Felszólalás adatai

KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetési törvény általános vitájában egy olyan részről szeretnék szólni, amely 1990 óta nagyon sokszor komoly vitákat váltott ki a tisztelt Ház előtt. Röviden úgy lehetne összefoglalni, hogy az elkülönített állami pénzalapokról szóló vita az, amellyel kapcsolatban hozzá szeretnék szólni.

A korábbi gyakorlat az volt - még a 80-as évek végén, 90-es évek elején -, hogy a költségvetési vitából megpróbálták az akkori kormányzati költségvetési politikát képviselők kiemelni azokat a területeket, amelyekre különböző érvek mentén elkülönült pénzalapokat lehetett volna vagy kellett létrehozni. Ezek a pénzalapok amolyan kis költségvetésként működtek, valójában inkább fejezeti célelőirányzatként működhettek volna, de miután az alapok az államháztartási törvény szabályozása miatt csak úgy jöhettek létre, hogy önálló bevétellel kellett rendelkezniük, ezért ez a körülmény és az, hogy bár az alapok gazdálkodását látszólag nagyon szigorú államháztartási szabályok kezelték, mégis meglehetősen nagyvonalúan bántak - különös tekintettel az áthúzódó kötelezettségvállalásokra - a rájuk bízott, illetőleg ott befizetésre kerülő és összeszedett pénzzel. Ezért ez a folyamat oda vezetett, hogy néhány év múlva már több mint harminchat elkülönített állami pénzalap működött, és már az előző kormányzatnak is eltökélt szándéka volt az, hogy az elkülönített állami pénzalapok számát radikálisan csökkentse.

Nyilván ez nagyon komoly ágazati lobbyellenállásba ütközik, hiszen az az ágazat, amelynek volt elkülönített állami pénzalapja, nagymértékben befolyásolni tudta - adott esetben a kormány szándékával ellentétesen is - azt, hogy az adott alapból milyen áthúzódó kötelezettségeket vállaljanak, milyen feladatokat finanszírozzanak. És sajnos ezekben a vitákban meglehetősen háttérbe szorult például a kormányprogram képviselete, a kormányprogramban fontosnak vélt vagy ítélt célok képviselete és megvalósítása.

Éppen ezért a Fidesz-kormány tovább folytatja azt az utat, hogy a költségvetési gazdálkodás jobb átláthatósága érdekében azokat az alapokat, amelyek az általam említett kritikus működéseket produkálták, bevonta a költségvetésbe. A mostani költségvetésben négy alap bevonása fogalmazódik meg: ez az Útalap, a Környezetvédelmi Alap, a Vízügyi Alap és a Nemzeti Kulturális Alap. Ezek az alapok természetesen nem szűnnek meg, hanem integrálódnak a költségvetésbe, ami nem jelenti a feladatok megváltozását, nem jelenti az ellátott feladatok megszűnését, és természetesen önmagában nem csökkenti a feladatellátásra jóváhagyott összegeket, hanem azt jelenti a bevonás, az integrálás, hogy a feladat finanszírozására a központi költségvetési elvek alapján kerül sor. Ami azért nagyon fontos mindannyiunk számára és a választópolgárok számára, mert elemi érdek fűződik ahhoz, hogy a költségvetés gazdálkodása átlátható, világos és tiszta legyen.

Az Állami Számvevőszék számtalan jelentésében fogalmazta meg az alapok működésével kapcsolatos kritikai észrevételeit.

Úgy gondoljuk, hogy az elkülönített állami pénzalapok megszüntetése és csak néhánynak a meghagyása tovább segíti azt a folyamatot, amelyben világossá válik, hogy mit miből finanszírozunk, világossá válik az, hogy az egyes feladatok mennyire fontosak egy költségvetési vitában. Hiszen nem lehet arra hivatkozni, hogy ilyen elkülönített állami pénzalapok kis költségvetésként működve, ellátandó fontos feladatra, különböző külső források bevonásával még több pénzt tudnak fordítani, mert ez általában azzal a gyakorlattal járt a későbbiekben, hogy a mégoly fontos feladatok ellátásra is a költségvetési vitában meg lehetett húzgálni a központi költségvetési előirányzatokat, hiszen úgymond, az ezen feladatot párhuzamosan ellátó alapnak úgyis van külső forrása, bevétele, és ezen keresztül tud finanszírozni.

