Felszólalás adatai

DR. PAP JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány módosító indítványhoz szeretnék hozzászólni és kérni a támogatást. Az első: a T/3122/344. számon a szigetközi térség kárainak mérséklését szeretném növelni. Én azt gondolom, hogy az elmúlt két évben nagyon helyes kormányzati szándék volt, amit az Országgyűlés támogatott, hogy a szigetközi térség kárainak a mérséklésére, a rehabilitációra egy bizonyos összeg kerülne elkülönítésre.

Azt hiszem, az mindenki előtt világos, hogy a Duna elterelése 1992-ben milyen súlyos károkat okozott egyrészt a természetnek, másrészt az ott élőknek. A lehetőségeket az emberi tevékenységhez is, elsősorban a mező- és erdőgazdálkodáshoz lényegesen csökkentette, azonkívül a természetben, a tájban mérhetetlen - majdnem azt lehet mondani, sőt ki is lehet jelenteni: maradandó - károk keletkeztek.

Az elmúlt két évben jelentős összegeket, mintegy 240 millió forintot lehetett ezekre a károkra fordítani. Ezt az összeget szeretném némiképpen megnövelni. Nem azért, mintha nem tudnám, hogy más célra is igencsak szűkös keretek állnak rendelkezésre, de azt látni kell, hogy ha nagyon durva becslésekkel is, a helyreállítandó károk közel 1,5-2 forintot igényelnének.

Én azt hiszem, hogy ebben a helyzetben, ebben a gazdasági helyzetben nem lehet megtenni, hogy ez mind kielégítésre kerüljön a közeljövőben, de az is szükségszerűség azonban, hogy minél nagyobb hányadot kell erre a célra is fordítani azért, mert később ezek a károk, maradandó károk lévén helyreállíthatatlanok lesznek, és olyan természeti értékek tűnnek el, amelyeket később nagyságrenddel nagyobb beruházással sem lehet helyreállítani.

Én azt hiszem, arra nem lehet számítani és nem lehet várni, hogy majd bármiféle bírói döntés - gondolok itt a Hágai Bíróságnak a döntésére - olyan megoldást eredményez a közeljövőben, hogy ezzel a kérdéssel ne foglalkozzunk. Természetesen ezek a helyreállítási munkálatok, a rehabilitációs munkálatok nem azt jelentik, hogy innentől kezdve ennek a térségnek minden problémája megoldódott, s igazából nem kell foglalkozni már semmivel. Itt nem történik más, mint azokon a helyreállítható, rehabilitálható részeken elvégezzük a munkát, hogy abban az esetben, amikor a Duna vizének jelentős részét visszakapjuk - hiszen enélkül a Szigetközről, a szigetközi tájról nem lehet beszélni -, akkor egy olyan fogadóképes környezetet tudjunk kialakítani, amely a további életre alkalmas és funkcionálni képes.

Információink szerint, amit a bizottsági munka alapján tapasztaltam, úgy látom, hogy a kormányzat támogatja ezt a módosítást, ami mintegy 110 millió forinttal növelné meg ezeket az összegeket, annyi különbséggel, ha az információim jók, hogy nem abból a keretből, nem egy beruházási keretből, hanem a célelőirányzatokból kerülne erre elkülönítésre.

A másik módosító indítvány, amely már nem ennyire egyértelmű, pedig szerintem ennek is annak kellene lenni, ez a 3122/317. számú, ami a Szigetköz vízpótlásáról szól. Én személy szerint nem hiszem, hogy ez a vízpótlásnak nevezett megoldás a térség, a táj problémáját megoldaná, viszont azt egyértelműen látom és tudom, hogy ennek a megszüntetése, beszüntetése mindazokat a munkálatokat, amiről az előbb beszéltem, ami a rehabilitációhoz szükséges, akadályozza, illetve nagymértékben lehetetlenné is teszi, hiszen ez a vízpótlás nem más, mint a tájnak a vegetálását biztosítja, arra az időre, addig, amíg végleges megoldás születik.

(14.10)

Azt hiszem, az senki előtt nem kétséges, hogy lényegesen több vízre van szükség ahhoz, hogy a Szigetközről a továbbiakban is mint tájról lehessen beszélni. Tulajdonképpen nem történik ezzel a módosító indítvánnyal más, mint az egyébként síkvidéki vízrendezésre vagy egyébként is hasonló célokra fordítandó keretből - a korábbi évekhez hasonlóan - szeretném konkrétan megnevezni, hogy mire is fordítódna ez a pénz, nevezetesen: a szigetközi vízpótlásra. Bízom benne, hogy kormányzati oldalról is támogatást kapunk ehhez a módosító indítványhoz.

