Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Elsőként is szeretném megköszönni az Állampolgári Jogok Biztosa Hivatalának és munkatársainak a munkáját, és azt hiszem, hogy ez a hivatali munkavégzés talán egyik bizonyítéka annak, hogy lehet még a demokráciának olyan szintű védelme, amely biztosítékként szerepel Magyarország társadalmának mindennapi működési folyamataihoz.

A problémát mindössze abban lehet látni, hogy elsőként a kormány és kormánypárti képviselőtársaim figyelmét arra kellene hogy egy picit koncentráljam, hogy annak ellenére, hogy valamennyien - kormánypárt és ellenzék - nagyjából összhangban, támogatólag vagyunk a hivatal működésével kapcsolatban, a hivatal munkájának ellátásához szükséges feltételek nem mindenben maradéktalanul elegendőek.

Mint arról a Bencsik János által elmondott többségi véleményben megismerhettük, a Fenntartható fejlődés bizottságában is kialakult az az álláspont, hogy meg kell köszönnünk és el kell fogadnunk a beszámolót, ugyanakkor, miután magam is elfogadtam ezt a beszámolót, nem volt terem arra, hogy azt a kisebbségi véleménynek nem nevezhető kritikát megfogalmazzam, hogy lényegesen több emberre lenne szükség.

Alapvetően az a szám, hogy mennyi ügy kerül egy ilyen állampolgári jogvédő szervezethez, mindig jellemzi a társadalom és a demokrácia működését. Minél több a kihívás, minél több az odakerülő ügy, annál rosszabbul működik a kormány. Jelen pillanatban sajnos az ügyek sokasága nehezíti el a munkavégzést, és a mindennapi feladatok sokasága jellemzi a hivatal feladatainak ellátását. S a magam részéről a jövő nemzedékek képviseletét ellátó szószóló úr, dr. Szabó Marcel beszámolóval kapcsolatos ügyeit volt alkalmam részletesen átnézni, és megállapítottam azt, hogy rengeteg olyan ügy került át az ombudsmani hivatalba, amely kormányzati szinten, hatósági szinten kellett volna hogy kezelésre kerüljön. Ez az intézményrendszer csődje is egyben, amikor jól végzi a dolgát a szószóló, mert mindazon ügyek feltárását kell hogy elvégezze, amelyek kormányzati szinten összességében, a közigazgatási szinten nem álltak meg.

Ennek megfelelően két dologra kell hogy koncentráljunk. Egyik az, hogy kell-e, szükséges-e az erőforrások gyarapításával pluszlehetőségeket teremtenünk a hivatalnak, és kell-e plusz költségvetési forrásokat biztosítani arra, hogy még inkább el tudja látni ezt a feladatot, a másik pedig az, hogy elegendőek-e azok a hatáskörök, amivel a szószólók jelen pillanatban rendelkeznek.

Ugyanis látni szükséges, hogy a jelentés a legtöbb esetben azzal végződik, hogy a jelentés formáját itt elfogadjuk, de valós cselekvési lehetőségük a szószólóknak nincs. Valós intézkedési lehetőségük nagyon-nagyon korlátozott. A magam részéről örülök annak, amikor azt látom, hogy az alkotmánybírósági fázisban néhány esetben a szószólók kialakítják véleményüket, ugyanakkor akkor örülnék, ha a szószólóknak valós beavatkozási lehetőségeik lennének, ha vétózni tudnának a valós állampolgári jogokkal kapcsolatban.

(17.50)

Márpedig jelen pillanatban Magyarországon az egészséges környezethez való alapjog biztosításának feltételei véleményem szerint nem biztosítottak, és ennek az egyik indikátora az, hogy az ombudsmani hivatalban mennyi ilyen ügy landol, és mennyiben kell eljárni. Mint az a jelentésből teljesen világosan kiderül, folyamatosan van munka, nagy mennyiségű ügy érkezik be, ezért a kapacitáshiány megjelenik, pedig a jó az lenne, ha egy jól működő közigazgatási rendszerben nagyon-nagyon kevés lenne az ilyen jellegű beadvány. Jó lenne, ha csak egy-egy szélsőséges esetről kellene tárgyalni, és a beszámoló ilyen szélsőséges esetekről szólna.

Sajnos azonban, mint a beszámolóból kiderül, jó néhány olyan tipikus ügyet látunk, amely az egész magyar közigazgatásra jelen pillanatban jellemző. A környezet- és természetvédelmi intézményrendszernek és hatósági szintnek a leépítése és az ezzel kapcsolatos elvégzett rombolás hozta azt az eredményt, hogy a jövő nemzedékek képviseletének az ellátása olyan nehézségekbe ütközik, amelyek megkö­tik konkrétan az ezen feladatokért felelős szószólónak a kezét, és a lehetőségei nem elegendők ahhoz, hogy mindent megtegyenek ezekért az állampolgári jo­gokért.

A beszámoló elfogadásával arra kérem képvi­selőtársaimat, hogy egyben nézzük meg a lehetőségét annak, hogy szükséges-e erőforrások átcsoportosítása a hivatalba, kell-e pluszkapacitásokat adni, hogy a sokasodó feladatokat el tudják látni, másrészt pedig nézzük meg azt, hogy a közigazgatási rendszerünk hibáit lehet-e úgy orvosolni, hogy a lehető legkevesebb ügy kerüljön oda, és úgy működjön a magyar kormányhivatali rendszer - amibe lassan már mindent beintegráltunk -, hogy az a lehető legkevesebb állampolgári panaszra adjon okot.

Szíves elnézésüket kérem, hogy alapvetően a jövő nemzedékek képviseletének ellátására koncentráltam a felszólalásomban. Nyilvánvalóan nagyon sok más, esélyegyenlőséget érintő témát is fel lehetett volna hozni, de szerettem volna, ha a tisztelt Országgyűlés szembesül azzal, amit a környezetvédelmi intézményrendszer megszüntetése eredményezett.

A beszámolót egyébként a frakciónk el fogja fogadni. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az LMP soraiban.)