Úgy gondoljuk, a legrosszabb példa ezzel kapcsolatban, hogy hogyan működnek tényleg torzul és rosszul ezek az elkülönített állami pénzalapok, a Környezetvédelmi Alap működése. Ugyanis ott előfordul az, hogy ha most valaki megnézi, az előző időszakban milyen kötelezettségeket és főleg áthúzódó feladatokat vállaltak a finanszírozásban is az alapot működtető ágazati minisztériumok, illetőleg az ágazati miniszter, akkor ott nyilvánvalóvá válik, hogy azt is lehet mondani, hogy a Környezetvédelmi Alapban, a költségvetésben meglévő és az egyéb forrásokból felhalmozódó pénzeket illetőleg szinte az egész e ciklusra vonatkozó bevételét a Környezetvédelmi Alap előre elköltötte. Nyilvánvaló, hogy ez ellentétes mindenfajta költségvetési tervezési elvvel, az államháztartási törvény általános alapelveivel, és nagyon nagy mértékben teszi lehetővé azt, hogy a következő, illetve az előző kormányok egymás mozgásterének a rovására finanszírozzanak olyan elkülönített állami pénzalapokból feladatokat, amelyek egyébként nem feltétlenül esnek egybe nyilván a kormányprogramok prioritásainak változása miatt.

A fennmaradt két alap a munkaügyi és a nukleáris alap. A munkaügyi alap a biztosítási alapon működő Munkaerő-piaci Alap - teljes nevén -, amelynek a működését a biztosítási elv biztosítja a tekintetben, hogy ez nem működik fejezeti célelőirányzatként. A Központi Nukleáris Pénzügyi Alap léte pedig azért fontos, illetőleg azért érdemes meghagyni, mert ott egy olyan hosszú távú feladat - a hulladéktároló építése és az atomerőmű lebontása - bevételei kell hogy felhalmozódjanak, amelyek, miután ez nagyon hosszú távú feladat és nagyon hosszú távú finanszírozást igényel, nem megszüntetve, hanem önállóan meghagyva garanciát jelenthetnek arra, hogy ezek a források a későbbi kormányok rendelkezésére állnak.

Összességében a következőt szeretném hangsúlyozni:

Az alapok megszüntetése nem jelenti a feladatok megváltoztatását, alulfinanszírozását vagy megszüntetését, hanem azt jelenti, hogy hozzásegíti a költségvetési törvény a parlamenti képviselőket és ezen keresztül a választópolgárokat ahhoz, hogy jobban mérlegelni tudják, melyek azok a feladatok, amelyek finanszírozására a költségvetés meghatározott összegeket elkölt.

Az alapok megszüntetésével a párhuzamos finanszírozások csökkennek, az alapok megszüntetésével és integrálásával a költségvetés átláthatósága javul, és nagyon remélem, hogy azok a feladatok, amelyek ellátásra az alapok létrejöttek, a párhuzamosságok kiküszöbölésével nem szenvednek csorbát.

Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az államháztartási reformnak sok ága-boga van, az az alrendszer nyilvánvalóan nem a legperdöntőbb, amiről most szót ejtettem. Azt szeretném jelezni, ahogyan az elmúlt időszakokban is folytonosan felvetődött az államháztartási reform szükségessége és az államháztartás gazdálkodásának átalakítása, mi úgy látjuk, hogy ezt aligha lehet abban a formában megcsinálni, hogy bizottságokat hozunk létre, és megpróbálunk egy olyan helyzetet teremteni, amikor egyik évről a másikra valami drámaian új államháztartási-gazdálkodási logika vonul végig a költségvetési törvényen. Ehelyett sokkal inkább egy folyamatos átalakításról lehet szó, és ennek a folyamatos átalakításnak az egyik fontos lépése az alapok integrálása.

Nagyon remélem, tekintettel arra, hogy ez a költségvetési cél egyébként az előző kormány programjában is megfogalmazódott, támogatásra talál a tisztelt Ház képviselői körében, és legalább néhány olyan fejezete lesz a költségvetésnek, amelyben a tisztelt Ház egyetértését konszenzuálisan bírni fogja ez a törvényjavaslat.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiból.)

(15.40)