezését.

A fentiekre tekintettel elengedhetetlen, hogy ennek a szűk, ámde igen fontos munkát végző állománynak az illetményét úgy igazítsa a javaslat a rendőrnyomozók illetményéhez, hogy ezzel a NAV egészére irányadó illetményrendszertől logikájában ne térjen el. Ha ez így lenne, akkor itt komoly feszültségek adódnának, tehát a megfogalmazásnál mindenképpen ügyelni kellett arra, hogy ne okozzon feszültséget a NAV belső illetményrendszerében.

A javaslat által bevezetni kívánt, kizárólag a pénzügyi nyomozókra irányadó bértábla alkalmas arra, hogy a rendőrségnél fizetett bűnügyi pótlékot is magában foglalva azonos mértékű bérezést tegyen lehetővé a két szervezetnél hasonló tevékenységet végzők tekintetében, amellyel elkerülhető, hogy jövedelmi okok miatt legyen jelentős elvándorlás a Nemzeti Adó- és Vámhivatal állományából. A törvényjavaslat elfogadása esetén már valóban ösztönző jelleggel lehet alkalmazni a kiemelkedő szakmai munkát végzők részére az illetményeltérítést, így biztosítva magasabb jövedelmet az állomány jól teljesítő tagjai részére.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi törvény a személyi állományra vonatkozó részéhez kapcsolódó joganyagainak elmúlt időkben történő változása a gyakorlati életben számos problémát vet fel, többek között a szabályozási szintek változása miatt. Ezt a problémát a tavaly őszi NAV-törvénymódosítás igyekezett orvosolni azzal, hogy azokat a kérdéseket illetően, amelyek eddig a hivatásos állományra vonatkozó törvény alapján a pénzügyőrök tekintetében miniszteri rendeleti szinten kerültek szabályozásra, ugyanakkor a kormánytisztviselők vonatkozásában közszolgálati szabályzatban vagy egyéb belső szabályozóban, azokat a NAV tekintetében egységesen a foglalkoztatási szabályzat szintjére helyezte. Az ezt követően 2011-ben kihirdetésre került, a közszolgálati tisztviselőkről szóló törvény részben változtatott ezen a rendszeren, egyes kérdéseket a korábbi törvényi szintről kormányrendeleti szintre helyezett, más kérdéskörök tekintetében ugyanakkor a korábbi közszolgálati vagy egyéb belső szabályozók szintjéről a szabályozást kormányrendeleti szintre emelte. Ilyenek például a fegyelmi eljárás lefolytatásának eljárási és részletszabályai.

Mi, a törvényjavaslat előterjesztői úgy ítéljük meg, hogy jogszabályi szinten szükséges egy olyan jellegű korrekció, amely egységes szabályozási szintet hoz létre oly módon, hogy egyes rendelkezések törvényi szinten rögzítésre kerülnek a kormánytisztviselők tekintetében is, a jogszabályi szintet nem igénylő részletkérdéseket pedig egységesen foglalkoztatási szabályzat rendezi majd. Véleményünk szerint ezzel a NAV teljes személyi állománya tekintetében biztosítható lesz az egységes szintű szabályozás a szervezethez köthető, és ezért a szervezeti sajátosságokhoz igazodást igénylő, de jogviszonytípustól alapvetően független kérdések tekintetében. Ehhez pedig egyes kérdésköröknek a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló törvényben történő újraszabályozását látjuk szükségesnek.

A NAV bizonyította, hogy az integrációval egy valóban kiemelkedő szervezet jött létre, amelyben még számos lehetőség rejlik, és amely hatékony védelmet tud nyújtani Magyarország gazdasági stabilitásához. A siker záloga azonban a köztisztviselői és hivatásos, úgynevezett vegyes állomány, amely szabályozási szinten sokszor nem kezelhető együttesen probléma nélkül. A megindult "civilesítési" folyamat ellenére mindig is lesz olyan tevékenységi köre a NAV-nak, amely hivatásos állományt igényel, vagyis a vegyes állomány megszüntetése hosszabb távon sem cél. Amennyiben igény van a NAV működésére, úgy mindenkinek el kell fogadnia, hogy a NAV vegyes személyi állománya sok tekintetben speciális szabályozást igényel, ami a működőképesség fenntartásának egyik alapvető feltétele.

(14.40)

Jogalkotási szempontból felmerülhet, hogy hosszabb távon a NAV-törvény teljes értékű jogviszonytörvénnyé váljon, amely a szervezet specialitásainak figyelembevételével biztosítja az egységes közszférához való igazodást. Továbbá ez teszi majd elkerülhetővé a folyamatos konfliktusokat a jogalkotás során, ami jelenleg abból fakad, hogy a közszolgálati tisztviselőkről szóló törvény, illetve a hivatásos állomány szolgálati viszonyáról szóló törvény módosításakor kezelhető legyen a NAV speciális helyzete, a vegyes állomány megléte.

Az elmúlt másfél év tapasztalatai alapján világossá vált, hogy nem elegendő a NAV egységes illetményrendszere tekintetében az alapokat meghatározni, mivel a különböző jogszabályi háttér, illetve bizonyos tekintetben - különösen a pénzügyőrök vonatkozásában - nem tud, nem tudott megvalósulni az egységes humán igazgatás. Szükségessé vált ennélfogva, hogy a NAV teljes személyi állománya tekintetében az illetmény mértékére befolyással bíró elemek - úgymint besorolás, előmenetel, illetménypótlékok, vezetői kinevezés - egységesen a NAV-törvény keretei között kerüljenek szabályozásra, elkerülve azt, hogy a hivatalos állomány szolgálati viszonyáról szóló törvény vagy a közszolgálati tisztviselőkről szóló törvény bármilyen tartalmú későbbi módosítása korrekciót tegyen szükségessé a NAV-törvény tekintetében. Így tehát már előre gondolkodva igyekeztünk elkerülni azt, hogy a már előbb említett két törvény módosulása esetén ne kelljen újra és újra módosító javaslatokkal bejönni a Ház elé, amelynek témája kifejezetten az Adó- és Vámhivatalra vonatkozó törvényi módosítás legyen.

A cél a 23 ezer fős szervezet egységes igazgatási lehetőségének megteremtése, amely, mint az elmúlt másfél év jogszabály-alkotási és gyakorlati tapasztalatai alapján egyre nyilvánvalóbbá válik, kizárólag egyes kérdésköröknek a NAV-törvényen belüli egységes újraszabályozásával valósítható meg, még akkor is, ha ez mondjuk, egy külső szemlélő számára bizonyos területeken egyszerűen a különböző hivatkozott törvényhelyek egyszerű ismétlésének tűnik. Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy mivel a szabályozás alapjaiban a közszolgálati tisztviselőkről szóló törvény szabályain alapul, természetesen a Kttv. egyes rendelkezései látszólag szó szerint kerültek átültetésre, ugyanakkor tartalmában mindenképpen változott annyiban, hogy nemcsak a kormánytisztviselőkre, hanem a pénzügyőrökre és néhol a munkavállalókra is vonatkoztatja a szabályozást.

Nyilvánvalóan nem lett volna elfogadható jogalkotási megoldás az, ha a NAV-törvénybe kizárólag a pénzügyőrök vonatkozásában épültek volna be tartalmilag a közszolgálati tisztviselőkről szóló törvényen alapuló új rendelkezések. Az is egyértelmű, hogy azon rendelkezések, amelyek esetén tartalmi változtatásra nem került sor, megszövegezésében sem volt indokolt eltérni. Azt pedig el kell fogadni, hogy egyes kérdéskörök tekintetében az egységes szabályozás minimális eltérést tesz szükségessé a közszolgálati köztisztviselők jogállásáról szóló törvényhez képest. Ez azonban nem jelent olyan mértékű elkülönülést, amely az egységes közszolgálati szabályozás ellen hatna, hiszen koncepcionális kérdésekben nem történt változtatás, esetleg a végrehajtás módja speciális, a sajátos szervezeti igényekhez igazodva.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mindezekre tekintettel és mindezek alapján kérem, hogy a benyújtott törvényjavaslatot támogatni szíveskedjenek.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha nagyjából az elmúlt egy órában elhangzottakat össze kellene foglalni, akkor talán úgy lehetne, hogy mindazokat, amelyek elhangzottak a politikai lózungtól megtisztítva, akkor örömmel hallottam, hogy a képviselőtársaim némi módosítással ugyan, de alapvetően támogatják a beterjesztett törvényjavaslatot.

No, hát akkor kezdjük az elejéről! Tisztelt képviselőtársaim, különösen az MSZP-sek és akik még nem ültek itt, nem tudhatják, hiszen nem dolgoztak és érdemben semmit nem tettek azért, hogy az elmúlt időszakban Magyarországon nagy rendszerek átalakítására, megreformálására sor kerüljön, így aztán azt sem tudhatják, hogy a nagy rendszerek átalakítása és reformálása egy komoly feladat, valóban sok buktatóval, és csak visszautalva arra, amit Józsa képviselő úr mondott, mi merjük és fel merjük vállalni azt, hogy igen, ahogy telik-múlik az idő, a tapasztalatok alapján próbáljuk finomhangolni a rendszereket, és ha szükséges ehhez törvénymódosítás, ezt mi megtesszük. Sajnos, önök sem az elmúlt nyolc évben sem ellenzéki észrevételekre, sem az akkori idő tapasztalatai alapján nem voltak erre hajlandók és képesek. Örülök, hogy legalább most azt mondták, hogy mi eljutottunk erre a pontra. Igyekszünk a továbbiakban is úgy dolgozni, hogy lehetőség szerint, ha szükséges, akkor a megfelelő korrekciókat a törvényekben elvégezzük. Ez történt a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló törvénnyel is. Valóban a szervezetátalakítás tapasztalatai alapján a szükséges módosításokat elvégeztük.

Bertha Szilvia képviselő asszonynak volt egy mondata, hogy már az összevonásnál jelezték, hogy bérfeszültség lesz. Tisztelt Képviselő Asszony! Ebből a mondatból azt tudom leszűrni, hogy ha egyébként nem lett volna átszervezés és szervezeti átalakítás, akkor ez a pénzügyi nyomozókat érintő hátrányos bérezés mind a mai napig meglenne. Nos hát, itt vagyunk, itt van az a pillanat, amikor ezt a problémát szeretnénk orvosolni, és pont azért terjesztettük be ezt a törvényjavaslatot, hogy erre megoldást találjunk.

