Felszólalás adatai

JUHÁSZ GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Csak mert megszólíttattam, azért gondoltam, hogy hozzászólok. Részint Koncz Ferenc képviselőtársamnak elmondanám azt a jó hírt, hogy kitűnően érzem magam, a kedélyállapotom is abszolút rendben van, és úgy gondolom, hogy ha átnéz erre a reményteljes, derült arcra, ami az enyém, akkor ön is nyomban láthatja, hogy ez így van.

Önmagában ezért nem kértem volna szót, hiszen ez látszik a túlpartról is. Azért viszont igen, mert azt említette, hogy itt a nagy, döbbenetes, mélységes csendesség után a polgári kormány föltámasztotta ezt az ügyet. Azért a tárgyszerűség okán szeretném elmondani, hogy 1986-tól folytak kutatások ebben a tárgykörben, és az első mérföldkő nem a polgári kormány alatt volt, a mostani alatt, még csak nem is a szociálista-liberális kormányzás alatt, hanem bizony az MDF-kormányzás alatt. Hiszen a büntető törvénykönyv módosítása e tárgyban akkor következett be. Természetesen utána '97-ben lett az az eseti bizottság, ameddig az önök emlékezete is elér valamilyen módon.

De ami végett elmondom, az az, hogy itt ül Lezsák Sándor képviselőtársam. Amire szeretném felhívni az ön figyelmét, ők már akkor rájöttek, hogy a büntető törvénykönyvet úgy kell módosítani, hogy világos legyen: a társadalomban nagyobb érdek fűződik a gyógyuláshoz, mint a büntetéshez. Nos, ezt az ő akkori felismerésüket sikerült önöknek leküzdeni, és egy zsákutcába beterelni a büntető törvénykönyvet. Ezt szerettem volna elmondani.

Köszönöm szépen.