Felszólalás adatai

TÓTH IMRE (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Hozzászólásomban a költségvetésből elsősorban a területfejlesztési és vidékfejlesztési kérdéshez, az önkormányzatok tárgyköréhez akarok hozzászólni, és mindezt teljesen a költségvetés tükrében.

Elöljáróban egy átfogó felvetéssel élnék: a költségvetés mai szerkezete valójában nem teszi lehetővé, hogy vizsgáljuk és értékeljük a költségvetés térbeli hatásait, hogy az miként hat az országrészek, régiók, egyes településtípusok fejlődésére, társadalmi és gazdasági viszonyaikra. A nagyméretű társadalmi különbségek, az egyes szabályozási különbségek miatt az egységes szabályozás is különbözőképpen érint egy-egy térséget. Az elemzők például kimutatták, hogy az adótábla egy ilyen kis mértékű módosítása is akár milliárdokkal érintheti a különböző régiókat, településeket, településkategóriákat. Így az önkormányzati rendszerben az alanyi jogú támogatások - céltámogatás - alapvetően egyenlőséget biztosító szabályai sem tudnak érvényesülni, ha a szegényebb önkormányzatok a magas saját erő követelménye miatt egyszerűen nem tudják igényüket beterjeszteni.

Az igazságos működéshez a területi hátrányok, az elmaradottság és a magas munkanélküliség miatt kiegyenlítő pénzügyi támogatásokra van szükség. A magam részéről valóban örömmel konstatálom, hogy az önkormányzati fejlesztések kiegyenlítő támogatását szolgáló eszközöknek, a területi kiegyenlítő támogatásoknak, illetve a céljellegű decentralizált támogatásoknak a költségvetésben ez évre már 16 milliárd forinttal növelt összege valójában tovább növekszik.

(19.30)

Ez ugyan a területfejlesztési tanácsban szerzett tapasztalataim szerint közel sem elégséges az igényekhez képest, azonban - bevezetőmre hivatkozva - jelzi a kormány területi felzárkóztatásra való törekvését, szándékait. Az iméntiekkel ellentétben viszont nem tartom elégségesnek a kiegyenlítési törekvés más eszközei esetén a következőket. Melyek ezek megközelítően?

1. Az iparűzési adó önkormányzati bevételt differenciáló hatása tovább érvényesül, holott e téren nem egy-egy ciklus sikeres településfejlesztési politikája, hanem a korábbi évtizedek fővárosra, megyeszékhelyekre, az ipari tengelyekre irányuló koncentrációs és centralizációs politikája érvényesül.

2. A területfejlesztési célelőirányzat 2000-ben nem növekszik. Ez rendkívül sajnálatos, mivel a megyei területfejlesztési tanácsok e keretből kapják gazdaságfejlesztést szolgáló keretüket. Míg tehát az előző, az úgynevezett kiegyenlítési eszközök az igazságosságot célozzák, szolgálják, addig a hátrányos helyzetű megyéket preferáló ezen előirányzat a jövőt szolgálja, szolgálná; hogy a helyi gazdaság fejlesztésével megszüntessék elmaradottságukat, kiegyenlítő pénzekre vannak utalva.

3. Azért is kevés ez a forrás, mert nem látom ezekben a napokban a parlament által feladattal és felelősséggel felruházott régiók forrásait. Az országos területfejlesztési koncepcióról szóló 35/98. számú országgyűlési határozat előírta a pénzügyi rendszer továbbfejlesztését és a régiókra is épülő nemzeti fejlesztéspolitika kialakítását. Gondoljunk bele, hogy az európai uniós csatlakozás előestéjén gyakorlatilag már célszerű lett volna a költségvetésben is megjeleníteni a regionális fejlesztések kiadásait. Éppen a napokban hangzott el, hogy az EU-csatlakozás valószínűsítése talán 2003.

Véleményem szerint a költségvetési törvényben szereplő területfejlesztési célelőirányzatból a régiók döntési körébe csak akkor lehet keretet megállapítani, ha jelentősen csökkentjük a megyei területfejlesztési tanácsok kereteit. Ez két szempontból is problémát okoz és aggályos. Az egyik jogos felvetés, hogy a regionális fejlesztési tanácsok létrehozásának indoklásakor hangsúlyoztuk, hogy ez nem jelentheti a megyei területfejlesztési tanácsok döntési körének csorbítását. A másik feszültségpont az lehet, hogy a differenciált decentralizálás miatt egyes megyék kerete oly mértékig csökken, hogy a pályázati rendszer működtetése kérdőjeleződik meg.

A területfejlesztésről és a területrendezésről szóló törvény módosításának vitája során jogosan merült fel, hogy a programfinanszírozásnak szerves része kell hogy legyen a kistérségi programok támogatása is - ez az alapsejt. A programok kidolgozása, karbantartása, azok végrehajtásának szervezése a kistérségi önkormányzati területfejlesztési társulások munkaszervezetének létrehozása nélkül egyszerűen nem biztosítható. Ezt a felismerést tükrözi az a tény is, hogy a területfejlesztésről és területrendezésről szóló törvény módosításába beépül az a felhatalmazás, amely szerint a kormány rendeletben szabályozza a kistérségek működési költségeihez való hozzájárulás mértékét és módját is.

A költségvetési törvényjavaslat a területfejlesztési intézményrendszer működési költségvetéséhez való hozzájárulás mértékét bázisszinten tartalmazza, és ez azt jelenti magyarra fordítva, hogy vagy a megyék és régiók támogatását kell jelentősen csökkenteni, vagy ténylegesen érzékelhető támogatást a kistérségek egyszerűen nem kaphatnak.

