Felszólalás adatai

DR. VARGA LÁSZLÓ (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nem könnyű megszólalnom, hogy nincs mögöttem Rapcsák András - nyolc évig hallottam szellemes, csípős megjegyzéseit. De magammal viszem, mert úgy érzem, az a szellem él, ami benne volt - mindnyájunknak szükségünk van rá.

Tisztelt Országgyűlés! A közelmúltban az Egyesült Nemzetek Közgyűlésén felszólaltam, és megemlítettem: nagyon helyes, hogy foglalkoznak - más nemzetközi konferencia is - az emberirtással, de javasoltam, hogy vegyék napirendre végre az eszmeirtást is. Ezalatt értem azt, hogy a kommunista rendszer a nemes eszméket igyekezett kiirtani, a hívőket és tanítóikat is hazug és félrevezető eszmékkel pótolni.

(15.50)

Tisztelt Országgyűlés! Örülnék, ha egyszer itt vitanapot rendeznénk arról az eszmeirtásról, amit a szovjet megszállás alatt a Magyar Kommunista Párt végzett. Nem kell végigmennem rajta, csupán megemlítem, hogy és miként akarták megváltoztatni a nemzeti érzést az üres hazafias érzéssel, Szent István ünnepét a szovjet alkotmány napjával, és egyik legszentebb titkunkat, a gyónást az önkritikával.

A központja mindezeknek az egyház volt, a tanító egyház ezer éven át, mert tudták, hogy amíg a történelmi egyházak tanítanak, ifjak tanulják a hittant, a kommunizmusnak nincs tere. A kettő nem fér össze. Majdnem tönkretették és szétzúzták a rendeket, iskolákat, és hamis eszmékkel igyekeztek behelyettesíteni. A rendszerváltozás után azt hittük, vége az eszmeirtásnak - örültünk. Tévedtünk. Nemrégiben a volt miniszterelnök nyilatkozott, ami megrettentő volt azért, mert nemcsak az egyházat gyalázta, hamisan nyilatkozott, hanem belegázolt legszentebb titkunkba, a gyónás szentségébe is. Nem emlékszem rá, és nem tudok róla, hogy bármikor magyar közéleti ember lesüllyedt volna erre a fokra, hogy ezt meg merte volna tenni, még a kommunizmus alatt sem.

Pár nap múlva, február 8-án lesz 54 éve, hogy erről a székről magához hívatott Nagy Imre, mint a Demokrata Néppárt képviselőjét, és azt mondotta: "Fiam, te bejegyeztél egy interpellációt egy pap megveretése ügyében, ne mondd el! Nagy a vihar a parlamentben, halaszd el!" Kompromisszumot kötöttünk, hogy elmondom enyhébb szöveggel. A 15 perces beszélgetés közben említettem az egyház érdemeit, történelmi múltját, és helyeselt.

Igen Tisztelt Horn Gyula! 54 évvel ezelőtt Nagy Imre elismerte az egyház történelmi érdemeit, munkáját, ön pedig lesüllyed arra a fokra, hogy ezt kétségbe vonja. Úgy érzem, ha már önök létrehozták, és ön is, a gyónás helyett az önkritikát, legyen önben annyi önkritika, hogy ismerje el azt, hogy Magyarország létrehozásának, önállóságunknak a kereszténység az alapja, és ma sincs Magyarország kereszténység nélkül. Ha ezt ön elismeri, és eljut odáig, akkor talán lehet tovább vitázni, hogy vannak-e hibák. De lehetséges-e, és oly nehéz elfogadnom, hogy van a Magyar Országgyűlésnek olyan tagja, aki a történelmi egyházat rágalmazza és szidalmazza; de nemcsak ő - a pártja. A hangos, az állandóan kampányoló, mindenre válaszoló párt egyszerre hallgat, nem mer nyilatkozni, hogy mellette van vagy ellene. Cinkossá válik. És ezzel a felfogással lehet kormányt alakítani? Helyes és igazságos ez, hogy valóban azt az egyházat, amely annyi áldozatot hozott és hoz a magyarságért, egyszerűen így meggyalázzuk, és ezzel egyetértünk, vagy ha nem, akkor nem merünk erre válaszolni? És a mesemondó bankár miniszterelnök-jelölt azt mondja, hogy ez Horn Gyula egyéni véleménye. Ezt mi is tudjuk. De mi az ő véleménye? (Derültség a Fidesz soraiban.) Erről hallgat.

Igen Tisztelt Országgyűlés! Nagyon nagy küzdelmeket és harcokat vívtunk itt '47-ben és '48-ban, de az ellenfelek, hogy nem kell egyház. De nem rágalmazták, senki nem merte kimondani azt papra vagy igehirdetésre, vagy gyónásra, amit Horn Gyula kimondott. És ha már kimondta, miért nem bánja meg? Ebben azonban van egy nagy választási taktika, ne higgye a Szocialista Párt, hogy nem tudjuk: megfélemlíteni a papokat. (Közbeszólások az MSZP soraiból. - Az elnök csenget.) Két kis helyen voltam az országban az elmúlt időben; igenis megfélemlíteni. Mi is valljuk és vallom, az egyház nem fog beavatkozni a napi politikába, és nem fog pártokat támogatni. De az igazságot kell hogy kimondja (Közbeszólás az MSZP soraiból: Idő! - Az elnök jelzi az idő leteltét.), befejezem egy mondattal, és ne legyen tétlen, és mondja ki az egyház azt, hogy olyanokra szavazzanak, akik igazolják nemzethűségüket, emberségüket, az egyházat támogatták, és akik ezt nem tették, nem méltók, hogy az Országgyűlés tagjai legyenek.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)