Felszólalás adatai

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Végigülve a mai vitát, most használati utasításként hadd adjam a televízióra figyelő és rádiót hallgató embereknek segítségül, hogy mi is folyik itt. Itt egy olyan vita folyik, hogy ha láthatólag itt elhangzik egy szám, akkor kontra elhangzik egy másik szám, hogy az nem annyi, hanem emennyi. (Ékes József: Ott három hangzik el.) Nekem pedig egy régi anekdota jutott eszembe a falusi búcsúból hazatérő fiatalemberről, aki, miután hazatért, konstatálta, hogy a búcsúfia mellé kapott még két marha nagy pofont, de annak nagyon örült, hogy nem négyet kapott. Ezt azért mondom most el önöknek, mert ez folyik, képviselőtársaim.

Hallottuk a művészeti iskolák, művészeti normatíva ügyét, immár sokadszor. Először levesszük olyan mértékben, hogy szegények nem győzik írni a petíciókat és hozzánk a leveleket, hogy segítsünk a bajukon, hát mit ad isten, erre a jószívű kormány megszánja őket, és a szabad demokraták képviselőcsoportjának egyetértésével benyújtanak egy indítványt, hogy 7 milliárd forintot legyenek szívesek önök is, kedves képviselőtársaink, megszavazni. Krokodilkönnyeket hullatunk ezekért a szegény művészeti iskolákért, miközben tudjuk, hogy elvettünk tőlük annyi pénzt, hogy ha az úgy igaz lenne, akkor holnap már mindegyik becsukhatna.

Ugyanez a példa aztán sorban megjelenik, hogy azok a számok, amelyeket önök itt citálnak, és amelyek valójában tényleg nincsenek köszönő viszonyban sem az ÁSZ jelentésével, sem az önkormányzati szövetségek, sem a pedagógus érdekképviseletek véleményével, és önök itt azt mondják, hogy ez a rossz ellenzék egészen másról beszél, hazudik, vagy legalábbis nem igazat mondanak. (Babák Mihály: Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű.) Szóval, az az érzése támad az embernek, hogy önök talán arra gondolnak, és megint egy másik történet jut eszembe, hogy ne a szememnek, hanem nekem higgy. Kérem szépen, bízzunk a választópolgárok felnőttségében, hogy bizony a számokat ők is meg tudják ítélni, és majd el fogják tudni dönteni, hogy tulajdonképpen ki is mond valót és ki valótlant.

Egyébként a vitában két területhez szeretnék hozzászólni, az egyik a vidékfejlesztés, a mezőgazdaság ügye, a másik pedig a honvédelem ügye, úgyhogy nagyon örülök, hogy államtitkár úr jelen van, és megtisztel a figyelmével. Ez ma délelőtt nem mindig fordult elő, volt, hogy csak egy államtitkár képviselte a kormányzati oldalt. A vidékfejlesztésről: egy költségvetés az igazságnak az a pillanata, amikor kiderül, hogy mi is a szándéka, mondjuk, egy olyan fontos területtel, mint a mezőgazdaság, mint az agrárium kérdése. Nos, azt kell mondani, hogy a mostani sem okozott meglepetést, hiszen nem oldja meg azt a helyzetet, amit nap mint nap tapasztalunk, hogy bizony szinte akárhová nyúlunk, akárhová nézünk, ott a problémák csak halmozódnak.

Miközben miniszterelnök úr azért eljutott egy nagy igazság felismeréséig, hiszen azt mondta a minap, azt kell mondanom, hogy a szocialisták közül szinte elsőként: “Ha a magyar paraszt harmada támogatást kap, mint uniós társa, akkor az bizony igazságtalanság.ö Én ezt a felismerést szeretném elmélyíteni miniszterelnök úrban, és szeretnék még figyelmébe ajánlani egy-két olyan igazságtalan helyzetet, ami ezt az ágazatot, a magyar vidéket sújtja. Így igazságtalan, hogy a magyar piacon a magyar termelő versenyhátrányban van. Más nemzet gazdái számára elképzelhetetlen illetékhalmaz és mindenféle furfangos elvonás terheli, Európa legmagasabb áfatételei mellett. Aztán az is igazságtalan, ahogy a kormány sajtója szokta volt mondani, ahogy például a demonstráció idején ezt tette, hogy a magyar gazda versenyképtelen, mert drágán termel, és állításai szerint nem fizetnek adót. Igazságtalan, hogy a támogatások 90 százalékát Magyarországon száznál kevesebb ember teszi el, ha lehet hinni a magyar kormány egykori államtitkárának.

