Felszólalás adatai

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A részletes vita valószínűleg utolsó szabad demokrata felszólalójaként visszatérnék egy gondolat erejéig az általános vita elejére. Kuncze Gábor frakcióvezetőnk akkor azt hangsúlyozta, hogy az áttörés költségvetésével szemben az átverés költségvetése az, amit kezünkbe kaptunk. Kurucsai képviselő úr talán másfél órával ezelőtt kifogásolta ezt a megnevezést, ezt a jellemzést. Én most szeretném néhány példán bemutatni, hogy mennyire az átverés költségvetéséről van szó, és ezzel kapcsolatban néhány olyan módosító indítványunkat szeretném felidézni, amelyek éppen ennek az átverésnek a kiküszöbölésére irányulnak.

(17.00)

Kezdem az egyik legfontosabb átveréssel a költségvetésben, sok szó esett róla: az infláció alátervezése. Az infláció alátervezése egy költségvetés esetében nem valami egyszerű, hogy úgy mondjam, becslési pontosság kérdése, hanem az infláció alátervezése azt jelenti, hogy miután ezt pontosan tudja a kormány, ezáltal a költségvetésben számításba nem vett és a parlament által nem ellenőrzött jövedelmek elköltésére készül. Az a módosítójavaslat-csomagunk, ami az 534., 585. pontokban jelenik meg a különböző adófajták tekintetében, korrigálja részlegesen ezt az alátervezést, azokat az adó-előirányzatokat, amelyeket a kormány alátervezett inflációval vett számításba igyekszik valamelyest korrigálni egy reálisabb irányba, és ezzel módot ad arra, hogy az Országgyűlés ellenőrizze a valóban várható bevételeknek a felhasználását.

Az átverés másik eleméről talán a legtöbb szó esett itt a mai vitában, nevezetesen, ami a nyugdíjjal függ össze. Itt ellenzéki képviselőtársaim sokoldalúan bizonyították, hogy míg a kormány arról beszél, hogy a Fidesz, illetve a koalíciós frakciók javaslatára többlet-nyugdíjemelést valósítanak meg, a valóságban erről nincs szó. Itt mindenekelőtt abban az értelemben beszélhetünk átverésről, hogy a kormány a maga első évében elvett a korábban hatályos törvény szerint járó nyugdíjemelésből, majd ezt követően, a választásokat megelőző két évben egyfajta kegyként ad vissza, részben az elvett nyugdíjemelésből, miközben valójában nem ad vissza, hiszen ez a plusz nem más, mint ami a magasabb infláció miatt amúgy is megilleti a nyugdíjas-társadalmat.

Egészen különleges átverés az a koalíciós módosító javaslat, amelyik látszólag behozza a költségvetésbe azt a korábbi szabad demokrata, illetve szocialista javaslatot, amely az adókedvezményt igénybe venni nem képes családok számára kiegészítő családi pótlékot hozott volna be. Amit azonban a kormány behoz, amit ők családipótlék-kiegészítésnek neveznek, az valójában valami egészen más.

Itt nem arról van szó, hogy azok a családok, akik az adókedvezményt nem tudják igénybe venni, megkapják ugyanazt kiegészítő családi pótlékként, és ezáltal ne kerüljenek hátrányba a közepes és magas jövedelmű családokhoz képest. Nem! Itt valójában csak arról van szó, hogy azt a támogatást, amit más néven eddig is megkaphattak, és amely összegében nem is hasonlítható az adókedvezmények összegéhez, azt juttatja nekik új néven a kormány. Ez a kormány még ebben a módosított formában is azt az elvet érvényesíti, hogy a közepes és magas jövedelmű családoknak sokat adok, a szegény családoknak keveset, a közepes és magas jövedelmű családoknak jár a támogatás, a szegény családoknak adható.