Azt elmondtam a bevezető hozzászólásban is, és a képviselőtársaim több esetben is érintették ezeket a kérdésköröket, tehát egyébként a beosztással és a szolgálati jogviszonnyal összefüggő, eddig is meglévő szabályozásokat alapvetően nem kívántuk újraírni és nem kívántuk újraszabályozni, de ezt egyébként többször is elmondtam - ha figyeltek - a hozzászólásomban, hiszen egyelőre most úgy látszik és úgy tűnik, hogy itt nincsenek olyan komoly feszültségek és olyan problémák a rendszer működését tekintve, amelyeket szükséges lenne orvosolni. Persze, észrevételek mindig vannak és vélhetően lesznek is az elkövetkezendőkben, de meggyőződésünk - és az előterjesztő képviselőtársaimmal együtt úgy gondoljuk -, hogy igazából ott kell és ott szükséges változtatni, ahol probléma van. Ha állandóan változtatnánk, akkor önök pedig azt vetnék a szemünkre, hogy hol a jogbiztonság, hiszen egy nagy szervezet nem tud megfelelően működni. Tehát azokon a pontokon igyekszünk finomhangolni és szabályozni, ahol erre mindenképpen szükség van.

Göndör képviselő úr felvetette, hogy mi lesz a költségekkel, a bérnövekményből adódó változással. Tisztelt Képviselőtársaim! Előttünk van még a 2013-as év költségvetésének elfogadása, úgyhogy úgy gondolom, várjuk meg a beterjesztett költségvetést, és akkor lehet majd erről a kérdésről konkrétan és részletesen beszélni.

Szintén Göndör képviselő úr tett fel egy olyan kérdést, hogy ki az adónyomozó, egészen konkrétan a NAV-törvényben ki a pénzügyi nyomozó. Itt csak szeretnék utalni arra, hogy jelen pillanatban a NAV-törvényben van ilyen, sőt, ilyen beosztások is vannak. Egészen konkrétan pénzügyi nyomozó I., pénzügyi nyomozó II. munkakör, 1-es, illetve 2-es besorolási osztály. Tehát a jelenlegi törvényt kell elolvasni, illetve annak alapján a benne foglaltakat értelmezni, és mindenki számára azonnal világossá és nyilvánvalóvá lesz, hogy a benyújtott törvénymódosítás kikre is vonatkozik.

Bertha Szilvia képviselő asszony azt mondta, hogy az illetményeltérítésre vonatkozóan a benyújtott javaslat rosszabb feltételeket határoz meg. Megint csak szeretnék visszautalni a bevezetőmben mondottakra. Jelen pillanatban a bérkülönbség kompenzálását, mondjuk, a rendőrségen dolgozó nyomozók és a NAV-nál dolgozó pénzügyi nyomozók esetében az illetményeltérítéssel és a személyi bérrel oldják meg.

(15.30)

Ez egyébként nem erre való. Az illetményeltérítés, a személyi bér alkalmazása kifejezetten a kiemelkedő, magas minőségű szakmai munka végzése esetén kell és adható. Ebben igaza van képviselő asszonynak, valóban az egy évre szól, de nem is az a célja egyébként, hogy folyamatosan alapilletmény jelleggel adják ezt a juttatást.

Kihangsúlyoztam, hogy egyébként az új bértábla bevezetésével a törvényjavaslat lehetővé fogja tenni a vezetők számára a minősítési rendszer alapján, hogy valóban az illetményeltérítésre, illetve a személyi juttatások adására lehetőségük legyen a konkrét értékelések alapján. De, ahogy mondottam, erről is volt szó.

Tehát az, amikor képviselő asszony azt mondja, hogy rosszabb feltételeket határoz meg, nem, én ezt úgy fogalmaztam meg, hogy az illetményeltérítés valóban azt a célt fogja szolgálni, ami a pluszjutalmazás, pluszdíjazás, a pluszjövedelem biztosítását fogja szolgálni.

Többen felvetették, hogy most a pénzügyi nyomozókról van szó, de mi lesz a pénzügyőrökkel. Megint csak a bevezető mondataim úgy hangzottak el, hogy ennek a törvényjavaslatnak a célja mind szabályozásilag, mind jövedelem-, illetményoldalról lehetőség szerint a rendszerben történő egységesítés.

A legnagyobb probléma a pénzügyi nyomozók esetében van jelen pillanatban a NAV-nál, az ő helyzetüket kell rendezni, hiszen a NAV-nak meg kell hagyni azt a nyomozati lehetőségét, amellyel jelenleg is rendelkezik, és ahogy említettem, mind a közszféra irányába, mind az üzleti szféra irányába történő elvándorlást szeretnénk ezzel a törvényjavaslattal megakadályozni. Tehát az a célunk, hogy igen, akik a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnál szeretnének elhelyezkedni pénzügyi nyomozóként, azok kapják meg lehetőség szerint ugyanazt a juttatást, mintha akár az államigazgatás területén valahol vagy a vállalkozói szektorban helyezkednének el.

Tehát ennek a javaslatnak ilyen értelemben a pénzügyi egységesítés vagy egyenlő szintre hozás a célja, illetve - ahogy Józsa képviselő úr szerintem nagyon helyesen elmondta, és örülök, hogy erre vonatkozóan ők is támogatásukról biztosítják a javaslatot - a szabályozási rendszer egységesítése, hogy a NAV-nál dolgozók lehetőség szerint egy egységes szabályozási körbe tudjanak kerülni.

Azt nagyon sajnálom, hogy Dorosz Dávid képviselőtársunk itt beszélt több mint négy percet, és sajnos érdemi észrevétele nem volt, de hát mondhatnám azt is, ha most rosszmájú akarnék lenni, hogy ezt az LMP-s hozzászólóktól már megszokhattuk. Politikai lózungokat mondott, de igazából szakmai javaslata nem hangzott el. Sajnálom, hiszen ebben az esetben talán az ő szakmai felvetéseire is tudtam volna válaszolni.

Én kérem önöket, és biztatom önöket, képviselőtársaim, hogy nyújtsák be módosító javaslataikat, és azokat, amelyek a beterjesztett törvényjavaslat szellemiségéhez igazodnak, abba az irányba mutatnak, abba a szabályozási irányba mutatnak, amit mi ezzel a javaslattal meg kívánunk valósítani, természetesen akceptálni és támogatni fogjuk.

Elnök úr, nagyon szépen köszönöm. (Taps a kormánypárti sorokból.

MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Egy érdekes pillanatnak voltunk tanúi, amikor is Józsa képviselő úr az európai szocialista elvtársait rablóbanditáknak nevezte, már csak azért is, mert az Európai Unió országaiban tervezik bevezetni a spekulációs adót (Dr. Józsa István a törvényjavaslatra mutatva: De ezt nem.), azt az adót, amely pont a pénzügyi szektor tranzakcióit, különböző ilyen-olyan tranzakcióit kívánja megadóztatni. Ez a pillanat is eljött, amikor egy szocialista a szocialistákat nevezi rablóbandának. Túljutottunk ezen a pillanaton is.

Egyébként, ha már a módosító javaslatoknál tartunk, tisztelt képviselő úr, szerintem azért nem lehet az önök módosítóit támogatni, mert adófilozófiailag teljesen más álláspontot tükröz, mint amit a kormány és a kormánypártok képviselnek. Mi azt mondjuk, hogy lehetőség szerint azokat a pénzeket, amelyekre elsősorban azért van szükség, mert önök nyolc évig kormányozták ezt az országot, és egy pénzügyi csőd szélén hagyták ezt az országot 2010-ben, tehát valamilyen módon ezt az adósságtömeget finanszírozni kell. De ha már erre rákényszerülünk, hogy valamilyen módon szükség van a költségvetésnek az önök "áldásos" nyolcéves kormányzása után pénzre, akkor azt nem bizonyos csoportok túladóztatásával próbáljuk meg elérni, hanem lehetőség szerint az adóalapot, tehát akik érintettek az adózásban, azoknak a körét próbáljuk szélesíteni, hogy lehetőség szerint a lehető legkisebb teherrel sújtsuk mindazokat, akik az adózásban érintettek.

(16.30)

És itt is úgy, hogy ha ez szolgáltatáshoz kapcsolódik, akkor akik a szolgáltatást valamilyen módon igénybe veszik, vagy itt például nagyobb pénzösszeget mozgatnak, azok értelemszerűen több adót és nagyobb adót fizetnek, fizethessenek. De itt is a pénzintézetek fogják ezt az adót megfizetni.

Köszönöm szépen.

MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános vitában már elhangzott, hogy ezt a törvényjavaslatot alapvetően, lényegében mindegyik párt támogatta, és abban egyetértés volt, hogy a törvényjavaslat eredeti célját mindenképpen meg szeretnék valósítani, tehát hogy a pénzügyi nyomozók bérezését lehetőség szerint föl kell emelni ugyanarra a szintre, mint ahol, mondjuk, a rendőrségnél dolgozó pénzügyi nyomozók is állnak bérezésben, bérszínvonalban. A benyújtott módosító javaslatok egyébként ezt, tehát a törvénynek az alapcélját nem érintik.

A módosító javaslatokat, én úgy gondolom, hogy a bizottsági vitákban, különösen a foglalkoztatási bizottságnál részletesen is kiveséztük, de ha már most Göndör képviselő úr fölvetett két dolgot, akkor hadd reagáljak rá, hogy alapvetően melyek voltak azok az indokok, amelyek miatt nem tudtuk támogatni ezeket a módosító javaslatokat.

A 2. számú módosító javaslat Dorosz Dávid képviselő úr javaslata. Itt szerintem, Göndör képviselő úr, van egy félreértés, ön azt mondta, hogy kell hogy legyen valamilyen korlát a vezényléseket illetően.

