Felszólalás adatai

DR. BARÁTH ETELE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Miniszter Úr! Talán nem meglepő az, hogy én is az európai uniós csatlakozás bizonyos kérdéseiről szeretnék szólni, nevezetesen ezt az ominózus versenyképesség-versenyfeltétel azonosság problémakört szeretném érinteni.

A bevezetőben hadd mondjam el: úgy érzem, a kormány bizony meglepődött most, amikor megtudta ezeket az európai uniós ajánlásokat, hiszen azért a rendkívüli kormányülés erről tanúskodik, másrészt megszoktuk a kormánytól azt, hogy jól felkészített kommunikációs technikával előre a magyar társadalmat is erre föl szokta készíteni, ez most elmaradt. Ez is a gyanúmat talán alátámasztja. Megnyugtatásul azt szeretném közölni, hogy természetesen a Szocialista Párt is egyetért a kormánynak azzal az álláspontjával, hogy ezt az európai uniós ajánlást így, ebben a formájában elfogadni nem szabad. Az, hogy mi mégis bizonyos kritikát megfogalmazunk, nem azt jelenti, hogy fölrúgnánk egyébként azt a hatpárti megállapodást, amit aláírtunk az európai uniós csatlakozás érdekében (Dr. Kövér László: Ne nevettess, mert cserepes a szám!), hanem merjük magunknak venni azt a bátorságot - annak ellenére, hogy Pokorni pártelnök úr ma már egyszer kioktatott minket -, hogy esetleg bizonyos kritikával éljünk a kormány munkáját illetően.

Ezért kérdezem, tisztelt miniszter úr, nem befolyásolta-e negatívan tárgyalási pozíciónkat a kormány elhibázott regionális, agrár- és vidékfejlesztési gyakorlata. Milyen jogon követelünk más országok büdzséjéből több pénzt magunknak, ha közben csökkentjük saját mezőgazdaságunk versenyképességét? Négy év alatt képtelen volt a kormány egy vidékfejlesztési programot elkészíteni és azt a parlament elé terjeszteni. (Taps az MSZP soraiból.) Egyértelmű regionális politika hiányában súlyos negatív folyamatok erősödtek föl a települési és területi folyamatokban. Az Európai Unió magatartása nem egyik következménye-e annak, hogy a kormány évek óta nem teljesíti az országjelentésekben leírtakat? Egy nagy politikus mai mondását hadd idézzem, akik mélyebben uralják a tananyagot, azok tudják, hogy az országjelentésben a hazai területfejlesztési intézményrendszer hiányosságára többször felhívta az Európai Unió a figyelmet, és ma sem alkalmas a támogatások fogadására ez az intézményrendszer. Ezt igazolja a SAPARD-irodák késedelmes felállítása, ami több mint tíz milliárdot vont el eddig a mezőgazdaságtól.

Tisztelt Miniszter Úr! Tudja-e, hogy miközben az Uniótól támogatást kérünk a magyar régiók felzárkóztatásához, kohéziójához, aközben négy év alatt 2,9-ről 3,5-szeresére nőtt Magyarországon az elmaradt és a fejlett régiók közötti különbség. Ez drámai növekedés. A kormány hibás fejlesztési gyakorlata miatt látványosan távolodnak egymástól a vidék dinamikus és lemaradó térségei. Az elmúlt években egy újabb régió, a dél-dunántúli szakadt le az országos átlagtól.

Tudja-e a miniszter úr, hogy a hatalmas propagandával kísért Széchenyi-terv a keleti és a nyugati országrész között nemhogy közeledést nem eredményez, hanem ellenkezőleg, növeli a különbségeket? (Glattfelder Béla: Ez nem igaz.) A Gazdasági Minisztérium által közzétett adatok szerint a két országrész között azonos arányú a források felosztása, holott a keleten élő népesség aránya az országosnak majd 50 százaléka, míg nyugaton mindösszesen egyharmada. Ismeri-e, hogy a keleti országrészben regisztrált munkanélküliek csökkenő száma valójában azt fedi el, hogy egyre többen esnek ki a támogatásból, és a népesség csupán 29-30 százaléka számít foglalkoztatottnak, és ez az arány egyáltalán nem mozdul felfelé? Ezekbe a térségekbe kíván az Orbán-Na stase-paktum újabb munkaerőt vonzani.

A régiók intézményrendszerének fejletlensége is eredményezte azt, hogy az EU már közvetlenül nem veszi figyelembe a magyar régiók programjait. Mi ez, ha nem az ország versenyképességének csökkentése? Egyetlenegy területen sikerült javulást elérni, ha minimális mértékben is, ez Budapest és a vidék viszonya, és ezt úgy, hogy a budapesti támogatási elvonások a főváros versenyképességét jelentősen csökkentették, a több százezer fős budapesti népességcsökkenés és az infrastrukturális kimerülés az európai csatlakozás időpontjára a várost lehetetlen helyzetbe hozhatja.

Tisztelt Miniszter Úr! Tudom, kommunikációs gyakorlatuknak leginkább az felelne meg, ha szavazatokat gyűjtenének, hogy akarja-e a magyar lakosság, hogy az Európai Unió több pénzt adjon. A válasz biztos, hogy igen lenne. Ehelyett jobb lett volna, ha a kormány példát mutat a hazai elmaradottság felszámolásában az agrárium kiemelt fejlesztésével, a vidék felemelésével, Budapest támogatásával, és akkor elmondhatnánk, hogy Magyarország mindent megtett a versenyképesség növelése érdekében, így nemcsak szavakban, szándékokban, hanem a tettekben is egyenrangúak lennénk.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)