Felszólalás adatai

DR. DEUTSCH TAMÁS ifjúsági és sportminiszter: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy a modernkori olimpiák történetének meseszámát, az ötöst kölcsönvéve öt pontban reagáljak mindarra, ami a részletes vitában elhangzott.

Elsőként is azt szeretném elmondani, hogy a kormány ennek az országgyűlési határozati javaslatnak az előterjesztése tekintetében a postás szerepét játssza el, de ez nagyon megtisztelő szerep, hiszen rendkívül széles részvétellel, szakmai és társadalmi együttgondolkodást szimbolizáló részvétel mellett működő testület, az Olimpiai Pályázat Előkészítő Bizottság az, amely elkészítette ezt az országgyűlési határozati javaslatot. Az Olimpiai Pályázat Előkészítő Bizottság által elkészített országgyűlési határozati javaslatot, lévén ezen testület az alkotmány szerint nem indítványtevő a Magyar Köztársaság Országgyűlésében, nyújtotta be a magyar kormány.

Másrészt szeretném azt is megerősíteni, amit Weszelovszky Zoltán képviselő úr is elmondott, hogy az említett testület külön kérésének eleget téve, a hat parlamenti frakció képviselőit meghívtuk az indítvány parlament elé terjesztését megelőzően egy egyeztetésre, hogy lehetőleg valamennyi parlamenti frakció véleményét, apró vagy nagyobb módosító javaslatát is már belefoglalhassuk az előterjesztett indítványba. Mindhárom ellenzéki párt képviselői megtisztelték az egyeztetést, és mindhárom ellenzéki párt képviselői egyértelmű és világos támogatásukról biztosították ezt az országgyűlési határozati javaslatot.

Így tehát én azt természetesen nem kifogásolhatom, hogy egy parlamenti pártnak mi a véleménye egy benyújtott országgyűlési határozati javaslatot illetően, azt azonban elfogadhatatlannak tartom, hogy megint azzal a helyzettel állunk szemben, hogy egy oly sokat kárhoztatott, oly sokat igényelt egyeztetési forma lehetőségét kihasználva, egy hatpárti egyeztetésen elmondott ígéretet, egy ott adott szót semmibe véve a Szabad Demokraták Szövetsége végül is nem támogatja ezt az országgyűlési határozati javaslatot.

(23.10)

Másodikként, engedjék meg, kedves képviselőtársaim, hogy azt elmondjam, én azt kérem az országgyűlési határozati javaslatot támogató öt parlamenti frakciótól, parlamenti párttól, a Magyar Szocialista Párttól, a Fidesz-Magyar Polgári Párttól, a Magyar Igazság és Élet Pártjától, a Magyar Demokrata Fórumtól és a Független Kisgazdapárttól és parlamenti frakcióiktól, hogy vegyük tudomásul a Szabad Demokraták Szövetségének ezt a véleményét, ugyanakkor ezt ne támogassunk, hanem bízzunk abban, hogy később a Szabad Demokraták Szövetségének képviselői megváltoztatják, ismét megváltoztatják a véleményüket, de ez a véleményváltozás üdvözlendő eredményre jut, és utóbb csatlakoznak ehhez a politikai egyetértéshez.

Ez az egyetértés nem olyan természetű egyetértés, amihez utóbb ne lehetne csatlakozni, mindvégig nyitott lesz valamennyi politikai párt és parlamenti frakció előtt.

Harmadikként engedjék meg, hogy azt a javaslatot vizsgáljuk, amit azért őszintén, ha a szívünkre tesszük a kezünket, komolyan nem vehetünk, és amit Világosi és Bauer képviselő urak fogalmaztak meg. Ennek kapcsán - ha röviden összefoglaljuk - a negatív hatású parlamenti döntésben részt vevő képviselők és parlamenti frakciók személyesen vállaljanak anyagi garanciát negatív kihatású döntésükért. Nem vehető komolyan ez a javaslat.

Mégis, ha egy pillanatra belehelyezkedem ebben a logikába, akkor azt mondom, hogy talán nem is rossz elképzelés, lévén úgyis jogi nonszensz az egész felvetés. Ebbe a jogi nonszenszbe egy másik is belefér: amennyiben módot és lehetőséget látnak képviselőtársaim, hogy ez visszamenőleges hatályú legyen, és az 1994 és '98 között meghozott valamennyi negatív hatású döntésért, olyan negatív anyagi hatású döntésért a felelősséget, amit a mindennapokban még mindig magyar családok milliói nyögnek, ezért anyagi felelősséget vállalnak azok a szabad demokrata és MSZP-s képviselők, illetve a két párt, akik ezeket a döntéseket meghozták, akkor azt mondom, hogy ez egy figyelemre méltó javaslat.

A XXI. század egész történetére az SZDSZ eladósodott, ez egészen bizonyos (Bauer Tamás: Dúsgazdagok leszünk!), ha ezt elfogadjuk. De egy szó mint száz, amennyiben egy ilyen, a jogi nonszensz kategóriájába tartozó javaslatot egy másik jogi nonszensszel, a visszamenőleges hatállyal lehetne gazdagítani, én azt gondolom, hogy készek vagyunk elgondolkodni erről a javaslatról. (Bauer Tamás: Dúsgazdag leszek!)

