Felszólalás adatai

FONT SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A most tárgyalt, a találmányokról, a szabadalmi oltalmakról szóló törvénytervezet többszöri elolvasása után is azt gondoltam, hogy egy nagyon száraz jogelméleti anyagról van szó, de ebben a hitemben meginogtatni látszik Isépy Tamás képviselőtársam szuggesztív előadása, a téma kifejtése. Sajnálatosan jeleznem kell, hogy várhatóan nem fogom tudni hasonló színvonalon és változatossággal előadni erről a joganyagról a mondandómat. Ugyanakkor Isépy Tamás megállapításaival döntő többségében egyetértek, és lehet, hogy egy-egy témáját én is ismételni fogom.

Újra átfogó módosítás előtt áll szabadalmi jogunk, szükségszerű, vállalt kötelezettségeinkhez igazodó, mégis nehéz feladat előtt. A szellemi tulajdonjog jogalkotója ugyanis mindenkor szűk és kényes, keskeny mezsgyén mozog. E jogterület és ennek egyik alapvető intézményeként a szabadalmi jog fejlődését ugyanis mindenkor eltérő érdekek és ellentmondó helyzetek kiegyensúlyozásának a törekvése kísérte és ösztönözte az egyensúly kényes igénye, a feltalálói és a felhasználói, sőt a közérdek között, az iparjogvédelmi normaanyag territoriális jellege és a nemzetközi jogfejlődés egységesítő tendenciája között, valamint a nemzeti érdekek és a regionális integrációs célok között.

E törvényjavaslat tárgyalásakor újra az ismert kényes mezsgyén járunk. A néhány éve újraalkotott szabadalmi jog jelentékeny reformja során a módosítás tematikája részben meghatározott jogharmonizációs célokat szolgál, illetve a nemzetközi kötelezettségvállalásokból eredeztethető. Nem mindegy azonban, hogy e kívánalmaknak a hazai jogalkotó miként képes megfelelni, hű másolási munkát végez, külföldi minták, sablonok mechanikus átvételének kényelmes, ám belpolitikai érzéketlenségről tanúbizonyságot tevő útját választja, avagy törekvéseink szerint a közös célokkal és az integrációs törekvésekkel harmonikus, de a nemzeti jogfejlődési tradíciókat és a honi társadalmi-gazdasági érdekeket messzemenően szem előtt tartó valódi jogalkotást teljesít-e.

A jelzett háttérrel a javaslat előterjesztése tehát szükségszerűnek ítélhető, egyes formai, szerkezeti, kodifikációtechnikai jellegzetességei, valamint bizonyos tartalmi fordulatai azonban kritikával illethetők. A törvénymódosítás koncepciójának két alapvető pillérét az indoklás is megjelöli. Ezek egyrészt az európai szabadalmi rendszerhez és a nemzetközi szabadalmi együttműködéshez való illeszkedés, másrészt az európai közösségi jogharmonizáció igénye.

(16.50)

Az európai szabadalmi rendszerhez való integrálódás, Magyarországnak az európai szabadalmi egyezményhez való örvendetes csatlakozása azonban, ahogy azt a javaslat indoklása is érzékelteti, messze túlmutat a szabadalmi jog törvény adta keretein, és olyan szempontok további mérlegelését is szükségszerűvé teszi, amelyek felett az előterjesztő némiképp nagyvonalúan siklik el. Az európai szabadalmi egyezményhez való csatlakozással várhatóan emelkedni fog a külföldiek Magyarországra szerzett szabadalmainak száma, így fennáll a veszélye a magyarországi vállalkozások, elsősorban a kis- és középvállalkozások mozgástere, versenyképessége csökkenésének. A jelenséget a javaslat ugyan érzékeli, ám kevéssé meggyőző érvekre, interjúk alapján készített bizonytalan prognózisokra alapozva utasítja el szinte kategorikusan e kedvezőtlen hatások bekövetkeztének lehetőségét.

