Felszólalás adatai

DR. PÁLINKÁS JÓZSEF, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt akadémiai Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Magyar Tudományos Akadémia fontos, egyik alapvető közfeladatának tesz eleget akkor, amikor benyújtja a magyar parlamenthez jelentését a magyar tudomány helyzetéről. A két kötet címe is ez, és nem pusztán a Magyar Tudományos Akadémiáról, hanem a magyar tudomány helyzetéről szól ez a jelentés.

Annak már kevésbé örültem, hogy ez a két jelentés most kerül elénk, azaz a korábbi, 2003-2004-es jelentéssel együtt tárgyaljuk meg, de talán, ha optimistán nézzük a dolgot, akkor mindenben lehet találni valami jót. Most egy nagyobb távot átfogva láthatjuk a magyar kutatás-fejlesztés helyzetét.

Sok szó elhangzott arról, hogy a tudomány mi mindent adott az emberiségnek. Ha megengedik, ezt a sort én nem folytatom, noha szívesen tenném ezt, hiszen rengeteg olyan eredményt lehet felsorolni, amely az életünket jobbá, szebbé, elviselhetőbbé tette. Elég csak az orvostudomány óriási eredményeire gondolni.

Ugyanakkor nekünk itt most az a feladatunk, hogy az elénk tárt képen vagy az elénk tett tükörben megvizsgáljuk azt, hogy mi mennyire tettünk eleget azoknak a feladatoknak, amelyek az országgyűlési képviselők, amelyek a kormány feladatai abban, hogy a magyar tudomány számára, a magyar tudomány alkotói számára megfelelő körülményeket biztosítsanak ahhoz, hogy a magyar tudomány alkotói hozzájárulhassanak az emberiség tudásának fejlesztéséhez, növeléséhez. Hiszen sokan elmondták, globalizált világban élünk, ennek a globalizált világnak számos jó és persze számos kevésbé jó vetületével, részével.

Nem kétséges, hogy egy országnak ahhoz, hogy élvezze más országok tudományos intézményeinek eredményeit, magának is hozzá kell járulnia ahhoz, amit az emberiség, a világ tudásának nevezünk. Fel kell tennünk tehát a kérdést - és ez a jelentés választ is ad erre a kérdésre -, hozzájárult-e Magyarország az elmúlt kettő vagy négy évben - attól függ, hogy a két- vagy négyévi jelentést együtt tárgyaljuk-e - ahhoz, hogy súlyának, erejének, lehetőségeinek megfelelően hozzájáruljon az emberiség tudásához. Azt gondolom, hogy a válasz igen. Elegendő megnézni például ennek a jelentésnek a 33. oldalát, amely a magyar tudományos életben létrehozott eredmények idézettségét mutatja tudományterületenként.

Miért hozom ide az idézettséget? Nagyon sokat beszéltünk eddig a tudomány közvetlen hasznáról. Én ebben osztom Szabó Zoltán képviselőtársam véleményét, hogy néha talán a gazdaság rosszabb teljesítménye idején szeretjük azt mondani, hogy majd a tudomány megoldja ezeket a kérdéseket - nem fogja egyedül megoldani. A tudomány arra szolgál, hogy jobban megismerjük a világot, és ezt az ismeretet közvetve vagy közvetlenül felhasználva jobbá tegyük életünket.

A tudományos idézettség egy dolgot mindenképpen mutat: mennyire tartanak minket számon a világon, mennyire ismernek el minket tudós nemzetként. S ha ezt megnézzük, akkor azt láthatjuk, hogy sok tudományterületen elismernek minket. Elismernek minket a matematikától a fizikán keresztül az idegtudományokig. Vannak olyan területek, ahol egészen kimagasló a magyar tudósok teljesítménye. Nemrég nem tudományos folyóiratban, tehát hetilapban is megjelentek a magyar tudomány kiváló képviselőinek idézettségi és egyéb adatai. Láthattuk azt, hogy Magyarországon, hála istennek, sokan vannak, akiket a világ elismer, méltányol, számon tart. Ennek örülnünk kell - a magyar tudomány sikere Magyarország sikere; a magyar tudomány sikere a magyar nemzet sikere.