A következő módosító indítványom - ha lehet egy csomagban mondani, kettő is erről szól - a holtágprogrammal szorosan összefügg. Azt gondolom, nagyon sok olyan tevékenység, olyan képviselői szándék van, mint a különböző víztározók építése, vízvisszafogás, belvízelvezetés és még sorolhatnám, miközben megfeledkezünk azokról a természetes megoldásokról, nevezetesen a holtág - illetve számomra ezek nem is holtágak, hanem mellékágak, valamikor lefűződött ágak -, amelyeknél ha a bizonyos elhalási folyamatokat, a kolmatációt és egyebeket megszüntetjük, ezek természetes formában biztosítják mindazt, amit nagyon sok képviselő - a Duna-Tisza-közi Homokhátság, és még sorolhatnám - szeretne elérni, miközben a természet adta lehetőségek ott vannak, csak nem élünk vele.

Azt hiszem, az Országgyűlés és a kormány is nagyon helyesen járt el, amikor a holtágakról szóló országgyűlési határozatot elfogadta. Ezt így tartom helyesnek és így tartom jónak, mert felmértük annak a jelentőségét, hogy ezek a holtágak mit is eredményeznek. A gondot egyedül ott látom, hogy ezekre a programokra szűkös keret áll rendelkezésre. De hol nem áll szűkös keret rendelkezésre? - ezt be kell látnunk, sajnos, mindenhol szűkösek a keretek. A mintegy 100 millió forintot mégis egy kicsit alacsony összegnek tartom a holtágprogramra, bár igaz, hogy a síkvidéki vízrendezés és egyéb pénzügyi címek alatt olyan pénzügyi lehetőségeink vannak, amelyek igazából holtágra mennek.

Azt gondolom, ha konkrétan nevesítve van az, hogy a holtágakra fordítjuk ezeket az összegeket, akkor ezek sokkal jobban kamatoznak, mintha olyan pótlólagos beruházásokat teszünk, amelyek mesterséges, ember alkotta műveket hoznak létre. Itt most lehet beszélni a munkahelyteremtésről, lehet a víztározókról, lehet a tájrehabilitálásról beszélni, lehet a belvízgondok rendezéséről, mert ezek nagymértékben összefüggenek, és még sorolhatnám. Hogy turisztikai, idegenforgalmi jelentősége van, az egyértelmű. Az erre a területre fordított pénzek sokszorosan térülnek meg, ha ezt jól és szakszerűen végezzük el. Itt az lenne a kérésem, hogy amennyiben elfogadható ez a szándék, hogy a síkvidéki és egyéb vízügyi feladatokból erre a konkrét célra különítsünk el, akkor ez nagyon hálás és nagyon szerencsés dolog lenne.

A következő, amiről szeretnék beszélni, egy nagyobb horderejű dolog, de azt gondolom, magára az ágazatra - volt már a mezőgazdaságról szó - nagy hatása lenne. Nagyon helyes, nagyon nemes és jó szándék az, amit a kormány a 2253/1999. számú kormányrendeletben elhatározott, nevezetesen, hogy elfogadta az agrár-környezetvédelmi programot. Ez egy nagyon korszerű és nagyon szakszerű program, és sokszor hivatkozunk arra, hogy EU-követelmény. Nekem sokkal fontosabb az EU-követelménynél az, hogy mi a mi igényünk. Ha ma Magyarországon a mezőgazdaságban van igény, akkor az agrár-környezetvédelmi program bevezetése, széles körben történő elterjesztése fontos igény, a munkahelyteremtéstől kezdve a táj arculatának kialakításában, az úgynevezett fenntartható gazdálkodásban ez egy nagyon-nagyon fontos lépés, és mindenféle EU-csatlakozás mellett - természetesen ahhoz is nagyon fontos - a mi érdekünk a táj arculatát, a táj karakterét visszaalakítani. Az előbb volt már erről szó, és akkor is megemlítettem, hogy egy térség fejlesztésében, a falu, a vidék fejlesztésében az első helyen szerepel az agrárium fejlesztése, hiszen ez nem munka, nem munkahely, hanem életmód, és azt gondolom, ez annyira a vidék Magyarországához hozzátartozik, attól teljesen elválaszthatatlan.