Az is igazságtalan, hogy a magyar mezőgazdaságnak saját kormánya a legnagyobb kockázati tényező. Ebben a ciklusban ez a kormányzat nem viselkedik európai nemzeti kormány módjára. A többiek ugyanis minden furfangot bevetnek, hogy erősítsék gazdálkodóik pozícióit. Így hadd adjak most egy-két ötletet versenytársaink gyakorlatából. Például segítik a termelés biztonsága érdekében a mezőgazdasági biztosításokat. Ausztriában például a biztosítások díjának felét állja a kormányzat, Olaszországban harmadát. Lehetne itthon is a mezőgazdasági termékek áfáját tovább mérsékelni, általában a versenytársakénál használt 3-8 százalék környékére. Ismertek a dán megoldások a sertéstartók megsegítésére. A spanyoloknál az adóterhek csökkenthetők a felhasznált műtrágya költségeinek egy részével, uniós átlagban a beruházások támogatottak, a hitelek kamatai az 5-6 százalékos sávban mozognak, nálunk általában ezeknek a duplája. Így tehát nagyon kérem a költségvetést készítőket és beterjesztőket, hogy talán ilyen módon is gondoskodhatnának a vidékről, gondolhattak volna a vidéken élők nagyon sanyarú sorsára.

Lévén, hogy az idő rövid, ezért szeretném gondolataimat Iváncsik államtitkár úrral is megosztani a honvédelmi költségvetés tárgyában. A bizottsági ülésen is kifejtettem, azt hiszem, ahhoz képest újat most sem tudok mondani: általában a Magyar Demokrata Fórum nagyon fájlalja azt, és nagyon elégedetlen azzal, hogy az elmúlt négy esztendő legkisebb, számarányát tekintve 283 milliárd forint kiadási összeggel szerepel a tárca mostani költségvetése, ami a GDP 1,17 százalékát jelenti. Ez nemcsak azért baj, mert megítélésünk szerint kevés ez az összeg, hanem azért is, mert annak idején, 2002-ben, amikor Juhász miniszter úr, emlékszem, megjött, és a bizottsági ülésen beszámolt a Brüsszelben folyó tárgyalásaikról Lord Robertson főtitkár úrral, akkor az ígéretei, illetve akkori elképzelései szerint azt mondta, hogy ezt a támogatási összeget, a GDP-részarányt, az 1,8 százalék körüli összeget nem fogjuk alulmúlni.

(12.50)

Ez nem így alakult, hiszen míg a 2003. évi költségvetés 313 milliárdról szólt, a 2004. évi még 346 milliárdos volt, és ehhez képest bizony a 283 milliárd most már nagyon-nagyon nem teszi lehetővé azokat az elképzeléseket, amelyeket a haderő átalakítása kapcsán a különböző tízéves tervekben a parlament megfogalmazott, illetve elfogadott.

Ami azonban a mostani költségvetésben számunkra a legeslegelfogadhatatlanabb, az az, hogy nem gondoskodik a személyi állomány fizetési előmeneteléről, ezért természetesen nem költségvetést növelő módon tettünk javaslatot, tehát nem más tárcától vagy más költséghelyről vontunk el pénzt, hanem javaslatunkban természetesen a honvédelmi tárca költségvetésén belül szeretnénk azt, ha a hivatásos állomány minden vonatkozásban, minden tekintetben az 5 százalékos bérfedezetét megkapná.

A másik módosító indítványom pedig arra vonatkozik - és nagy sajnálatomra ezt a bizottsági ülésen a tárca képviselője elutasította -, hogy a betervezett új lakásokra, illetve lakásfelújításra szánt összeg oly mértékben kevés, oly kevés, hogy abból tulajdonképpen 10-12 új lakás megépítése volna lehetséges; ha jól emlékszem, 121 millió forintról van szó. Azt szeretnénk javasolni, hogy ezt az összeget legalább 1 milliárdos összegre növelje meg a tárca, hiszen ha valóban komolyan gondoljuk, és remélem, komolyan gondoljuk a szerződéses katonákra, illetve a szerződéses haderőre átállást, tehát azoknak a katonáknak, akik vállalják a katonasorsot, a minimálisan azzal járó lakhatási életkörülményeit javítsuk. Soha nem lesz professzionális a haderőnk, ha mindazokat az életkörülményeket javító juttatásokat nem adjuk meg, amelyek feltétlenül szükségeltetnek ahhoz, hogy valóban professzionális is legyen a jelenleg szerződéses és hivatásos hadseregünk.

Szeretném, ha legutoljára még egy mondatot el tudnék mondani a költségvetés véleményezéséről. Mi azt mondtuk, hogy azért nem támogatjuk ezt a költségvetést, mert a meg nem termelt javak kicsinyes osztogatásával van elfoglalva. Ezt a kijelentésünket egész pontosan az 1600 milliárdnyi hiányra alapozzuk. Tehát arról a költségvetésről, amely 1600 milliárdos hiánnyal van terhelve, azt véljük, hogy bizony önök már nemcsak az unokáink pénzét költögetik, hanem talán már az ükunokák jövőjét is ebben a költségvetésben úgymond megalapozzuk.

Ezért számunkra ez a költségvetés elfogadhatatlan. Mi azt javasoltuk, vonja vissza a kormány, de erre már nem látunk esélyt, de természetesen ilyen formában a Magyar Demokrata Fórum ezt nem fogja támogatni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)