Felszólalás adatai

DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Reményeim szerint házszabályszerűen van még joga szólni a kormánypárti képviselőnek.

Én az Országgyűlésben a vita alatt álló, beterjesztett adótörvények együttes vitájában jó irányról és rossz irányról szeretnék szólni, merthogy ez egy általános vita, és ebben az általános vitában két olyan törvényjavaslatot kell megvizsgálnunk, amely alapvetően rendezi át a magyar adórendszert és a közteherviselést. A közteherviselést elsősorban abban az értelemben, hogy ki fizeti meg a költségvetési, kiadási és szociális szempontból kényszerűen beszedendő összegeket.

Ha így nézzük - és azt javaslom, hogy nézzük így -, akkor meg kell állapítani, hogy a beterjesztett törvényjavaslatok mindenképpen jó irányt jelentenek a munka tekintetében. És amikor arról beszélünk, hogy a munka tekintetében, akkor a dolgozó emberről beszélünk, tehát azokról a kétkezi munkásokról és szellemi tevékenységet folytató emberekről, akik döntően munkaviszony keretei között próbálnak meg ebben a nem könnyű világban megélhetésükről, családjuk megélhetéséről gondoskodni.

Az ő számukra feltétlenül jó irányt jelent az, hogy a munkából származó jövedelmekből a beterjesztett törvényjavaslatok elfogadása esetén több marad a zsebükben. Azt gondolom, hogy ez megkérdőjelezhetetlen velejárója ennek a törvényjavaslatnak. Ezt mindenképpen a pozitívumok között kell megemlíteni. Ez annál is inkább fontos, hiszen a munka az ember emberi mivoltának egyik legszervesebb velejárója, és igazából ezt a hatását akkor tudja kifejteni, ha aki végzi, annak a számára is értelme jelenik meg, és ebben a világban élünk, az értelem sokszor a bérben fejeződik ki, és ha ez több lesz, akkor talán ez a fajta értelem is növekszik.

Persze egy dolog, hogy szeretnénk, ha minél többen dolgoznának, más oldalról ezt a bérköltségek a foglalkoztatók számára keretek közé szorítják. Ezért említést kell tenni - és ugyancsak a jó irány oldalára strigulát tenni -, hogy a beterjesztett törvényjavaslat értelmében, elsősorban a társadalombiztosítási kötelezettségek csökkenése okán, olcsóbb lesz a munkáltató számára a foglalkoztatás. Ez egyfajta értelemben inspirációt jelent az ő számára a bérek legálissá tételére és egyáltalán arra, hogy foglalkoztassanak.

Engedjenek meg annyit megjegyezni ehhez, hogy környezetvédelmi szempontból kifejezetten fontosnak érzem azt, hogy az emberi munkaerő, ami a legnemesebb, egyidejűleg a leginkább megújuló erőforrás is világunkban, váljon olcsóbbá. Dönthessenek bátrabban úgy a vállalkozók, hogy drága, üzemanyagfaló gépek, technikák helyett fordulhassanak nyugodtabban - merthogy hozzáférhetőbbé válik az olcsóbbá tétele - a munkaerő alkalmazásához.

(17.20)

Ez környezetvédelmi szempontból kibocsátáscsökkentéssel járhat, mindenképpen üdvözlendő. Ez tehát ugyancsak egy pozitív vonás.

Mindezekből és a társasági adóztatás beterjesztett javaslataiból is következik, hogy a jövedelemadóztatásból egy határozottabb iránnyal a fogyasztás, illetőleg a vagyon adókkal való terhelése válik hangsúlyossá. Ebből a fogyasztási adóval kapcsolatos legfontosabb döntéseket már korábban meghoztuk. Nyilván minden döntésnek van árnyoldala is. Természetesen az otthon maradt jövedelemből a többlet fogyasztási adó el is von, de itt azért megmarad a döntési szabadsága magának a jövedelemtulajdonosnak; merthogy nála hagytuk, dönthet úgy, hogy a fogyasztását valamilyen formában befolyásolja. A tehetősebbek nyilván többet fogyasztva, jobban, nagyobb összeggel járulnak ezáltal hozzá a közterhek viseléséhez.

A vagyon irányába való elindulás mindenképpen jó, ugyanakkor az is rendkívül fontos egy adótechnikánál vagy egy adótörvénynél, hogy találjuk meg a jó technikát is. Itt ezzel kapcsolatosan meggyőződésem szerint néhány nem feltétlenül jó, sőt talán rossz irányt és hangsúlyt is vélek felfedezni. A vagyon lehet ingó és ingatlan. Az ingók közül amelyeket bevonni tervez, azzal teljes mértékben egyetértek. Ebben örülök annak is, hogy az autók vonatkozásában a nagy teljesítményű autókra helyezi a hangsúlyt. Én itt fontosabbnak érzem az értéknél a környezeti megfontolásokat.

Ami az ingatlanokat illeti, kifejezetten furának ítélem azt, hogy az ingatlanok vonatkozásában kizárólag az egyébként más emberi szükségleteket szolgáló... - praktikusan a lakást tekinti az előterjesztés egyedüli vagyonelemnek. Persze tudom, ennél bővebb a javaslat, de a mondandóm szempontjából mégiscsak fontosabb az, hogy ma a lakás a magyarországi tulajdonosok döntő többségénél nem mint vagyon él, hanem mint használati eszköz él, és ezt mindenképpen jobban kifejezésre lehetne juttatni, többek között azáltal, hogy nem korlátoznánk be az ingatlanokat.

Még mielőtt azzal vádolnának, ha esetleg figyelnek a másik oldalon, hogy akkor most itt teljes mértékben minden ingatlanra ki kívánnám terjeszteni, a külterületi termőföldeket mindenképpen az elért földadómentesség megtartásával javasolom én magam is figyelembe venni. Nem biztos, hogy az a technika, amit az előterjesztés tartalmaz az adómentességek és az adókedvezmények dolgában, az a jó technika. Meggyőződésem szerint azt a 30 milliót, amiről itt szó van, minden adóalanyt önállóan megillető adómentességként alkalmazva igazságosabb rendszert lehetne kialakítani, el lehetne vele kerülni azt az egyébként látható és elfogadása esetén biztosan kialakuló igazságtalanságot, hogy a 31 milliós ingatlan után kell fizetni, a 29 milliós után pedig semmit nem kell fizetni. Biztos, hogy ez a fizető számára igazságtalan, de azt hiszem, a szituáció is méltánytalan.

Összességében a jó és rossz irányok szaldójából jelen pillanatban úgy látom, hogy több a jó irány. Próbáljuk megtenni annak érdekében, hogy a látható rossz irányok elkerülésével meg tudjuk őrizni a válságkezelő kormány hitelességét, hogy egyidejűleg a megcélzott adócsökkentéseknek valóban valós fedezetet teremtő többletbevételek jelenjenek meg e törvényjavaslatok elfogadásának következtében.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)