Felszólalás adatai

ROZGONYI ERNŐ, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Bankelnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Be kell vallanom, sokat töprengtem azon, vajon mi értelme van annak, hogy a dicstelen múltból, évekre visszamenőleg, most időt és fáradságot nem kímélve hosszasan szónokoljunk ezen a helyen, már csak azért is, mert azóta született egy még a réginél is rosszabb törvény a Magyar Nemzeti Bankról, és egyben a bank vezérkara is lényegesen megváltozott.

Azt mondom, rosszabb törvény született, de azért azt is el kell ismernem, alapvetően döntő kérdés persze az, hogy akik vezetik ezt a fontos intézményt, azok kihez, kikhez, mihez kötődnek, mik a szándékaik, és mennyire veszik komolyan azt, hogy ezt az intézményt még egyelőre Magyar Nemzeti Banknak nevezik. A régi és új szabályozás szerint egyaránt, és a bank körül kialakított légkör és a ma már szinte szokásjog szerint is ennek az intézménynek a működését, tevékenységét és gazdálkodását kritikával illetni halálos bűnnek számított. De akkor miről kellene most itt beszélni? Dicsérjük? Mondjuk azt, hogy ez a bank mintaszerűen teljesítette a feladatait? Mert ez megengedett, elfogadható, és nem szélsőséges véleménynyilvánítás lenne. Álljunk be hát a sorba, és biztosítsuk legmélyebb hódolatunkról Surányi urat, most utólagosan is.

Miért érdemes akkor ma arról beszélni, hogy miről számol be a Magyar Nemzeti Bank 1998. évi, 1999. évi és 2000. évi tevékenysége kapcsán?

(18.40)

Nem! Ennek tulajdonképpen semmi értelme sem volna, de annak sincs sok értelme, hogy ezeket az anyagokat komolyan vegyük és érdemi elemzésnek vessük alá, hiszen fogalmunk sincs arról, hogy mi igaz és mi nem igaz ezekben az anyagokban. A legfontosabb kérdésekről amúgy sem kapunk felvilágosítást, hiszen minden, ami valóban érdeklődésre tarthatna számot, az hamis vagy titkos - ahogyan ez már lenni szokott, mármint ha bankügyekről van szó.

No, akkor miért érdemes ennek a három évnek a beszámolóit napirendre tűzni? Nos, azért, mert kitűnő alkalom ez arra, hogy még egyszer összefoglaljuk mindazt, amit ennek a banknak a kapcsán már sokszor elmondtunk: egy lehetőség arra, hogy még egyszer bemutassuk tevékenységének károsságát, szellemiségének idegenségét, gondolkodásának és gazdálkodásának félelmetes hiányosságait és vezetőinek felelőtlenségét és kártételeit.

A Magyar Nemzeti Bank minden monetáris tevékenysége kizárólag idegen érdekeket szolgált, lehetetlenné tette a magyar gazdaság működését annak érdekében, hogy a külföldi tőke nyakló nélkül elfoglalhasson minden gazdasági és - ma már tudjuk és látjuk - sok esetben politikai pozíciót.

A Magyar Nemzeti Bank a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap teljesen kritikátlanul elfogadott utasításainak gátlástalan végrehajtója volt, mindezt az infláció elleni harc maszlagával próbálta ideologizálni, és erre való hivatkozással teremtett mesterségesen pénzszűkét mindennek, ami magyar kezdeményezés lehetett volna. Bokros Lajossal együtt, szintén a külföldi tőke előtt elsöpörve minden akadályt, visszavetette a magyar gazdaság fejlődésének még a leghalványabb lehetőségét is.

A magyar gazdaság tönkretétele banki eszközökkel adta ki elvi hátterét az egész rablóprivatizációnak, a magyar nemzeti vagyon szinte ingyenes külföldi kézbe juttatásának. Közben az infláció elleni harc szüntelen hirdetése mellett a jegybank magatartása miatt valóban jelentős inflációs folyamat indult el, és tulajdonképpen hatásaiban tart mind a mai napig.

