Felszólalás adatai

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, nem biztos, hogy mindent pontosan értettem, ha így volna, elnézését kérem a képviselő úrnak, bizonyára bennem van a hiba. Én ugyan a Torgyán-családot nem ismerem aprólékosan, ez talán nem rovandó föl, de úgy tudom, hogy a miniszter úr édesapja a miniszter úr 15 éves korában meghalt. Így, hogy hungarista-e vagy sem, azt most elég nehéz megállapítani. (Derültség a kormánypártok soraiban.) Másfelől, ha már ön az átvett könyvekre, fényképekre utal, azt javaslom, hogy forduljon a pártelnök úrhoz, aki még külügyminiszter korában szintén vett át könyvet egy olyan kellemetlen eset kapcsán, amiért nem vállalhatott felelősséget, és akkor bizonyára - miután akkor elfelejtette ezt megkérdezni - most be tud önnek számolni arról, hogy az ember milyen helyzetekbe kerülhet időnként külföldön.

Ami pedig a hungarista édesapát illeti, kérem tisztelettel a baloldali képviselőket, hogy döntsék el - ha lehet, egyszer s mindenkorra, és játsszuk e szerint a játékszabályok szerint a politikai küzdelmeket -, hogy felelős-e egy fiú az apjáért. (Zaj, felzúdulás az MSZP soraiban. - Csurka István: Az utolsó körömig!) Ha igen, mi készséggel állunk egy ilyen megközelítés elé is. Ha nem, akkor viszont (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) legyenek kedvesek egyfajta mércét alkalmazni mindenkivel szemben!

Köszönöm szépen, elnök úr. (Nagy taps a kormánypártok soraiban.)