Készült: 2024.09.26.02:59:56 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

247. ülésnap (2005.09.20.), 100. felszólalás
Felszólaló Bársony András
Beosztás külügyminisztériumi politikai államtitkár
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka Előadói válasz
Videó/Felszólalás ideje 9:27


Felszólalások:  Előző  100  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

BÁRSONY ANDRÁS külügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Valóban volt a vitának egyfelől egy nagyon emelkedett hangvétele, másfelől egy olyan képe, mintha nem tudnánk különbséget tenni egy nemzetközi szerződés ratifikációs eljárása és egy pártpolitikai megközelítés között. Azt mondta a külügyi bizottság elnöke, nem ebbéli minőségében, hanem a Fidesz vezérszónokaként, hogy nevetséges helyzetbe hozzuk magunkat azáltal, hogy még egyetlen parlament sem ratifikált, pusztán az egyébként válságban lévő szlovák kormány.

Szlovákiában nem a kormány ratifikált, és ezt talán ezen a szinten érdemes volna figyelembe venni, hanem a szlovák parlament 44. teljes ülésén, ez év június 21-én, következésképpen a szlovák kormány két hónappal későbbi válságának nem sok köze van ehhez az eljáráshoz. Ámde annyit érdemes megjegyezni erről a szlovák kormányról, hogy ennek magyar miniszterelnök-helyettese van, a szlovák parlamentnek magyar alelnöke, és ott van az MKP, mert ha már belekevertünk mindenfajta párt- és nemzetpolitikai sajátosságokat ebbe a vitába, akkor talán meg kéne kérdezni, hogy szlovákiai magyarjaink hogyan foglaltak állást ebben a vitában. Ők is nevetségesnek ítélték azt az eljárást, hogy tudniillik ratifikáljanak gyorsan?

Azt gondolom, erre a költői kérdésre a választ mindenki tudja, ha így lett volna, a magyar sajtó és a magyar közvélemény erről gyorsan értesült volna. Nem ez volt, hanem ugyanazt az álláspontot képviselték a határon túli magyar közösség egy másik nagy blokkjának képviselői, amelyet egyébként tőlünk az erdélyi magyarság is kért, függetlenül attól, hogy kinek mi a témához az általános hozzáállása.

Hölgyeim és Uraim! Azt gondolom tehát, hogy nem az válik nevetségessé, aki egy ratifikációs eljárásban más stratégiát követ, mint más európai uniós tagországok, hanem az válik nevetségessé, aki ilyen alapvető kérdésekkel nincs tisztában.

Fel lehetne tenni persze a kérdést úgy is, hogy ugye, az is elhangzott ugyanabban a felszólalásban, hogy nem tudjuk, hogy mit ratifikálunk.

(17.20)

Majd meg lehet nézni a jegyzőkönyvben ezt a költői kérdést, amit a Fidesz vezérszónoka tett fel. Lehet, hogy ő nem tudja, mit ratifikálunk, de mi tudjuk, mert benne van a szerződésben. Ratifikálni pedig azt a csatlakozási szerződést kellene a magyar parlamentnek - és gondolom, meg is fogja tenni -, amely az összes feltételét tartalmazza Románia és Bulgária csatlakozásának. Feltételét, kondícióit, lehetőségeit és kötelezettségeit; és nem a csatlakozás időpontját abban az értelemben, hogy erre két lehetőséget jelöl meg. Ha nem kell alkalmazni a védzáradékot, akkor természetesen a 2007 kezdeti dátumot, ha meg kell, akkor a későbbit. De ez nem a ratifikációs eljárás kérdése, hölgyeim és uraim, vagy ha úgy tetszik, távol lévő vezérszónok úr! Azt gondolom, abban egyetérthetünk, hogy ez majd a Tanács, a 25-ök véleményének kérdése, és egy jottányit sem változtat az előttünk lévő szerződés tartalmán. És visszafelé is igaz ez.

Hölgyeim és Uraim! Elhangzott, hogy tulajdonképpen miért kellene most ratifikálni. Ez a következőképpen szól a jegyzőkönyvből - idézem szó szerint -: “Evilági magyarázatot adott a Külügyminisztérium politikai igazgatója a ratifikáció időzítésére - ezek Németh Zsolt imént elhangzott szavai. - Azt mondta, a miniszterelnök mindenféleképpen szeretne ajándékot vinni Bukarestbe a magyar-román kormányülésre.ö Azt hiszi Németh Zsolt, hogy ez a válasz eggyel közelebb visz bennünket. Hölgyeim és uraim, ha még ebben a kérdésben, amelyben látszólag nemzeti konszenzus van, ahol tulajdonképpen nagyon nehéz pártpolitikai szempontokat érvényesíteni, itt a plenáris ülés színe előtt és a televízió kamerái előtt hazudni lehet és szabad, ez valahol azért tulajdonképpen elképesztő.

Mi is volt a külügyi bizottság ülésén? A következő szavak hangzottak el: “Számomra a vitából egyértelműen kiderült, hogy a ratifikáció előrehozott, erőltetett menetére azért van szükség, hogy Magyarország miniszterelnöke a magyar-román kormányülésre ajándékba vihesse a ratifikációt.ö Ez az idézet azonban Balogh László ellenzéki képviselő úrtól származik. Ő nem volt és - gondolom - nem is nagyon lesz a Külügyminisztérium politikai igazgatója, legalábbis egy darabig. De ezeket a szavakat Udvardi Iván politikai igazgató szájába adni több mint inszinuáció. Udvardi Iván ugyanis amúgy egyébként azt mondta, hogy “a magyar és román kormány közös kormányülést fog tartani október 20-21-én, a kormány szeretné, ha addig ez a csatlakozási megerősítés, a ratifikációs folyamat lezárulhatnaö. Eltekintve attól, hogy ki mint értékeli a politikai igazgató szavait, azt gondolom, ha valaki egy személyre egy ilyen vitában hivatkozik, és nyilvánvaló valótlanságot állít, akkor azt kell mondanom, hogy talán nem ebben a vitában kellene hasonló érveket felsorakoztatni.

Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Elnök Úr! Ez a vita persze sokunk számára nem ebben a hangnemben zajlott, legalábbis nem érzékeltük ki ezt belőle. Magam néhány nappal ezelőtt Bukarestben Markó Bélával, a Román Köztársaság kormányának miniszterelnök-helyettesével tárgyaltam a közös kormányülés előkészítéséről, többek között vele is, és megerősítette, hogy a magyar közösség ugyanúgy, mint Románia egésze, azt várja, hogy Magyarország, amely éveken keresztül hangoztatta őszinte szándékát - nemcsak ennek a kormánynak a működési ideje alatt, hanem a Fidesz vezette polgári kormány működési ideje alatt is -, hogy őszintén támogatja a szomszédok csatlakozását, nos, azt várják, hogy ennek bizonyítékául a magyar parlament minden pártja megfelelőképpen vegyen részt ebben a vitában, és fogalmazza meg álláspontját a szavazáskor.

Én ezt kérem önöktől. És még egy dolgot, mielőtt még egyszer ajánlanám önöknek elfogadásra a ratifikációt: megértem az összes érzelmet, amely sok képviselő számára elsősorban magyar-magyar megközelítésbe helyezi ezt a kérdést, de csak azt tudom önöknek mondani, hogy amikor a magyar parlament Európáról beszél, akkor soha nem szabad elfelejteni, hogy ez az Európa csak akkor lesz a mienk igazán, ha együtt vagyunk benne mindazokkal, akik ugyanezt az Európát szeretnék gazdagabbá tenni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)




Felszólalások:  Előző  100  Következő    Ülésnap adatai