Felszólalás adatai

ÁGOTA GÁBOR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A bátorság kormányának árnyékában egyre többen félnek hazánkban. Félnek, mert kiszámíthatatlan és bizonytalan a jövő, félnek, mert egyre rosszabbá válnak az életkörülmények. Félnek, mert a korábban stabilnak tudott egzisztenciák egyik napról a másikra romba dőlhetnek.

Juhász Ferenc minisztersége kezdetén tett jó néhány magabiztos ígéretet. Kiszámítható életpályát, karriert ígért a katonáknak. Kijelentette, hogy a katonák lesznek a legjobban fizetett állami alkalmazottak. 2002 szeptemberében a Magyar Hírlapon keresztül üzent országnak-világnak: ez a kormány szavahihető, nagyon-nagyon sokat adunk arra, hogy partnereink ne csalatkozzanak.

Tekintsük át, hogyan is értelmezi a szocialista kormány és Juhász miniszter úr a szavahihetőséget! Az ígéretekkel ellentétben a jövő évi honvédelmi költségvetés csupán a GDP 1,17 százaléka lesz. Ez 136 milliárd forinttal kevesebb, mint amivel számoltak az ígéretek alapján a katonák. Természetesen ez nem csupán a haditechnikai fejlesztéseket veti vissza, hanem rányomja bélyegét a katonák élet- és munkakörülményeire, szociális helyzetére.

Nézzünk néhány fontos mutatót, amelyek alapján érzékelhetjük a honvédelemért, a haza védelméért életük feláldozását is esküben vállalók jövő évi kilátásait. A 2006-os honvédelmi költségvetési tervezet nem tartalmaz bérfejlesztést. A költségvetési sorokon megjelenő számok oly mértékben alultervezettek és feszítettek, hogy bérfejlesztésre történő átcsoportosításra nincs mód, ha ezt mégis menet közben megteszik, az valamely elengedhetetlen tevékenység súlyos sérelmére történhet csak meg.

(18.00)

Mindez olyan előzményekkel, hogy 2003-ban reálbércsökkenés következett be a hadseregben, még az elmúlt két évben is csak az inflációs hatásokat sikerült kompenzálni. A költségvetés tervezete további 3200 fős leépítést tartalmaz. Az évek óta tartó egzisztenciális bizonytalanság összeroppantotta a katonák hivatásuk iránti elkötelezettségét. Az elbocsátásoktól való félelem, az utcára kerülés réme közönséges foglalkozássá süllyesztette a nemes hivatást. A laktanya-beruházások következtében örülniük kell azoknak, akik az ország távoli pontjaira ingázhatnak, elszakítva családjaiktól, mert legalább rajta maradtak a fizetési jegyzéken.

Egyre növekvő számban vannak azok a katonák, akik jogos lakásigényét nem tudja és immár meg sem kísérli kielégíteni a tárca. Az a 122 millió forint, amit lakásépítésre vagy vásárlásra terveznek, másfél villára sem lenne elegendő a Lejtő utcában, miközben ezerszámra nincs megoldva a katonák tisztességes lakhatása.

A hadsereg valódi erejét a humán erőforrás, a jól képzett és egészséges katonák adják. A költségvetés számaiból ítélve mindkét tényezőt aláássa a honvédelmi kormányzat. A honvédségi tanintézetek a képzés céljaira 1 milliárd forinttal kapnak kevesebbet, mint az idén, és 3 milliárddal kevesebbet, mint 2002-ben. Ez a tendencia azt fogja eredményezni, hogy amivel eddig kitűnhettünk a NATO-ban, a kiváló, felkészült tisztikarunkkal, a megbízható és alapos tudással rendelkező tiszthelyetteseinkkel, az a jövőben leépül, elsorvad, ami előbb-utóbb a katonák ma még meglevő önbecsülését is megtépázza. A leépítések miatti túlterheltség elveszi az időt és a lehetőséget a katonák számára követelményként is támasztott sportolástól, művelődéstől.

Ha már úgy sincs mindezekre idő, akár egyet is érthetnénk Juhász Ferenccel abban, hogy az ezek feltételrendszerét szolgáló intézményeket bezárja, eladja. Többtucatnyi honvédségi üdülőt, csapatpihenőt, sportpályát, tisztiklubot zártak be az elmúlt néhány évben. Mindezek visszahatnak a katonák egészségi állapotára is. A romló egészségügyi mutatók mellett ütemesen csökken a honvédség egészségügyi intézményeinek költségvetési támogatása. Több mint félmilliárd forinttal kevesebb jut jövőre a honvédegészségügyre, mint az idén. A nagy hangon bejelentett honvéd kórházi beruházás folytatására pedig mindössze 100 millió forintot tervez a költségvetés, ami a meglévő építmény állagmegóvására sem elegendő.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselőtársaim! A fentiek tények, és a kormány által leírt számok szintén tények, igazolják állításainkat. Döntsék el önök, hogy a szocialista kormány és Juhász Ferenc ígéretei mit érnek, adjanak igazságos érdemjegyet a szavahihetőség megítélésekor!

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)