Örülnünk kell ennek a sikernek, de látnunk kell néhány aggasztó jelet is. Természetesen nehéz kilépni valakinek a különböző szerepeiből. Nekem is néha nehéz kilépnem az egyetemi oktatói szerepből, illetve nem elmondani itt olyan tapasztalatokat, amelyeket egyetemi oktatóként tapasztalok. A magyar tudomány eredményei ma, azt gondolom, elismertek a világban, de súlyos gondokat látok a magyar tudományos utánpótlás tekintetében.

(11.20)

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezért is részben köszönöm azt a támogatást és azt az egyetértést, amely az oktatási és tudományos bizottságban megnyilvánult aziránt, hogy kilépve egy kicsit a tudományos eredmények közvetlen értékeléséből, nézzük meg azt, hogy mi lesz 5-10-15-20 év múlva. Hiszen azt, hogy mi lesz 5-15-20-30 év múlva, az most az iskolákban dől el. Hogy az ország legtehetségesebb fiataljainak érdeklődését sikerül-e a tudomány, az alkotómunka irányába fordítani - nem azt mondom ezzel, hogy csak a tudomány az alkotómunka -, sikerül-e tehát a tudomány és az alkotómunka irányába fordítani, ezen múlik az, hogy a magyar tudomány hogyan produkál majd 5-10-15-20-30 év múlva.

Itt látom az egyik legjelentősebb felelősségünket, és a parlament oktatási és tudományos bizottságának elnöke említette azt a javaslatot, amelyet a bizottság megfogalmazott. Én ennek egy pontját hadd emeljem ki külön, ez pedig a tudományos műveltség szerepe a közéletben. Ma nagyon sok kérdésben kell dönteniük az állampolgároknak, kell döntenünk, amelyek kellő mérlegeléséhez műveltségre, tudásra van szükség. Dönteni kell környezetvédelmi kérdésekben.

Ehhez szükség van arra az alapvető természetismereti tudásra, amely nem föltétlenül a vasgyártás részleteit jelenti vagy valamilyen bonyolult matematikai képleteket, de azt mégiscsak, hogy az adott környezetvédelmi kérdésben, adott energetikai kérdésben az állampolgárok nagy többsége felelősséggel tudjon véleményt nyilvánítani; legyen ez a véleménynyilvánításnak bármilyen formája, választások, szavazás vagy véleménynyilvánítás bármilyen kérdésről.

Ezt akkor tudják, tudjuk megtenni, ha kellő figyelmet fordítunk arra, hogy az egyébként kényelmessé tett világunk, amelyben - elnök úr említette, hogy a mobiltelefonunkról képeket küldhetünk bárhová, a komputereinken könnyen hozzájutunk információhoz - azt is el kell érnünk - és ez a tudományos kutatásnak, a tudomány embereinek különös felelőssége -, hogy minél jobban megértsük ezeket a könnyen megszerezhető információkat. A minél jobb megértéshez az is hozzátartozik, hogy az iskolában ezeket érthetően elmondjuk, és az is hozzátartozik, hogy meggyőződünk arról, hogy igaz, hogy érthetően elmondtuk, de meg is értették-e ezt a gyerekek, meg is értették-e ezt a tanulók.

Ezért tettük a bizottságban azt a javaslatot, és a bizottság egyhangúlag támogatta ezt a javaslatot, hogy Magyarországon legyen egy természettudományos tárgyból kötelező az érettségi. Ezt nem lehet egyik napról a másikra megcsinálni, és számomra megnyugtató volt a miniszter úr reakciója is, aki azt mondta, hogy 3-4-5 éves távlatban erről szó lehet. Ezt még csak nem is úgy képzeljük, hogy visszatérnénk ahhoz, hogy minden tárgyból érettségit kelljen tennie egy diáknak, hanem azt a módszert, azt az elvet valósítanánk meg, hogy maradnak az egyes természettudományos szaktárgyak, de létrehozunk egy olyan természetismereti érettségi vizsgatárgyat, amelyet azok a hallgatók, azok a diákok, akik tudják, hogy szaktudományként nem fogják felhasználni... - középiskolában egyébként sokszor gyakran elég mélyre mennek, és érdemes megvitatni, hogy néha nem túl részletekig menően magyarázzuk, tanítjuk-e őket. Ugyanakkor egy ilyen lépés jelentős mértékben megnövelné a köznek a természettudományokról, a köznek a természetismeretről való tudását.