(13.00)

Az a helyzet, hogy a jelenlegi NAV-törvényben is benne van, illetve 15 éve működik már a pénzügyőrségnél az a vezénylési rendszer, amelyet most ezzel a törvénnyel mi nem kívántunk megváltoztatni, Dorosz Dávid képviselő úr benyújtott módosítása viszont ezt alapvetően változtatná meg. Mi azért nem kívánunk ehhez az egyébként, még egyszer mondom, már 15 éve működő rendszerhez hozzányúlni, mert a Nemzeti Adó- és Vámhivatal létrehozásával, amikor a két szervezet összevonásra került, alapvetően változott meg a vezénylési rendszer is. Manapság már a területi elvnek megfelelően igyekszik a NAV megoldani minden olyan vezénylést, amelyre esetleg szükség van. Ezek az ellenőrzések pedig, amelyeket a képviselő úr most a hozzászólásában említett, nagyon rövid időtartamúak, tehát semmiképpen sem tartoznak ezen vezénylési rendszer alá.

Itt akkor lehetne beszélni a vezénylések időtartamáról, illetve ennek az időkorlátjáról, ha még mindig lenne Magyarországon olyan rendszer, mint ami például a schengeni csatlakozásunk előtt volt, ahol adott esetben komoly állományokat kellett mozgatni a különböző, az ország nagyobb ki-, illetve beléptető pontjai között. Ennek ma már, és ezt pont a NAV kollégái mondták el, lényegesen kisebb a jelentősége, és még egyszer hangsúlyozom, a két szervezet összevonása az egységes NAV kialakítása után minimálisra csökkent, amit egyébként a képviselő úr említett, az ilyen jellegű, tehát huzamosabb időtartamot elérő vagy azt meghaladó vezénylések időtartama.

És azért nem szándékoztunk hozzányúlni egyébként a vezénylések rendszerének megváltoztatásához, mert fel kell készülni olyan esetre, és meg kell hagyni adott esetben egy hosszabb távú, tehát huzamosabb vezénylés lehetőségét is, de csak kivételes esetekben, mint ahogy egyébként már a schengeni övezeten belül is volt arra példa, hogy különböző események, rendezvények miatt esetleg egyes országok tételes határellenőrzést léptettek életbe időszakosan. No, ezért kívánjuk megtartani azt a - még egyszer hangsúlyozom - már 15 éve meglévő rendszert a törvényben, és nem kívánunk a vezénylés rendszerén változtatni.

A másik pedig, amit képviselő úr említett, az állomány vezetőire vonatkozó magasabb fizetési fokozatba sorolhatóság. Bertha Szilvia képviselő asszony módosító javaslata ezt általánossá kívánta tenni, tehát nemcsak a vezető főtanácsosi, illetve főmunkatársi besorolásba vonatkozókra, hanem lényegében az egész állományra. Itt az a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, hogy ha megnézzük a bérezési rendszert és a bértáblát, akkor azt lehet látni, hogy ebben a besorolási fokozatban jellemzően azok vannak a szervezeten belül, akik már 15, 20 vagy 25 éve is a szervezetben vannak. És ami nagyon fontos és kiemelendő: részükre alapvetően már más bérezési, illetménykategóriába sorolási, illetménynövelési lehetőség nincs, csak ez, hogyha megadjuk nekik a "kiválóan megfelelt" minősítéshez kapcsolódó, eggyel magasabb fizetési kategóriába sorolást.

Az a lehetőség, amire képviselőtársam is utalt a fiatalabb, akár pályakezdő, a NAV-nál elhelyezkedő állományra vonatkozóan: ott pedig a címzetes címek adományozása, a tanácsadói, főtanácsadói cím odaítélésével, a "kiválóan megfelelt" minősítés után van arra lehetőség, hogy magasabb fizetési kategóriába lehessen sorolni ezeket az embereket. Illetve a hivatásos állomány esetében pedig a rendkívüli előléptetés, a magasabb rendfokozatba történő előléptetés az, ami szintén lehetőséget ad a kiemelkedő munkát végzők számára, hogy magasabb fizetési fokozatba legyenek sorolhatók.

Tehát ezek voltak azok az érvek, amelyek alapján azt mondtuk, hogy ezek a módosító javaslatok így, ebben a formában részünkről nem támogathatóak. Utalva még egyszer az általános vitában elhangzottakra, kérem képviselőtársaimat, hogy a beterjesztett törvényjavaslatot támogatni szíveskedjenek, így tegyük lehetővé a törvényjavaslat eredeti célját, hogy a pénzügyi nyomozókat a más állományban, mondjuk, konkrétan a rendőrség állományában lévő pénzügyi nyomozókkal azonos bérezési struktúrába tudjuk helyezni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az ember mindig leszámol egy illúzióval. Azt hittem, hogy azért van már pont, ahonnan nem lehet tovább menni lefelé, de úgy tűnik, hogy mégiscsak lehet, hiszen most egy olyan embertől hallottunk kioktatást, aki Magyarország miniszterelnöke volt, akinek a kormányzása miatt tart ma ott Magyarország, ahol tart. (Taps a kormánypárti padsorokban. - Dr. Józsa István közbeszól.) Tehát a 2004-2010 közötti gazdaság- és pénzügypolitika miatt tart itt az ország. Gyurcsány Ferenc, nincs az a mély árok és mély gödör, ahova ne tudna még tovább árkot ásni, ugyanis most egyszerűen egy gazdaságpolitikai kioktatást akar tartani az a Gyurcsány Ferenc, aki kormányzásával idejuttatta az országot.

Tisztelt Televíziónézők! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha Gyurcsány Ferenc annak idején nem ilyen gazdaságpolitikát és pénzügypolitikát folytat, akkor ma nem erről beszélnénk, hogy hogyan lehet a 3 százalék alatti költségvetési hiányt tartani, hanem arról, hogy azokat a forrásokat, amelyek ma a költségvetésben megvannak, hogyan lehet gazdaságfejlesztésre, oktatásra, egészségügyre, önkormányzati konszolidációra fordítani. Sőt, akkor lehet, hogy nem is kellene önkormányzati konszolidációról beszélni. Egy ilyen oktatást hallottunk most! Egyszerűen teljesen meg vagyok döbbenve, hogy ilyen kormányzati teljesítmény, ilyen kormányzati 6 év után valaki még föláll itt, ebben a Házban, és egyszerűen kioktatást tart arról, hogy azt, amit ők - nem használom azt a kifejezést, amit az őszödi beszédben ön használt - csináltak az országgal, próbálják helyrehozni, és még akkor erkölcsi és pénzügyi kioktatást tart.

Tisztelt Televíziónézők! (Derültség az ellenzéki padsorokban.) Kedves Képviselőtársaim! Azt hiszem, az előző beszéd mindent minősít. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Normál hozzászólásra jelentkeztem, de úgy látom, hogy itt közben beindult a kétpercespárbaj, de akkor megpróbálom rövidre fogni.

Szóval: Tisztelt Veres Képviselő Úr! Ha önöknél annyi dokumentum van, akkor én csak néhányat kérnék, hogy mutasson már be, legyen kedves. Az egyik, mondjuk, egy olyan levél, amelyet ön mint pénzügyminiszter, aki ezért felelős volt, mondjuk, Borisz Abramovicsnak címzett, és számon kéri rajta, hogy miért nem teljesítette a privatizációs szerződésben vállalt azon kötelezettségét, hogy föltőkésíti a Malévet; egy. Legyen kedves ezt a levelet bemutatni!

Kettő. Legyen kedves, mutassa már be azt a levelet, amit ön mint pénzügyminiszter az Európai Unióval folytatott tárgyalásokról vagy egyeztetésekről készített, amelyben előzetesen jóváhagyatja az Európai Unióval a Malév állami támogatását, azt a fajta állami támogatást, amit önök kezdtek el folyósítani. Ugyanis ez volt az a kés, amit a Malév testébe döftek.

Úgyhogy bármennyire is próbál itt maszatolni, teríteni a felelősséget, igen, a fizetésképtelenséget önök idézték elő ezzel a két lépésükkel.

Tudja, ez most olyan, mint amikor egy ápolót azért próbálnak kikiáltani bűnösnek és gyilkosnak, mert a beteget ápolja, holott valaki egészen más volt az, aki a folyamatosan ható gyilkos mérget hol kisebb, hol nagyobb dózisban, de elkezdte a betegnek adagolni. Na, most körülbelül itt tartunk.

És ez, amit itt most önök ilyen kvázi politikai nyilatkozattal be akarnak terjeszteni módosító javaslatként, szerintem egyszerűen vérlázító.

Köszönöm.

MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem csodálom, hogy Veres képviselő úr - mint pénzügyminiszter - nem akar emlékezni semmiféle dokumentumra, ugyanis ilyen dokumentumok nincsenek. Legalábbis az átadás-átvételi anyagban az a két legfontosabb dokumentum, ami alapvetően befolyásolta a Malév életét, az a két dokumentum nincs.

Először: nincs az a dokumentum, amely arról szólna, hogy számon kéri az akkori kormányzat pénzügyminisztere Borisz Abramovicsot, hogy teljesítse a privatizációs szerződésben vállalt kötelezettségeit, mert egyébként nem szólították föl a tőkepótlásra, tehát nincs ilyen levél, tisztelt képviselő úr. Ön mint pénzügyminiszter sem fordított arra figyelmet, hogy ilyen levelet Borisz Abramovicséknak és a tulajdonosoknak írjon, tehát nincs ilyen levél, átadás-átvételi csomagban ilyen levelet nem lehet találni.

Valamint olyan levelet sem lehet találni, amit vélhetően, mondjuk, a cseh légitársaság, a ČSA részéről a cseh állam vagy mondjuk, a LOT részéről a lengyelek lefolytattak tárgyalásokat és egyeztetéseket az Európai Unióval, illetve a Bizottsággal, amely lehetővé tette ennek a két légitársaságnak az állami tőkejuttatást. A Malév esetében pedig nincs ilyen levél, legalábbis az átadás-átvételben, amely a Malévval kapcsolatos dokumentumokat, szerződéseket, levelezéseket tartalmazta, az MNV részéről, ahol állítólag az összes anyagnak ott kellett volna lenni, ilyen levelezés nem volt.

Tehát továbbra is állítom, hogy önök felelőtlenül jártak el annak idején a Malév sorsát illetően, nem kérték számon a tulajdonosokon a privatizációs szerződésben vállalt kötelezettséget, és ez vezetett oda, hogy a Malév fizetésképtelen lett. Tehát ne próbálja másra terelni a felelősséget, Veres képviselő úr!

MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Örülök, hogy Veres képviselő úr legalább annyit elismert - persze, most megint másra próbálja hárítani a felelősséget -, hogy a privatizációs szerződéssel kapcsolatos számonkérés bizony nem volt rendben. Most azt mondja, hárítja másra a felelősséget, hogy ez másnak a dolga lett volna, mi meg úgy látjuk, hogy nem. Tehát ez egyértelműen az ön feladata lett volna, különösen abban a helyzetben, amikor láttuk azokat a fotókat, hogy akkor teljesen magáénak érezte, amikor a privatizációs szerződés aláírása volt, még ugyan nagy parolában, mosolyogva kezet fogtak ott a Malév-embléma előtt, amikor a privatizációs szerződés aláírásra került. Úgyhogy elég érdekes, hogy utána úgy gondolta, hogy önnek ezzel az üggyel semmiféle teendője nincs.

Az a helyzet, képviselő úr, a másik témát illetően, hogy itt már elhangzott: bizony az az anyag, az a reoragnizációs anyag teljes egészében alkalmatlan volt arra. Aki valamennyire is jártas a légi közlekedésben és a közlekedésszervezési szakmában, ha belenézett abba az anyagba, akkor látta, hogy egy tőkehiányos társaságot még inkább olyan szervezési intézkedéseknek alávetni, legalábbis a dilettantizmus határát súrolja az, ami abban az anyagban le volt írva.

Továbbra is azt állítom, tisztelt képviselő úr, hogy azért minősítette tiltott állami támogatásnak az Európai Unió és az Európai Bizottság már az önök által folyósított pénzeket is, mert nem folytatták le azt az egyeztetést, amelynek eredményeképpen a Bizottság jóváhagyta volna ezt. Ez vezetett a fizetésképtelenséghez.

MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Veres képviselő úr, én értem, hogy ön borzasztóan ki akarja magát mosdatni abból, hogy önnek bármi szerepe is lett volna a nemzeti légitársaság csődjében, de lássuk be, hogy volt, konkrétan például a privatizáció.

Amiről elfeledkezik, tisztelt képviselő úr: az a helyzet, hogy az önök által - tehát még egyszer mondom: az önök által, az önök kormánya által - juttatott támogatást minősítette az Európai Bizottság tiltott támogatásnak. Az a helyzet, tisztelt képviselő úr, hogy ön még egy szót sem szólt erről, mert próbálja teríteni a felelősséget, én ezt az ön személyes indítékai miatt meg is értem, de az a helyzet, hogy az önök által folyósított támogatásokat kezdte el vizsgálni az Európai Bizottság, és hozott egy döntést, amely döntés értelmében arra kötelezte a céget, hogy fizesse vissza a magyar államnak azt a támogatást, amit a magyar államtól kapott.

Na, ez vezetett oda egyébként, még egyszer mondom, hogy a cég sajnos fizetésképtelen helyzetbe került, mert ezt már nem tudta volna visszafizetni. Úgyhogy, képviselő úr, ezek azért olyan fontos momentumok, amelyek mellett jó volna, ha ön sem menne el szó nélkül, és még egyszer mondom: 2010-ben, a kormányváltás után az első hivatalos levelezés és dokumentum az Európai Bizottsággal már arról szólt, hogy igazoló jelentést kértek arról, hogy az önök kormánya által folyósított összegek hová mentek és mi történt a Malévnél.

Hegmanné Nemes Sára államtitkár asszony valószínűleg tudja produkálni ezeket a leveleket is. Még egyszer hangsúlyozom: már jelentést kértek az önök által nyújtott támogatásról, tisztelt képviselő úr. Köszönöm.

MÁRTON ATTILA (Fidesz): köszönöm. Hogy nagy klasszikust idézzek: trükkök százaival azért sok mindent el lehetett intézni. Tisztelt Képviselő Úr! Tudja, olyan ez, hogy az elmúlt két évben az önök kormányzásának - finoman fogalmazok - a rengeteg sarát próbáljuk lapátolni, mert, tudja képviselő úr, az a helyzet, hogy - egy másik témában - például a túlzottdeficit-eljárást is önök hozták össze, és folyik az eljárás az ország ellen. No, azt is nekünk kell rendbe tenni. Csak az a helyzet, hogy itt nem hoz a Bizottság egy olyan határozatot, hogy Magyarországot csak úgy fizetésképtelennek nyilvánítja, míg a Malév esetében hozott azzal, hogy kötelezte az önök által folyósított tiltott állami támogatás visszafizetésére.

És tudja, képviselő úr, az a helyzet, hogy ha ön most arra hivatkozik, hogy mi nem folytattuk az önök gyakorlatát, ugyan mondja már meg, hogy mivel az az anyag teljesen alkalmatlan volt mindenféle reorganizációra, amire Oszkó Péter is folyamatosan hivatkozik, akkor mondja már meg, hogy mégis mi lett volna az az alap, amit az önök kormánya hagyományozott ránk Malév-ügyben, mi lett volna az a muníció, amivel lehetett volna tárgyalni. Mert igazából használható dolog nem maradt önök után semmi, csak egy nagy rakás adóssághalmaz, meg egy már folyamatban lévő európai uniós vizsgálat. Na, ez volt az önök hagyománya Malév-ügyben, ezt hagyták ránk. És ön is nagyon jól tudja, tisztelt képviselő úr, hogy a cég a bizottsági döntésig élt, és mi is mindent megtettünk annak érdekében, hogy a lehetőségekhez képest működőképes legyen, de amikor beállt a fizetési kötelezettség, még egyszer hangsúlyozom, az Európai Bizottság döntése értelmében, akkor kellett a céget leállítani.

MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azért kibújt a szög a zsákból (Közbeszólás az MSZP soraiból: Ki!) itt Lukács Zoltán és Gúr Nándor MSZP-s képviselők hozzászólásából. Én úgy gondolom, hogy aki ezt a mai vitát látja, hallja, olvassa, interneten követi, annak a számára biztos, hogy egyértelművé vált, de azért mondjuk ki világosan: miről szólt Lukács Zoltán? Azt mondja, hogy ahelyett, hogy csökkentjük a rezsit, inkább az áfát kellene csökkenteni (Gőgös Zoltán: Nem azt mondta!), magyarul ő azt mondja, hogy üssünk lyukat a költségvetésben, és hagyjuk ott az extraprofitot a szolgáltató cégeknél - csak hogy mindenki számára világos legyen, erről szól az ő javaslata. (Lukács Zoltán hátrafelé fordulva: Negyedik osztály, szövegértés!) És a szocialisták mit javasolnak a költségvetési lyukak esetleges betömése helyett? A nyugdíjak megadóztatását, a személyi jövedelemadó 40 vagy 43 százalékra emelését (Gúr Nándor közbeszól.), a gyermekes családok adókedvezményének eltörlését, a gyes, a gyed idejének csökkentését. (Tukacs István közbeszól.) Na, ez a szocialisták javaslata: hagyjuk az extraprofitot a szolgáltatóknál, és csökkentsük mindazokat a kedvezményeket, amelyeket ebben a kormányzati ciklusban el tudtunk érni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szó volt már itt a privatizációról. Szintén Lukács és Gúr képviselő urak felvetették a PB-gázt. Kedves képviselő urak, lapozzák már vissza a fejükben a történelemkönyveket vagy legalább az internetet! Mi volt a PB-gáz privatizáció esetében? Ahogy az első multi betette a lábát a PB-gáz piacra, azonnal a duplájára emelték a PB-gáz árát, azonnal! (Lukács Zoltán: Ti meg 40 százalékkal! - Gúr Nándor az elnökhöz beszél.) Önök, az önök idejében azonnal a duplájára emelték a PB-gáz árát. És önök mondják azt, hogy mi lépünk rosszat, amikor csökkenteni akarjuk a rezsiköltségeket? Képviselő urak, nézzenek már tükörbe, és maradjanak csendben!

Köszönöm. (Közbeszólások az MSZP és a Jobbik soraiban. - Taps a kormánypártok soraiban. - Lukács Zoltán: Kettes alá!)

MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha valaki a televízióban nyomon követi ezt a vitát, akkor, gondolom, mindenki számára teljesen egyértelmű, hogy a multicégek képviselői ülnek itt ezekben a padokban, hiszen ilyen érveket hallottunk, hogy árfolyamváltozás, beszerzésiár-változás, inflációs érték. Ugye, Göndör képviselő úr szakmai köntösbe bújtatva próbálta a multik érdekeit védeni és indokolni. Úgy gondolom, hogy igen, ezt a részét már tudjuk, ismerjük, nézzünk néhány konkrétumot.

Tisztelt Képviselőtársaim! A 10 százalék a matematika szabályai szerint mindenkinek 10 százalék, de a kisebb jövedelműek és a szegény családok költését tekintve lényegesen nagyobb arányt képvisel az a megtakarítás, amit a kisebb családok számára ez a rezsicsökkentés jelent. Tehát ezt, amikor önök annyira a szegény emberek és a kisebb jövedelműek támogatását helyezik előtérbe, akkor legyenek szívesek erre is gondolni.

Burány Képviselő Úr! Én nagyon örülök annak, hogy ön itt a parlamentben világosan elmondta, hogy az önök kormányzati 8 éve alatt költségvetési forrásokból, a magyar adófizetők pénzéből tömték a multicégeket, mert az a támogatás, amit önök adtak a magyar adófizetők pénzéből, az a multicégekhez került, a szolgáltatókhoz került, tehát a magyar adófizetők pénzével tömték ki a multikat. Hát ezt nem szeretnénk! Pontosan azért csináljuk ezt a rezsicsökkentést, hogy a multicégek extraprofitjait csökkentsük le, a szolgáltatók extraprofitjait csökkentsük le.

És még egy. Nagyon örülök annak, hogy Göndör képviselő úr itt, bár elég érdekes megvilágításban, a költségek átterheléséről beszélt. Tisztelt MSZP-s Képviselőtársaim! Hol voltak önök a múlt héten csütörtökön? Ugyanis akkor szavaztunk arról, hogy ezeket az adókat nem terhelhetik át a multinacionális (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) szolgáltató cégek a lakosságra! Hol voltak önök akkor? Szaunáztak? Nem voltak itt!