Negyedikként: ami Budapest főváros infrastrukturális fejlődését és fejlesztését illeti, egyrészt szeretném azt elmondani, hogy a jelenlegi kormány segítette a fővárost abban, hogy új metróvonal épüljön. Tudniillik amennyiben nem ismerjük föl azt, hogy egy, a jog szabályaiba ütköző megállapodáson nyugodott volna egy elinduló beruházás, és nem teszünk meg mindent annak érdekében, hogy jogilag kifogástalan körülmények között lehessen hozzálátni a fővárosban metróvonal építéséhez, amennyiben ebben a zsákutcában tovább haladtunk volna, akkor annak beláthatatlan következményei vannak. (Bauer Tamás közbeszól.)

Azt gondolom, hogy a főváros infrastrukturális fejlődése és szorosan véve a fővárosi metróépítés szempontjából nélkülözhetetlen volt, hogy a Legfelsőbb Bíróság jogerős ítéletében kimondott jogi hibát felismertük, és ennek a jogi hibának a kijavítására a lehetőséget megtaláltuk, így jogilag kifogástalan, tehát megalapozott körülmények között lehet végre hozzálátni majd a fővárosban a metró építéséhez.

Egyébként pedig engedje meg, kedves képviselőtársam, hogy elmondjam, hogy az elmúlt négy esztendőben a fővárosban az 1990-től '98-ig terjedő időszak bármely négy esztendejével összevetve sokkal nagyobb léptékű és volumenű, állami forrásokból megvalósuló infrastruktúra-fejlesztési programok váltak valóra, mint bármikor történt volna ez 1990 és '98 között. A fővárosban felépült a Nemzeti Színház, a fővárosban folyik a Budapest Sportcsarnok újjáépítése, a fővárosban megtörtént a Madách Színház felújítása, a fővárosban megtörtént az Operett Színház felújítása - csak több milliárdos volumenű fejlesztésekről beszélek -, a fővárosban új szennyvíztisztító épült, a fővárosban olyan úthálózat-fejlesztési programok történtek meg állami forrásokból, amelyekre az azt megelőző nyolc évben példa nem volt.

Talán ennél is többet lehetett volna elérni, hogyha kooperatívabb a viszony a főváros és a kormány között, de egy bizonyos, hogy a fővárosban a Magyar Köztársaság kormánya az adófizető polgárok pénzét felhasználva, fővárosi és nem fővárosi adófizető polgárok adóforintjait felhasználva nagy léptékű infrastruktúra-fejlesztési programokat indított el és fejezett be az elmúlt négy esztendőben. Úgy is fogalmazhatnék, ahogy egy szakmai tanácskozáson gazdasági szakemberek fogalmaztak: valamennyi jelentős fővárosi infrastruktúra-fejlesztési programot az állam vagy magánvállalatok kezdeményeztek, nem pedig a Fővárosi Önkormányzat.

Végül, de nem utolsósorban, tisztelt képviselőtársaim, magának a javaslatnak a lelkéről hadd szóljak egy szót! Azt gondolom, hogy azért tud öt parlamenti frakció egyetérteni, mert öt parlamenti frakció és képviselőik felismerték azt, amit már felismert a Magyar Olimpiai Bizottság, a Fővárosi Közgyűlés és a magyar kormány: 2012-ben Magyarország alkalmas egy olimpia megrendezésére. A kérdés tehát nem az, hogy alkalmas lesz-e vagy sem, hanem az egyébként önnön fejlődése okán alkalmassá váló Magyarország él-e azzal a lehetőséggel, hogy pályázva az olimpia megrendezésére, megkapja e világméretű esemény megrendezésének a jogát, és mindazt az előnyt élvezni tudja, amely egy ilyen méretű esemény megrendezésével együtt jár. Így tehát, kedves képviselőtársaim, valóban a helyes módon érdemes felülni a lóra.

Magyarország, a Magyar Köztársaság, a magyar gazdaság 1990-től 2001-ig, 2002-ig sokkal nagyobb utat tett meg, sokkal nagyobb fejlődési pályát írt le, mint amennyit fejlődnie kell ahhoz, hogy alkalmas ország legyen egy olimpia megrendezésére. De hittel hiszem, hogy a 2001-2002 és 2012 közötti tíz-tizenegy évben még többet fog fejlődni, mint a megelőző tíz-tizenegy esztendőben, tehát nyugodt szívvel kijelenthető, hogy Magyarország alkalmas egy olimpia megrendezésére, Magyarország a világ azon országai közé tartozik, a magyar főváros a világ azon városainak a sorába tartozik, amelyik alkalmas egy olimpia megrendezésére. Márpedig ez a felismerés az, ami oda vezet minket, hogy használjuk ki ezt a lehetőséget, ne maradjon kihasználatlanul ez a nagyon komoly előnyökkel járó lehetőség.

Mindezen gondolatok jegyében szeretném megköszönni az öt parlamenti frakciónak a támogató észrevételt, mindezen gondolatok jegyében veszem tudomásul a Szabad Demokraták Szövetségének álláspontját, és javaslom, hogy az idő előrehaladtával gondolják át, hogy tudnak-e csatlakozni ehhez a nemzeti egyetértéshez. Nagyon-nagyon remélem, hogy sok százezer, sok millió magyar polgárral közösen az előttünk álló tíz esztendőben valósággá tudjuk tenni ezt az álmot, hiszen azt hiszem, hogy erre a vállalkozásra méltán igaz az a megfogalmazás, hogy az az álom, amit egy ember álmodik, az csak álom, de az az álom, amit sokan álmodnak, az az álom már az új világ kezdete. És nagyon-nagyon remélem, hogy ez az új világ, a magyarországi, budapesti olimpia megrendezésének az ideje tíz esztendő múlva beköszönt.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypártok soraiból.)