Felszólalás adatai

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Én ott szeretném folytatni, ahol képviselőtársaim, akár Tóth Imre, akár Jauernik István abbahagyta, az önkormányzatok finanszírozásáról, illetve a területfejlesztésről is néhány gondolatot elmondani. Az azért mégiscsak érdekes és furcsa dolog, hogy a kormánypártokon belül elsősorban a fideszes képviselők amellett érvelnek, hogy az önkormányzatok igenis megkapják a megfelelő finanszírozást a jövő évre, és érdekes módon két másik kormánypárt képviselői pedig - úgy tűnik, ők azok, akik inkább a napi önkormányzati rendszerben részt vesznek - azt mondják, hogy nem biztos azért, hogy minden rendben van ezen a területen, jobban át kellene gondolni a dolgokat, és bizony vannak olyan területek, területfejlesztés az önkormányzati finanszírozásban is, ahol bizony problémák vannak, és többletforrásokra szükség lenne, és ezekről a többletforrásokról én az előbbi kétperces hozzászólásomban szóltam.

Én műszaki ember vagyok, úgyhogy nem nagyon szoktam teorizálni, hanem tételesen megnézni, hogy bizonyos dolgok valójában hogyan hatnak az önkormányzatokra, és ezt két típusú vagy kétféle önkormányzaton szeretném bemutatni.

Az egyik az olyan hátrányos helyzetű, ahol a foglalkoztatással is még ráadásul problémák vannak, ne adj isten, még kicsi is az a település, nézzük meg, hogy őrájuk hogyan hat ez a költségvetési javaslat, és nézzünk meg, mondjuk, egy olyan önkormányzatot, amely gazdagabb, saját forrásai és saját bevételei is vannak, hogyan tud gazdálkodni majd ezekből a költségvetési forrásokból.

Melyek azok a tételek, amelyek az önkormányzatok költségvetésében a legnagyobb tételeket elviszik? Az egyik az intézményrendszer működtetése, a másik a településüzemeltetés, -fenntartás, -karbantartás, és a harmadik ilyen nagy terület a foglalkoztatási problémák kezelése, különösen azokban a régiókban, ahol magas a munkanélküliség, ez rendkívül jelentős forrásokat von el az önkormányzatoktól.

Az intézményrendszer működtetésében látszólag könnyebb lesz a helyzet a jövő évben, mert a normatívák azok emelkednek, sőt az oktatási normatívák úgymond jelentősebben is emelkednek, mint a korábbi évben. Tehát látszólag könnyebb helyzetbe kerülnek az önkormányzatok, ha nem tudnánk, hogy jelentős forrásokkal járultak hozzá ezen intézmények fenntartásához eddig is ezek az önkormányzatok. Leginkább azt lehet mondani, hogy az állami normatívához még plusz 50-100 százalékot kellett a saját forrásaikból hozzátenni ahhoz, hogy ezeket az intézményeket megfelelőképpen tudják működtetni. Ennek ellenére sem jutott ezekben az önkormányzatokban a különböző taneszközöknek, például az iskolai oktatásban a cseréjére, rendkívül elavult taneszközökkel oktatnak egyes vidéki településeken vidéki iskolákban, és erre nyilvánvalóan nem jutott az elmúlt évben; bár most azt mondjuk, hogy ezekben a normatívákban ez is benne van, de ezeknek az emelkedését ezek a pénzeszközök nem fedezik.

Vagy lehetne néhány szót említeni arról is, hogy a jövő évben ezekből a normatívákból kellene fizetni azt a 8,5 százalékos átlagkereset-növekedést, amire tulajdonképpen csak 5 százalék fedezet van, tehát a 3,5 százalékot vagy létszámleépítéssel, vagy saját forrásokból történő kiegészítésekkel kellene az önkormányzatoknak fedezni.

Tudjuk, hogy a létszámleépítés nem nagyon járható út, mert hiszen nem önkormányzati intézményeknél, hanem például a mentőszolgálatoknál is micsoda problémát okoz ez a 3 százalékos létszámleépítés, de egy olyan kis falusi iskolában, ahol néhány pedagógus tanít csak, ott ez el sem képzelhető, tehát megint csak az önkormányzat saját forrásaira van utalva, hogy a megfelelő béremelést tudja biztosítani.

Nincs idő részletesen beszélni arról, hogy az önhikirendszerben rendkívül hirtelen és radikálisan bekövetkező változásokra az egyes önkormányzatok egyszerűen nem tudnak fölkészülni, és egyszerűen majd azt fogják tapasztalni, hogy a szokásos éves önhikipályázatokat már nem adhatják be azért, mert úgymond nem felelnek meg a feltételeknek.

(20.30)

Nem tudom, hogy ezt a problémát hogyan tudják majd kezelni.

Ugyancsak lehetetlen helyzetet eredményezhet a kistelepüléseken az alapfokú oktatási rendszerben bekövetkezett - szintén hirtelen bekövetkező - változás, amire megint csak nem tudnak az önkormányzatok megfelelőképpen felkészülni.

