Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A „Meddig még?” című napirend utáni sorozat egyértelműen a devizahitel-károsultak kálváriájáról szól. Igaz, hogy most 22 óra 25 perc van még, és megértük azt a helyzetet, hogy egyetlen kormánypárti képviselőtársunk sem tartózkodik a teremben akkor, amikor erről a számunkra nagyon fontos, húsba vágó kérdésről szó esik. És azt is látnunk kell, hogy rengeteg szakmai felvetése volt a Jobbiknak az évek során, tulajdonképpen az összes muníciót ellőttük az összes fegyvernemben, ami a parlamenten belül lehetséges, és bizony azon kívül is, nagyjából százas nagyságrendű demonstrációt szerveztünk a hitelkárosultak érdekében, amellett, hogy nem rettenünk vissza attól sem, hogy megjelenjünk a kilakoltatásokon, a jogszabályi keretek betartása mellett megpróbáljunk új megegyezést elérni a végrehajtók és a károsultak között, hiszen nem lehet nemzetgazdasági érdek az, hogy emberek ezreit, tízezreit dobálják ki az otthonukból.

Azt is látnunk kell ugyanakkor, hogy számos család esetében a Jobbik ellenzékből nem tudja ezt a tragédiát megakadályozni, a kormányzat pedig sajnálatos módon nem volt partner, még most a napokban sem azon könnyítő javaslatunk elfogadásában, amely egyértelműen arra utalt volna, hogy legalább az árfolyamgátasok tekintetében, tehát 170 ezer embert érintő módon és a mögöttük álló családtagokat érintő módon legalább a gyűjtőszámlákon gyűlő indokolatlan terhet ne engedjék ezen emberek nyakába zúdulni, hiszen újabb több ezer törleszteni képtelen honfitársunk csatlakozhat már így is azon 150 ezres táborhoz, amelynek tagjai önhibájukon kívül nem képesek ellátni azokat a törlesztési kötelezettségeiket, amelyek vélhetően fiktív, virtuális tartozástömeg után keletkeztek.

Ahhoz, hogy megállapíthassuk ezen tartozástömeg fiktív, valótlan voltát, egy új elszámolási törvényre lesz szükség. Sajnáljuk, úgy néz ki, csak a Jobbik kormányzása alatt kerülhet erre sor, hiszen mi felvételkori árfolyamon szeretnének újraszámolni, visszaváltani ezeket az úgynevezett hiteleket, amelynek lényege, hogy ha valaki 165 forinton vette fel azt, akkor ne 256 forintos piaci árfolyamon váltsák át a hitelét, hanem bizony a 165 forintoson, a felvétel napjának árfolyamán.

Azt is látjuk ugyanakkor, hogy bár a kormányzattal egy meddő vitánk van a hitelkárosultak helyzetének megoldása tekintetében, sőt továbbmegyek, számos kormánypárti képviselő jelenti ki rendszeresen azt, hogy nincsen devizahiteles probléma Magyarországon ‑ ma is kaptam egy ilyen választ Tállai államtitkár úrtól. Ő valószínűleg úgy értette, hogy devizában nem mérnek nagy tartozástömeget már magyar civileknél, ugyanakkor az, hogy ez az eredetileg devizahitelnek nevezett csalárd, hazug bűnözői konstrukció most éppen forinttartozással sújtja ugyanazokat az embereket, ugyanazokat a családokat, számomra tökéletesen elfogadhatatlan, és nyilvánvaló módon itt is egy új elszámolási törvény igénye merül fel. De ha már erre nem hajlandó a kormányzat, értetlenül állok az előtt, hogy miért nem hajlandó elindulni egy sokkal egyszerűbb, kézzelfoghatóbb irányba, ami legalábbis ideiglenesen lehetőséget teremt emberek számára. Arra gondolok, hogy Magyarországon több felmérés egybehangzó állításai, megállapításai szerint több százezres az üresen álló ingatlanvagyon, és ez az üresen álló ingatlanvagyon ugye három láb felé oszlik, egyrészt van egy állami, van egy önkormányzati tulajdonban lévő és egy nagyon nagy magántulajdonban lévő lába. Magántulajdonhoz nyilván senki nem akar nyúlni Magyarországon e tekintetben, de az állami és önkormányzati tulajdonban álló üres ingatlanvagyon felülvizsgálata legalábbis indokolt lenne.

(22.30)

A Jobbik szakmai számításai szerint több tízezerre tehető azon használható ingatlanok száma, amelyek mondjuk, a közmunkaprogramok értelmes átfordítása után, adott esetben közmunkások értékes munkáját segítségül hívva újra lakhatóvá tehető, adott esetben átmeneti menedéket nyújthat családok számára, hosszabb távon pedig egy állami hátterű bérlakásépítési program egyik lábát alkothatná.

Nem értjük azt, hogy miközben a közmunkaprogram sok településen még mindig a polgármester utcájának csinosítgatásáról szól, máshol pedig arról, hogy kiszolgáljon adott esetben uniós forrásokból megvalósuló beruházásokat, miért nem nyúlnak ezen nagyon egyértelmű és nagyon kézenfekvő lehetőséghez. Ha csak pár ezer családnak segítenének vele, annak a hangja bizony nagyon nagyot szólna Magyarországon, sokkal nagyobbat, mint az, hogy EU-pályázati forrásokból adott esetben egy kórház homlokzatát felújítják, ami jó a polgármesternek, mert át tudja vágni a szalagot, akkor is, ha egy olyan kórházról van szó, ahonnan az orvos már elmenekült, az altatógép pedig nem működik.

Éppen ezért azt mondom, hogy nyúljunk azokhoz a lehetőségekhez, amelyek rendelkezésre állnak, itt van egy igazi rejtett erőforrás, amit felhoztam, a kormányzaton múlik, hogy mit kezd, mihez kezd a felvetéssel, de ha érdemi reakció nélkül hagyja, az egyértelmű, kemény és nagyon negatív üzenet lesz az út szélén hagyott tízezrek számára. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)