Végül egy negyedik átverésre is fel kell hívnom a figyelmet. Talán a legtöbb olyan módosító javaslat, amelyik át akar csoportosítani, és az ellenzéki pártoktól, a szabad demokratáktól és a szocialistáktól indul ki, az átcsoportosítás forrásaként az úgynevezett országkép-költekezést jelöli meg. Ez az országkép a tavalyi költségvetésben jött létre úgy, hogy a Gazdasági Minisztériumnak a nemzetközi országpropaganda alapját átcsoportosították a Miniszterelnöki Hivatalhoz. Valójában itt nem egy miniszteriális átcsoportosításról van szó, hiszen a Gazdasági Minisztériumnál ez a pénz az ország nemzetközi idegenforgalmi propagandáját szolgálta, ezzel szemben ami a Miniszterelnöki Hivatalban működik, az egy belföldi, a hazai lakosságnak szóló agitprop.

Azt gondolom, tisztelt Országgyűlés, hogy ilyesmire a magyar költségvetésben egyáltalán nincs szükség. A 2000. évben érzékelt, tapasztalt felhasználása ennek a költségvetésnek tűzijátékra, ünnepségekre, a minden magyarországi lakásba bedobott hivatalos kormánypropaganda-brosúrákra, ez mutatja, hogy erre nincs szükség. Én magam is szólni fogok még egy módosító javaslatról, amely kifejezetten ebből az alapból csoportosít át máshova.

El kell ismernem, hogy vannak olyan pontjai is ennek a költségvetésnek, ahol a kormány, ha úgy tetszik, őszinte, ahol nem veri át a tisztelt közönséget. Az egyik ilyen őszinte pontja a költségvetésnek, amiről már beszéltem, elkezdtem a mondanivalómat tegnap délelőtt a televíziós időben, folytattam három percben tegnap délután, televíziós időn kívül, befejezni pedig most fogom, szintén televíziós időn kívül.

A költségvetés őszintén és nyíltan, férfiasan egy fillért sem szán a 4-es metróra. Én három vonatkozásban érveltem tegnap délelőtt és tegnap délután azok mellett a 8., 418., 737. ajánlási pontban szereplő módosító javaslataink mellett, amelyek a 4-es metróra biztosítanák azt az összeget, amit a magyar állam és a Fővárosi Önkormányzat között 1998-ban született megállapodás, szerződés szerint a költségvetésnek biztosítania kell. Mint ismeretes, a még hivatalban lévő közlekedési miniszter úgy érvelt a bírósági döntéssel szemben - a harmadik bírósági döntéssel szemben -, amelyik kimondta, hogy az állam köteles megfizetni ezt a pénzt a Fővárosi Önkormányzatnak, hogy a költségvetésben erre nincs pénz, márpedig a bírósági döntés nem állhat a költségvetés felett.

Nos, tisztelt Országgyűlés, most van itt az alkalom, amikor a kormány, amennyiben a jogkövetésben példát akar mutatni tízmillió magyar állampolgárnak, akkor köteles olyan költségvetést jóváhagyni, amely a bírósági döntés szerint megítélt összeget tartalmazza.

Módosító javaslataink ezért arra irányulnak, hogy szerepeljen az 2001. évi költségvetésben az az összeg, amit a bíróság a Fővárosi Önkormányzatnak a 4-es metró finanszírozásra megítélt.

Tegnap hozzászólásaimat követően fideszes képviselőtársaim kétperces időkeretben észrevételeket fűztek az általam mondottakhoz. Az SZDSZ-nek akkor már nem volt időkerete, és én megkértem tisztelettel Bartha László, Nyitrai András és Ughy Attila képviselőtársaimat, hogy jöjjenek be ma délután is, amikor majd lesz időm arra, hogy válaszoljak az észrevételeikre. Sajnos, egyikük sincs itt, ez azonban engem nem tántorít el attól, hogy tegnapi kétperces észrevételeikre röviden válaszoljak.

Amikor arról beszéltem tegnap, amikor azzal érveltem a 4-es metró indokoltsága mellett, hogy Budapestnek - kétmilliós nagyvárosként a tízmilliós Magyarországon - jó esélye van arra, hogy egy, a mai Magyarországon túlterjedő közép-európai régió legjelentősebb városa legyen, de ehhez hozzátartozik, hogy Budapest infrastruktúráját versenyképessé kell tenni a konkurens nagyvárosokéhoz képest, akkor Bartha képviselő úr azt válaszolta nekem, hogy a regionális együttműködésnek Szeged, Debrecen, Pécs legalább olyan jó központjai lehetnek, mint Budapest.

