Felszólalás adatai

VARGA MIHÁLY pénzügyminiszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy én is szóljak néhány szót a beterjesztett anyaggal kapcsolatban.

Azt gondolom, hogy olyan időszakról adhatunk számot, amikor a magyar gazdaságpolitika rendkívül sikeres időszakot hagyhatott maga mögött. Rendkívül sikeres időszakot, hiszen ha megnézzük a gazdaság legfontosabb mutatóit, akkor akár a munkanélküliségben, akár a foglalkoztatottságban, akár az infláció csökkenésében, a gazdasági növekedés ütemében rendkívül impozáns számaink vannak. Én azt hiszem, ennek részben az az oka, hogy 1998-at követően a gazdaságpolitika tartalma megváltozott... (Bauer Tamás: Micsoda? Mi változott meg?) Megváltozott, igen, Bauer képviselő úr - majd nyilván ön is el fogja mondani a véleményét. Megváltozott a gazdaságpolitika, és olyan új növekedési faktorok jelentek meg a magyar gazdaságban, amelyekre az előző kormányok kevesebb figyelmet fordítottak.

Hadd mondjam el, tisztelt képviselőtársaim, hogy a magyar gazdaság növekedését és az átmeneti időszakban a megváltozását elsősorban a világgazdasági konjunktúra mozgatta. Ennek köszönhettük azt, hogy a magyar gazdaság kiépítve, sikeresen adaptálva megfelelő multinacionális vállalatokat, kiépítve exportkapacitásokat, növekedési ütemében nagymértékben tudott építeni a táguló világgazdasági piacra, és az exporton keresztül igen örvendetes növekedési mutatókat ért el. Öröm volt számunkra, hogy 1998-at megelőzően a növekedés e faktora mellett tudtunk építeni a beruházások növekvő volumenére is. E két tényező örvendetes módon segítette azt, hogy a magyar gazdaság igen mély visszaesés után, a kilencvenes évek eleje után rá tudott állni egy növekedési pályára, és sikeres éveket tudhatott maga mögött - ez azonban önmagában kevés volt. Kevés volt, hiszen ez a fajta növekedés, a növekedésnek ez a szerkezete szoros kapcsolatban áll azzal, hogy mi történik a világgazdaságban, mi történik legfontosabb exportpiacainkon az Európai Unióban, mi történik Németországban, és így tovább. Ezért szükség volt egy olyan gazdaságpolitikai váltásra, amelyet a polgári kormány 1998-ban elvégzett. Miből állt ez a váltás, és mi volt ennek a váltásnak a célja?

Azt gondolom, hogy az eredményét valamennyien láthatjuk és üdvözölhetjük, a Magyar Nemzeti Bank beszámolóiból ezek az eredmények visszaköszönnek. Olyan, egymásnak látszólag ellentmondásban lévő területeit sikerült a gazdaságnak eredményesen megváltoztatnunk, mint hogy csökkent az infláció, azonközben a gazdaság növekedett, a foglalkoztatottság bővült, a munkanélküliség csökkent, az államháztartási hiány ezenközben csökkenni tudott, az államadósság mértéke a bruttó hazai termékhez képest csökkent, kedves Bauer képviselő úr. Azt hiszem tehát, minden tekintetben, minden szempontból ennek a gazdaságpolitikának az eredményeit láthatjuk. (Keller László közbeszólása.) De mi volt a változás 1998-ban? Tisztelt Keller képviselő úr, már mondom is.

1998-ban olyan új belső növekedési faktorokra tudtunk építeni, amelyekre az előző kormányok nem fordítottak kellő figyelmet. (Bauer Tamás: Ez vicc!) Már mondom is, kedves Bauer képviselő úr. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nyugodjatok már meg! - Bauer Tamás: Teljesen nyugodt vagyok!) Tisztelt képviselő úr, engedje meg, hogy tovább mondjam. Ilyen volt az infrastrukturális beruházások felgyorsítása (Keller László: Nulla centiméter autópálya! - Derültség az MSZP soraiban.), autóutak építése, a belső közlekedési infrastruktúra bővítése (Bauer Tamás: A 4-es metróra gondolsz?), szennyvízcsatorna-beruházások támogatása; azt gondolom, hogy ez fontos növekedési tényező volt.

