Felszólalás adatai

KARSAI PÉTER, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Amikor a jelen hozzászólásom összeállításán dolgoztam, az egyes fejezetek átgondolásakor, illetve a módosítandó szövegrészek egybevetésekor praktikusan rövid, jellemző címmel igyekeztem ellátni az adott munkarészt. Így tettünk máskor is, például amikor egy egész ország salátatörvényről beszélt egykoron. Mosolytörvény - ez volt az első jelző, amely a bevezető sorok, a törvény céljának megfogalmazása során eszembe jutott. Felsejlett a ragyogó Kánaán, az ígéret földje. Álomszerű dolgok, úgymint az agrárfejlesztés kiszámítható keretei, kormányzati hozzájárulás a mezőgazdasági termelők életszínvonalának javulásához, a vidéki népesség megtartása, nos, ezek mind olyan ügyek, amelyekért politikusnak, gazdának élni érdemes, s amelyek immár nyolcadik esztendeje törvénybe foglaltattak.

Gyakorlatilag változatlan a szöveg, érvényes a törvény, és mégis exponenciálisan nő az agrárdemonstrációk időegységre jutó száma. Van abban valami nagyon groteszk és nagyon szomorú, hogy nyolc esztendő múltán kihúzzuk egy soha be nem tartott törvényszövegből egy törvénymódosítás során az uniós csatlakozásra való felkészülést, ezt a napjainkban is bizonyítottan soha be nem tartott előírást, merthogy per forma csatlakoztunk. Ezen a megmerevedett tehetetlenségen csak kínosan mosolyogni lehet, így egész jó név az, hogy mosolytörvény.

Sajnos nem lehet szabadulni attól az érzéstől, hogy a valóság megjavítása helyett az arról alkotott kép átfényezése folyik törvénymódosítás címén. A módosítandó szabályozás előírta az agrártámogatások folyamatos növelését. De hogy mennyi az annyi, és azt hogyan oszthatjuk el igazságosan, arról éppen harmadik esztendeje folyik egyre hangosabb vita.

Tény, hogy a gazdatársadalom - megkockáztatom - döntően nagyobb része úgy érzi, hogy a törvényben eddig garantált növekedés számára nem más, mint húsbavágóan érezhető csökkenés. Hogy is van ez? A működés alapján ez a törvény gumitörvény. Ha megnyújtom, 300 milliárdnak látszik, ha elengedem, összeugrik, és nincs a fele sem. A felelős miniszter úr idejének jelentős részét az teszi ki mostanság, hogy tájékoztatja a magyar társadalmat arról, hogy törvénytisztelő kormányzatunk tevékeny közreműködésével soha nem volt mértékben emelkednek a gazdáknak juttatott támogatások. Kevesebb hír van róla, de sajnos mára már tény, hogy ebben az időszakban felgyorsult a magyar parasztság pusztulása, elhalása. Az ellentmondás lényegét jól tükrözi napjainkban a Felvonulási tér képe, a pedánsan sorba állított traktorok százai és a flaszteren topogó gazdák tétovasága.

A gazdák pontosan tudják, hogy 2003-ban komoly természeti csapás érte őket. Rajtuk kívül álló okok miatt iszonyú károkat szenvedtek el, és az évszázad aszálya után a valódi segítség elmaradt. A társadalom számára ugyan ködösítésképpen csak úgy záporoztak különböző nyilatkozatokban a milliárdok, de a végül nyújtott kárenyhítő hitel nem jövedelem, hanem visszafizetendő kötelezettség lett. 2004, az első uniós év pedig e kötelezettség, a visszafizetés megkezdése mellett a gazdasági csődöt hozta.

Az év eleji agrármegállapodást a kormányzat számos pontjában felrúgta. A döbbenetet igazából az a felismerés okozta és okozza, hogy a vezetés rendre nem a nemzeti kormányzatok módjára viselkedett. Minden nemzeti kormányzat nyíltan vagy burkoltan a hazai termelők megsegítésére törekszik, még egy esetleges köztük keletkezett konfliktus esetén is.

(11.10)

Forrásokért lobbizik, lökdösődik, és katasztrófahelyzetben külön juttatásokat biztosít a termelők megmentése érdekében. Nálunk az elmúlt években ehelyett szokássá vált a termelők elleni sajtókampány, az adófizetők pénzének védelmére való hivatkozás ürügye alatt a jogos járandóság elsinkófálása, a termelők kedvezőtlen képben való bemutatása, s mindennek melléktermékeként a vidék és város szembeállításának, ellenségessé váló új viszonyának kiélezése.