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem kellene ezt a részt tovább húzni, csak hogy Göndör képviselő úr memóriáját felfrissítsem. Tisztelt Képviselő Úr! Az, amit önök a családoknak szociális és egyéb juttatásként adtak... Másképp fogalmazok. A most megadott családi adókedvezmény és a gyermekek után járó adójóváírás két-két és félszerese mindannak, amit annak idején önök adtak. Ezt azért legyen kedves szem előtt tartani, ugyanis pont a legnagyobb terhet vállaló családok számára könnyítettük meg például a gyermeknevelést, és az ezzel járó költségeket támogattuk meg azzal, hogy az adójóváírást számukra lehetővé tettük. Legyen kedves már ott a számadatok között kikeresni, hogy önök milyen juttatásokat adtak a gyermeket nevelő családoknak, azok összege mennyi volt, és az az adójóváírás, amelyet ma a családok, különösen a két, három vagy több gyermeket nevelő családok adójóváírásként elkönyvelhetnek, és ott marad a családoknál, az hogyan aránylik mindahhoz, amit önök adtak.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

MÁRTON ATTILA, a számvevőszéki és költségvetési bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A számvevőszéki és költségvetési bizottság a tegnapi ülésén tárgyalta meg az előttünk fekvő törvényjavaslatot, és bár ugyan pénzügyi törvényről van szó, amiben mostanában ritkán van egyetértés, de örömmel tájékoztathatom a Házat, hogy ezt az előttünk fekvő törvényjavaslatot a tegnapi ülésen a számvevőszéki és költségvetési bizottság egyhangú szavazással általános vitára bocsátotta. Vagyis minden párt képviselői részéről megkapta a támogatást.

Miről is van szó, és mi hangzott el a bizottsági vitában? A bizottság tagjai részletes tájékoztatást kaptak a törvény céljáról, és ahogy államtitkár úr az expozéban is jelezte, részletesen bemutatta és kifejtette a Nemzetgazdasági Minisztérium képviselője, hogy milyen jogszabályi változásokat tartalmaz a törvény.

Nagyon fontos megemlíteni, hogy ez a törvényjavaslat tulajdonképpen egy folyamat részét képezi, hiszen a pénzmosásról szóló törvény megalkotásával a Ház már megkezdte azt a munkát, amely részben az Európai Unió egységes jogi szerkezetébe illeszkedik, és amely törvényekkel mindenképpen szeretnénk gátat vetni a terrorizmusnak, illetve a terrorizmus pénzügyi finanszírozásának. Ezeket a pénzügyi lehetőségeket szeretnénk minél szűkebbre zárni, teljes összhangban az Európai Unió ajánlásaival.

Itt kell megemlíteni, és szó volt erről is a bizottsági ülésen, hogy az Európai Unió jelenleg az úgynevezett 4. számú pénzmosási irányelv vitáját és felülvizsgálatát folytatja le.

A most beterjesztett törvényjavaslat is kapcsolódik ehhez a folyamathoz, és természetesen, ha az Európai Unióban megtárgyalják a következő lépéseket, akkor a Házra is további jogalkotási feladatok hárulnak.

Szó volt a bizottsági ülésen arról, hogy ez a törvényjavaslat nem egy törvény, hanem összefüggéseiben több törvény módosítását is igényli, így például a pénzügyi információs rendszerekkel foglalkozó fejezeteket, illetve a Btk.-ban meglévő, jelenleg a terrorizmus és a terrorizmus finanszírozásával kapcsolatos jogszabályok módosítását, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló törvény módosítása is, kisebb mértékben ugyan, de benne van, megtalálható ebben a törvényjavaslatban. Ezek mind-mind ahhoz szükségesek, hogy Magyarország is része legyen annak az egységes rendszernek, amely mindenképpen megpróbál gátat szabni a terrorizmusnak, a pénzmosásnak és a terrorizmus finanszírozásának.

A bizottsági ülésen igazából egyetlenegy olyan kérdés hangzott el, amely kifejezetten a készpénzforgalomra, az esetleges, a törvény hatálybalépését követően a hazai készpénzforgalom korlátozására vonatkozik. Itt azt a választ kaptuk, hogy ez a törvény konkrétan nem foglalkozik és nem érinti a hazai vállalkozói gyakorlatban bevett esetleges készpénzfizetési eljárásokat. Úgyhogy ilyen értelemben nem kell a szigorításoktól tartani, illetve bárkinek is aggódnia amiatt.

Így aztán összességben a bizottság az ülésen, nem túlságosan hosszú vita után, ahogy már a bevezetőben is említettem, egyhangúlag támogatta a törvényjavaslat általános vitára bocsátását.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

(19.40)

MÁRTON ATTILA, a gazdasági és informatikai bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági bizottság a mai ülésén tárgyalta meg az előttünk fekvő törvénymódosítást, és hogy a végén kezdjem, egyhangúlag támogatta az általános vitára való alkalmasságot, illetve magának a törvényjavaslatnak a megtárgyalását.

(19.50)

Persze, ahogy az már ilyenkor lenni szokott, a végén az egyhangú támogatás nem jelentette azt a bizottsági ülésen sem, hogy mindenki minden részletkérdésben tökéletesen egyetértett volna.

Alapvetően a bizottsági ülésen elhangzott, hogy milyen intézkedések történtek már az elmúlt évben, években a devizahitelesek megsegítésére, hiszen emlékezzünk vissza, 2010-ben a kormányváltáskor azzal kellett szembesülni, hogy közel egymillió háztartásnak van devizahitele, és ezek a devizahitelek egyre nagyobb terheket jelentettek a családok számára, így mindenképpen kormányzati lépésre, kormányzati intézkedésre volt szükség.

Az elmúlt időszak intézkedéseinek eredményeképpen igen sokakat sikerült már kiszabadítani a devizahitelek csapdájából, ez a magyar családok számára egy nagyon komoly megtakarítást jelent, és ez a törvénymódosítás, az árfolyamgáthoz történő csatlakozás jelentkezési határidejének kettő hónappal, tehát május 31-éig történő kitolása reményeink szerint és az előterjesztők reménye szerint is jócskán lehetőséget fog még tudni adni annak a közel 300 ezer családnak, akik még igénybe vehetik az árfolyamgát intézményét.

A bizottsági ülésen az ellenzéki képviselők hozzászólásaiban elhangzott az MSZP képviselője részéről - akik elévülhetetlen érdemeket szereztek abban egyébként, hogy ez a helyzet kialakuljon -, a hozzászólásban ez hangzott el Kovács képviselő úr részéről, hogy ők természetesen tovább szeretnék azokat a feltételeket könnyíteni, amelyek a rögzített árfolyamba történő belépést szolgálják, mert véleményük szerint túlságosan szűkre sikeredett ez a szabályozás. Magyarul, ők úgy értelmezik és azt látják, illetve azt feltételezik, hogy nem fog tudni mindenki belépni az árfolyamgát rendszerébe. A Jobbik képviselői részéről elhangzott, hogy ők mindenképpen egy olyan javaslatot szerettek volna itt az asztalon látni, amely elsősorban a felvételkori árfolyamhoz kötötte volna az árfolyamgát intézményét.

Az előterjesztők és a bizottság többsége is ezzel szemben úgy látta, hogy nagyon hasznos az a megállapodás, amely a kormány és a Bankszövetség között létrejött. Végre olyanfajta konstruktivitást tapasztalhatunk a bankok részéről, amely egy kicsit az általuk is előidézett helyzetben most talán segítséget nyújthat a devizahitelesek, devizahiteles családok számára, ezért a bizottság többsége mindenképpen azzal értett egyet, és a kormánypárti képviselők is maximálisan támogatták, hogy ez a törvényjavaslat megszülethessen. Már csak azért is, azon ok miatt, amire itt Dióssi képviselő úr mint előterjesztő utalt, hogy jelen pillanatban is zajlik egy kampány, a Nemzeti Bank, a PSZÁF és a Bankszövetség közös kampánya, amely minden, devizahitellel rendelkező adóst és adós családot arra biztat, hogy vegyék igénybe az árfolyamgát intézményét. Hiszen a jelenleg rendelkezésre álló számadatok alapján mindazok, akik már csatlakoztak ehhez a rendszerhez, körülbelül 6 milliárd forintot tudtak megtakarítani a devizahitelek törlesztésében.

Ez a pénz ott maradt a családoknál, ezért is tartjuk nagyon fontosnak, hogy ez a törvényjavaslat a parlament által is elfogadásra kerüljön, és minél több adósságcsapdába, devizahiteles csapdába került családnak biztosítson újabb kilábalási lehetőséget. Így aztán a bizottság végül is egyhangúlag támogatta általános vitára a javaslatot.

Köszönöm, elnök úr.

MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azért kibontakozik az internacionalista összefogás. (Derültség a kormánypártok és a Jobbik soraiban.) Göndör és Józsa képviselő urak olyan szinten próbálják megmagyarázni mindazt, amit kívülről, Magyarországon kívülről is próbálnak ránk nyomni (Dr. Józsa István közbeszól.), hogy az valami hihetetlen.

Tisztelt Képviselőtársaim! Önök csak arról feledkeznek el, hogy önök 2002 után fölszámolták azt az államilag támogatott lakáshitelrendszert, amit az első Orbán-kormány kialakított és kidolgozott, és ezáltal hajszolták bele az embereket (Dr. Józsa István: Semmi hajsza nem volt.), ezáltal hajszolták bele, mert megszüntették a forintalapú hitellehetőséget, ezáltal hajszolták bele az embereket a devizahitelbe. (Dr. Józsa István közbeszól.)

