Felszólalás adatai

SÁGI JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak azért nem jelentkeztem kétperces hozzászólásra, mert mindjárt a képviselő úr után következem. A hozzászólása eszembe juttatta kedvenc diákkori regényemet, Stevensonnak a "Kincses sziget" című regényét, amelyben mindenki kereste a kincset, aztán egymásnak estek, és végül mindenki hoppon maradt. Vagy a "Kincs, ami nincs" című szappanoperát...

ELNÖK: Képviselő úr, tessék feljebb tenni a mikrofont, mert nincs mindenkinek olyan nagy presbiteri hangja, mint nekem. (Derültség.)

SÁGI JÓZSEF (Fidesz): Igen, nagyobb levegőt veszek, és akkor jobb lesz. Jó lesz így? (Szabados Tamás: Nekünk jó!)

Az MSZP-s képviselő úr állításai közül azt mindenképpen vitatnám, hogy valóban minden önkormányzat rosszul járna ezzel a konstrukcióval, ez számszerűen nem igaz, számszerűen pont az ellenkezője igaz. Valóban úgy néz ki, hogy az állandó lakosok számához viszonyítottan kis tanulói létszámmal rendelkező önkormányzatok relatíve rosszabbul járnak, viszont ezt ellensúlyozni kell a Révész Máriusz által felvetett ok miatt, össze kell vetni ezt a kettőt, tehát a jövedelemtermelő képességet is figyelembe kell venni. De nem erről akarok beszélni, én sokkal békésebb vizekre szeretnék evezni, az oktatási témára szeretnék röviden kitérni.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Minden kormány minden alkalommal elmondja azt a jól ismert tételmondatot a költségvetési vita során, hogy: működésének tükre a költségvetésben megbúvó prioritások rendszere.

Így van ez ezúttal is, hiszen a polgári kormányzat tevékenységének bevallott célja a családok életlehetőségeinek jobbítása, amely szándék számtalan paragrafusban ölt testet. Azt az alapvetést, hogy a megtermelt javakból egyre több és több maradjon az emberek, a családok, valamint a megélhetést teremtő vállalkozások kezében, olyan családpolitikai döntések egészítik ki, mint például a gyermekek után járó adókedvezmény összegének 30 százalékos emelése vagy a jövedelemarányos gyermeknevelési támogatásnak, a gyednek a bevezetése.

Külön igaz ez az állítássorozat arra a stratégiai ágazatra, amelyre a polgári kormányzat kiemelt figyelmet fordít: az oktatásügyre. Figyelembe véve, hogy az állami költségvetés összes kiadása 2000-ben 7,8 százalékkal, az oktatásra fordított központi források viszont 12,9 százalékkal emelkednek, egyértelmű az irány: vagyis a kormányprogramban megfogalmazott magas színvonalú, esélyteremtő oktatási rendszer megteremtése - ami, tegyük hozzá azonnal, nem könnyű feladat. Nem könnyű, mert éppen az előző kormányzati ciklusban csökkent jelentős mértékben a pedagógusok reálkeresete, olyannyira, hogy kormányzatunknak csak részben a kereseti elemek átalakításával, részben többletforrások bevonásával sikerült a pedagógusok alapbérét jelentősen emelni. Amíg azonban a szocialista-liberális oktatáspolitika csupán határozott időre szóló keresetnövelési eszközöket alkalmazott, amelynek a következménye az lett, hogy hosszabb távon nem jelentett garantált keresetnövekedést, addig az 1999. szeptember 1-jével bevezetett 1,19 százalékos szakmai szorzó idén is változatlanul hatályban marad. Ez azt jelenti, hogy 2000-ben a pedagógusok garantált alapilletményét ezen szakmai szorzó és az új, 8,25 százalékkal megemelt közalkalmazotti illetménytábla segítségével kell majd kiszámolni.

Hozzászólásomban még két olyan területet érintek, amelyek meglátásom szerint egyaránt szolgálják az esélyegyenlőség megteremtésének és a minőségi munka ösztönzésének az összecsiszolását.

Tudjuk, hogy a közoktatás támogatásának meghatározó része a BM-fejezetben kerül előirányzásra. Azzal, hogy kétszeresére nő a kistelepülések támogatása és közel háromszorosára a napközis foglalkozás támogatása, lehetővé tesszük mindazon intézmények virulens működését, amelyek már eddig is racionálisan és hatékonyan szolgálták településeik érdekeit. Ez a szubvenció azonban összekapcsolódik, össze kell hogy kapcsolódjék annak a korszerű minőségbiztosítási rendszernek a kiépítésével, amelyet a szakma szinte egy emberként támogatott a közoktatási törvény módosításainak vitája során.

(20.20)

Mivel a képzés-fejlesztés céljait szolgáló szakmai programok ráfordítása 0,5 milliárd forintról 1,2 milliárd forintra, a minőségi kritériumok javítására szolgáló program előirányzata az idei 0,8 milliárd forintról 1,9 milliárdra növekszik, joggal gondolhatjuk, hogy ezzel újabb lépést teszünk az igényes, világszínvonalú képzési rendszer megmentésének irányába.

Második elemként a középfokú oktatás legdinamikusabban fejlődő szektoráról, a szakképzésről kívánok beszélni. Mindannyiunk számára közismert és elismert tény, hogy a szakképzés kiemelt támogatása elemi érdek az Európai Unióba való csatlakozás idején, előestéjén. Nem mindegy ugyanis, hogy mekkora általános képzettséggel kell fogadnunk a technikai, szakmai kihívásokat. Igenis indokolt tehát az a 2,7 milliárd forintnyi támogatás, amely olyan képzési programok kidolgozását és bevezetését készíti elő, amivel a helyi munkaerő-piaci igényeket kielégíthetjük.

Végezetül még valami: az ellenzéki pártok előszeretettel emlegették abbéli kritikájukat, hogy a kormányzat milyen de milyen sokat költ az önmaga által kreált intézményrendszer finanszírozására. Nos, ha csak az OM igazgatásának költségvetési támogatását nézzük, akkor azt tapasztaljuk, hogy az idei évhez képest a támogatás mindössze 5 százalékkal emelkedik, amely infláció alatti növekedést jelöl. A kérdésem már csak az, hogy innen fog a Magyar Szocialista Párt által önkényesen alternatívnak nevezett költségvetés milliárdokat átcsoportosítani? (Közbeszólás az MSZP soraiból: A miniszterelnök úr mondta!)

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz padsoraiban.)