Felszólalás adatai

Ez egy kialakult gyakorlat, most is így történt, mindenféle habozás és vita nélkül fogadta el a bizottság a kormánynak ezt a kezdeményezését, ami azért érdemel szót, és én a magam részéről és a frakcióm nevében is azért emelek szót ez ellen a módosítás ellen, mert úgy látom, hogy ez egy újabb visszalépés a közpénzek ellenőrzésének útján. Nem előrefelé, hanem hátrafelé haladunk. Nehéz jelzőket találni arra az eljárásra, ami azt az egyetértési jogot is visszavonja, ami meglett volna a Nemzetgazdasági Minisztériumnál, ha úgy marad a törvényjavaslatban megfogalmazott normaszöveg-tervezet, ahogy az le volt írva. Most ezt visszavonatja a bizottsággal, illetve a parlamenttel a kormány, és úgymond bedobja a gyeplőt a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumnak, hogy ezt a bizonyos 130 milliárd forintot kitevő, a Szövetkezeti Hitelintézetek Integrációs Alapjának támogatására fordítható kiadási előirányzatot a pénzügyi kormányzat egyetértése nélkül használhassa föl.

Ez egy óriási visszalépés. Ugye, Magyarországon sajnos a közpénzek ellenőrzésének színvonala roppant alacsony, mondhatom, az elmúlt három esztendőben ez a színvonal tovább süllyedt, hiszen sem a kormányon belüli ellenőrzés gyakorlata, sem a független külső ellenőrzés gyakorlata nem javult a korábbiakhoz képest. Engedje meg, elnök úr, hogy itt a kései órán azért röviden emlékeztessek arra, hogy a nálunk fejlettebb országokban hogyan történik ez. Ugye, minden nyugat-európai országban a közpénzek ellenőrzésének centrumában a pénzügyminisztérium áll.

Például Franciaországban, amelynek államháztartási gyakorlatát a dualista időkben Magyarország átvette, és a nyomait még ma is lehet érezni, bár egyre kisebb mértékben, a közpénzkezelési gyakorlatban, nos, a francia gyakorlatban egy olyan szisztéma alakult ki, amiben a kötelezettségvállalás és a pénzügyi ellenőrzés, valamint a számadás egy szoros egységben működik, egy folyamatba épített ellenőrzés formájában. Ez azt jelenti, hogy a kötelezettségvállalásra jogosult minisztérium, jelen esetben ugye a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium kötelezettséget vállal a parlament által megszavazott előirányzat terhére bizonyos vagyonszerzés, bizonyos tranzakciók elvégzésére, és ezt a kötelezettségvállalást a pénzügyminisztérium ellenőrzése egy ellenjegyzéssel igazolja vissza.

(22.40)

Az ellenjegyzés tartalma lényegében engedélyezés. Engedélyezi, hogy az előirányzat megvan, és rendeltetésszerűen fogják felhasználni. És amikor az utalványozás történik, a tényleges kifizetés történik, akkor belép még egy kontrollelem, ez pedig az engedélyezés, amit szintén a pénzügyminisztériumnak a tárcához kihelyezett szakembere végez.

Ennek semmiféle nyomát nem találjuk a magyar gyakorlatban. Gyakorlatilag a kormányon belüli ellenőrzés esetleges vagy teljesen hiányzik, mert a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalnak ez a szintén unikumnak és hungarikumnak számító gyakorlata ezt nem pótolja. Tehát ez egy hallatlan visszalépés, és egyszerűen nem értem azt, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium maga kezdeményezi a költségvetési bizottságnál azt, hogy a saját ellenőrzési hatáskörét csorbítsa, és ahelyett, hogy a kassza kulcsát igyekeznék a kezében tartani, bedobja a gyeplőt a másik minisztérium területére.

Ez egy hatalmas nagy szakmai visszalépés, egy újabb merénylet a közpénzek magyarországi ellenőrzésének, használatának a gyakorlatában, és nem véletlen az, hogy a médiumok tele vannak, a parlament is időnként tele van olyan hírekkel, gyanakvásokkal, egyéb problémákkal, amelyek arról szólnak, hogy a korrupció növekszik, a közpénzkezelés átláthatósága nem biztosított, s a bizalmatlanság kölcsönösen jellemzi a parlamenti pártokat, az ellenzéket a kormánnyal szemben, és fordítva, ha változik a hatalmi szerkezet.

Tehát szakmai szempontból nem szabad elfogadni ezt a módosítást. Igenis arra kell késztetni, ösztökélni vagy kényszeríteni a pénzügyminisztériumot, pontosabban a helyette most már más nevet viselő tárcát, hogy tartsa kezében a kassza kulcsát és az ellenőrzést, és ne engedje ki.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)