Azonkívül azt gondolom, ha valahol nagy gond van... - kettős vonalon szoktuk ezt emlegetni: a mezőgazdaság egyszerre szenved a környezetszennyezéstől és egyszerre környezetszennyező. Az egyik oldalon nehezen tudjuk kivédeni a környezeti ártalmakat - nyilván ennek is van megoldása, energiaerdők és még sorolhatnám -, ugyanakkor a másik oldalon nagy környezetszennyező; gondoljunk itt az iparszerű nagy sertéstelepekre, szarvasmarhatelepekre: miközben a műtrágyákkal a talajokat, a talajvizet szennyezzük, eközben ezek a hulladéknak nevezett termékek, amelyek egyébként komoly szervesanyag-visszapótlást jelentenek, kárba vesznek. Ezen agrár-környezetvédelmi programon belül mód és lehetőség lenne ezen telepeknek a korszerűsítésére, olyan formában való kialakítására, amelyek a környezetre nem jelentenek terhelést.

Azonkívül ez az agrár-környezetvédelmi program hivatott arra, hogy az iparszerű, nagyüzemi termelésre nem alkalmas területeket kivonja a termelésből, vagy pedig erdő, rét, legelő hasznosítására alakítsa át, amire a szabadtartásos állattenyésztést lehet alapozni. Ez mind-mind jó megoldást adna nekünk, nem beszélve arról, hogy a különböző talajdegradációs folyamatok, defláció, erózió terén mind-mind komoly előrelépést jelene. Azt gondolom, itt csak egyetlenegy probléma van ezen a téren: miközben a kormány elfogadta, van a határozatának egy pontja, amelyik azt mondja, hogy a költségvetésben külön címet kell erre létrehozni.

Azért aggódom ezen program sikeréért, mert nincs meg ez a külön cím, és ezt szeretném igazából elérni, hogy ez a külön cím szerepeljen, mert akkor garanciát látok arra, hogy ez a program szerepel. Természetesen ez a program megvalósulhat és elindulhat úgy is, hogy nem szerepel külön címen, hanem benne van ott, ahol egyébként ennek az agrártárca fejezetében amúgy is szerepelnie kell, csak talán nagyobb biztosítékot látnék arra, ha ez külön címen szerepelne. Ez ismét egy olyan pont, ismét egy olyan beruházás - ha lehet így fogalmazni -, amelyiknél egy forint sokszorosát hozná vissza, mert még egyszer mondom: a munkahelyteremtésben, a tájrehabilitálásban, a fenntartható gazdálkodásban sokkal kisebb külső energiára épülő termelés és még sorolhatnám. Ez az a terület, ami, azt hiszem, ismét csak hálás lenne, ha erre sokkal többet fordítanánk, és sokkal komolyabban foglalkoznánk az agrár-környezetvédelemmel. Az agrárproblémáknak, a mezőgazdaság adta problémáknak legalább a 20 százalékára választ lehetne adni, de lehet, hogy többre, ezért mondom azt, hogy ez a beruházás sokszorosan megtérülne.

Még egy módosító indítványom van - nagyon röviden -, nem tudom, hogy lesz-e rá lehetőség van sem, kicsit álomnak érzem, mert eddig minden kormányzat kicsit mellékesen kezelte, itt pedig nincs másról szó, mint a védett természeti területek felvásárlásáról. Azért aggódom egy kicsit ezért a területért, mert az 50 százalékát nem sikerült még visszavásárolni, és az az 50 százaléka maradt még kint, amelyik egyébként az értékesebb. Ha hosszú az az időszak, amire eltoljuk ezt a visszavásárlást, fennáll annak a veszélye, hogy igazából ezeket a területeket nincs is értelme felvásárolni, mert elvesztik értéküket. Esetleg azon is tudnék gondolkodni, hogy lehet, hogy felül kellene bírálni, ez még mindig jó megoldás, ezért nyújtottam be a módosító indítványomat. Szembe kellene nézni vele, hogy ha nincs rá lehetőségünk - mert sajnos ez is következik egy költségvetésből, hogy nincs valamire lehetőségünk az elkövetkező időszakban -, ezt vállalni kell.

Aki a természetvédelemmel foglalkozik, esetleg egy kicsit nehezebben viseli el, de akkor is el kell viselni, azt kell mondani, hogy ezeket a területeket felül kell bírálni, és akkor a felét kell bevonni, de azt viszont be kell vonni, gyorsan, mert akkor legalább azok megmaradnak, míg a többi pedig nem. Figyelemfelkeltő szempontból hoztam ezt a módosító indítványt, amely a 3122/316. számon szerepel.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a Független Kisgazdapárt soraiban.)