Felszólalás adatai

Folyton azt halljuk kormányoldalról, hogy Magyarország jobban teljesít, ilyen alacsony soha nem volt még az infláció, illetve milyen kedvezően alakul az ország eladósodottságának mértéke - régi kifejezéssel mondhatnánk azt is, hogy dübörög a gazdaság. Ezzel szemben, amikor például a szociális szférában dolgozók bérkompenzációjáról kell állásfoglalást adni, akkor a szaktárca a jelenlegi súlyos gazdasági helyzetről beszél. Akkor most hol is az igazság? Amikor a holdudvart kell kiszolgálni, akkor van pénz, ezzel szemben a béremeléshez szükséges körülbelül 30 milliárd forintnak nyomát sem látjuk a 2014-es költségvetésben.

A pedagógusok és az egészségügyi dolgozók mellett a szociális szférában dolgozókat is megilletné a bérkompenzáció, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy a közszférán belül ennek az ágazatnak a dolgozói keresnek a legrosszabbul. Ezt figyelembe véve nem csodálkozhatunk azon, hogy lassan már csak a legfanatikusabbak maradnak a szakmában. Rosszabb esetben a motiváció a kényszerhelyzet, és ez sajnos sok esetben rányomja a bélyegét az ellátás színvonalára is. Rengeteg jól képzett szociális szakember van, aki inkább elmegy külföldre szerencsét próbálni, és rosszabb esetben árufeltöltőként tud elhelyezkedni, jobb esetben idős ember mellett végez otthonápolási munkát.

Ha figyelembe vesszük a szociális képzés költségeit, elképzelhető, hogy a bérek felháborítóan alacsonyan tartása - a szférában hat éve nem volt béremelés - nagyobb pazarlás, mint amennyiben a fizetések rendezésre kerülnének. Nem beszélve arról, hogy a nyugdíjaskorú dolgozók választási kényszere miatt, amikor arról kellett dönteniük, hogy a fizetésüket vagy a nyugdíjat válasszák, a szféra pótolhatatlan szakmai tapasztalatot és tudást veszített el. És miért? Mert a jelenlegi alacsony nyugdíjak mellett is, 30-40 éves munkaviszony után is a kapható fizetés alacsonyabb volt, mint a választható nyugellátás.

Önök szerint például egy bölcsődei dolgozó munkavégzése után az ajtón kívül tudja hagyni a mindennapi problémáit, amikor azon kell gondolkodnia, hogy többéves munkavégzés után a minimálbér közeli fizetéséből hogyan tud kijönni a hónap végéig? Gondolom, abban nincs köztünk vita, hogy az ágazatban dolgozók munkája mennyire felelősségteljes, milyen sok múlik azon, hogy akár egy bölcsődei dadus hogyan alapozza meg a gyermek intézményi életét, ezzel befolyásolva akár a későbbiekben az iskolai oktatáshoz való hozzáállását, vagy mennyi szociális kriminológiai, társadalmi problémát tud kiküszöbölni a jól működő családsegítő és gyermekjóléti szolgálat.

Tisztelt Államtitkár Úr! Tervezi-e a kormány a szociális szférában dolgozók bérrendezését? Nem gondolják-e azt, hogy egy megfelelő életpályamodell kialakításával kapcsolatban többéves elmaradásban vannak az ágazatban? Béremelés híján milyen eszközökkel kívánják jól képzett szakembereinket a szakmában tartani?

Várom a válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)