Úgy gondolom, hogy a kormányzat jelenleg nem rendelkezik igazán pontos, megbízható előrejelzésekkel a várható negatív hatásokat illetően, és nincsenek precízen körvonalazható elképzelései a hazai tudományos K+F szektor, illetőleg a kis- és középvállalkozói réteg versenyképessége megőrzésének támogatására sem. E téren részletes, komplex intézkedési terv kidolgozását tartom szükségesnek, amely magában foglalja a megfelelő információs rendszerek kialakítását, az oktatás, képzés, információáramlás intézményes formáinak és az anyagi támogatások lehetőségének megteremtését, valamint a megfelelő ösztönző mechanizmusok kidolgozását, illetve mindehhez a szükséges anyagi eszközök költségvetési biztosítását is. Némi cinizmusra vall ugyanakkor a kormány részéről, hogy a fentiek biztosítása kapcsán egyebek mellett épp annak a Széchenyi-tervnek egyik alapvető programjaként a fenti céllal elindított kutatás-fejlesztési és innovációs programját emeli ki, amelynek megszüntetésén az utóbbi hónapokban gőzerővel fáradoznak.

A csatlakozás másik érezhető hatása egy speciális hivatás hazai képviselőit, a szabadalmi ügyvivőket érinti. Az előbbihez hasonlóan szintúgy bizonytalanok a prognózisok e szakmai réteget érintő változások következményeiről, és az esetleges kedvezőtlen hatások mérséklésére vonatkozó stratégia létére a tervezet nem utal. Erre tekintettel, valamint a szoros tematikai összefüggés okán is célszerűbb lett volna nézetünk szerint a szabadalmi ügyvivőkről szóló, 1995. évi XXXII. törvény jogharmonizációs célú szükséges módosításait jelen javaslattal együtt kidolgozni és megvitatni.

A törvényjavaslat érdemi szabályainak vizsgálatával folytatva szembetűnő változásként értékelhető, hogy a tervezet megszünteti a jelenleg hatályos szabadalmi jogunkban az állat-, illetve növényfajtákra vonatkozó speciális szabadalmi oltalmat. Helyette a nemzetközi és európai közösségi normatív környezetnek megfelelően a növényfajták tekintetében a jogvédelmet leválasztja a technikaorientált szabadalmi jog intézményéről, és az ötödik részben önálló oltalmi formaként bevezeti a növényfajta-oltalom sajátos intézményét, annak specifikus fogalmi elemeit, anyagi és eljárásjogi szabályainak rögzítésével. Tekintettel arra, hogy ezáltal új iparjogvédelmi jogintézmény meghonosítását tervezi a javaslat, és arra is, hogy az egyes iparjogvédelmi jogintézmények, csekély, következetlen kivételtől eltekintve önálló jogszabályban meghatározottak, szerencsésebbnek tartanánk a növényfajta-oltalom szabályrendszerének önálló jogforrásban való rögzítését.

Kifejezetten jogharmonizáció-technikai, illetve taktikai problémákat vet fel a közösségi szintű jogkimerülés szabálya törvénybe építésének, illetve kiegészítő oltalom honi szabadalmi jogi meghonosításának a javaslat 7. §-ában és 9. §-ában rögzített koncepciója. E rendelkezések ugyanis egyebek mellett a javaslat 35. § (2) bekezdése szerint a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napján lépnek hatályba, és azokat a 36. § (2) bekezdése értelmében e nemzetközi szerződésben meghatározott feltételekkel és eltérésekkel kell majd alkalmazni.

A jogharmonizációs kötelezettség teljesítésének igényét nem vitatva felmerül a kérdés: vajon most, várhatóan több mint egy évvel a csatlakozás tervezett ideje előtt szükséges-e a kifejezetten tagállami jogrendszerekre szabott, fontos jogintézményeket rögzítő rendelkezéseket bizonytalan jövőbeni időpontban feltételesen hatályba lépő, biankó jellegű szabályokként megalkotni, és a törvényben ezt rögzíteni? Az esetleges jogalkalmazói és főleg laikus jogkövetői bizonytalanságok veszélye mellett érdemes e helyütt utalni az előterjesztés által is meghatározott körülményekre.

