Felszólalás adatai

IVANICS ISTVÁN, a gazdasági bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Jegybankelnök Úr! Pénzügyminiszter Úr! A gazdasági bizottság két ülésen, tehát külön-külön tárgyalta a '98-as és '99-es, s egy későbbi ülésen pedig a 2000. évi beszámolót. Kicsit zavarban vagyok, hogy most ketten fogjuk ezt elmondani úgy, mint az előttem szólók, de én úgy tudtam, hogy így csak két és fél perc áll rendelkezésünkre. Ha egy kicsit túllépem az időt, elnézést kérek.

A gazdasági bizottság, mint általában a jegybanki beszámolókat, nagyon komoly vita keretében fogadta el, de mind a két beszámolót és a '98. évi tevékenységről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozatot is és ugyanígy a '99. évi tevékenységről szóló beszámoló elfogadásáról szóló jelentést is nagy többséggel elfogadta.

Úgy gondolom, az első ülésre rányomta a bélyegét a CW Bankkal való foglalkozás, és valóban nem emelődött ki az a vitában, hogy azért a Nemzeti Bank, mondhatnánk úgy, hogy a rendszerváltás óta látható és érzékelhető fejlődési utat fut be. Gyakorlatilag el lett végezve az adósságcsere, a Nemzeti Bank létszáma 2500 körüli létszámról 1300 főre csökkent. Ezzel párhuzamosan lezajlott egy jelentős profiltisztítás, az informatika korszerűsítése megtörtént, a valós idejű elszámolási rendszer be lett vezetve. Az auditor munkája is talán színvonalában megközelíti azt, amit az európai nyugati bankoktól elvárnak.

Mindenesetre a CW Bank vizsgálatánál elég szélsőséges vélemények is megjelentek, például - idézem a bizottság jegyzőkönyvéből -: "ha egy ilyen Németországban előfordul, a Bundesbank egész vezetését huszonnégy óra alatt lecserélik (Rozgonyi Ernő: Így is van, még szép!), nemcsak hogy lecserélik, bíróság elé állítják". Tehát komoly indulatokat kavart a CW Bank kapcsán fölmerült mulasztási sorozat.

Talán én így fogalmaznék, hogy mulasztási sorozat, hiszen a vizsgálatok nagyon lassan és vontatottan indultak meg. Először a felügyelőbizottságnak adták ki a munkát, hogy vizsgálja meg ezt a tevékenységet, és itt talán zárójelben megjegyezhetnénk, hogy ez egyben fölveti az akkori időszak jegybankjának, a jegybanki ellenőrzöttségnek a kérdését, hogy ez milyen színvonalú, hiszen a felügyelőbizottság munkájánál kiderült, hogy a felügyelőbizottság maga sem jogosult a banktitkok miatt a CW AG-ban közvetlenül vizsgálatokat lefolytatni. Így került sor arra, hogy visszautalódott a jegybank elnökére a vizsgálat elvégzése. Tehát a felelősséget végül is mégis a jegybank elnökének fel kellett vállalni, amely út láthatóan nagyon késleltette ezt a vizsgálatot, és a veszteségek jó része talán ezzel magyarázható, hogy lassan történt meg ez a kivizsgálás.

(17.30)

Úgy gondolom, hogy a '98-99. évi munkára és a monetáris tevékenységre nagymértékben rányomta a bélyegét a csúszó leértékelésnek az elég intenzív - bár folyamatosan csökkenő - szakasza. Ez érezhetően az inflációs várakozásokat is mindig hűtötte, tehát inkább az infláció csökkenése ellen hatott, hogy fenntartottuk ezt a csúszó leértékelési szisztémát. Tudjuk, hogy ez gyakorlatilag azért minden állampolgárnak a zsebéből vett ki pénzt, a munkánk került ezzel kevesebbe. (Bauer Tamás: Csacsiság!) Úgy gondolom, hogy ennek a megszüntetése az egyik legnagyobb érdem, hogy ebből a Magyar Nemzeti Bank át tudott fordulni egy egészen más pályára.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)