A hazai pénz hihetetlenül leértékelődött ez alatt az időszak alatt, és a pénz külföldi és csatlós hazai urai számára módszeresen extraprofitot biztosított a magyar nemzet egészének kárára az úgynevezett csúszó leértékelés rendszerének bevezetésével és indokolatlanul hosszú ideig való fenntartásával is. Nem akarom ismételni magamat, hiszen ezeket a megállapításokat számtalanszor kifejtettük már, és tényleg sokszor már teljes mélységében végigtárgyaltuk ezeket a dolgokat. Mindenesetre megállapítható: ennek a banknak az igazi neve Magyarország gyarmatosításának a bankja lehetne.

A banknak és Surányi Györgynek azonban ezen felül és kívül is egyéb jelentős kártételei is ismertek. A valószínűsíthető egyéni érdekek és/vagy ismeretlen csoportérdekek képviselete mellett minden egyéb tevékenységben is felismerhető a nemzet iránti teljes felelőtlenség. Messze a teljesség igénye nélkül ezekre az ügyletekre is ki kell tehát térnem.

Ilyenek például a különféle bankbotrányok és bankprivatizációk körüli ügyletek, és néhány nagy összegű bankkonszolidáció, amivel ugyancsak megzsarolták mindnyájunknak a pénzét, és ezúton is bebiztosították az állami beavatkozások lehetetlenségét, hiszen pénz nélkül a világon semmit nem lehet csinálni. Egész ágazatok mentek tönkre az egész népesség kárára, miközben óriási összegek tűntek el kézen-közön az elidegenített bankok legkülönfélébb csatornáin.

Különösen megállapítható az MNB és Surányi úr közvetlen felelőssége az Agrobank, a Budapest Bank és a Postabank esetében, hogy túlságosan messzire ne is nyúljunk vissza. Említsük meg a cinkos játszótársak neveit is: Bokros Lajos, Medgyessy Péter - és még hosszan lehetne sorolni az ismert és hírhedt neveket, bankárokat, államtitkárokat.

Aztán itt van az MNB leánybankjainak ügye. A londoni fiókot idejében likvidálták, nem sokat tudunk róla, bár biztos vagyok benne, hogy meglepetéseket tartogatna, hogyha itt a titkok fátylát valaki föllebbentené.

A bécsi CW Bankról is csak a felszínt ismerjük úgy-ahogy. Hogy egyébként ebbe a bankba az évek folyamán mit öltek bele, hogy ez mibe került mindnyájunknak, erről mélyen hallgat a krónika.

És akkor még nem beszéltünk az indián rezervátumokban működtetett rulettbarlangokról és ennek járulékairól, mondjuk, a prostitúcióról és a kábítószerről. (Dr. Takács Imre: Prostitúció!) És még sok mindent borít jótékony homály. Nem kellene egyszer ezeknek a homályos gócoknak a mélyére nézni? Óriási összegeket csaltak ki ebből az országból, és ezzel bizony mindnyájan szegényebbek lettünk.

Aztán itt van az a bizonyos 1997. évi 1750 milliárdos adósságcsere vagy devizaadósság-csere ügye az MNB és az állam között. Ennek az elképesztő aljasságnak egyedül a MIÉP firtatta itt, a nyilvánosság előtt, visszatérően és több alkalommal a tényleges tartalmát, de természetesen mind a mai napig erre nem lehet választ kapni, ma sem tudjuk pontosan, hogy miről is volt itt szó.

Mindenesetre egyet tudunk: a költségvetés nyögte és nyögi a terheit ma is. És milyen érdekes: ma már a kormány egyik minisztere, Boros Imre is a következőket nyilatkozta erről 2002. január 29-én a Magyar Nemzet gazdasági rovatában: "Az adósságcsere nem más, mint egy szimpatikus nevet viselő köntösbe bújtatott undorító dolog. A hangzatos név helyett inkább a Magyar Nemzeti Bank veszteségrendezésének kellett volna elnevezni, ugyanis ez nem volt más, mint egy évtizednyi könyvelési hamisításokon alapuló veszteségsimítás. Ez akkor következett be, amikor a jegybank könyvei már kipukkadtak a felhalmozott veszteségektől, és ezek mennyisége évről évre nőtt. A 2000 milliárd nagyságú veszteség cipelését a jobbára Surányi György által vezetett jegybank drága forrásai és vacak kihelyezései tették szükségessé. Egyebek mellett beavatkozott az államkötvénypiacba, és felülfizette az amúgy is rendkívül magas kamatot fizető magyar államot. Óriási hiba volt továbbá az árfolyam-politika, amely esetében pontosan lehetett tudni a leértékelés mértékét és időzítését, s így a spekulánsok kockázat nélkül tudták kihasználni a kamatarbitrázs lehetőségét. Akkortájt 2-5 százalékos arbitrázst is el lehetett érni úgy, hogy a tőke egyáltalán nem került veszélybe, mert az állami garancia mögötte volt, a veszteségeket pedig a költségvetés nyelte, mint kacsa a nokedlit. Ez volt Hornék, az MSZP-SZDSZ-kormány monetáris politikája. Amikor besokalltak, adósságcserének keresztelték a veszteségrendezést."