Tisztelt Képviselőtársaim a szocialista padsorokban! Ugye, nem gondolják azt, hogy mondjuk, Írország pénzügyi problémájáért, Spanyolország pénzügyi problémájáért, az olasz pénzügyi válságért vagy Ciprus pénzügyi válságáért is az Orbán-kormány a felelős? (Dr. Józsa István: Nem. Mindenért a Gyurcsány-kormány felelős.) Ugyanis az a helyzet, tisztelt képviselőtársam, bármennyire is próbál hangoskodni, hogy ezek következményeként jutott el oda az európai pénzügyi befektetők jelentős része, hogy a svájci frankot mint egy menekülővalutát használták, és a svájci nemzeti bank kétségbeesett lépésével próbálták valamilyen módon a svájci frank árfolyamának felértékelődését meggátolni. Ugye, ezért nem az Orbán-kormány a hibás, amikor próbáljuk az embereket helyzetbe, lehetőségbe hozni, és kiszabadítani ebből a csapdából, amit - még egyszer mondom - 2002 után önök idéztek elő azzal, hogy felszámolták a forinthitelezés államilag támogatott rendszerét, és belehajszolták az embereket a devizahitelbe.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Józsa képviselő úr, gondolom, ért a gazdaságtanhoz, köszönöm a megtisztelő...

Szeretnék egy internetes oldalt az ön figyelmébe ajánlani, csak úgy, az érdekesség kedvéért. (Felmutatja a laptopját.) Árfolyam: 2010. VI. hónaptól kezdődően, a svájci nemzeti bank árfolyamrögzítéséig közel 50 százalékkal változott az euró-svájci frank keresztárfolyama, magyarul: ennyit erősödött a grafikonok alapján a svájci frank az euróhoz képest.

Tisztelt Képviselő Úr! Ugye, nem gondolta - bár Gyurcsány Ferenc azt mondta, hogy a rossz dolog nem gyűrűzik be ide Magyarországra -, hogy ez nem fog ide begyűrűzni? Ennek a hatását is nyögjük, meg azt a terhet nyögik az emberek, amit önök a nyakukba varrtak, még egyszer mondom, azzal, hogy egyébként olcsónak hirdetett devizahitelbe belehajszolták a hitelfelvevőket.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Június 30-án, vasárnap délelőtt a forgalom számára is megnyílt az M0-s körgyűrű déli szektorának egy 11 kilométer hosszú, három forgalmi és egy leállósávból álló kibővített, felújított szakasza.

Az M0-s körgyűrű története régre nyúlik vissza. Az első szakasz építése hosszú előkészítések után 1988-ban kezdődött el. Az azóta eltelt 25 év során az M0-s körgyűrű három szakasza összesen 79 kilométer hosszúságban épült meg, bár csak egészen június 30-ig kétszer két sávon. Sajnos, 2002 és 2010 között érdemi fejlesztés az ügyben nem történt, viszont az évek során folyamatosan növekedett a forgalmi terhelés, a szükséges fejlesztések elmaradásának következményeként ez az útszakasz Magyarország legbalesetveszélyesebb autópálya-szakaszává vált. Azt hiszem, ezt mindenki megtapasztalhatta, aki arra jár, reggelenként egy-egy koccanás is kilométeres dugókat és órási sorban állásokat generált ezen az útvonalszakaszon.

Az M0-s körgyűrű déli szektorának kiemelten magas forgalmi terhelésnek kell megfelelnie. A régió második legforgalmasabb autópályáján forgalmi sávonként mintegy 20-25 ezer jármű halad át naponta. A körgyűrű nemcsak a fővárosi és elővárosi lakosság számára biztosít kiemelten fontos közlekedési útvonalat, de az országon belüli és a nemzetközi teherforgalom számára is nélkülözhetetlen.

Tisztelt Államtitkár Úr! A híradásokból tudjuk, hogy a fejlesztés nem állt meg, őszig dolgoznak a további építésen, az autópálya újabb szakaszának átadásán. A kérdésem az: milyen változásra számíthatnak az autósok és a fuvarozók az elkövetkezendő időszakban, és hogyan járul hozzá az M0-s körgyűrű új szakaszának átadása az ország infrastrukturális hálózatának fejlődéséhez.

Várom a megtisztelő válaszát. Köszönöm.

MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm a válaszát, államtitkár úr. Úgy gondolom, hogy mindazok, akik hallották ezt a választ, megnyugodhatnak, hiszen valóban így van, hogy az elmúlt években szinte nem volt olyan nap, amikor reggel a közlekedési hírekben ne lehetett volna hallani, hogy mindazoknak, akik egyik autópályáról a másikra gyorsan el szerettek volna jutni, adott esetben többórás várakozásra és sorban állásra is kellett számítaniuk.

Én nagyon bízom benne, hogy szeptemberre valóban határidőre elkészülnek a munkálatokkal, hiszen ebben az esetben a szállítási útvonalak - nem is az útvonalak rövidülnek le - lényegesen biztonságosabbá válhatnak a fuvarozók számára, és lényegesen rövidebb idő alatt tudnak egyik autópályáról a másikra eljutni, ami, mint tudjuk, Magyarország esetében egy igen komoly szempont, hiszen országunk a teherforgalom szempontjából is egy átmenő, tranzitországnak számít.

Még egyszer köszönöm a válaszát, és azt hiszem, Magyarország minden autós polgára nevében bízunk abban, hogy határidőre valóban elkészül a munka. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Elöljáróban azért néhány dolgot az előbb elhangzottakkal kapcsolatban pontosítsunk már, csak azért, hogy ilyen nem egészen szakmai alapon nyugvó dolgok ne maradjanak a levegőben. Utána pedig mindenképpen szólni szeretnék magáról az egyezményről, a kétoldalú megállapodásról.

Tisztelt Gaudi Képviselő Úr! Tudja, a légi közlekedés világában az mindenhol, hangsúlyozom, tehát a világon mindenhol úgy van, hogy ha van egy légitársaság, amely időközben csődöt jelent vagy leállítja a közlekedését, ez most megítélés kérdés, de ha és amennyiben nem saját tulajdonú repülőgépekkel repül, hangsúlyozom még egyszer, a világ bármely pontján, akkor a bérbe adó, lízingbe adó cégeknek joga van azonnal azokat a repülőgépeket az adott repülőtéren, függetlenül attól, hogy azok, még egyszer mondom, a világ mely pontján vannak, rögzíteni, és az a repülőgép nem szállhat föl. Tehát ez, amit ön mondott, ez teljesen független attól, hogy egyébként tényszerűen abban igaza van, hogy az egyik utolsó útja a Malév-járatnak valóban Izrael volt, de ez teljesen független attól egyébként, hogy Izrael, nem Izrael, bárhol a világon ugyanígy jártak volna el. Ezt csak azért mondom, hogy maradjunk a tényeknél, mert ez tényszerű dolog.

A másik. A Malévval kapcsolatosan, új légitársaság. Szerintem önök is itt ültek a parlamentben, amikor a Malév ügyeit, csődjét vizsgáló bizottság jelentését tárgyaltuk, ha máshonnan nem, legalább onnan hallhatták, de az önök képviselője is ott volt abban a bizottságban, és tudják nagyon jól, hogy a Malév csődjéhez alapvetően az járult hozzá, hogy az önöktől jobbra ülők és a vitában jelen nem lévők, amikor kormányon voltak, nem tették meg azt a lépést, amit egyébként meg kellett volna tenni, hogy az Európai Bizottságtól megkérik az engedélyt, hogy az állam támogathassa a légitársaságot.

(19.20)

Ezt ugye a csehek megtették, nem is probléma, a csehek adhatták nyugodtan az állami pénzt, elindíthatták az átszervezési programot. Nos, ezt nem tették meg a szocialisták kormányzásuk idején, ezért tiltott állami támogatásnak minősítette az Európai Unió.

Valóban készültek tervek, tanulmányok, mi magunk is annak idején készítettünk egy 260 oldalas anyagot a cégre vonatkozóan, de sajnos azután, hogy előállt ez a csődhelyzet, és az Európai Bizottság kötelezte a Malévot az addig kapott állami támogatások visszafizetésére, azután nem lehetett már mit csinálni, és ha állami pénzből jött volna létre, bármilyen állami tőkéből, hozzájárulásból jött volna létre légitársaság, akkor automatikusan és azonnal meg kellett volna fizetni mindazokat az összegeket, mivel jogutódnak tekintette volna az Európai Unió, illetve az Európai Bizottság az állami tőkéből létrejövő légitársaságot. Tehát innentől kezdve egy olyan helyzetben vagyunk, hogy még ha az államnak lett is volna pénze és jó szándéka arra, hogy egy légitársaságot állami többségi tulajdonnal vagy állami tőkével, állami részvétellel létrehozzon, azonnal a 100 millió eurós visszafizetési kötelezettség, 30 milliárd forint ott lett volna a nyakában. Tehát innentől kezdve ez egy nagyon komoly problémát jelent.

És most rákanyarodva a megállapodásra. Csodálkozom azon, képviselő úr - én értem, hogy önöknek Izraellel kapcsolatosan mi az álláspontjuk; értem, de én ezzel nem értek egyet, de értem az önök problémáját. A kétoldalú egyezményekre vonatkozóan egyébként meg azon csodálkozom, hogy ön világosan elmondta, hogy egyébként amióta nincs hazai nemzeti légitársaság, azóta valóban, még ha nem is csökkent drasztikusan a beutazó forgalom, de az tény, hogy teljesen átalakult a Magyarországra beérkező utasforgalom, ami a légi közlekedést érinti. Valóban eltűnt egy igen széles réteg, egy magas költési intenzitással rendelkező réteg, valóban eltűnt - ezt valóban a hazai turizmusban, idegenforgalomban, szállodákban, vendéglátóhelyeken sajnos elég jól lehet érzékelni -, megjelent helyette egy másik, lényegesen kisebb költéssel rendelkező réteg. De én úgy gondolom - és ez ugye le is van írva az előterjesztésben -, hogy reményeink szerint minden nem európai uniós állammal megkötött légügyi egyezmény és megállapodás hozzájárul és -járulhat ahhoz, hogy növekedjen a két ország közötti légi utasforgalom, hiszen akkor lehetőség lesz az államnak kijelölni olyan légi fuvarozókat, akik egy adott országba repülhetnek, természetesen viszonossági, kölcsönösségi alapon. Ugye ez az Európai Unión belül nem gond, hiszen az Európai Unió belső piacain mindenki szabadon repülhet, ha a szükséges engedélyeket megszerzi. Tehát minél több olyan lehetőségünk van, hogy az Európai Unión kívüli országokkal megállapodjunk, reményeink szerint annál nagyobb forgalomra lehet számítani.