A másik ilyen növekedési tényező a lakásépítések támogatása. Nézzük meg a számokat! Miközben 1994 és 1998 között siralmas volt az épített lakások száma, az új átadott lakások száma, azonközben ebben fordulat történt, és 1998-tól kezdődően megfelelő állami támogatással el tudtuk azt érni, hogy a tavalyi esztendőben már több mint 40 ezer lakásépítési engedélyt adtak ki, és ehhez nagyon közel lesz az a szám is, amely az átadott új lakások számát fogja jelenteni. Azt hiszem, önmagában jelentős változás volt ez a két tényező, az útépítések, a rekonstrukciók és a lakásépítések támogatása a növekedés belső faktorait tudták megmozgatni (Keller László: Ez nem sok! Ez gyér!), és ez, tisztelt Keller képviselő úr, lehet, hogy ön ezt kevésnek tartja, lehet, hogy ön ezt ellenzi, de mégis azt kell mondanom, elsősorban a hazai kis- és középvállalkozások számára nyitott teret, pont annak a faktornak, amellyel a korábbi időszakban önök nem foglalkoztak. Azt mondták, hogy majd a multinacionális vállalatoktól leszivárog a gazdaság alsó szeleteibe a növekedés, és akkor kapnak lehetőséget a kis- és középvállalkozásaink. Nos, tisztelt képviselőtársaim, önmaguktól nem fognak kapni, önmaguktól nem jutnak ilyen lehetőségekhez, ehhez igenis aktív állami gazdaságpolitikára van szükség.

A növekedés tényezői között említhetem meg a turizmus támogatását. Magyarország jelentős természeti szépségekkel, adottságokkal rendelkezik, olyanokkal, amelyekre a turizmust mint növekvő iparágat fel lehet építeni. A megfelelő támogatás lehetővé tette azt, hogy ezen keresztül is nagyon sok kis- és középvállalkozó jusson támogatáshoz. És pont a turizmus volt az az iparág, tisztelt Keller képviselőtársam, amely a múlt esztendőben a várakozások felett teljesített, és annak, hogy ma a folyó fizetési mérleg nagyon kedvező számát ünnepelhetjük, részben pont az az oka, hogy még szeptember 11-e után sem esett vissza a turizmus oly mértékben, mint ahogy azt önök itt a parlamentben jósolták. (Keller László és Bauer Tamás: Ki jósolta?) Azt gondolom tehát, hogy ennek örülni kell, ez a magyar gazdasági növekedés egyik jelentős tényezője, szükségünk van erre.

És végül, de nem utolsósorban, hadd tegyem ehhez azt is hozzá, hogy a növekedés tényezőjeként a belső kereslet növekedése is megjelent az utóbbi években. Ezt önök kifogásolták, önök ezzel nem értettek egyet, mégis azt kell mondanom, hogy a belső kereslet növekedése elsősorban a hazai vállalkozások számára nyitotta meg a növekedésbe való bekapcsolódásnak a lehetőségét, ez pedig valamennyiünk számára kedvező fejlemény.

Én tehát azt hiszem, hogy azoknak a tényeknek és adatoknak, amelyek az MNB 1998-as, 1999-es és 2000-es számaiban visszaköszönnek, örülnünk kell, mert a megváltozott magyar gazdaságpolitika volt annak az egyik nagyon fontos eleme és oka, hogy ezek a számok ilyen kedvezőre fordultak.

A kis- és közepes vállalatok támogatásáról szóltam az előbb, és azt hiszem, joggal nevezhetem a következő és az elmúlt évek egyik nagyon fontos tényezőjének a kis- és középvállalkozói támogatás megváltozását. A Széchenyi-terv az az egyik nagy nemzetfejlesztési, gazdaságfejlesztési program, amely a kis- és középvállalkozások számára lehetőséget teremtett arra, hogy egyre aktívabban kapcsolódjanak be a gazdaság építésébe.

Tisztelt Keller Képviselőtársam! Ön általában kifogásolni szokta, mégis azt kell mondanom, hogy a Széchenyi-terv pályázati rendszere rendkívül sikeres volt, közel 14 ezer pályázat érkezett be. (Keller László és Bauer Tamás közbeszólása.)

(17.10)

Gondoljon ebbe bele, tisztelt Keller képviselő úr: 14 ezer pályázat érkezett be, 14 ezer olyan projekt, elképzelés, megvalósítandó beruházás, amely nemcsak állami, hanem magántőkét is megmozgatott! És azt gondolom, hogy ebben is van a lényeg: egyrészt sikerült az emberek egyéni kezdeményezőkészségét, ambícióját megmozdítani, lehetővé tenni azt, hogy a saját sorsukat alakítani tudják, és ne csak passzív szemlélői legyenek annak, ami körülöttük folyik, hanem aktívan vegyenek részt a gazdasági növekedés megteremtésében. 14 ezer pályázat, ebből több mint 7 ezer már kedvező elbírálást kapott.