A szabadalmi jogrendszer korszerűsítése nem lezárt folyamat, nemzetközi síkon is élénk, intézményes reformtörekvések tapasztalhatók, amelyek előrevetítik a hazai szabadalmi törvény későbbi újabb módosításának szükségszerűségét is. A jogharmonizációs gesztus melletti érvek árnyékában tehát a két jogintézmény törvénybe építésének időszerűségéről is el kellene gondolkodni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A javaslat 1. §-a a találmány szabadalmaztathatóságának feltételrendszerét sajátos pontosító fordulattal egészíti ki. Az eddigi normaszöveg 1. § (1) bekezdése toldalékaként szükségesnek tekinti annak kifejezett rögzítését, hogy a találmányok a technika bármely területén szabadalmi oltalmat nyerhetnek. Nézetünk szerint itt valójában nem a szabadalmazhatóság, hanem a találmány egy elemének rögzítéséről van szó. E körülmény pedig újból felveti az új szabadalmi kódex megalkotásának parlamenti vitájában egyébként már elhangzott vélemény újbóli megfontolását, amely a szabadalmazhatóság mellett a szabadalom tárgyának, a találmánynak törvényi definiálását is indokolttá tenné.

Az előbbi gondolathoz igazodva érdemes kiemelni azt a körülményt, hogy a szabadalmi jog technikaorientált jellege okán egyébként is számos olyan specifikus, főként műszaki jellegű fogalmat hordoz, amelynek tartalma esetenként többértelmű, keretei jogilag nehezen körvonalazhatóak. Az egységes jogalkalmazás orientálása céljából tehát kívánatos lenne a szabályozás tárgyát képező egyes specifikus életviszonyok tartalmát megfelelő normatív definíciókkal is egyértelművé tenni.

A specifikus területet szabályozó, kódex igényű jogforrások bevezető vagy zárórendelkezései között gyakorta találhatunk értelmező, fogalommeghatározó rendelkezéseket, a szabadalmi törvény és a javaslat is azonban viszonylag kevés definíciót rögzít. E definíciók szerkezeti elhelyezése ugyanakkor meglehetősen változatos. Helyenként az adott fejezet élén találhatók, máskor a definiált fogalmat tartalmazó normaszakasz egyik fordulataként bukkannak fel, esetenként pedig a kérdéses fejezet vagy szakasz végén helyezkednek azok el.

A definícióalkotás hiányosságaira és helyenkénti szerkezeti következetlenségeikre példaként említhető a tervezet 3. §-a alapján beiktatni rendelt 5/A. § (1) bekezdése, amely a második fordulatban definiálja a biológiai anyag fogalmát. Nem nyújt közelebbi információt azonban a fogalom részeként használt biológiai rendszer mibenlétéről. Nem határozza meg a törvény emellett a felfedezés fogalmát sem, noha a felfedezés fogalma a szabadalmazhatóságból kizárt objektumok között több helyütt is szerepel. Ezzel ellentétben például a javaslat 31. §-ával beépíteni rendelt 105. §-a a növényfajta-oltalom intézményét részletező ötödik rész általános szabályai között kifejezetten és elkülönítetten rögzíti a fejezet alkalmazásához szükséges technikai fogalmakat.

