Felszólalás adatai

DR. AVARKESZI DEZSŐ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A hozzászólásomban elsősorban az igazságszolgáltatást, az igazságügyet, valamint az Országgyűlési Biztosok Hivatalát érintő néhány kérdéssel szeretnék foglalkozni. Ezt megelőzően azonban felhívnám a figyelmet egy sajnos évek óta visszatérő és az utóbbi hónapokban egyre gyakrabban előforduló jogalkotási problémára.

Amikor az alkotmányügyi bizottság ülésén bíráltuk azt a bizonyos sok elemből álló törvényjavaslatot, amelyik a bányászattól a béranyaságig terjedő kérdéseket szabályozza, a kormány jelen lévő képviselője azzal érvelt, hogy meg akarják szüntetni azt az évek óta folyó rossz gyakorlatot, hogy mindent a költségvetési törvényben kívánnak módosítani. Ehhez képest most megint sikerült 23 törvény módosítását begyömöszölni ebbe a javaslatba. Ezek egy része természetesen érthető, valóban megvan a logikai kapcsolat számos kérdésben. De nem igazán tudom elfogadni, hogy például a NAT alkalmazását, a köztisztviselő munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyait, a Széchenyi-ösztöndíjakat miért a költségvetési törvényben kell szabályozni. Az is meglehetősen furcsa, hogy az Országgyűlés előtt van az új szerencsejáték-törvény elfogadására vonatkozó javaslat, ugyanakkor itt módosítani kívánják a jelenleg hatályos szerencsejáték-törvényt. Úgy érzem, hogy megint nem sikerült előrelépni ebben a kérdésben.

Tisztelt Ház! Ellenzéki oldalról már több képviselőtársamtól elhangzott, hogy az előttünk fekvő javaslat egyszerre bőkezű és szűkmarkú. Bőkezű, amikor a minisztériumok, a kormányzati szervek támogatásáról van szó, és szűkmarkú, amikor a kormánytól független szervezetek, például az önkormányzatok és más hatalmi ágak költségvetésére tesz javaslatot.

Az alkotmányügyi bizottság múlt heti ülésén szót kért Gönczöl Katalin, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa. A hivatal fennállása - 4,5 év - óta először fordult elő, hogy ezt kénytelen volt megtenni, kérve a lehetőséget a költségvetéssel kapcsolatos problémái előadására. Miért nem került sor erre eddig? Azért, mert korábban a Pénzügyminisztérium előzetesen mindig konzultált velük arról, hogy mi az a minimális összeg, amely az ország adottságaiból és az ő igényeikből kialakítható módon kompromisszumként a kormány elé terjeszthető. Erre ebben az évben nem került sor. Irányszámokat kaptak; ezek az irányszámok nem konzultációkban születtek, hanem direktívaként. E direktívák szerint csökkenteni kellene a hivatal létszámát, és 13,6 százalékkal csökkenteni kellene a dologi kiadásokra fordítható összegeket.

Tudom, hogy a kormánypártok egy részének vitái voltak, vannak a többi hatalmi ág képviselőivel, ezen belül az állampolgári jogok biztosaival is. Szűklátókörűségre vall azonban az, ha e vitákat működésük ellehetetlenítésével kívánják megoldani.

Szintén önálló hatalmi ág, és az utóbbi hetekben egyre élesedő konfliktusba került a kormánnyal az igazságszolgáltatás. Már második évben van lényeges különbség az Országos Igazságszolgáltatási Tanács és a Pénzügyminisztérium költségvetési javaslata között. Ezt már nem hagyta szó nélkül az Európai Bizottság legújabb országjelentése sem. Szóvá teszi, hogy sem 1998-ban, sem 1999-ben nem javasolt olyan összeget a bíróságok költségvetésére a kormány, mint amennyit az OIT igényelt. Most megközelítőleg hétszer több a bíróságok növekedési igénye, mint azt a kormány indítványozza a parlamentnek a 2000. évi költségvetési törvényjavaslatban.

Az OIT összesen - véleményem szerint igen megalapozottan - 39 milliárd 770,5 millió forintot lát szükségesnek a legalapvetőbb feladatok ellátására. A kormány 29 milliárd 891,7 millió forintot javasol. Nem veszi figyelembe az Országgyűlés által törvényben meghatározott új feladatokat, például a szabálysértési törvény következményeit. Személyi juttatásokra szintén kevesebbet szán a kormány. A legalacsonyabb bírói alapilletményt 1998. július 1-jei hatállyal 160 ezer forintban határozta meg az 1997. évi LXVII. törvény. Ez az összeg változatlan maradt 1999-re is. 2000. január 1-jétől ez az alapilletmény 8,25 százalékkal, 173 ezer 200 forintra nőne. Ennek a fedezetét azonban nem biztosítja teljes mértékben a javaslat; 831,7 millió forint hiányzik. Ezt a bíróságok nem tudják előteremteni. Nem tartalmaz előirányzatot a javaslat a helyi bírák részére javasolt 10 százalékos beosztási pótlékra sem, pedig ezt egy, a Ház által tárgyalt törvényjavaslat előírja. Erre is 510,4 millió forint kellene. Az OIT egyébként magasabb, 12,5 százalékos illetményemelést javasol. Ha figyelembe vesszük, hogy ebben az évben nem nőtt a bírák fizetése, úgy gondolom, ez az igény is jogos. Ez további 530,4 millió forintot igényelne.

(18.40)

Tisztelt Országgyűlés! Külön szóltam volna a büntetés-végrehajtás költségvetéséről, Boda Ilona képviselőtársam azonban részletesen elemezte a bv helyzetét. Megállapításai túlnyomó többségével egyetértek, így csak annyit szeretnék elmondani: elfogadhatatlan az, hogy a személyi állomány juttatásait mindössze 5 százalékkal kívánják emelni. Még ha el is fogadnánk azt az inflációs prognózist, amellyel a kormány számol, teljesen nyilvánvaló, hogy a bv-dolgozók jövedelme reálértékben is kevesebb lesz.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy költségvetési törvényjavaslat sok mindent elárul arról a kormányról, amely benyújtotta, igaz ez a jelen javaslatra is. Megmutatja, hogy mennyire veszi komolyan a bűnözés elleni küzdelmet, hiszen nem kívánja megfelelően támogatni sem a bíróságokat, sem a büntetés-végrehajtást, s megmutatja, mit gondol a kormány a többi hatalmi ágról. Úgy tűnik, a miniszterelnök úr nem csupán az ellenzéki vezetésű önkormányzatokat kívánja kiszárítani, hanem minden olyan demokratikus intézményt, amely ma még független a kormánytól.

Egy ilyen költségvetési javaslatot mi nem kívánunk támogatni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)