Felszólalás adatai

Staudt Gábor képviselőtársam úgy is, mint a módosító indítvány egyik aláírója, teljesen jogosan vetette fel azt a hiányosságot, hogy valódi joghatás nincs a törvényjavaslatban. Apró vitám van csak ezzel. Azt lehet mondani, hogy az a joghatás, amit ez a javaslat tartalmaz, nem biztos, hogy elég hatékony vagy adott esetben elég elrettentő, hiszen a 2012-es Országgyűlésről szóló törvény vonatkozó részét alkalmazza, ami valóban annyit jelentene csak, hogy ha valaki nem jelenik meg az adott vizsgálóbizottság előtt, akkor a házelnök ezt kihirdeti. Ez valóban nem egy túl erős szankció, de közszereplők esetében azért némi hatása lehet vagy lehetne. De továbbra is azt gondolom, hogy ilyen szempontból a törvényjavaslat további módosításokra, javításokra szorul, szorulhat.

Abban viszont vitánk van, hogy nem biztos, hogy a büntető törvénykönyv módosításával lehet ezt leginkább elérni. Ahogy képviselőtársam is említette, ez a módosító javaslat egy új szakaszt illesztene be a Btk.-ba, és ennek keretében szankcionálná az együttműködés hiányát, akkor is, ha nem jelenik meg, illetve ha nem mond igazat; mind a kettőre vonatkoztathatná.

Azt gondolom, s nem vagyok ezzel a véleményemmel egyedül, hogy nem biztos, hogy ez a legmegfelelőbb törvényi hely, ahol ennek a szankcionálásnak meg kell történnie. Úgy tűnik, hogy a nemzetbiztonsági bizottság beadja a vonatkozó módosító indítványát, és elképzelhető, hogy abban egyetértés lesz, hogy a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény vonatkozó módosítása lesz az, ami mindenféle szempontból javítani tudja a mostani jogi helyzetet. Nem mondom erre sem, hogy egy átfogó, általános és radikális megoldás, de hogy komoly lépés lehet a vizsgálatok és a parlamenti eredményesség szempontjából, az vitathatatlannak tűnik. Hiszen itt azon kívül, hogy a keménységet hiányoljuk, az eljárásrendet és az illetékességi köröket is pontosítani kell. Ebből a szempontból feltételezhető, hogy a bizottság javaslata orvosolni fogja az ilyenfajta hiányosságokat.

Ha jól megnézzük a nemzetközi gyakorlatot, azt látjuk, hogy a jobbikos javaslat nagyjából a horvát parlamenti gyakorlattal párhuzamos, azzal paralel, amelyik közismerten a legdrasztikusabb, a legerősebb szankciókat tartalmazza az ilyenfajta normaszegésre, mint amiről ez a javaslat is beszél. Én azt gondolom, hogy ha a szabálysértésről szóló, tehát a 2012. évi II. törvény módosítását ebben az irányban meg tudjuk tenni úgy, hogy az jogilag is megalapozott legyen, és ezt a fajta egyenetlenséget megszünteti, tehát megfelelő szintű szankciókat rendel a normaszöveghez, akkor ez támogatható lesz, és abban bízom, hogy ez az esetleges jobbikos kifogásokat is ki tudja védeni, és talán még számíthatok az önök támogatására is. Ez valóban egy nagyon fontos első lépés lesz, mert nem csupán arról van szó, hogy az éppen most dolgozó vizsgálóbizottság vagy tényfeltáró bizottság munkája mennyire lesz eredményes, hanem arról, hogy valóban meg tudjuk-e szüntetni azt a gyakorlatot, amit az elmúlt huszonegynéhány évben nem sikerült, tehát hogy csak látszateredmények születtek nagyon sok bizottság esetében. Sőt, száztizenvalahány bizottsági kezdeményezés volt, és ebből 25 kezdte el ténylegesen a munkáját, tehát el sem tudták kezdeni a munkájukat, és abból, azt hiszem, hat járt úgy eredménnyel, hogy jelentést is készített. Tehát azon túlmenően, hogy esetünkben a nemzetbiztonsági bizottság tényfeltáró albizottságának a munkája eredményes legyen, arról is szó van, hogy sikerül-e ezeken a területeken valamennyire helyreállítani a parlament tekintélyét, vagy legalábbis ezen az úton el tudunk-e indulni. Azt gondolom, hogy kiindulópontnak egy ilyen módon pontosított, kiegészített, módosító törvényjavaslat erre a feladatra képes lehet, és ehhez kérem majd a támogatásukat. Köszönöm.