A településüzemeltetés területéről: kérdezte Hargitai képviselő úr, hol jelent problémát az, hogy a személyi jövedelemadóból nem 15 százalék, hanem csak 5 százalék marad az önkormányzatoknál közvetlenül. Például ott, hogy ezek az önkormányzatok az összes felújítást, infrastrukturális beruházást úgy tudták megvalósítani, hogy pályáztak különböző alapokra, a TFC-re, a CEDA-ra és hasonlókra, ahová mindegyiknél le kell tenni a 20-40 százalékos saját erőt, enélkül nem is tudnak pályázni. Abban a pillanatban, amint ezek a források, például a személyi jövedelemadó-rész saját erőként nem állnak rendelkezésre, még pályázni sem tudnak ezekhez az alapokhoz; nem beszélve arról, hogy ez a saját erő mi minden másra kellene még az önkormányzatoknál.

Képviselőtársam említette, hogy a tenyérből etetés politikája következik majd a jövő évben. Úgy gondolom, például az az 500 millió forint, amivel a belügyminiszter fog rendelkezni - most nem tudjuk, milyen alapon és melyik önkormányzat részesedhet ebből a forrásból -, arról van szó, hogy a kedves önkormányzatok majd kaphatnak ebből a forrásból, akik pedig nem azok, hát valószínűleg nem kaphatnak.

A foglalkoztatás kérdései: úgy gondolom, pontosan azokon a településeken, ahol már eddig is rendkívüli gondot és problémát jelentett az önkormányzatoknak a munkanélküliség, a jövedelempótló támogatás rendszere, amelyhez a saját forrásaikból megint csak hozzá kellett tenni forrásokat, most lesz valami új. Képviselőtársaim itt már elmondták, hogy a közmunkaprogramokra a korábbi években rendelkezésre álló pénzösszegeknek csak egyharmada áll rendelkezésre. Ez a probléma megint csak az önkormányzatok nyakába zúdul, és íme, ez megint olyan példa, amit az önkormányzatok rendkívül nehezen tudnak kezelni.

De nézzük a másik oldalát az önkormányzati rendszernek, azokat az önkormányzatokat, amelyek saját forrásokkal és nagyobb adóerő-képességgel rendelkeznek, mint más önkormányzatok. Maximálisan egyetértek azon képviselőkkel, akik azt hangsúlyozzák, hogy a hátrányos helyzetű térségek felzárkóztatására többletforrásokat kell biztosítani. De az is elhangzott már, pontosan Szászfalvi képviselő úr volt az, aki azt a véleményét is kifejtette, hogy rendkívül elhibázott az a politika, amikor ezt a felzárkóztatást más települések kárára akarjuk megvalósítani.

És megint csak itt van az adóerő-képesség kérdése: meggyőződésem, képviselőtársaim, hogy ez alkotmányellenes dolog. Sajnálom, hogy az Alkotmánybíróság tavaly óta a mai napig nem vizsgálta meg ezt a kérdéskört, de én meg vagyok erről a dologról győződve. De ha csak elvi alapon vizsgáljuk meg a kérdést, ezek az önkormányzatok, amelyek nagyobb adóerő-képességgel rendelkeztek, az iparűzési adóbevételük jelentősebb volt a többiekéhez képest, az elmúlt években az innováció centrumai voltak Magyarországon. Rendkívül jelentős állami feladatokat vállaltak át azáltal, hogy az ipari parkoktól kezdve egyéb más fejlesztéseket hajtottak végre ezekből a többletforrásokból, és most ezt akarja elvenni tőlük ez a kormány. Gyakorlatilag úgy akar kiegyenlítést megvalósítani, hogy néhány önkormányzattól, amelyek az innováció élharcosai voltak az elmúlt négy évben, elvon 3-4 milliárd forintot, ezzel akarja a többieket kisegíteni, ami porhintés, és egyszerűen semmilyen alapja nincs ennek a dolognak. Azt lehet vele elérni, hogy akik valamennyit tudtak nyújtani szolgáltatásként és fejlődésként is, és mondjuk, egy-egy térség motorjaivá tudtak válni, most visszasüllyednek egy olyan alacsonyabb szintre, ahol ezeket a programokat nem tudják folytatni.

Még egy dolgot szeretnék elmondani a területfejlesztés kérdéseiről. Itt megint csak a kormány felelőssége van napirenden, mert azt mondtam, hogy az ezektől az önkormányzatoktól elvont forrásokat a kormány semmilyen módon nem pótolja. Példaként említeném, hogy az elmaradott térségek felzárkóztatására az elmúlt három évben Borsod, Szabolcs és Nógrád megyében működött egy integrált szerkezetátalakítási és válságkezelő program, amelynek az eredményei kezdtek megmutatkozni. Tudja mindenki, aki területfejlesztéssel foglalkozik, hogy az ilyen programok általában 10-15 éves, szisztematikus, sziszifuszi munka után hoznak eredményt.

A költségvetésben a kormány ezt a programot nem kívánja folytatni, nem tudjuk, hogy mit akar folytatni, és sajnálatos módon az a felzárkóztatás megszakad ezáltal Borsod megyében, amely minden tekintetben illeszkedett az európai uniós fejlesztési programokhoz. Annak a rendszerét az ottani önkormányzati és gazdasági szereplők gyakorlatilag megtanulták, begyakorolták - ennek most vége szakad. Vagy ha nem szakad vége a dolognak, nem tudjuk, hogyan folytatódik.

Ezek azok a dolgok, amelyek alapján nem tudjuk támogatni a mostani költségvetést, és a Szocialista Párt nem is fogja ezt megszavazni. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)