Nos, azt hiszem, hogy Bartha képviselő úr félreértette a mondandómat. Más nagyságrend a 100-200 ezer körüli lakosságú, ennek megfelelően néhány megyényi régió központjaként szerepelni képes Pécs, Debrecen, Szeged vagy Nyíregyháza, és más nagyságrend egy kétmilliós világváros, amelynek valóban lehetnek olyan esélyei, hogy kereskedelmi, pénzügyi, közlekedési és kulturális szempontból egy, a 93 ezer négyzetkilométeres, tízmilliós Magyarországnál nagyobb térség központja lehessen. Azonban, hogy az is legyen, ahhoz a magyar infrastruktúrát fejleszteni kell, és arra is rámutattam tegnap, hogy a miniszterelnök úr olyan ábrándjai, hogy Magyarország világkiállítást vagy olimpiát rendezzen, s ha végiggondoljuk, hogy egy ilyen rendezvénynek milyen kommunális, infrastrukturális követelményei vannak, gondolom, abban talán még a vidék pártjainak képviselői is egyetértenek, hogy ilyen feladatokra a magyar városok közül valószínűleg Budapest az alkalmas.

(17.10)

Ahhoz Budapest infrastruktúrájának versenyképesnek kell maradnia Prága, Varsó, Bukarest infrastruktúrájával, és meg kell közelítenie infrastruktúrájában Bécs infrastruktúráját. Ehhez pedig 4-es metróra, és ahogy az államtitkár úr volt szíves nekem tegnap mondani, 5-ös metróra is előbb-utóbb Budapestnek bizony szüksége lesz.

Nyitray András képviselő úr szokás szerint szembeállította a metróépítést az autópálya-építéssel. Szerintem ez a szembeállítás nem indokolt; Magyarország fejlesztéséhez mindkettőre, mind az autópálya-, mind a metróépítésre szükség van. Két év után már nem mondhatja a Fidesz, hogy azért nem épít metrót, hogy autópályát építhessen, hiszen ma már tudjuk, hogy a Fidesz-kormány négy évében nem fognak új autópálya-szakaszt átadni Magyarországon.

Ughy Attila képviselő úr ismét elővette a felszíni tömegközlekedés és a metró szembeállítását, amiben csak az a mulatságos, hogy ugyanakkor környezetvédelmi megfontolásokra is hivatkozott. Nos, ha levegőtisztasági megfontolások mint környezetvédelmi megfontolások napirendre kerülnek, akkor azt hiszem, valamennyiünk számára világos, hogy mennyire előnyös a metró építése a felszíni tömegközlekedés további fejlesztéséhez képest.

De ha már környezetvédelmi megfontolások szóba kerülnek, nem tehetem meg, hogy ne utaljak arra, hogy a Fidesz Budapesten is és a kormányban is az úgynevezett "2 plusz" metró ötletét vette elő, mondván, hogy fel kell hozni a 2-es metrót a felszínre és összekötni a déli vasúttal. Hadd utaljak arra, hogy az effajta összekötés, amelyet megfontoltak, megvizsgáltak a szakemberek, keresztbe metszené a gellérthegyi hőforrásokat és vízforrásokat; környezetvédelmileg biztosan nagyobb károkat okoz, mint amilyen veszélyeket a Gellért térre tervezett metróállomásnak tulajdonítanak. Csak néhány olyan szempontot vitattam most meg távol lévő képviselőtársaimmal, amelyeket a vitában velem szemben felvetettek.