Célszerű lenne a törvény bevezető rendelkezéseiként, vagy ahogy ennek bizonytalan kezdeményei a javaslatban is felsejlenek, az egyes tematikus fejezetek elején megfelelő definíciótárat is a kódexbe illeszteni. A kellően kontúros kereteket nélkülöző, alakítható gumifogalmak jogalkalmazási zavarokhoz vagy a gyakorlatnak az eredeti jogalkotói céltól való indokolatlan elhajlásához vezethetnek a későbbiekben. Sajátos, nem csupán e helyütt tapasztalt, és nézetünk szerint hibás kodifikációtechnikai gyakorlatot követ az előterjesztő a javaslat zárórendelkezéseinek meghatározásakor. A zárórendelkezésekben ugyanis további önálló iparjogvédelmi normák módosítására kerül sor. Emellett a tervezet egy, az utóbbi tíz évben némiképpen jelentőséget vesztett jogintézményt, az újítás intézményét a vonatkozó kormányrendelet hatályon kívül helyezésével száműz az iparjogvédelem normarendszeréből.

A koncepció szakmai, tartalmi szükségességét nem vitatva a jogbiztonság szempontjából aggályosnak tartom azt a jelen koncepcióban is tükröződő kodifikációs gyakorlatot, amely egyes, magasabb szintű jogforrásokat az esetleges tematikai kapcsolódás okán egy másik, független jogintézmény normaanyagának megalkotására, illetve módosítására vonatkozó előterjesztéséhez hozzácsapva, csendben és észrevétlenül megváltoztat. Jogalkalmazói visszajelzések is azt igazolják, hogy a mindenkor alkalmazandó hatályos tételes jog megismerése e technika révén nehezedik, és a jogkövető magatartás reális lehetőségeinek korlátai is szűkülnek.

És néhány konkrét észrevétel a növényfajta-oltalomhoz: régóta gondot okoz, hogy az idevonatkozó hazai törvények nem késztetik a magyarországi és külföldi növénynemesítőket arra, hogy új növényfajtáikat hazánkban szabadalmi oltalomban részesítsék.

(17.00)

Ebből eredően a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló ’95. évi XXXIII. törvény nem töltötte be eredeti szerepét az új növényfajták oltalmának területén. A növényfajták állami elismeréséről, valamint a vetőmagvak és a vegetatív szaporítóanyagok előállításáról és forgalmazásáról szóló ’96. évi CXXXI. törvény ugyanis Európában egyedülálló módon szinte teljesen ugyanazokat a jogokat biztosította az új növényfajták nemesítőinek, mint a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 95. évi XXXIII. törvény, így semmi nem késztette a növénynemesítőket arra, hogy új növényfajtáikat szabadalmi oltalomban részesítsék, elegendő volt bejelenteni azokat állami elismerésre. Az állami elismeréssel elejét vehették fajtáik elbirtoklásának, és megkapták a jogot, royalty - hazai kifejezéssel élve: fajtahasználati - díj szedésére is. E probléma továbbra is fennáll, ha változatlanul meghagynánk jelen törvényjavaslatban a 112. §-t, amely a növényfajta nemesítőjének díjazását tartalmazza, de csak abban az esetben, ha szabadalmi oltalom mellett rendelkezik állami elismeréssel is. Márpedig tudjuk, hogy az állami elismerést az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet végzi, magyarul egy különleges előjogot biztosítunk ennek az intézetnek; mindenkit kötelezően beterelünk oda, mert különben nem részesülhet fajtahasználati díjban.

Összegzésként újfent hangsúlyozandó, hogy az európai és nemzetközi jogfejlődés, illetve ezekkel szoros összhangban a jogi modernizáció igénye a szabadalmi jog szempontjából sem közömbös. Az előttünk fekvő törvényjavaslat megvitatása során mindenkor figyelemmel kell lennünk arra a tényre, hogy a magyar szabadalmi jogi kodifikáció hagyományosan érzékeny a nemzetközi trendek változásaira, s története során folyamatosan képes volt megfelelő válaszokat adni a társadalmi-gazdasági életviszonyok fejlődésére is.

A Magyar Demokrata Fórum az előbb említett és még néhány technikai pontosító módosító indítványa megtételével a törvénytervezetet támogatásra javasolja.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)