Felszólalás adatai
| 325. ülésnap (2013.11.18.), 22. felszólalás | |
|---|---|
| Felszólaló | Dr. Lukács Tamás (KDNP) |
| Beosztás | |
| Bizottsági előadó | |
| Felszólalás oka | napirend előtti felszólalás |
| Videó/Felszólalás ideje | 4:35 |
Felszólalások: Előző 22 Következő Ülésnap adatai
A felszólalás szövege:
DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A világon egyedülálló orvosi teljesítményt jelentettek be szerdán a Debreceni Egyetemen: egy agyvérzés miatt 15 hetes magzattal kórházba került, a jog szerint halottnak számító nő gyermekét sikerült megmenteni. Több mint 90 napon keresztül 11 szakma orvosai küzdöttek a gyermek életéért a családdal egyetértve, velük összhangban. Ebben a küzdelemben az ápolószemélyzet létszáma orvosokkal együtt elérte a 100 főt is. Íme, ennyit ér egy ember. Számomra megindító, őszinte volt az a mondat, amelyet az egyik professzor asszony mondott, hogy amikor észlelték a 31 éves anya agyhalálát, és megvizsgálták a magzatot, akkor - szó szerint idézem - "a magzat az életet választotta". És az életet választotta a család, az életet választották az orvosok és az ápolók. A baba világra jöttét követően is fenntartották az anya életfunkcióit, és szintén a család beleegyezésével az eltávolított szervekkel további négy beteg életét mentették meg. Elmúló életével életet adott és életeket mentett.
Tisztelt Ház! Tiszteletben tartom a család azon kérését, hogy ezt az esetet, bár szakmai értelemben egyértelmű, nem szenzációként kell fogadni és tárgyalni, mégis szükséges e falak között beszélni arról, hogy sokszor nem ismerjük fel az igazi értékeket, azokat az értékeket, amelyek az életet szolgálják. Sokszor nem ismerjük fel azt, hogy milyen óriási erőtartalékok vannak a magyar egészségügyben és a magyar nemzetben, és milyen erőt jelent, ha egy közösség képes az emberi életet szolgálni. Néha meg kell tudni állni és köszönetet mondani azoknak, akiknek mások szolgálata nem egyszerűen munkaköri kötelességük, hanem a szó legnemesebb értelmében hivatásuk, akik sokszor nincsenek megbecsülve, mégis erejüket megfeszítve és nagyon magas színvonalon végzik dolgukat.
Megszoktuk, hogy kizárólag hibákról beszéljünk, és azokról, akik nem megfelelően teszik a dolgukat. Ez az eset és különösen a körülményei azért jelentettek felemelő érzést, annak bizonyítékát, hogy - csupa nagybetűvel, hogy "EMBEREK" - emberek dolgoznak az egészségügyben, emberek dolgoznak értünk, amit sokszor nem veszünk észre. A kormányzat az első lépéseket megtette, hogy rendezze az egészségügyi béreket, és nagyon jól tudjuk, hogy mindez nem elegendő. Ez az eset is ráirányítja a figyelmet, hogy egyre több és nagyobb megbecsülést kell adni ezeknek a teljesítményeknek és ezeknek a dolgozóknak, de annyival mindenképp tartozunk, nemcsak a kiváló orvosoknak, hanem az ápolónőknek, takarítónőknek és mindenkinek, hogy annyit mondjunk: köszönjük.
Van azonban a kérdésnek egy másik, nem kevésbé fontos tanulsága. Akkor, amikor naponta már irtózva ülünk le a híradó elé, mert csak pusztításról, földrengésről, gyilkosságról, robbantásról szólnak a híradók, akkor ez a hír Magyarországon és a világon vezető hír lehetett. Igen, meggyőződésem, hogy a jó hír üzenetére, ízére vágynak az emberek, és az ilyen és hasonló esetek alkalmasak annak igazolására, hogy az ember jónak született.
Engedjenek meg egy szubjektív megjegyzést, ugyanezen a klinikán, 33 évvel ezelőtt az orvosok és a személyzet ugyanígy küzdött az én lányomért. Engedjék meg, hogy befejezésül név nélkül idézzek egy orvost: "Életet adtunk nagyon sok embernek, nyugalmat és hitet, beleértve a családot és magunkat is. A gyermek az élet értelme."
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)
Felszólalások: Előző 22 Következő Ülésnap adatai