Felszólalás adatai

DR. MARTONYI JÁNOS külügyminiszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ha megengedi, akkor a tömlővitában én most nem foglalnék állást, de ez a rövid néhány perces felszólalás talán alkalmat ad arra, hogy visszatérjünk néhány mondatban a korábban már felmerült témára, nevezetesen az Európai Bizottság néhány nappal ezelőtt nyilvánosságra hozott előzetes javaslatára.

Szeretném mindenekelőtt megnyugtatni a frakcióvezető urat és mindenki mást is, hogy a tárgyalások egyáltalában nem lehetetlenültek el. Erről szó sincs. Éppen ellenkezőleg: a tárgyalások a legfontosabb és az utolsó, egyben legnehezebb szakaszukba léptek. 2002-ben, 2002 végén ezeket a tárgyalásokat be fogjuk fejezni.

Ezt azért szeretném hangsúlyozni, mert az utóbbi napokban esetleg a közvéleményben is megjelentek a kétkedés jelei - erre semmi ok -, a tárgyalások tovább folynak, és be fogjuk ezeket fejezni 2002 végéig. Az pedig senkit ne lepjen meg, hogy február első napjaiban a felek még nem rendelkeznek a végleges megállapodás számaival és szövegével. Ez tehát egy olyan első javaslat, amely most néhány nappal ezelőtt napvilágra került, amely a mi számunkra nem fogadható el, és nem is fogadjuk el.

De azért arra szeretnék utalni, hogy ez a vita legkevesebb három esztendeje folyik, és ami például a mezőgazdasági politikával kapcsolatos kérdéseket illeti, az Európai Unió álláspontja a kezdet kezdetétől az volt, hogy úgynevezett közvetlen kifizetések, közvetlen támogatások a tagjelölt országok mezőgazdasági termelői részére nem fizethetők, éspedig azért nem, mert ezeket akkor még kiegyenlítő kifizetéseknek, kompenzációs kifizetéseknek nevezték. Ezeknek az eredeti funkciója az volt, hogy az árcsökkenésből fakadó életszínvonal-veszteséget, -különbséget mintegy kiegyenlítsék a közösségi mezőgazdasági termelők számára. Ezért mondták azt, hogy nálunk nem lesz árcsökkenés, nálunk áremelkedés lesz, következésképpen kompenzációs kifizetések nem lesznek.

Ezért történt az, amire a miniszterelnök úr már utalt, hogy az 1999 tavaszán meghatározott úgynevezett berlini pénzügyi perspektíva, a sokat emlegetett Agenda 2000 egyetlenegy fillért, egyetlenegy eurót, egyetlenegy pfenniget sem irányzott elő az úgynevezett közvetlen kifizetések céljára.

Ehhez képest a legutolsó elképzelés elismerte a tagjelölt országok jogát arra, hogy ilyen kifizetésekben részesüljenek. Ezt kénytelen vagyok előrelépésnek minősíteni. Voltak jelzések, és elég régóta folytatunk tárgyalásokat is arról, hogy mégiscsak legyenek ilyen kifizetések. Megszellőztettek sokkal alacsonyabb összegeket, de mindez persze nem jelenti azt, hogy ezt a jelenlegi elképzelést mi el tudjuk fogadni.

Én nem dicsérni jöttem a javaslatot, hanem bírálni. De azért az nem baj, ha a dolgokat a helyére tesszük, és látjuk világosan, hogy körülbelül mi a valóságos helyzet. A jelenlegi javaslat nem felel meg az egyenlő elbánás elvének, ezért elfogadhatatlan.

(16.20)

Az összegek persze önmagukban is lehetnek jelentősek, de az összegeknél egy dolog sokkal fontosabb, az pedig a versenyfeltételek azonos volta, mert ha a versenyfeltételek torzulnak, ha a versenyfeltételek egyenlőtlenekké válnak, akkor nem érvényesül az európai integráció egyik legalapvetőbb tétele, és akkor az egységes piac nem tud működni, legyen szó iparról, szolgáltatásokról, mezőgazdaságról - közömbös. Ha nincsenek egyenlő versenyfeltételek, akkor nincs egységes piac. Márpedig az egységes piac az egész integráció lényege. Az integráció pedig hordoz egy politikai és morális tartalmat is, ugyanazt a morális tartalmat, amit egyébként a szociális piacgazdaság eszmerendszerén keresztül a globalizáció folyamatába is be tudunk vinni és be is akarunk vinni, ezért hisszük azt, hogy a globalizációnak is lehet pozitív értéktartalmat adni. Rajtunk múlik, hogy ez így van, vagy nem így van.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)