Végül egy másik olyan pontot is szeretnék megemlíteni, ahol a benyújtott költségvetés őszinte és nyílt. Őszinte és nyílt a költségvetés abban - erről nem nagyon esett szó az általános vitában itt a plénumon, a költségvetési bizottságban igen -, hogy példátlan módon a politikai pártok támogatásánál a 2000. évben nominálisan megállapított összegeket tartja meg 2001-re és 2002-re; egyébként ugyanúgy, mint a családi pótléknál, nem árt erre emlékeztetni. Ez azt jelenti, tisztelt Országgyűlés, hogy a politikai pártok támogatása reálértékben évről évre csökken; a választási kampány évében, 2002-ben reálértékben 15 százalékkal alacsonyabb lesz a politikai pártok költségvetési támogatása, mint 2000-ben.

Nos, én ebből csak kétféle következtetést tudok levonni. Az egyik lehetséges következtetés az, hogy abból indulnak ki a Fidesz-kormány illetékesei, akik ezt a költségvetést benyújtották, hogy - legalábbis ami őket illeti - nekik bőven vannak forrásaik a kampány finanszírozására más forrásból, mint azok a legális források, amelyekkel a parlamenti pártok Magyarországon rendelkezhetnek. Nekem nincsen kétségem afelől, hogy a Fidesznek ilyen forrásai valóban vannak, voltak a múltban is; tudjuk már az emlékezetes székházügy óta, hogy ilyen forrásokkal a Fidesz mindig is rendelkezett, és nyilván rendelkezni fog most is. Az azonban, hogy a költségvetés tervezésekor a Fidesz-kormány ezt ilyen nyíltan kimondja - és nem kétlem, hogy a Kisgazdapárt meg fogja szavazni ezt a költségvetést ezzel a fejezetével együtt, hiszen jól tudjuk, hogy a Kisgazdapártnak is vannak más forrásai (Varga Mihály: Valaki 300 milliót kapott külföldről!), hiszen Székely Zoltán képviselő úr, ma még képviselő, elmondta a Magyar Televízióban, hogy a Kisgazdapárt vállalkozói tagozatának gyűjtötték a pénzt, ő és kollégái -, nos, ez az előirányzat a pártok finanszírozásáról nyílt beszéd: a pártok finanszírozása csökken, a kormánypropaganda finanszírozása országképben, költségvetési brosúrában nő az előző évekhez képest. Ez nyílt beszéd - csak éppen nem fér össze a többpárti demokrácia elveivel. (Varga Mihály: A Soros-támogatás összefér!) A Soros-támogatás a Fidesznél kezdődött 1988-ban... (Varga Mihály: De nem 300 millió volt!) - a Fidesznél kezdődött. Mindenesetre a Soros Alapítvány támogatása, amiben a Fidesz ugyanúgy részesült, mint más pártok, legális, és nem hamis üzleti alapokon megy, és nem közpénzeket vesz el, ahogy ez a Fidesznél szokásos.

Tisztelt Országgyűlés! Kapcsolódó módosító javaslatomban veszem magamnak azt a bátorságot, hogy azt kezdeményezzem, hogy 2001-ben az infláció mértékében, 10 százalékkal növekedjék a parlamenti pártok támogatása; a forrást az országképkiadásból veszem el. Bízom benne, hogy aki nem akarja világgá kürtölni azt, hogy ő más pénzből finanszírozza pártjának működését, támogatni fogja ezt a módosító javaslatomat.

Befejezésül, tisztelt Országgyűlés: az átverés magánál a költségvetési vitánál fejeződött be ebben az Országgyűlésben ezen a két napon. Azt is átverésnek tekintem, hogy a Fidesz költségvetési vitáról beszél, részletes vitáról, és közben miniszterei és államtitkárai olyan felszólalásokat mondanak el, amelyekben módosító javaslatokról egy szó sem esik. Ezt tegnap egy fideszes miniszter és egy fideszes államtitkár tette, ma pedig egy kisgazda miniszter. Hiába kértük az Országgyűlés elnökét, hogy vonja meg a szót az olyan kormánytagtól, aki a Házszabállyal ellentétes módon általános vitába való felszólalást tesz, ezt ma sem tette meg. (Révész Máriusz: Most melyik módosítóról beszélsz?) Én nyolc módosító indítványról beszéltem a mai felszólalásomban.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)