A vidékfejlesztés költségvetési igényéről néhány gondolat: a SAPARD-program, nagy örömünkre, gyakorlatilag beindult az ország 204 kistérségében - ez az ország 90 százalékát jelenti -, az integrált vidékfejlesztési programok készítésére vonatkozóan. Az ország 3 ezer településén dolgoznak az ott élők azon, hogy közös jövőjüket, fejlesztési stratégiájukat elkészítsék. Idén elkészül valamennyi kistérségben a helyzetfeltárás, de jövőre húzódik át a stratégiai tervezés.

A kistérségekben ki kell alakítani a nonprofit fejlesztési ügynökségeket, melyek a többéves programokat szervezik, lebonyolítják. Az ügynökségek felállításához, a program elkészítéséhez minimálisan cirka egymilliárd szükséges. Ha lesz térségi program, akkor hozzáférhetőek lesznek a hazai és az európai uniós támogatások. Lássunk egyet ebből!

Az Európai Unió mintegy 10 milliárd támogatást ad a SAPARD-program keretei között, de ehhez 4 milliárd forint hazai önrészt, költségvetési támogatást kell biztosítani. Szeretném aláhúzni azt, hogy "kell biztosítani". Ez fogja biztosítani, hogy a befektetők igénybe vehessék a saját 50 százalékos önrészükkel ezt a támogatást. Tehát 4 milliárd forint költségvetési keret megmozgat 10 milliárd forint európai, 14 milliárd forint vállalkozói forrást, összesen tehát 28 milliárdot. Másként fordítom le ezt a gondolatot: 4 milliárd híján 24 milliárdot veszíthetünk vagy veszítünk.

A SAPARD-program azonban csak korlátozott felhasználást biztosít, a mintegy 3-4 célprioritás támogatását. A vidékfejlesztési program azonban komplex tartalommal készül, így megvalósításuk sem lehetséges egymástól elszigetelt akciókkal. Ezért a hazai költségvetésből legalább megyénként 1 milliárd forint nagyságrenddel, azaz közelítően, kerekítve 20 milliárd forinttal kellene elősegíteni, hogy valamennyi kistérség csak elkezdhesse az integrált vidékfejlesztési program megvalósítását.

Az összigény tehát összeadva: 1 milliárd forint a programok elkészítésére, 4 milliárd a SAPARD hazai önrészeként, 20 milliárd forint integrált vidékfejlesztési programok beindításához. Ez összesen 25 milliárd. Ezzel szemben - és ez a lényeg - 3,5 milliárd forint a vidékfejlesztési önálló költségvetési keret, mely nem elegendő még az induláshoz sem. Megyénként ez kevesebb mint 200 millió forint tényleges eredményt hozhat - vagy kerülhet oda.

Tehát 3 ezer település reménykedik abban, hogy vidéken végre beindul egy következetes helyi fejlesztéspolitika. Ez valamennyi képviselőnek - nekem is - érdeke, pártállástól független szempontunk lehet.

Néhány egyéb megközelítés nagyon röviden, távirati stílusban. Meggyőződésem, hogy a jelenlegi kormányzatnak érdeke - másként fogalmazom: kívánatos -, hogy az egyházak támogatása semmiképpen ne csökkenjen.

Másik megközelítésem: kívánatos, hogy az önkormányzatok állami támogatásának reálértéke megőrzött legyen. Itt egy kiemelést szeretnék tenni az 500 lélek alatti településekre vonatkozóan, nevezetesen, hogy a körjegyzőségekbe való terelésnek ne legyen "préseszköze" az önhikiből való kizárás fenyegetettsége. Úgy ítélem meg kormányzati oldalról, hogy így több mehet el a politikai réven, mint ami megmarad a pénzügyi vámon keresztül.

Végezetül: egyedül úgy tisztességes hozzászólásomban, ha többletigényeinkhez forráselképzeléseinket is, ha másképp nem, elnagyoltan próbáljuk legalábbis hozzáilleszteni. Azon hozzászólókkal egyetértek, akik bizonyos forráslehetőségeket keresve felhívják a figyelmünket a Magyar Nemzeti Bank, a kormány és a parlament viszonyára, ennek ismételt áttekintési szükségletére, például azt megnézve, hogy a belépő külföldi tőke valójában generál-e változást, fejlődést a gazdaságban, vagy anélkül távozik, más spekulációk mentén a térből.

Még egy megközelítésem: egy 25 milliárdos igényt bátorkodtam jelezni a területfejlesztés kapcsán. Évek óta jelzem, és Gansperger úrék felé is eljuttattunk bizonyos információkat, adatokat, hogy a magyar belterületi gázközművagyonnak van Magyarországon egy felméretlen része, amely gyakorlatilag nincs a gázszolgáltatók tulajdonában, azért nem fizettek, és hetedik esztendeje rosszhiszeműen, ellenszolgáltatás nélkül használják. Nem a 60 és a 40 százalék különbségéről beszéltem tehát, hanem egy felméretlen, de fizikálisan létező, 1992. december 31. előtt született gázvagyont hoztam szóba, egyetlen ok folytán, hogy úgy tisztességes, pláne kormányzati oldalról, ha forrásokat próbálunk bemutatni. Szerintem erre a forrásra is szükségünk van.

Ezen korrekciók mentén is támogatom az előterjesztést. Köszönöm képviselőtársaim figyelmét. (Szórványos taps a kormánypártok és a MIÉP soraiból.)