Nos, így alakult a helyzet akkor, amikor a módosítandó törvényben hatályosan előírták a '98-as bázishoz képest a támogatásoknak évente a GDP-arányos növelését. Gumiszámok és gumielszámolás lett a gumitörvényből, amihez képest a mostani javaslat véleményünk szerint visszalépés. Visszalépés, mert az új rendben a bázisszám is gumi, megfoghatatlan, “a 2005. évi költségvetési támogatási törvény szerinti támogatásösszegö. Erről álljon itt egy, a kormányzathoz közelebb álló agrárszervezet vezetőjének, Horváth Gábornak, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége főtitkárának a 2005. évi nemzeti támogatásról tett nyilatkozata:

“A közvélemény előtt megjelent sok-sok milliárd. Ez azt a képzetet kelti, mintha az agrártermelők rendszeresen, tömegben kapnának költségvetési támogatásokat. Ehhez képest az a helyzet, hogy a termelők által érzékelt valóság meg a felelős nyilatkozók mondanivalója között rendkívül nagy a különbség. Azt mondják, hogy 328 milliárd forint áll rendelkezésre. Ezzel szemben az ősszel leállították a támogatásokat azzal az ígérettel, hogy január 1-jén újraindul. Ehelyett év elején leállítottak minden nemzeti támogatást. Ennek csak egyetlen oka lehet, hiszen a jogszabály is csak akkor ad lehetőséget a miniszternek, ha elfogyott a rendelkezésre álló összeg. Márpedig január 1-jén egy esetben fogyhat el, ha nincs nemzeti célra ilyen összeg. Ravasz költségvetési bürokraták kreáltak egy számot, ez a 328 milliárd forint, holott pontosan kell tudni, hogy ennek egyharmada olyan, amely részben az európai uniós csatlakozás előtt felhasznált pénz, részben 2004-ben ki nem fizetett, egyébként a mai napig ki nem fizetett összeg. A másik egyharmada, az Európai Unióból származó forrás pedig csak 2006-ban fog a gazdálkodók rendelkezésére állni. Nagyon leegyszerűsítve: ennek a beharangozott összegnek mindössze egyharmada, ami 2005-ben rendelkezésre áll.ö

Akkor most mi is a bázisszám? Gumitörvény, délibábtörvény, mézesmadzagtörvény, amelynek módosítása előttünk fekszik. Hogy közelebb kerüljön az agrárium szóhasználatához, úgy is jellemezhetnénk a fő mondanivalót: ha akarom, vemhes, ha akarom, nem vemhes.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem csak ezek az ellentmondások teszik elfogadhatatlanná a törvénymódosítást és az egész törvényt. Egészen egyszerűen hemzsegnek itt a definiálatlan, sokféle, akár ellentétes előjellel olvasható meghatározások. Például: középpontban a termelés versenyképességének javítása. Kérdés: ez a tőkés nagybirtok irányába mutat vagy az európai mintájú családi gazdaság felé? Utóbbi ugyanis megfelel a később megjelölt környezet- és természetvédelmi szempontok érvényesítésének, de mindez a tőkés nagybirtok feladatai közé már nem szorítható be, mert akkor az elvárt külpiaci versenyképességnek nem tud megfelelni. Ha a külpiacon versenyképes, hogyan érvényesíthető a vidék lakosságmegtartó képessége? Vagy lesz két agrárstruktúra? Mindegyik megfelel valaminek? De akkor melyiket támogatjuk Unió-kompatibilis módon?

A versenyképesség meghatározása az egyik legbonyolultabb kérdés a mai világban. Komplex kormányzati tevékenység kellene, mert hat rá a támogatás-, adó- és hitelpolitika, és nemzeti összefogással kellene megteremteni, közösen kialakítani azt a versenypályát, ahol értelme lehet a küzdelemben részt venni. Ehelyett egy féloldalas nemzeti agrárkerekasztal és egy szakmailag nehezen védhető nemzeti stratégia lidérceivel kívánnak vérátömlesztésben részesíteni egy eddig is betartatlan - mert betarthatatlan -, inkoherens vágyálomkomplexumot.

Ez a törvény durván mutatja be az álomvilágban élő törvényhozás minden hibáját. Nyolc éve, és ebben a módosításban újfent írja elő például, hogy kormányzati feladat a fiatal gazdák megerősítése és úgymond versenyképessé tétele. A valóság: 2000-2003 között pontosan 50 százalékkal csökkent a preferálni kívánt szereplők száma. Elmenekültek a fiatalok az ágazatból, nem teljesült a törvény, tehát malaszttörvény.

Az álomvilág és a valóság találkozása zajlik a napjainkban tartó demonstrációsorozatban is. A vágyálmok tálalásával, erős kommunikációjával, jó sajtójával lesz az álomból porhintés. A szakma számára azonban eddig is, ezután is teljesíthetetlen, betarthatatlan pancsertörvény. Pedig elég lenne néhány sorban megfogalmazni a feladatokat: a mindenkori kormány köteles empátiával, megértéssel viseltetni a kormányzottak iránt akkor is, ha azok éppen gazdálkodók. Na persze, van vagy lesz olyan kormányzat, amelynek még ennyi sem kell.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)