És ha azt a számot említem önnek, hogy egy állami forinthoz négy magántőkéből származó forint kapcsolódik, akkor azt gondolom, hogy helyes úton járunk (Bauer Tamás: El se kellett volna venni azt a forintot!), mert a pályázati rendszer első körében elbírált és megítélt körülbelül 54 milliárd forintos támogatáshoz ezen keresztül további, a magántőkével együtt 270 milliárd forintos beruházás tartozik.

Ön ingatja a fejét, tisztelt Keller képviselő úr - kérem, ne tegye! (Bauer Tamás: Engem kihagysz?) Ne tegye, mert azt hiszem, szükség van arra, hogy a növekedés a beruházás oldaláról is forrásokat kapjon, és ehhez kitűnő alkalmat teremtett a Széchenyi-terv - azt hiszem, a következő években ezt folytatni kell.

Szóltam már az előbb az infláció mértékéről; az MNB anyaga kitér erre. Szerencsétlennek tartom, hogy Szekeres elnök úr ebben a kérdésben rossz információt adott a tisztelt Háznak. (Bauer Tamás: Központi Statisztikai Hivatal! - Burány Sándor: Korrekt szám volt!) Rossz információt adott abban a tekintetben, hogy a féligazságok néha hazugságnak számítanak. (Bauer Tamás: Ez igaz!) Járai elnök úr állításával szemben ön nem a hó/hós inflációról, hanem az éves átlagos inflációról beszélt. De, tisztelt képviselő úr, ön itt volt ebben a parlamentben akkor is, 1995 júniusában, amikor az infláció mértéke 31 százalék fölött volt. Volt tehát 30 százalék fölött az infláció mértéke Magyarországon! Az előző kormányzat tudatosan élt azzal az eszközzel, hogy az infláción keresztül vegyen ki pénzt az emberek zsebéből. (Bauer Tamás: Ez is!) Szerencsére a polgári kormány időszaka alatt ezzel a gyakorlattal szakítottunk. (Derültség az MSZP és az SZDSZ soraiban.) Nincs arra szükség, hogy akár az állami kiadásokat, támogatásokat, akár az emberek jövedelmét, a nyugdíjakat az infláció növelésével, mesterséges emelésével próbáljuk elinflálni (Bauer Tamás közbeszólása.), és így kivenni az emberek zsebéből a pénzt. Ezzel szakítottunk!

Szükségesnek tartom azt is megjegyezni, hogy a következő évek nyilván ezeknek az éveknek az eredményeire építhetnek. Olyan időszak előtt állunk, amikor változó periódusokban tervezhetjük meg a magyar gazdaság jövőjét. Nyilván az európai uniós csatlakozás ebben mérföldkő lehet. Az elkövetkezendő évek tehát azt kell hogy megteremtsék, hogy saját erőből, további támogatást biztosítva a kis- és középvállalkozásainknak, a közlekedési infrastruktúra fejlesztésének, belföldi repülőterek építésének, kikötők építésének, hidak építésének, valamint a tudásalapú társadalom támogatásának, kiépítésének megteremtésében a gazdasági növekedés további forrásokat kapjon. Ehhez járulhatnak majd hozzá 2004-től az Európai Unió forrásai, de minden reményünk meglehet arra, hogy ez a gazdaságpolitika, ami eddig is sikert jelentett Magyarország számára, további támogatást és ösztönzést kapjon.

Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm a figyelmüket. Azt próbáltam önök előtt vázolni, hogy az MNB tevékenysége is akkor lehet sikeres és akkor lehet még sikeresebb, ha a kormány és a jegybank között összhang van. Ez, azt gondolom, hogy az elmúlt években eredményes volt, 2001-ben azonban új, magasabb minőségi szintre tudtuk ezt helyezni.

Ha megnézik a 2001-es lépéseket, az árfolyamsáv kiszélesítését, ha megnézik a csúszó árfolyamrendszer megszüntetését, a devizaliberalizációt, akkor azt gondolom, egyetértenek velem abban, szükség van arra, hogy a jegybank és a kormány között az összhang a jövőben is fennálljon, mert ez tudja megsokszorozni az erőnket, ez tud további pozitív növekedési faktorokat is segíteni a magyar gazdaságban.

Én tehát, még egyszer megköszönve a figyelmüket, kérem azt, hogy a beterjesztett jelentéseket támogatni és elfogadni szíveskedjenek.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiból.)