Én a magam részéről, már csak a szakmai elköteleződésem miatt is, bízom abban, hogy előbb-utóbb talán nemcsak fapados légitársaság lesz vagy lehet, akit a magyar állam ki tud jelölni mint hivatalos fuvarozót, hanem olyan légitársaság is, amely valóban komoly részt fog tudni vállalni egy magasabb költési minőséggel rendelkező utaskör szállításában.

Az adatcserére vonatkozóan megint csak csodálkozom, hogy önnek ez problémát jelent, hiszen pontosan ön említette, hogy az Egyesült Államok is bizonyos feltételeket szab minden egyes, az Egyesült Államok területére történő beutazás esetén. Előzetes adatkérésekről, valóban, erről zajlanak egyeztetések, hiszen helyenként talán túlzónak is nevezhető az, amilyen előzetes adatokat, információkat az Egyesült Államok kér, de sajnálatosan a 2001. szeptember 11-ei események azt bizonyítják, hogy bizony a terrorizmusnak egy új területe a légi terrorizmus és a repülőgépek terrorista eszközként való felhasználása, tehát bizonyos biztonsági szigorításokra szükség van.

Tehát én úgy gondolom, hogy Magyarországnak jó, ha minél több kétoldalú egyezmény megkötésére kerül sor a légi közlekedés területén is, bízván abban, hogy Magyarországra is olyan beutazó forgalmat tudunk ezáltal generálni, amely hozzájárul ahhoz, hogy itthon a szállodáink, a vendéglátóhelyek és a turisztikai nevezetességeink minél több vendéget tudjanak vonzani. Úgyhogy én azt mondom, hogy nemcsak ezt, hanem, ha más ilyen megállapodásra kerül sor, arra kérem önöket, támogassák.

Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Őszintén sajnálom, hogy Z. Kárpát Dániel képviselőtársunk, bár előadóként ott volt a gazdasági bizottság ülésén, de a mostani felszólalásához legalább a bizottság jegyzőkönyvét nem olvasta el, mert akkor megkaphatta volna azokat a szakmai érveket, amelyeket hiányolt.

Az a gond, hogy ez az előterjesztés, amely a kezemben van, bár a képviselőtársam folyamatosan ezt hangoztatta, messze nem csak és kizárólag a családi csődvédelemről szól. Bizony vannak benne olyan pontok, amelyek alapvető elvekkel nem egyeznek. Többek között például kimondtuk alapelvként, hogy a devizahitelekből történő kiszabadulás esetén legalább azt a méltányossági szempontot figyelni kell, hogy azok, akik forinthiteleket vettek fel, ne járjanak, ne járhassanak rosszabbul, másképpen fogalmazok, a devizahitelesek ne járjanak jobban adott esetben egy hitelkiváltás vagy bármilyen megoldás esetében.

Az a helyzet, tisztelt képviselő úr, hogy az önök megfogalmazása szerint azzal a kártérítéssel meggyőződésünk szerint, amelyeket ön ebben az indítványban megfogalmazott, hátrányosan különböztetné meg mindazokat, akik egyébként az elmúlt években forintalapú hiteleket vettek fel. Egyébként, a bizottsági ülést idézve, elmondtuk világosan, hogy az elmúlt időszakban milyen adósvédelmi intézkedések történtek. Lehetőséget teremtettünk a végtörlesztésre. Lehetőséget adtunk az árfolyamgátra, sőt mi több, az árfolyamgát intézményrendszerét kibővítettük, és a kormány létrehozta a Nemzeti Eszközkezelőt, amely pedig segítséget nyújt azon devizaadósoknak, akiknek esetleg a háza árverezésre kerülne. Az a baj, még egyszer mondom, hogy ebben az indítványban messze nemcsak a családi csődvédelemről van szó (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hanem alapvető elveknek... (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Idő!) Öt perc, nem?

ELNÖK: Tisztelt Képviselő Úr! Ha egy ilyen előterjesztést ön benyújt, akkor öt percben szólalhat fel, itt hozzászólóként sajnos csak kettő percben. (Simon Gábor: Pedig szívesen hallgattuk volna még!)

MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm. Az elmondottak miatt nem támogatjuk a tárgysorozatba-vételt.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kovács Tibor képviselő úr úgy beszélt, mint aki 1. az elmúlt nyolc évben nem ült itt a parlamentben, 2. mintha fogalma nem lenne arról, hogy 1996-ban az ő kormányuk hajtotta végre azt a privatizációt, amelynek során garantálták a nyereséget a külföldi tulajdonba került szolgáltatóknak és erőműveknek, és mintha nem lenne tudomása arról, tisztelt képviselő úr - emlegette az erőművek profitját -, hogy amikor mi kormányoztunk, Magyarországon és Európában is egy elég komoly gazdasági élénkülés volt. Legyen kedves és vegye elő azokat a cikkeket, amelyek arról szóltak annak idején, hogy energiaínség van Európában, különösen a villamosenergia-fronton, és az akkori elkövetkezendő tíz-tizenöt évre milyen komoly kapacitáshiányokat mutattak ki az akkori évek tervezői; persze akkor még nem volt szó a gazdasági válságról. Tehát ne csodálkozzon azon, tisztelt képviselő úr, hogy annak idején így megugrott az energiatermelők profitja.

A másik: azt mondja, hogy családok tízezrei ma már nem tudják fizetni a számlákat. Valóban, mert az önök nyolcéves kormányzása annyira elszegényítette az embereket, hogy egész egyszerűen nincs pénzük kifizetni a rezsiszámlákat. Most végre lesz lehetőség arra, hogy 20 százalékkal csökkentett rezsiszámlát kapjanak az emberek. No ez az, ami az önök idejében soha nem volt, hiszen folyamatosan arról szóltak a hírek - annak ellenére, hogy nem emelik a gáz árát -, hogy kétszeresére és háromszorosára emelték az energia árát.

Ez az igazság, tisztelt képviselő úr. Köszönöm.

MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Göndör Képviselő Úr! Azért van ennyi nemfizető, mert az önök nyolcéves kormányzása alatt az emberek és a családok felélték a tartalékaikat - pont, ez a helyzet.

A másik: ha volt is energiahordozóár-emelés a jelenlegi kormány idején, az egyszer sem volt az inflációt meghaladó mértékű mindaddig, amíg be nem lettek fagyasztva az árak. Ezt azért jól véssék már a fejükbe!

S még egy dolog: amit Kovács Tibor képviselő úr elkezdett emlegetni, az a nagy átverés show. Amiatt a támogatási rendszer miatt ma önök büszkén döngetik a mellüket, hogy az micsoda szenzációs, fantasztikus volt.

(20.20)

Tisztelt Képviselő Úr! Önök a kormányzásuk ideje alatt százmilliárdokkal tömték ki a külföldi tulajdonban lévő szolgáltatók zsebét, mert hagyták az egekig elszaladni az energiahordozók árát. Majd azt mondták, hogy önök egyébként egy borzasztóan jó kormány, mert önök mennyire a szegény emberek pártján vannak. És az adófizetők pénzéből, a költségvetésből a gáz- és villamos energia magas árát tömték bele a szolgáltatók zsebébe. Ez a helyzet. Most meg mi mit fogunk csinálni? Csökkentjük az energia árát, tehát kevesebb extraprofithoz fognak jutni a szolgáltatók. Önök pedig majdhogynem lapáttal lapátolták be a szolgáltatók pénztáraiba a pénzt. Mindannyiunk pénzéből, a költségvetésből. (Kovács Tibor, Göndör István és dr. Józsa István közbeszól.) Ez volt a nagy átverés show, ezzel vezették meg az embereket, és ezzel próbálják most is megvezetni. Valójában ez a technika több százmilliárd forintba került a költségvetésnek, és ezzel próbálták elkábítani a szegény embereket. Most meg az a helyzet, hogy valóban kevesebbet fognak fizetni a gázért és a villamos energiáért. Na, ez a kettő között a különbség, tisztelt képviselőtársaim!

Köszönöm. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. No, hát Kovács Tibor képviselő úr! Sokadjára futunk neki, a gazdasági bizottságban is szó volt róla az árfolyamok kapcsán. Szóval, biztos nehéz ezt megérteni, de azt azért, hogy a svájci frankot, mondjuk, Európában mindenki menekülő valutának tartja és tartotta, ugye, azért nem az Orbán-kormány a felelős? (Dr. Józsa István: Dehogynem! Kósa Lajos.) És hogy a svájci jegybanknak rögzítenie kellett az árfolyamot az euróhoz, ugye, ezért sem az Orbán-kormány és a jelenlegi kabinet a felelős?

(20.30)

Jó volna már, ha ezt egyszer sikerülne megérteni. Nem valószínű, hogy menni fog, de kérem, próbálják meg.

A másik, hogy miért nem tettünk semmit. Tisztelt Képviselő Úr! Amikor elkezdtük megtenni ezeket a lépéseket a rezsicsökkentés ügyében, az önök elvbarátai az Európai Parlamentben olyan hisztit csaptak - gondolom, nem véletlenül, mert önök közül biztos senki nem beszélt velük, és senki nem mondta, hogy próbáljanak már nyomást gyakorolni Magyarországra, ezt fel sem tételezem persze -, volt akkora paláver, hogy mindenféle okot, indokot kitaláltak annak érdekében, hogy valamilyen módon megpróbálják lejáratni Magyarországot. Úgy gondolom, hogy volt néhány olyan fontos teendő az önök hagyatékából például, hogy a pénzügyi szakadék széléről visszahozzuk ezt az országot (Dr. Józsa István: Ez is mese.), ami össztársadalmi és nemzeti szinten talán megelőzte azt a feladatot, hogy csak most tudjunk a rezsicsökkentéssel foglalkozni.

Szilágyi György képviselő úr, kérem szépen, nagyon örülök annak, hogy végre egyszer azt hallom a Jobbiktól, hogy önök támogatják azt, hogy ismét állami tulajdonba kerüljön a gázszolgáltatás valamilyen része. (Derültség a Jobbik soraiban.) Tisztelt Képviselő Úr! Legyen már kedves megmondani, akkor miért is volt az az MSZP-vel közös beadványuk, amiből aztán az MSZP kihátrált, hogy vizsgáljuk fölül az E.ON visszavásárlását. Gondolja már végig (Az elnök csenget.), hogy milyen állásponton van, képviselő úr! Köszönöm.

MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Napjaink egyik fontos és kedvelt közlekedési eszköze a vasút, amelynek segítségével az utazás számos előnnyel jár. Környezetkímélő, kevésbé károsítjuk utazásunkkal környezetet, mint ha autók tucatjaival közlekednénk. Fontos szerep hárul rá a nagyvárosok tömegközlekedésében is, például az elővárosi forgalomban, de nagyon meghatározó a kisebb falvak, települések életében is, mint azt láthattuk a szárnyvonalakkal kapcsolatos döntések esetében is.

Jelenleg csak kerülő úton, átszállással, még a leggyorsabb intercity-járattal is csak nagyon lassan, közel 3 óra alatt érhető el vasúton a Hajdú-Bihar megyei megyeszékhelytől, Debrecentől a mindössze csak 70 kilométerre lévő Nagyvárad. Természetes, hogy mindkét városban cél a közvetlen összeköttetés. Debrecen és Nagyvárad között a XX. század első felében is járt a vonat, ami biztosította a két város, a két térség közötti gazdasági kapcsolatot is. A mára felszámolt, de hosszú évtizedekig működő vasúti összeköttetés uniós pályázati támogatással valósulhatna meg, éledhetne újjá, melyet a két város közösen nyerhetne el. A támogatás feltétele, hogy a vasút képes legyen a 100 km/órás sebességű közlekedésre. Az új vasútvonal számos kisebb települést is érintene, többek között Mikepércset, Sárándot, Derecskét, Tépét, Esztárt, Pocsajt és Nagykerekit is.

Debrecen és Nagyvárad érdekeltsége, hogy létrejöjjön az összekötő vasútvonal, hiszen ez nagy lehetőséget biztosítana arra, hogy ne csak tömött autóbuszok és óriási, kígyózó autósorok araszoljanak a két település, valamint Debrecen és az országhatár között. A kisebb falvakban élők számára is fontos lenne, hogy úti céljukat a lehető legrövidebb úton és legkényelmesebb közlekedési eszközzel érjék el, és ismét bekapcsolódhassanak a két nagyváros közötti gazdasági vérkeringésbe is.

Ezért kérdezem államtitkár urat, mikor kerül sor a Debrecen-Nagyvárad közötti vasútvonal felújítására. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Gaudi képviselő úr történelmi, társadalmi, etnikai és kisebbségekről szóló eszmefuttatása után én megpróbálok az előterjesztéshez kapcsolódó néhány szakmai dolgot is terítékre hozni, amennyiben ez lehetséges.

Ezek után egyébként, amit Gaudi képviselőtársam elmondott, csodálkozom, hogy a külügyi bizottságban a Jobbik képviselője nem tudta támogatni ezt az előterjesztést, mint ahogy itt a bizottsági előterjesztő előadásában hallhattuk. Hiszen, ha ilyen sokféleképpen meg lehet közelíteni, úgy gondolom, biztos találtak volna benne olyat, ami miatt érdemes lett volna a támogatásra. Remélem, hogy a zárószavazásnál ezt a javaslatot támogatni fogják majd.

Nos, miért is támogatjuk mi, a Fidesz képviselői ezt az indítványt, és miért érezzük azt, hogy ez fontos? Államtitkár úr már említette, hogy egy elég régóta húzódó folyamat, hiszen a balkáni háború, lényegében 1999 óta a koszovói légtér zárva van, és elég hosszú időnek kellett ahhoz eltelni, hogy 2011-ben a helyzet normalizálása kapcsán a NATO is úgy érezze, hogy valamilyen szinten szakmai irányítás alá kellene vonni ezt a területet légtérirányítás szempontjából. Hiszen ennek nagyon komoly, különösen a légitársaságok, a légi közlekedés szempontjából nagyon komoly jelentősége van. Hiszen ma, amikor a légi közlekedés sajnos a dráguló üzemanyagköltségek miatt egyre drágább, nem mindegy az, hogy a légitársaságok például Európából déli, délkeleti irányban milyen útvonalon tudnak haladni, tehát ez egy nagyon fontos gazdasági kérdés a légitársaságok számára.

Magyarország számára mit jelent ez a megállapodás? Milyen előnyt tudunk mi ebből kovácsolni? A bizottsági előterjesztésben is elhangzott, hogy a HungaroControl Légiforgalmi Zrt., amely a magyarországi légtérirányítást végzi, fogja ellátni ennek a légtérnek az irányítását. Az elmúlt években valóban komoly fejlesztés történt, hiszen a HungaroControl Zrt. megépítette az elmúlt időszak talán legnagyobb beruházását, az úgynevezett ANS III. irányítóközpontot, amelyet teljesen korszerű technikával, technológiával szereltek föl, és ennek az irányítóközpontnak a működésbe állása teremti meg tulajdonképpen azt a lehetőséget, hogy ilyen feladatra is lehessen vállalkozni, magyarul, hogy nemcsak hazánk légterét, hanem velünk nem is szomszédos területek légtér-irányítási feladatait is teljesen elkülönítve, tehát fizikailag is elkülönítve egyébként a hazai szektorirányító rendszertől önállóan, önálló egységként lehessen kezelni.

Szintén a HungaroControl keretein belül működik az Európában összesen kettő közül az egyik olyan légtér-szimulációs rendszer, úgynevezett CRDS-központ, amelynek segítségével már folynak és folytak olyan munkálatok, amelyek a légtér elosztását, az ott folyó repülések szimulációit, az ott lefolytatott eljárások számítógépes modellezését teszik lehetővé. Ez mindenképpen egy nagyon komoly szakmai előrelépés, és Magyarország számára a technikai fejlődés, a technikai fejlesztés szempontjából nagyon fontos dolog.

Azonban ezeken a technikai, ámde nagyon fontos részleteken túlmenően úgy gondolom, hogy ennek a megállapodásnak egy nagyon-nagyon fontos üzenete van Európa és az Európai Unió és a Eurocontrol irányába. A Eurocontrol az európai légtereket irányító szervezetek összefogó szervezete. Talán képviselőtársaim is tudják, hogy az európai légtér különböző egységekre, úgynevezett FAB-okra van felosztva, és bizony manapság az Európai Unióban az egyik, a légtérirányítást illetően az egyik legfontosabb kérdés az, hogy hogyan lehet a költségeket csökkenteni, adott esetben hogyan lehet a ma még önállóan, tehát az egyes államokra kiterjedő légtérirányító szervezeteket hogyan és miként lehet összevonni, hogyan és miként lehet az európai légtérben az egységes európai légteret olyan módon is megvalósítani, hogy a légtérhasználatra ne csak mindenkinek egyformán legyen lehetősége, de az ott működő rendszerek, irányítási rendszerek is egységesek legyenek. Ez teljesen természetes módon hosszabb távon adott esetben azzal jár vagy járhat, hogy a ma még önállóan működő nemzeti irányító szolgálatok adott esetben megszüntetésre is kerülhetnek, és nagy légiirányító centrumok jöhetnek létre Európán belül.

Úgy gondolom, hogy azért nagyon fontos, hogy Magyarország és a magyar kormány egy ilyen szerződést, egy ilyen megállapodást tud kötni, hogy ezzel is tudjuk bizonyítani, hogy élenjáróak vagyunk, amikor az egységes légtérirányításról, az ott lefolytatott folyamatokról van szó. Ez azért nagyon példaértékű, és nem győzöm hangsúlyozni, előremutató, hiszen az európai légtérszerkezet egységesítésében, az irányításban, az eljárások kidolgozásában ilyen irányú fejlesztések futnak, és az Európai Unió már a második fázisát indítja el annak a légtérszerkezetet egységesíteni próbáló törekvéseknek, amelyek az elmúlt években is voltak. Tehát, ha mi itt, Magyarországon meg tudjuk mutatni azt, hogy a hazai légiirányító szolgálat képes ezeknek a feladatoknak megfelelni, akkor úgy gondolom, hogy hosszú távon mindenképpen jó eséllyel pályázunk és pályázhatunk, és mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy ez így legyen, hogy az európai légtérben, és itt a közép-kelet-európai légteret mindenképpen ez alatt értem, mi meghatározóak tudjunk lenni szakmailag, technikailag, műszaki struktúrát tekintve.

Erre ad jó alapot ez a megállapodás, hiszen ezzel tudjuk bizonyítani, hogy máris felkészültek vagyunk olyan feladatok elvégzésére, amire - méltán mondhatom - Európában nem nagyon lenne talán más, aki hasonló technikai felkészültséggel, szoftverekkel és olyan korszerű irányítórendszerrel rendelkezik, mint hazánk.

Mindezeken túlmenően nem elhanyagolható az a diplomáciai hatás sem, amely e mögött a szerződés mögött áll, és még az elkövetkezendő időszak feladatait is fogja adni, hiszen tudjuk nagyon jól, hogy egyrészt Koszovó nem határos Magyarországgal, ráadásul a környező országok hatóságaival, szervezeteivel és diplomáciai vonalon is egyeztetni kell még a továbbiakban a koszovói légtér használatára vonatkozó eljárásokat és különböző nemzetközi jogi, diplomáciai kérdéseket. Amennyiben a kormány ezt sikeresen fogja végigvinni, és én meg vagyok győződve arról, hogy ez így lesz, akkor mindenképpen példaértékű lesz Magyarország számára diplomáciai szempontból is az a teljesítmény, amelyet be tudunk majd mutatni Európának, az Európai Közösségnek is, hogy igen, mi partnerek vagyunk, bármikor bármilyen fejlesztésről legyen szó, és oda tudunk állni olyan több országot érintő együttműködés mellé is, sőt vezetői tudunk lenni egy ilyen projektnek, amely - még egyszer mondom - példaértékű lehet az egész Európai Unión belül.

(20.10)

Úgyhogy én nagy tisztelettel arra kérem azokat a képviselőtársaimat, akik mondjuk, a frakciójukban vagy a bizottságban úgy döntöttek, hogy tartózkodnak vagy nem támogatják, hogy mindazokért, amelyeket elmondtam, mindazon előnyökért támogassák ezt a törvényjavaslatot, és támogassák azt, hogy Magyarország példaértékű együttműködést és egy technológiai projektet tudjon megvalósítani.

Elnök úr, köszönöm a szót. (Taps.)