No kérem, tehát nemcsak a MIÉP mondja ezt, hanem úgy látszik, vannak olyanok, akik még nálunk is többet sejtenek arról, hogy mi is történik itt.

Ugye, kedves hölgyeim és uraim, mindez szalonképes? Mindez nem szélsőséges, bár egy jobboldali komprádor burzsoá merénylet volt? Ugye, ez nem kirekesztő, holott az egész magyar népet rekesztette ki a saját javaiból? Gratulálok!

Tisztelt Kormány! Tehát önök is tudják ma már, hogy a MIÉP-nek ebben is igaza volt és van. (Tardos Márton közbeszólása.) De akkor tessék mondani, hogy Surányi úr, Medgyessy úr - aki egyébként az adósságcsere-ügyletben is cinkosa volt Surányinak -, Bokros úr és a többiek miért nem állnak bíróság előtt? Vagy miniszterelnök-jelöltként ilyen szakmai előélet mellett még ezek után is lehet páváskodni?! Ez lehetséges?! Ezer milliárdos nagyságrendű károkat lehet okozni, bár következményeiben nyugodtan több tízezer milliárdos károkról lehet beszélni?

(18.50)

Ugyanakkor a tyúktolvajt - már ha sikerül elfogni, mert ugye manapság az sem egy egyszerű ügy -, azt megbüntetjük. Hát ez is egy szép kis üzenet a félénk, fütyülős barackpálinkás, bőgatyás magyar felé. Ez aztán perspektívát is mutat, szépet!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ha már az MNB múltja szóba került, nekem óhatatlanul ilyen gondolataim támadtak, függetlenül attól, hogy mit írtak le a beadott beszámolóban, mert meg kell mondanom még egyszer, amit az elején mondtam: számomra ezek a beszámolók egész egyszerűen nem hitelesek.

Végezetül csak azt szeretném még elmondani, hogy nagyon reméljük, a személyi és törvényi változással egyéb lényeges változásoknak is tanúi lehetünk majd. Az új vezetés eddigi működése ad erre némi reményt. Azt is meg kell mondanom, hogy arról volt itt szó, hogy gazdaságpolitikai változás történt azzal, hogy a Fidesz hatalomra került - én ezt cáfolnám. Azt kell mondani, hogy bizony a Fidesz első kétévi hatalomgyakorlásában ez nem mutatkozott meg, sőt éles vitáink voltak ilyen jellegű ügyekben, szó sem volt még akkor erről.

Valóban - és ezt szintén Boros miniszter úr említi ebben a cikkében - paradigmaváltás történt. No de mikor? 2001-ben. 2001-ben lehetett először észrevenni annak a tétova jeleit, hogy valóban valami gondolkodásbeli változás mégiscsak van, talán valami gazdaságpolitikai változás mégiscsak van, talán mégiscsak rádöbben valaki ebben a kormányban arra, hogy a magyar gazdaságot kell fejleszteni, és hát még sok minden egyébre, ami ezzel együtt jár. Jó volna, ha ez a némi remény, ami itt látszik most az új Nemzeti Bank-vezetés mellett, nem foszlana szét a további gyakorlat során.

A MIÉP most is és itt is kiáll amellett, hogy a Magyar Nemzeti Banknak, miközben természetesen a környező világra is oda kell figyelnie, elsődlegesen a magyar (Az elnök csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) nemzet érdekét kell képviselnie.

Úgy legyen! (Taps a MIÉP soraiban.)