A másik kérdés természetesen a kutatás, a fejlesztés támogatása. A Magyar Tudományos Akadémiának ez a jelentése még erősebb meggyőződésemmé teszi, hogy akár törvényi szabályozás változtatásával is a Magyar Tudományos Akadémiának még több jogosítványt kell adnunk a tekintetben, hogy ezeket a jelentéseket, felméréseket elvégezze. Bizonyára vannak itt olyanok, akik elolvasták, belenéztek ebbe a jelentésbe, látták itt ezeket a pókhálószerű ábrákat, amelyek már egy kicsit a bonyolult könyveket idézik, ugyanakkor ezeket a részletes vizsgálatokat valakinek el kell végeznie, mert a tudományos versenyképességnek éppen úgy, mint egy csapat olimpiai felkészítésének, megvannak az apró részletei.

Ha megnézzük ezeket a részleteket, akkor derül ki, hogy melyek azok a területek, ahol Magyarország hátrányban van, melyek azok a területek, ahol előnyben van, és természetesen akkor a tudománypolitikai döntések - ha emögött megfelelő elemzés áll -, azt hiszem, megalapozottabbak és mindenképpen a magyar kutatás-fejlesztés érdekeit jobban szolgálók lesznek.

2001-2002-ben elindult egy jelentős fejlesztés, egy jelentős költségvetési forrásnövelése a magyar tudománynak. Rá kell nézni a 16. oldalon az első ábrára, és látjuk, hogy 2002-ben már elértük az 1 százalékot a kutatás-fejlesztés nemzetiössztermék-arányos ráfordításában. Sajnáljuk, hogy ez 2004-re 0,89 százalékra csökkent, és örülünk annak, hogy 2006-ra sikerült elérni az 1 százalékot, ugyanakkor ki kellene tűznünk egy reális értéket, mert én most itt 2008 tavaszán a 2009-2010-es 1,8 százalékot veszélyben látom, egy kicsit félek, hogy 2010-ben majd arról fogunk beszélni, hogy miért nem sikerült ezt elérni.

Fontosnak tartanám, hogy ebben szülessen egy parlamenti javaslat, határozat, és nézzük meg, mi a reális szám, és egyszer végre próbáljuk meg azt, hogy kitűzünk egy reális célt, és azt tartjuk akkor is, ha nehéz, és nem próbálunk meg utána mentségeket keresni, hogy ez miért nem teljesült.

Szó volt itt a kutatásnak egy fontos, számomra különösen fontos részéről, az alapkutatásról. Az országos tudományos kutatási alapprogram, az OTKA támogatása az elmúlt években jelentős mértékben csökkent. Többször javasoltuk, és nagyon örülök annak, hogy az oktatási bizottságban ebben egyetértettünk, remélem, a képviselőtársaim segítenek majd abban, hogy a költségvetési bizottságban is egyet tudjunk érteni abban, hogy az elkövetkezendő években itt jelentősebb, az átlagos növekedésnél jelentősebb növekedést tudjunk elérni.

És mivel az országos tudományos kutatási alapprogram a Magyar Tudományos Akadémia költségvetési fejezetében van, az is jó lenne, ha őszintén tudnánk arról beszélni, hogy amikor a költségvetésben a különböző költségvetési fejezetek közötti megosztásról szó van, akkor bizony mindenki ragaszkodik a költségvetési fejezetéhez, nézi, hogy mennyivel nőtt a fejezeti főösszeg, és - bocsássanak meg az őszinte kifejezésekért, de - az Akadémia is nézi, hogy mennyi az ő költségvetési főösszege.

(11.30)

És ha meg tudunk állapodni abban, hogy az OTKA-nak kiemelt támogatást adunk, és ezt nem az Akadémia költségvetéséből, az akadémiai kutatóintézetek költségvetéséből vesszük el, akkor nagyot léphetünk előre a 2009-es, 2010-es költségvetés megalkotásával.

Jó lenne, ha még egy dologban megállapodhatnánk és megegyezhetnénk: ez pedig a fiatal kutatók jelentősebb támogatása és annak a stabilitásnak a megőrzése, amit ma Magyarországon a kutatói életpálya jelent. Ezt a kutatói életpályát nyilvánvalóan még vonzóbbá kell tennünk ahhoz, hogy a legtehetségesebb fiataljaink ezt a pályát válasszák.

Akadémiai Elnök Úr! Köszönjük a jelentést, köszönjük a reális képet. A Fidesz parlamenti frakciója nevében a jelentés elfogadását támogatom.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)